Pécsi Közlöny, 1897. szeptember (5. évfolyam, 99-111. szám)

1897-09-02 / 99. szám

s — Egyházi zene. A valódi egyházi zene művelői és kedvelői örvendetes tu­domásul vehetik, hogy a régi, sok helyütt valóban botrányos slendriánból való kibon­takozás és a helyes, az egyház legfőbb tekintélye által ajánlott reform utáni óhaj napról napra élénkebb lesz. A pécsi szé­kesegyháznak nem utolsó dicsősége, hogy e tekintetben is mintakép, és miként előre tudjuk, ma már az ország különféle vidékeiről jönnek Pécsre szakférfiak és műkedvelők tanulmányozni s élvezni azt a zenét, mely egyedül felel meg a katoli­kus isteni tisztelet méltóságának. Az idei nagyhéten itt időzött e célból Dr. Kereszty Viktor esztergomi teológiai tanár, a »Ma­gyar Sion« szerkesztője és Dr. Kováts Sándor csanádmegyei teol.­tanár, ki az egyházi zene reformjáról feltűnést keltett monográfiát is irt. Most hétfőn utazott el Pécsről a kassai legényegylet elnöke, ki szé­kesegyházunk zenéjének szintén egy egész hetet szentelt. Ez időszerint Budapesten tárgyalnak az egyházi zene helyes reform­járól oly férfiak, kik e dicső és nálunk Magyarországon oly fontos feladatnak magaslatán állanak. Érdekkel nézünk e kongresszus határozatai elé, melyek hoza­talához közreműködik székesegyházunk karigazgatója is, Glatz Ignác pápai káplán, ki a felemlített kassai úrral együtt sietett Budapestre. — Kongresszusi képviselőink. A katolikus autonómia szervezésére hiva­tott kongresszus megválasztott tagjainak névsorát egyes lapok már közölték, de hi­ányosan. Alkalomszerűnek tartjuk azért a pécsi egyházmegyében lefolyt választások eredményét röviden össz­egezni. I. A pécsi egyházmegye papságának képviselője Pozs­­ga­y József kanonok, papnöveldéi kor­mányzó. II. A pécsi választókerület világi katolikus polgárait Erreth János, az ügy­védi kamara elnöke, képviseli, ki 4735 szavazatot kapott., (gr. Mailáth László 1635- öt, Kardos Kálmán 7-et, Vörös Mihály 1-et) — III. A szentlörinci választókerület kép­viselője gróf Festetlek Imre csertői nagy­birtokos. (Kapott 4871 szavazatot, ellenje­löltje Országh Lajos 339-et) — IV. A mohácsi kerület képviselője Vörös Mihály, a pécsi püspöki tanítóképző intézet tanára. (Kapott 2448 szavazatot, Kanóc István 2140-et, Kész Pál 186-ot, Kardos Kálmán 10-et, Német Lipót 3 at, Vörös István 2-őt. — V. A baranyavári kerületet Bittó István drávafoki nagybirtokos képviseli. (2101 szavazata volt, ellenjelölt nélkül.) — VI. A bonyhádi kerület gróf Apponyi Géza hőgyészi és pálfai nagybirtokost válasz­totta meg 4195 szavazattal. (Kívüle Dőry Dénes 15, Preyer Hugó 2, Lunova János, gr. Pejacsevich Géza, gr. Apponyi Sándor és János 1 — 1 szavazatot kaptak.) — VIF. A tamásii kerületben Paál József, a her­ceg Esterházy-uradalom dombóvár-kerületi felügyelője, 4770 szavazattal nyerte el a mandátumot. (Bubics Antal 4 és Rátkai László 6 szavazatot kapott.) — Vili. A szegzárdi kerület választási eredménye fölebbezés alatt áll. Nagy István földbirto­kos és dr. Haidekker Béla ügyvéd közt fog a fölebbezés elintézése dönteni. H­­­r . k. Pécs, 1897. szeptember 2. A bellyei vadászatok. A főud­var­mesteri hivatal már megállapította és közzé is tette a bellyei vadászatok programm­­ját. E szerint csütörtökön, szept. 16 án a német császár és magyar király hajnali 2 : 45­-kor vonattal Mohácsra érkeznek,­­ vadászruhában, s ott Frigyes fhg., gr. Wol­kenstein, Rampelt udv. tanácsos és Neme­­gyey jószágigazgató fogadják a felségeket, kik a már várakozó hajóra szállnak és 3 órakor lefelé indulnak a Dunán. A német császár és Frigyes félig­ a karapáncsai erdészlakba szállnak, királyunk a kőriserdei vadászlakba. A német császár a karapán­csai erdőségben fog vadászni, a magyar király és gr. Paar lovassági tábornok, ki a Tökös vadászlakban fog szállást venni, a dályoki erdőben vadásznak. Reggeli les után királyunk a Bóknál horgonyozó ha­jóval a Rácokrévéig megy, honnét kocsin indul a kőriserdei vadászkastélyba. Itt Izabella főhercegnő fogadja a királyt. Este a király és gr. Paar Laskó és Vörösmart környékén vadásznak. — Pénteken a német császár a karapáncsai erdőben folytatja a vadászatot; reggeli hajtás után a császár Frigyes főherceggel a Kőriserdőbe megy, a­honnét ebéd után Rácokrévén át visz­­szatér Karapáncsára. — Királyunk szin­tén Kőriserdőn ebédel, a vadászatot pedig a laskai és vörösmarti kerületben folytatja. — Szombaton a német császár ismét Karapáncsán vadász s ott is ebédel. A mi királyunk Vörösmart környékén cser­kész. Izabella főhercegnő és királyunk átmennek a német császárhoz Karapán­csára ; ott lesz az ebéd. Délután a főher­cegnő elbucsuzik a felségektől és Chotek grófnő udvarhölgy kíséretében Főherceg­lakra utazik. — Este királyunk a dályoki erdőbe megy lesre, azután a Bóknál levő hajóra száll, onnét hajón Mohácsra megy és udvari vonaton elutazik.­­­ Vasárnap a német császár a karapáncsai erdőben hajnali lesre megy, délelőtt 11 órakor istentisztelet az erdészlaknál fölállítandó sátorban. Esti les után II. Vilmos Prokop­­foktól Mohácsra hajóz, ott udvari hálóko­csijában hál s másnap, szept. 20 án d. e. 10 órakor a vonattal Budapestre érkezik. Megjöttek a diákok. Szomorú napjai vannak most a diákseregnek, bú­csúznak a szülőktől, berukkolnak, hogy szorgalmasan járják az iskolát. Már lehet látni egy-egy kisirt szemű nebulót, kik így született meg s lön nagygyá, ha­talmassá, Európa által csodálttá a Regnum Marianum,a „Mária országai“ Európa, sőt a világ által csodálttá, — mondom — mert a török fölött Nándor­fehérvárnál a nagy Hunyadi János és fegy­vertársa Kapisztranói szt. János által kiví­vott győzelem emlékére III. Callixtus pápa az egész keresztény világon elrendelte a déli harangozást. Igen, 1456. óta húzzák meg az »An­gyali üdvözletre­ az egész világon a ha­rangokat, melyek a keresztény magyar fegyverek dicsőségét hirdetik ma is ! — Ki merészelte volna akkor megjósolni, hogy a Nándorfehérvárnál fényét vesztett félhold hetven évre rá diadalmasan világítsa be a magyar vitézek ezreinek tetemeivel sűrűn befedett mohácsi sírmezőt ? . . . Alig zárta le Mátyás királyunk férfi­kora delén szemeit,a gyönge utódok,az újabb tanok által megvesztegetett keresztény eszmék és vele kapcsolatos erkölcsök, a pártoskodó visszavonás és az édes test­vérek közt lábrakapott ellenségeskedés megbonta az egységet, sokfelé tépte a nemzet testét, mint széthullott kéve omlot­tunk a kereszténység közös ellenségének a töröknek lábai elé. * * * Háromszázhetvenegy év előtt, épen a mai napon, mely a hónap utolsó szerda­napja volt, más képet nyújtott a mohácsi harcmező ! Látom a két hadtestbe osztott magyar hadsereget. Az első közepén a gyalogok és tüzér­csapatok nyolcvan ágyúval, a jobb szárnyon Batthyányi Ferenc és Tahy János, a balon Perényi Péter vezénylenek. A második hadtest negyedik sorában van Lajos király három testőrével, Kállay, Ruttkay és Török Bálinttal. Az ország fő­papjai, az esztergomi érsek, a váradi, pécsi, zágrábi, szerémi, nyitrai, boszniai püspö­kök bandériumaikkal képezik környezetét. A király balján a nádor áll a győri, váci és Csanádi püspökökkel. A sereg legvégén, egy ezred az ország zászlaját őrzi, melyet Drágffy János or­szágbíró lobogtat kezében. Ősi szokás sze­rint csizmájára nincsen sarkantyú verve, mert az ország zászlajával megszaladni nem szabad. Szolimán 200.000-nyi hadserege a siket félkör alakban szegélyező földháton előnyös helyzetet talál. Az első csatasort, a ruméliai csapatokat Ibrahim nagyvezér, a másodikat, az ázsiai hadat Behram basa vezényli. Mögöttük jó távolban áll a törökök állandó serege, Európa legvitézebb katonái: a gyalog janicsárok és a lovas szpáhik. Köztük testőrsége által védve a szultán foglal helyet, az egész sort pedig megelőzi a török tüzérség 400, egymással összekapcsolt ágyúja. A portyázó és hátvédő csapatok, Nagy-Nyárád felett pedig egy hatalmas oldalszárny, a török haditerv szerint, lesi az alkalmas pillanatot, hogy hátulról tá­madják meg az aránylag maroknyi magyar sereget. Úristen ! Mi történik ma itt! Nézzé­tek és halljátok, Báthory István és a ki­rály sorba bátorítja a magyar vitézeket. „A Mindenható is velünk leszen, mert nemcsak min magunkért, nemcsak a hazá­ért, hanem az összes keresztényekért léptünk ki a síkra.’ Délután 3 óra van. Nézzétek, most teszik az ifjú király fejére sisakját . . . Halálsápadtság önti el arcát, vonásai meg­­megvonaglanak . . . A török babonás nézetével, a hónap „Pécsi Közlöny“ 1897. szeptember 2.

Next