Pécsi Közlöny, 1897. május (5. évfolyam, 49-61. szám)
1897-05-02 / 49. szám
4 oszt. kötélhúzás .) V —VIII. oszt. magasugrás. VIII. Játék. IX. Oszlopba felállás. X. A dijak kiosztása. XI. Ének (Rákóci induló.) XII. Elvonulás — A programmal ellátott meghívókat a rendezőség tegnap küldte szét a budapesti, székesfehérvári, győri és pozsonyi tankerületek középiskoláihoz és a fiumei főgimnáziumhoz. Bíboros jubileuma. Holnap, május 2-án 19 órakor aranymiséjét mondja Schlauch Lőrinc dr. a nagyváradi székesegyházban, az ország minden részéből összesereglő tisztelőinek jelenlétében. A főpapnak oly tevékeny rész jutott hazánk közéletéből, hogy a személye iránti érdeklődésnél fogva a sajtó egy komoly orgánuma sem hagyhatja ezen ünnepélyt említetlenül. A bíboros jubiláns megalkotta a „Szt.László-társulat“-ot, hogy védje a magyart külföldön is; támogatta a »Széchenyitársulat«-ot, hazatelepítette a csángók nagy részét, hogy izmosítsa itt bent a magyar fajt és jellemet. Fejlesztette a pap- és tanítóképzést, hogy a vallásosan műveit lelkek megértsék koruk irányzatában a mi üdvös, és vallásosságukból erőt merítve gátat vethessenek a téves irányzatoknak. Kiváló gondot fordított a népiskolákra, hogy a magyart ezer éven át fenntartó keresztény erkölcsöt megszilárdíthassa a nép lelkében. Mecénása volt a magyar tudósok és művészeknek, különösen támogatta az ifjú tehetségeket, hogy azok jó gyümölcsöket érleljenek a haza javára. Előkelő modora mindenkit lebilincsel, ékesszólása elragad. Született 1824. márc. 27-én Uj- Aradon (Temes m.) Atyja jómódú építőmester volt. A gimnáziumot Szegeden elvégezvén, a csanádegyházmegyei papnöveldébe vétette föl magát Temesvárott. Kitűnő tanuló lévén, elöljárói a budapesti egyetemre küldték a teológia hallgatása végett. 1847-ben szentelték pappá. Udvari papja lett a nagy Lonovicsnak, majd pár évi lelkészkedés után teológiai tanárrá nevezték ki, s mint ilyen, tanári foglalkozzása mellett, Temesvárnak ünnepelt egyházi szónoka volt. Később egészségi okok-t hói falura vágyott és el is nyerte a mercifalvi plébániát. Híveinek minden ügyükben szolgálatára állott, a mire széleskörű ismeretei képesítették. A nép rajongással szerette, megválasztotta megyebizottsági tagnak, mint az egyházmegyének kimagasló papját pedig két ízben is megválasztották az autonomikus kongresszus tagjává. Kongresszusi fényes szerepe juttato őt 1872 ben a temesvári kanonoki és 1873- ban a szatmári püspöki székbe. 1887-ben kapta a nagyváradi püspökséget és 1893. jun. 2-án a bibornoki kalapot. Úgy a szatmári, mint a nagyváradi egyházmegye rendkívül sokat köszönhet Schlauchnak. Hirt, nevet, dicsőséget szerzett e megyéknek s nagy alapítványai, fejedelmi adakozásai örökké maradandó nyomokat hagynak. Szatmáron a Török-féle könyvtár (24.000 frt), a lourdi kápolna (10.000 frt), a márokpapii templom (12.000 frt), az új népiskola, a mármarosszigeti zárda neki köszönik léteket. Tizennégy évi szatmári püspöksége alatt félmilliót adott egyházi, tanügyi és közcélokra. Nagyváradon, hogy mást ne említsünk, mostani jubileuma alkalmából százezer forintot tett le egyházmegyéjének vallási és tanügyi céljaira. A »Katolikus Kör« nyári helyiségében elkészült, új tekepályát ma, május 1-én délután 4 órakor adják át ünnepélyesen rendeltetésének. Erre, valamint a pompás tekepályára általában, felhívjuk a tagok figyelmét. Sientheverdel napja. A szocialisták tudvalevőleg semmit sem adnak a vallásra és ünnepekre, hanem azért csinálnak külön ünnepet máj. 1-én, természetesen nem oly célból, hogy lelküknek szolgáljanak, hanem hogy igyanak, egyenek , és tüntessenek. A csöndes munkásokat is terrorizálták már úgy, hogy városunkban a munkások nagy része távol maradt ma a műhelyektől. Ezt megcselekedték betűszedőink is. Szerencsére azonban itt vannak az inasok, kiknek a munkaadó még parancsol, s ezek szedik a mai újságot. Hivatalnokok összeférhetetlensége. A legutóbbi minisztertanácsok egyikén szóba került az államhivatalnokok összeférhetetlenségi ügye is. A minisztertanács határozatilag kimondotta, hogy ezentúl államhivatalnokok nem lehetnek tagjai semmiféle részvénytársaság igazgatóságának, vagy felügyelő bizottságának és egyáltalában semmiféle üzleti haszonnal járó mellékfoglalkozást nem fogadhatnak el. Papszentelés. Kedden reggeli 6 órakor a székesegyházban gróf Mailáth Gusztáv fölszentelt martyropoliszi püspök feladja a hajkoronát (tonzura) és a kisebb rendeket 27 világi papnövendéknek és 11 szerzetes növendéknek. A papszentelés a reákövetkező napokon megy végbe. Ez azonban csak azokra terjed ki, kik a hittudományi tanfolyamot már végighallgatták. Sorozás vége. Csütörtökön fejezték be az újoncozást Baranya megye és Pécs város területén. Az utolsó napon a városunkban lakó idegen illetőségűeket vette elő a bizottság. Állításra került 150 hadköteles, kik közül 61 vált be. Flórián ünnepe. Kedden, május 4-én üli városunk régi fogadalomból Szent Flórián vértanú ünnepét. Reggel 8 órakor a székesegyházból körmenet indul a Mária-utca végén levő Szt. Flórián-szoborhoz ott az előírt imákat végzik, Szt. Flórián énekét éneklik, aminek megtörténtével a körmenet visszavonul a székesegyházba, ahol szt mise és szt. beszéd lesz. Bíróválasztás. Liptódon Kresz János bíró leköszönése folytán három jelölt közül Hoffmann Tóbiást választották meg községi bíróvá. Május. Zöld lomb, virágfakadás mindenfelé. A bűbájos május hónapját járjuk ismét. Az öregek, a gyengélkedők lassan ballagnak,sütkéreznek a nap sugaraiban, meg-megállanak a fák alatt, gyönyörködnek a zöld lombsátorban, aztán tovább sétálnak. Vájjon mire gondolnak ? Arra, hogy ez az édes illatos, levegő viszszaadja őket az életerőnek, most már ők is jobban lesznek, a május talpra állítja őket. A zöld május varázsa új álmokat ápol, új ruhába öltözteti az elnyűtt lelket. Mert megváltozhatik minden, csak egy nem változik: az élő lélekben az érzés, mely a virágfakadáskor újra feltámad és házat épít magának ezer színű boltozattal, gyönyörű reményteljeset, magasztosat . . . És amint a lágy szellő játszadozik a falevelekkel, amint suttog a gályák közt( éppen ily szellő módjára lengetik az ifjú lelkét az édes ábrándok, a játszi gondolatok, a titkos vágyak. Itt is, ott is kísértenek a kései fagyok, a lelket szivet ölő férgek, a pusztító zivatarok. Az emberi életben ezeknek más neveik vannak : csalódás, kiábrándulás, bánat, gyász .... Elkövetkeznek föltétlenül. Nem kerüli ki senki.Hanem azért piros a rózsabimbó, piros az ifjú,piros a leány.A leány ! A hebehurgya lányka, összevissza beszédével, szelességével, könnyű lángra gyúlásával és épen ily ■ két állat ő Felsége és a Felséges asszony paripája. Olyan büszkén néznek a közönséges halandókra, mintha csak tudnák, hogy ők minő magas személyiségeknek a kedveltjeik. Vezetőnk, ki annyi sok érdekes dolgot beszélt németül ez állatokról, azok tulajdonságairól, származási helyekről, innét a kocsitárba vezetett. Kedves nővér! Hidd el, fogalma sincs az embernek a fényes, művészies kivitelű kocsikról, míg csak nem látja. 350, szebbnél-szebb kocsi volt itt, amelyek között legszebb a Mária Terézia kocsija. Nagy határkocsihoz hasonló. Üvegje gazdagon aranyozott rámákba van foglalva. A kocsi többi része is csak úgy ragyog az aranytól, különben az alap színe fekete. Belülről aranynyal átszőtt bíboros selyemmel van bevonna. A kocsit legértékesebbé teszi Rubens, a világhírű festő, egyik remeke, amely az ülőhelyek külső oldalait ékesíti. Ezen a kocsin vonult be a boldogult Rudolf trónörökös és neje Stefánia, mennyegzőjök alkalmával. Igen érdekes látványt nyújtott a szerszámtár is. Legszebb a koronázási ló szerszáma, valamint a török szultán egyik ajándéka, gyémánt szögekkel kivert nyereg. Még csak egy része volt hátra a látványosságnak : a fegyvertár. Gyönyörű négyszögű terem ez, amely köröskörül van díszítve a Habsburg ház ősei által használt fegyverekkel. Négy sarkán van felfüggesztve az a négy kőszáli sas, amit boldogult Rudolf trónörökös lőtt. A madárvilág előkelő példányai, melyek csak fejedelmi fegyverek által méltók, hogy halálukat leljék. Ugyanitt van két gyönyörű szarvas-agancs is. Az egyik szarvast Ő Felsége lőtte 12 éves korában, a másikat Rudolf trónörökös 9 éves korában. Szinte sajnáltuk elhagyni e sok szép látványt, de az idő előrejárt, s mi még a múzeumokat is látni akartuk. — Persze ezeknek megtekintése csak úgy ér valamit, ha az ember napokat tölthetne ott. — Ennyi idővel azonban nem rendelkezhettem, tehát csak futólag néztem meg a természetrajzi múzeumot, melyet már régtől fogva vágytam látni. (Folyt. köv.) „Pécsi Közlöny“ 1897. május 2