Pécsi Közlöny, 1897. december (5. évfolyam, 137-148. szám)

1897-12-02 / 137. szám

t tett, midőn Gombos Lajos szavait f­el tisztán csengő hangon, érthetően, a fő­­gimn­­énekkarától kisérve. A megnyitó beszédet Zalai Mihály, az olvasó­kör elnöke tartotta. Köszönetet mond Pintér Kálmán bpesti piarista ta­nárnak, ki először indítványozta, hogy a nemzet, hibáját jóvá teendő, Vörösmarty születésének százados évfordulóján állítson neki emlékszobrot. A nemzet tudja meny­nyit köszönhet e zseniális költőnek s mennyit vesztett, midőn sírba dőlt. A fe­ledésnek nincs oly sötét leple, melyen Vörösmarty érdemeinek fénysugarai át ne hatnának. Az em­lékszobor a nemzet ne­mes gondolkodásának s érzelmének hir­detője lévén, Vörösmarty azt méltán meg­érdemli. Hogy e szobor mielőbb napvilágot láthasson, rendezte a főgimnázium ifjú­sága ezen ünnepélyt s örömest, tiszta szívből nyújtja az alaptőkéhez fáradt­ságának gyümölcsét. — »Az élő szobor« c. költeményt Blaskovich Iván szavalta mély érzéssel, világosan színezve a benne rejlő páthoszt, a hullámzó érzelmeket Utánra Jeszenszky Mihály adta elő »Vö­rösmarty, mint a nemzeti géniusz meg­testesítője« című dolgozatát. Költői nyel­ven kidolgozott szép értekezését bátor hangon, ügyesen mondotta el. Őt is a közönség tapsaival kitüntetésben része­sítette. Ezt a főgiam­, énekkara kö­vette Vörösmarty Fóti dalával, melynél szintén, mint az előbbi pontoknál oly heves tapsvihar hangzott, hogy e pontot »Csínom Palkó« című népdallal kellett megtoldani. Pompásan sikerült Beriot »Fantasie ballet« is, melyet hegedűn szí­vet érintően Némethy József játszott, zon­gorán meg precíz tudással Lettner Nándor kísért. Ezzel az első rész befejeződvén, rövid szünetet tartottak. A műsor második részét Bitt­er Oszkár, olvasó­köri alelnök, kezdte meg Vörösmarty költészetének méltatásával. Feltüntette a nagy költő munkásságát, termékenységét a költészet három terén, az eposz-, dráma-és lírában egyaránt. Pél­dákat hozott fel, hogy ezekkel Vörös­marty működését illusztrálja. Rihmer is kitüntető tapsokban részesült. Ezután iro­dalmunk egyik legszebb alkotását, legked­vesebb költeményünket Szép Ilonkát sza­valta Jurányi János, miből Leitner Nándor zongorajátékával melodrámát alakított. Igazán remek volt­ e részlet. Emelte a lélektani mozzanatokat a zongora egyszer csöndes, másszor gyorsabb játéka, aszerint a mint a költeményben nyilvánuló hang mejd pajkos és enyelgő, majd az elbeszé­lés elegiai bája jut kifejezésre. S midőn a főgimn­­zenekar tiz­egy néhány tagjának hegedűje zokogott, játszván Djeniszjevától Livádja rózsás ligetét, mintha a berekben busongó magyarokat láttunk volna lelki szemeink előtt s egész bensőnkön borongó fájdalom vett erőt, — de midőn a kar egy gyorsabb ütemű, zengzetesebb dallamu darabot játszott, eltűnt e kép szemünk elől, ereinkben a vér hevesebben kezdett keringeni, s örömünknek a szűnni alig akaró tapsokban adtunk kifejezést. Reszek Géza szavalata után, ki »A vén cigány«-t adta elő, az érzelmeket, s gon­dolatokat tán egy kissé túl élénken is szinezve, ismét a főgimnázium énekkarát hallhattuk. A kuruc­ nóták közöl a­­Nincs becsülete a katonának» és» Gunydal a né­met divatra« címűeket énekelték, közbe népdalokat s befejezésül a Vándor-indulót. Hét óra volt, midőn az érdekes műsor véget ért és a díszes közönség széledni kezdett. Dicsérettel kell adóznunk a buzgó vezetőknek és pedig Ágh Timót tanár úrnak, ki az ünnepélyt rendezte, Bitter Illés tanár úrnak,ki mióta Pécsett van,­­ nemcsak az énekkart műértőleg dirigálja s s oly magas színvonalra emelte, melyen az­­­­előtt sohsem állott, hanem már zenekart is­­ létesített, valamint Zalai Mihály olvasó- s köri elnöknek, ki az ifjabb irói generáció­­ nem egy tagját kalauzolta a költészet­­ csarnokában, illetve a próza-irás terén. ■ Köszönet illeti mindazokat, kik megjele­­­­nésükkel az ünnepély fényét, erkölcsi­­ sikerét emelték, és az anyagit is (körül­belül 500 frt, bevétel) biztosították. Állomás-bő­vítás. A kaposvári­­ állomás átalakítási munkálatai, mely célra­­­­ a kereskedelmi miniszter 400.000 forint­­ építési költséget engedélyezett, november­­­­ 28-án kezdetüket vették. Az új töltések I­­ létesítésénél, mint tudósítónk értesítő­je­ j­e­lenleg 300 munkás dolgozik. Ezen mun­kálat a jövő május havára valószínűleg­­ befejezést nyer. Ezt követi a kitérő váltók és vágányok fektetése, valamint az indó­­ház újjáépítése. Az új vasúti felüljárót,­­ mely tisztán vasanyagból készül, a diós­győri vasgyár szállítja. Az új állomás 400 méterrel lesz hosszabb a jelenleginél és s ennek megfelelőleg még öt sínpárt fektet­­nek le. Az összes munkálatok 1898. év végéig befejezést nyernek. Az építkezés foganatosításával, illetve felügyeletével meg­­bizattak Helischauer József főmérnök,­­Neumann Manó mérnök és Brisis Géza pályafelügyelő. Kössi a bírák előtt. Holnap tar­t­­­­ják meg a pécsi kir. törvényszéknél a­­ végtárgyalást Koszi János fűszerkereskedő ellen, kinek nevéhez fűződik a rettenetes lőporrobbanás szomorú katasztrófája. Hét­­ ember szenvedett akkor borzalmasan ki­­i­nos halált, számosan hosszabb időn át­­ sínylették a betegágyon. Koszit azzal­­ vádolja a kir. ügyészség, hogy meg nem­­­s engedett mennyiségű robbanó­anyagot­­ tartott nagyforgalmú üzletében és könnyel­­műen járt el a kezelésénél. Az érdekes­­ végtárgyalást Sávér Kálmán kúriai bíró, a­­ törvényszék elnöke fogja vezetni, a kéz­­i vádat dr. Nagy Géza kir. alügyész kép­­­­viseli, a védelmet dr. Joist László ügyvéd. A havihegyi kőkereszt költsé­­­gei fedezésére 1 forintot adott Jézus szt. 1 szívének egy kiváló tisztelője. Jég­bicikli: Hegedűs Pál iglódi­­ lakos jégbiciklit készített s azt most mu­tatta be a nagyváradi városligeti jégpá­lyán. A jégbicikli nagyjában hasonlít a kö­zönséges biciklihez, csakhogy egy kereke van, a mely fogakkal van ellátva. A fo­gak bele vágnak a jégbe s ezzel előre tol­ják a talpakat. A találmány életre való, olyan helyeken, a­hol sok ideig kell jé­gen menni, mert sokkal gyorsabban lehet vele menni mint korcsolyán. elnagyolt, de mégis jellemző alakítás szí­neivel Kisebb szerepeikben megfeleltek Heveszi, ki gonddal és értelmesen alakí­tott, Csíki és Bognár. Kovács Mariska gondosan készült és szépen szavalt. Bihari hol lelkesen szavalt­ és szépen értelmezte a költői szöveg szépségeit, hol küzködött. — Az ördögök kiabáltak, mókáztak és rikácsoltak értelmetlenül. Ma »Három pár cipő» életkép, pén­tekei* »Fauszt« opera, „inée«­ Közlöny 1897. december 2. Pécsi Nemzeti Színház. A nagy költőVörösmarty születésének évfordulóján néhány szál emberből álló közönség­ ünnepelt a «Csongor és és Tünde» nem épen ünnepi előadásában. A környezetből kivált Bettkő Jolán. Melléje­­ sorakoztak Szohner Olga és Borbély az ' licseumi könyvnyQBida (Madarász Béla) Pécsett 1897 Irodalom. Összhangzattan, átmenetek és prelu­­diumok. Eredeti módszer szerint férfi- és nőtanitójelöltek, ktanitók, zeneiskolák és műkedvelők számára irta Schultz Imre. Második, teljesen átdolgozott kiadásban át­nézte Eckhardt Antal a pécsi tanitóképezde zenetanára, a »Pécsi Dalárda« karmestere. Megjelent a napokban Stampfel Károly pozsonyi könyvkiadó hivatalában. Ára 3 korona. Schultz Imre, pécsi tanítóképezdei tanár érezvén a jó zeneelméleti könyv hiányát,már több évvel ezelőtt egy könnyen fölfogható, eredeti módszer alapján irt összhangzattant adott ki, amely tankönyv használhatóságát az bizonyította,hogy rövid idő alatt elkelt. Most került nyilvánosságra a második, bővített kiadás. Nélkülözhetet­len könyv ez tanítójelölteknek úgy, mint kántortanítóknak is. Schultz rendszere és módszere egészen új, mert oly alakban nyújtja a tananyagot, mely az eredetiség jogalmét minden tekintetben biztosítja számára. A rendszer és módszer lényege abból áll, hogy előbb egy hangnemben nyújtja a szükséges összhangzattani isme­reteket, így pl. a főhármasok képzése és létraszerű jelzése, fekvése és összekap­csolása, skála-összhangosítás, a főhármasok fordításai, zárlejtések, tilos menetek, szó­lamok vezetése, a főhetes képzése és fekvései, a főhetes fordításai, szabályszerű feloldása és alkalmazása. Mindezt először C durban tárgyalja s aztán csak a többi hangnemekben. Midőn ez az összes hang­nemekben befejezést nyert, akkor áttér a mellékhármasok, mellékhetesek, végre a kilences összhangzatok ismertetésére. Ebből látjuk, hogy Schultz módszerében nem követ rideg rendszerességet, hanem igazán gya­korlatias irányt. E jeles mű még több, bár egyszerű, de szép átmeneteket, prelúdiu­mokat és zárlejtéseket is mutat be jónevű zeneszerzőktől. Schultz tanár egykori kedves és tehetséges tanítványai, úgymint Amberger Márton németbólyi, Stefan Péter dárdai és Krammer Kálmán pécsváradi ktanitók szintén saját igen sikerült szerze­ményeikkel hozzájárultak. Eckhardt Antal zenetanártól is teljesen sikerült összhang­­zattani példákat és prelúdiumokat találunk a műben. A­ki Schultz összhangzattanát egyszer átolvassa, az tapasztalni fogja, hogy az könnyen felfogható és eredeti módszer alapján tárgyalja az összhangzat­tan ismereteit, továbbá a zenepedagógiai követelményeknek is megfelel, mert egy­szerű tárgyilagossággal vezeti be a tanulót az összhangzattani ismeretek birodalmába. Különösen tanítóképezdékben e mű cél­­­szerűen használható, de m meg vagyunk győződve, hogy a­­tanitók is szívesen fo­gadják, már csak azért is, mivel annak segélyével rövid idő alatt elsajátíthatják a szükséges harmóniai ismereteket. — Mint értesülünk, Schultz tanár úr legközelebb egy külön preludiumos könyvet is fog kiadni, ami nagyon is szükséges volna, mert saj­nosan kell tapasztalnunk, hogy van ha­zánkban még elég kántor — tisztelet a kivételeknek — a­kikre ilyen mű ráférne. Laptulajdonos: Felelős szerkesztő: RÉZBÁNYAI JÁNOS, UNC­AB ADOLF Kiadó MADARÁSZ BÉLA

Next