Pécsi Közlöny, 1897. május (5. évfolyam, 49-61. szám)

1897-05-02 / 49. szám

4 oszt. kötélhúzás .) V —VIII. oszt. magas­ugrás. VIII. Játék. IX. Oszlopba felállás. X. A dijak kiosztása. XI. Ének (Rákóci induló.) XII. Elvonulás — A programmal ellátott meghívókat a rendezőség tegnap küldte szét a budapesti, székesfehérvári, győri és pozsonyi tankerületek középisko­láihoz és a fiumei főgimnáziumhoz. Bíboros jubileuma. Holnap, május 2-án 1­­9 órakor aranymiséjét mondja Schlauch Lőrinc dr. a nagyváradi székes­­egyházban, az ország minden részéből összesereglő tisztelőinek jelenlétében. A főpapnak oly tevékeny rész jutott hazánk közéletéből, hogy a személye iránti érdek­lődésnél fogva a sajtó egy komoly orgá­numa sem hagyhatja ezen ünnepélyt em­­lítetlenül. A bíboros jubiláns megalkotta a „Szt.László-társulat“-ot, hogy védje a ma­gyart külföldön is; támogatta a »Széchenyi­­társulat«-ot, hazatelepítette a csángók nagy részét, hogy izmosítsa itt bent a magyar fajt és jellemet. Fejlesztette a pap- és ta­nítóképzést, hogy a vallásosan műveit lel­kek megértsék koruk irányzatában a mi üdvös, és vallásosságukból erőt merítve gátat vethessenek a téves irányzatoknak. Kiváló gondot fordított a népiskolákra, hogy a magyart ezer éven át fenntartó keresz­tény erkölcsöt megszilárdíthassa a nép lelkében. Mecénása volt a magyar tudósok­ és művészeknek, különösen támogatta az ifjú tehetségeket, hogy azok jó gyümölcsö­ket érleljenek a haza javára. Előkelő mo­dora mindenkit lebilincsel, ékesszólása el­ragad. Született 1824. márc. 27-én Uj- Aradon (Temes m.) Atyja jómódú építő­mester volt. A gimnáziumot Szegeden elvégezvén, a csanádegyházmegyei papnö­veldébe vétette föl magát Temesvárott. Kitűnő tanuló lévén, elöljárói a budapesti egyetemre küldték a teológia hallgatása végett. 1847-ben szentelték pappá. Udvari papja lett a nagy Lonovicsnak, majd pár évi lelkészkedés után teológiai tanárrá nevezték ki, s mint ilyen, tanári foglalkoz­­­­zása mellett, Temesvárnak ünnepelt egy­házi szónoka volt. Később egészségi okok-­t hói falura vágyott és el is nyerte a mer­­­­cifalvi plébániát. Híveinek minden ügyük­­­­ben szolgálatára állott, a mire széleskörű ismeretei képesítették. A nép rajongással szerette, megválasztotta megyebizottsági tagnak, mint az egyházmegyének kima­gasló papját pedig két ízben is megválasz­tották az autonomikus kongresszus tagjává. Kongresszusi fényes szerepe juttato őt 1872 ben a temesvári kanonoki és 1873- ban a szatmári püspöki székbe. 1887-ben kapta a nagyváradi püspökséget és 1893. jun. 2-án a bibornoki kalapot. Úgy a szatmári, mint a nagyváradi egyházmegye rendkívül sokat köszönhet Schlauchnak. Hirt, nevet, dicsőséget szerzett e megyék­nek s nagy alapítványai, fejedelmi adako­zásai örökké maradandó nyomokat hagynak. Szatmáron a Török-féle könyvtár (24.000 frt), a lourdi kápolna (10.000 frt), a márok­­papii templom (12.000 frt), az új népiskola, a mármarosszigeti zárda neki köszönik léteket. Tizennégy évi szatmári püspöksége alatt félmilliót adott egyházi, tanügyi és közcélokra. Nagyváradon, hogy mást ne említsünk, mostani jubileuma alkalmából százezer forintot tett le egyházmegyéjének vallási és tanügyi céljaira.­ A »Katolikus Kör« nyári helyi­­­­ségében elkészült, új tekepályát ma, május 1-én délután 4 órakor adják át ünnepé­lyesen rendeltetésének. Erre, valamint a pompás tekepályára általában, felhívjuk a tagok figyelmét. Sientheverdel napja. A szocialis­­ták tudvalevőleg semmit sem adnak a­­ vallásra és ünnepekre, hanem azért csi­nálnak külön ünnepet máj. 1-én, termé­­­­szetesen nem oly célból, hogy lelküknek­­ szolgáljanak, hanem hogy igyanak, egyenek , és­­ tüntessenek. A csöndes munkásokat­­ is terrorizálták már úgy, hogy városunk­ban a munkások nagy része távol maradt ma a műhelyektől. Ezt megcselekedték betűszedőink is. Szerencsére azonban itt vannak az inasok, kiknek a munkaadó még parancsol, s ezek szedik a mai újságot. Hivatalnokok összeférhetetlen­sége. A legutóbbi minisztertanácsok egyi­kén szóba került az államhivatalnokok összeférhetetlenségi ügye is. A miniszter­tanács határozatilag kimondotta, hogy ezentúl államhivatalnokok nem lehetnek tagjai semmiféle részvénytársaság igaz­gatóságának, vagy felügyelő bizottságának és egyáltalában semmiféle üzleti haszonnal já­ró mellékfoglalkozást nem fogadhatnak el. Papszentelés. Kedden reggeli 6 órakor a székesegyházban gróf Mailáth Gusztáv fölszentelt martyropoliszi püspök feladja a hajkoronát (tonzura) és a kisebb rendeket 27 világi papnövendéknek és 11 szerzetes növendéknek. A papszentelés a reákövetkező napokon megy végbe. Ez azonban csak azokra terjed ki, kik a hit­­tudományi tanfolyamot már végighallgatták. Sorozás vége. Csütörtökön fejezték be az újoncozást Baranya megye és Pécs város területén. Az utolsó napon a váro­sunkban lakó idegen illetőségűeket vette elő a bizottság. Állításra került 150 had­köteles, kik közül 61 vált be. Flórián ünnepe. Kedden, május 4-én üli városunk régi fogadalomból Szent Flórián vértanú ünnepét. Reggel 8 órakor a székesegyházból körmenet indul a Má­­ria-utca végén levő Szt. Flórián-szoborhoz ott az előírt imákat végzik, Szt. Flórián énekét éneklik, aminek megtörténtével a körmenet visszavonul a székesegyházba, ahol szt mise és szt. beszéd lesz. Bíróválasztás. Liptódon Kresz János bíró leköszönése folytán három jelölt közül Hoffmann Tóbiást választották m­eg köz­ségi bíróvá. Május. Zöld lomb, virágfakadás mindenfelé. A bűbájos május hónapját járjuk ismét. Az öregek, a gyengélkedők lassan ballagnak,sütkéreznek a nap suga­raiban, meg-megállanak a fák alatt, gyö­nyörködnek a zöld lombsátorban, aztán tovább sétálnak. Vájjon mire gondolnak ? Arra, hogy ez az édes illatos, levegő visz­­szaadja őket az életerőnek, most már ők is jobban lesznek, a május talpra állítja őket. A zöld május varázsa új álmokat ápol, új ruhába öltözteti az elnyűtt lelket. Mert megváltozhatik minden, csak egy nem változik: az élő lélekben az érzés, mely a virágfakadáskor újra feltámad és házat épít magának ezer színű boltozattal, gyönyörű reményteljeset, magasztosat . . . És amint a lágy szellő játszadozik a fa­levelekkel, a­mint suttog a gályák közt( éppen ily szellő módjára lengetik az ifjú lelkét az édes ábrándok, a játszi gondo­latok, a titkos vágyak. Itt is, ott is kísér­tenek a kései fagyo­k, a lelket­ szivet ölő férgek, a pusztító zivatarok. Az emberi életben ezeknek más neveik vannak : csalódás, kiábrándulás, bánat, gyász .... Elkövetkeznek föltétlenül. Nem kerüli ki senki.Hanem azért piros a rózsabimbó, piros az ifjú,piros a leány.A leány ! A hebehurgya lányka, összevissza beszédével, szelességé­vel, könnyű lángra gyúlásával és épen ily ■ két állat ő Felsége és a Felséges asszony paripája. Olyan büszkén néznek a közön­séges halandókra, mintha csak tudnák, hogy ők minő magas személyiségeknek a kedveltjeik. Vezetőnk, ki annyi sok érdekes dol­got beszélt németül ez állatokról, azok tulajdonságairól, származási helyekről,­­ innét a kocsitárba vezetett. Kedves nővér! Hidd el, fogalma sincs az embernek a fé­nyes, művészies kivitelű kocsikról, míg csak nem látja. 350, szebbnél-szebb kocsi volt itt, a­melyek között legszebb a Mária Terézia kocsija. Nagy határ­kocsihoz ha­sonló. Üvegje gazdagon aranyozott rámákba van foglalva. A kocsi többi része is csak úgy ragyog az aranytól, különben az alap színe fekete. Belülről aranynyal átszőtt bí­boros selyemmel van bevonna. A kocsit legértékesebbé teszi Rubens, a világhírű festő, egyik remeke, a­mely az ülőhelyek külső oldalait ékesíti. Ezen a kocsin vonult be a boldogult Rudolf trónörökös és neje Stefánia, mennyegzőjök alkalmával. Igen érdekes látványt nyújtott a szerszámtár is. Legszebb a koronázási ló szerszáma, vala­mint a török szultán egyik ajándéka, gyé­mánt szögekkel kivert nyereg. Még csak egy része volt hátra a látványosságnak : a fegyvertár. Gyönyörű négyszögű terem ez, a­mely köröskörül van díszítve a Habsburg ház ősei által használt fegyverekkel. Négy sarkán van felfüggesztve az a négy kőszáli sas, a­mit boldogult Rudolf trónörökös lőtt. A madárvilág előkelő példányai, melyek csak fejedelmi fegyverek által méltók, hogy halálukat leljék. Ugyanitt van két gyönyörű szarvas-agancs is. Az egyik szarvast Ő Felsége lőtte 12 éves korában, a másikat Rudolf trónörökös 9 éves korában. Szinte sajnáltuk elhagyni e sok szép látványt, de az idő előrejárt, s mi még a múzeumokat is látni akartuk. — Persze ezeknek megtekintése csak úgy ér valamit, ha az ember napokat tölthetne ott. — Ennyi idővel azonban nem rendelkezhet­tem, tehát csak futólag néztem meg a ter­mészetrajzi múzeumot, melyet már régtől fogva vágytam látni. (Folyt. köv.) „Pécsi Közlöny“ 1897. május 2

Next