Pécsi Közlöny, 1897. január (5. évfolyam, 1-13. szám)
1897-01-14 / 6. szám
T. évfolyam. Pécs, 1897. csütörtök, január 14___________________6. »lcím POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre .... 0 frt. 1j Negyedévre írt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányas reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre ..............3 frt. Egyes számára 4 kr János kereskedésében, a ke. nyomda épületébe. Égető katolikus kérdések.*) (Az apostoli király legfőbb kegyúri joga, kat. autonómia, kát. tudomány-egyetem.) Irta dr. Wurster József, az egyházjog és történelem ny. r. tanára. Megtörtént, amit nem hittünk volna. Úgy látszik napjainkban, ha a kát. egyház elveinek feladásáról, jogainak eltiprásáról, igazainak elárulásáról, legjobbjaink elpártolásáról van szó, — minden lehetséges. Dr. Kosutány Ignác, a pécsi püspöki jogakadémiánál 22 évig az egyházjog tanára, a kit a magás minisztérium 1896. évi november havában kelt kinevezés által a pozsonyi kir. jogakadémiához a közigazgatási jog és a statisztika nyilv. rendes tanárává kinevezett, távozása előtt a „Pécsi Napló“ karácsonyi mellékletében ezen cím alatt: „A magyar király legfőbb kegyúri jogáról“ jogtanulmányi cikket közölt, melynek a magyar katolikusok legszentebb érzelmeit és jogait mélyen sértő részei szószerint a következők: „Mióta a kát. egyház Magyarországon megszűnt állami egyház lenni, s még inkább az 1894-ik évi törvények óta, a magyar király legfőbb kegyúri jogáról mindig gyakrabban hallunk nyilatkozatokat, érveket, nézeteket, melyek a legfőbb kegyúri jog eredete és természete iránt sem egymással, sem az igazsággal nincsenek összhangzásban. E nézetek közt különös fontossággal bir a magyar kát. főpapság s a magyar kát. sajtó nézete. A magyar főpapság nézetét megismerhetjük a három magyar érseknek 1884-ben ő Felségéhez benyújtott felségfolyamodványából, valamint a nagyváradi bíboros püspöknek a kultuszbudget tárgyalása alkalmával a magyar főrendiházban tett nyilatkoza- ■ taiból, nem különben a szent László társulatban 1892-ben tartott beszédéből. E nézet azt tartja, hogy a magyar királyt a magyar kát. egyházjavadalmak felett való intézkedési joga, valamint azon jog, melyet a kát. ifjúság nevelésére és oktatására rendelt intézetek és alapítványok fölött gyakorol, pápai privilégium alapján illeti meg. A király tehát ezen ügyekben nem mint a magyar államnak feje, hanem mint a pápa által különös kiváltsággal felruházott kegyur bir jogokkal, midőn pedig e jogait az arra hivatott közegek által gyakorolja, e közegek nem a magyar állami fenséget képviselő királynak, hanem a pápa által privilegizált kegyurnak közegei. A kát. sajtó ehhez hozzáteszi, hogy a magyar királynak legfőbb kegyúri joga a magyar apostoli királynak személyes joga, mely őt nem a magyar államnak jogán, hanem tisztán személyes jog gyanánt illeti. Mind a két felfogás ellenkezik az igazsággal és a mi magyar államjogunkkal.“ Szerző érvelése ezen alapgondolat körül összpontosul: „Az első magyar király jogai az általa véghezvitt tényekből származtak, . . . az alapítás ténye volt azonszülőok, mely az általa megalapított egyházra neki jogot is adott, melyet ő maga eredetileg szerzett, senkitől nem nyert, melyet ő privilégium nélkül és úgy birt volna, mint ahogy egyházalapítás által az alapított egyházra bárki is jogot szerez, minden privilegium-levél hiányában. E tényekből jogok származnak s e jogok nem valami privilégium utján adott személyes jogok, hanem olyanok, melyek a magyar királyt, mint a magyar államfönség személyesítőjét illetik meg.“ S a cikk befejező sorai ezek : „Legközelebb fekvő példa erre a pécsi püspökség, melynek javai jelenleg a magyar szent koronát, illetve a kincstárt, illetik, s csak akkor lesznek ismét a pécsi püspöké, ha Ő Felsége a püspököt kinevezi, s a javakat odaadományozza. Ebből ered a magyar királyok legfőbb kegyúri joga, melyet királyaink a magyar szent korona jogain, nem pápai privilégium alapján, hanem mint a magyar államfönség képviselői, nem mint pápai kiküldöttek bírnak. Ezen cikk minden sora nemcsak a papságra volt megdöbbentő hatással, hanem kellemetlenül érinté az egyház igazaiért lelkesülni tudó világi katolikusokat is. Szívünk keserűségében a „Pécsi Közlöny“ jan. elsején megjelent számában a tudós tanár úr állításainak tarthatatlanságát kimutatni sőt merész állításainak, ha nem visszavonására, legalább enyhítő magyarázatára bírni megkíséreltük. Azonban a „Pécsi Napló“ jan. 5-én megjelent válaszában nemcsak előbbi állításait fentartja, hanem azok tetszetőssé tétele céljából újabb érveket csoportosít, sőt azon még inkább elszomorító hírről kellett értesülnünk, hogy a tudós tanár úr fent jelzett veszedelmes jogelveit legközelebb egy már sajtó alá rendezett, nagyob terjedelmű, és hosszabb tanulmány után megírt műben kifejteni s a nyilvánosság elé bocsátani szándékozik. Tehát a lánglelkű és szent életű báró Szepesy Ignác százezreivel alapított püspöki jogakadémia 22 éven át egyházjog-tanára, kinek nemcsak alkalma, de szoros hivatalbeli kötelessége is volt, egyházunk jogait átérteni, azok magasztos szellemét elsajátítani és ily irányban, ily szellemben hallgatóit felvilágosítva lelkesíteni, szóval magyar kát. egyházunk számára kát. intelligenciát teremteni, — tanári pályája derekán a nyilván *) Mai számunkkal 5—7 cikkre terjedő sorozatát kezdjük meg az érdekes fejtegetéseknek, melyekre, tekintve a tárgy fontosságát, olvasóink figyelmét különösen felhivjuk. — Szerk. A legmegbízhatóbban lehet ■valódi esőst tárgyaltat* Valódi brilliáns, mar nemes opál-, salk-, smaragd- és rubin-ékszereket 'sza ■ beszerezni. ékszerész pSB?" Pécsett, Király(fő)utca, (hattyúépület) saját külön műtermében történik.