Pécs Közlöny, 1898. január (6. évfolyam, 1-11. szám)

1898-01-04 / 1. szám

1898. január 4. — »Teringettél ! hát mikor tévedett már Adél kisasszony ?» — »Ohi soha, soha. Ilyen okos lény nincs több a földön !* — »Katalin kétségbeesetten dől egy karosszékbe, fejét tenyerébe rejti és ke­servesen sir — »Borzasztó ! a jó Isten végkép elhagyott ? !» Kónyázott arcán hirtelen mosoly derül, majd így szól: — »Egyébiránt mit is akarsz, ha az egész világ megsemmisül « ... . — Igazad van, ez is vigasztalás !» — mormogta a fogai között Antal bácsi. — »De hát én még legalább egy pár évig szerettem volna élni !» Katalin fölkelt, egypárszor nagy lépték­­kal végig méri a szobát s nyugodtságát visszanyervén igy folytatja beszédét: — »Én ezen különben egy csöppet sem csodálkozom! A jó Isten elvégre is megunhatta, hogy ma már semmit sem hisznek az emberek és mással nem tö­rődnek, mint a pénzzel és ruházkodással. Az emberre rá se hederitenek, ha nincs elegánsan öltözködve.» — »Mindegy, — viszonzó Antal — én mégis szerettem volna még élni.« — »Hát nem bánom, legyen bármi, de a szegény Virginia mit fog csinálni ?! szeretett, jó Virginiám!« — Így sirt, zo­kogott tovább Katalin. — »Én is szörnyen fölháborodtam. Hiába dolgoztunk egész életünkben, min­dent megvontunk magunktól, minden fil­lért, mielőtt kiadtuk volna, kétszer is meg­néztünk, soha ember fiának egy garassal sem okoztunk kárt, Virginiát sok áldozat­tal valahogy fölneveltük, kiházasítottuk . . és mindez miért? ugyan mondd csak asszony! Hogy most a világ végét meg­éljük ? — Borzasztó! nekem­ sohase volt szerencsém !« — »Nos ! talán nekem volt ?« — »Szivemből sajnálom, hogy éltem­ben sohase mulattam, megmondom, a­mint gondolom.« — »Én is !« — »De még egy hitvány fali órát se vettünk !« — »Még ezt az egyedüli óhajunkat se elégítettük ki!« — »Tudod mit ? most veszünk egyet, úgy sem kell kifizetnünk.« — »Ugyan hová gondolsz ?! Hát adósok maradjunk vele?!« — »Dehogy­­ azt mondjuk, hogy má­hoz egy hétre kifizetjük. Ámde nyolc nap múlva ő sem kérheti már tőlünk !« — »No ezt nem gondoltam volna felőled, Tóni, ez már csak mégis csúnya dolog volna ! Igazán nem értelek !» — »Én se téged ! Mit akarsz kérlek ? ! Majd talán kifizetem, nem? mikor har­minc év óta mindig boszant ingaóráival, mikor biztosan tudom, hogy nyolc nap múlva se órás, se óra többé ! Talán csak nem képzelsz ennyire ostobának!« — »Igazad van, — szólt csendes megnyugvással Katalin — hisz jövő szer­dán itt a világ vége!« Az öreg pedig a tekintély teljes tu­datában megkönnyebbült szívvel tette hozzá: — »Minden bizonynyal három óra­kor. Nemsokára lesz óránk, mit soha ki­fizetni nem kell. Hej ! ez — édes bosszúm a keserű sorson!« (Vége köv.) „Pécsi Közlöny“ S­ chardsperg Béla, továbbá Bader Bernát és Lenk Antal a 44. gy. ezredtől a szé­­kesfejérvári 69. gy. e.-hez, Pfenningberger Bódog a 44.-től a trencséni 71.-hez, Márkly István a 44. gy. e.-től a munkácsi 65. gy. e.-hez, Berger Zsigmond és Greilinger Károly a 44.-től az egri 60. gy. ezredhez, Schlegel Károly a 44-től az eszéki 78. gy. ezredhez való áthelyezéssel , továbbá Ha­­mertt József a 44.-től a kolozsvári 51. gy­­e.-hez való áthelyezéssel. A Frigyes főherceg 52. számú gya­logezrednél tartalékos hadnagyokká kine­veztettek: Dick Herman, Steiner Ödön, Balogh Ervin, Schindler Emil, Farkas Elek, Sánta Antal, Bernauer Géza, Laban János, Radó Miksa, Tornya Károly, Rázsó Kázmér. Tartalékos tiszthelyettesekké kinevez­tettek a közös hadügyminiszter által: a 44. gy. ezrednél Zlinszky István, Mank József, Eőry József, Müller Lajos, Hegedűs Alfréd; — az 52. gy. ezrednél Dőry Ferenc, Ungár Vilmos, Jartír Viktor,Schneider Imre, Schatz Antal, Ujvárosy Sándor, Mutichler József, Rihmer Béla, Gara Miklós. Tartalékos hadasródokká kineveztet­tek : a 44. gy. e.-nél Korniteer Leo a brünni 8. gy. e.-től való áthelyezés mellett, Erdélyi Béla, Vlazsaiky Jenő és Heller Antal a budapesti 32. gy. e.-től, Erőskövy Gyula a szegedi 46., Fischer Márton a kecskeméti 38 , Knapp Antal a 69. gy. e.-től a 44.-hez,­ végre Mülherr Ferenc. — Az 52. gy. ezred­nél tartalékos hadapróddá lett: Barta Ede-A m. kir. honvédelmi miniszterrel egyetértőleg a m. kir. honvédség tartalé­kába áthelyeztettek a következő tart. had­nagyok: a 44. gy e.-től Horváth Miklós, Bückhel János, Heindl Nándor, Deutsch Adolf; az 52. gy.e.-től: Lauschmann Vince (lakik Püspök-Szent-Erzsébeten), Sárvári báró Eötvös József (1. Pécsváradon), Jilly Viktor (1. Dárdán), Bornes Nándor (1. Bpes­­ten), Zomborcsevics András (1. Szántován), Ihrig Vilmos (I. Munkácson), dr. Boross I Dezső (I. Mohácson), Szily Pongrác (1.Gödre Szt.-Mártonban), és Szontag Károly (1. Pécsett.) Miniszter a jogászbálon. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter a pécsi jogászbál bizottságához intézett le­velében megígérte joghallgatóinknak, hogy a január hó 8-án rendezendő pécsi jo­gászbálra le fog jönni , ugyanazért már jegyét is megváltotta. A honvédelmi mi­niszter jelenléte az amúgy is igen fényes­nek ígérkező bált az idei farsang legsike­rültebb mulatságává fogja tenni. Díszpolgári oklevél átadása. Hosszú kocsisorban vonultak vasárnap délelőtt a Király­ utcán végig, ki a Zsolnay­­gyárba a városatyák, tekintélyes számban s a polgármesterrel élükön, hogy Zsolnay Vilmosnak ünnepélyesen átadják a dísz­polgári oklevelet. Majorossy polgármester üdvözlő szavaira az öreg Zsolnay Vilmos megindultan válaszolt, köszönetét fejezve ki a szép kitüntetésért, mely polgár­társai részéről eredve, fölér összes ki­tüntetéseivel. „Úgy el vagyok ragadtatva, — úgymond a többi közt — hogy csak kö­szönetet mondhatok e nem várt kitünte­tésért. Visszaemlékszem arra az időre, midőn hatvan év előtt, mint harmadik nor­malistának a leckét kellett fölmondanom, épp úgy vagyok most is, zavaromban nem is találok szavakat, hogyan köszönjem meg ezt a nagy megtiszteltetést.“ Elmesélte ezután, hogyan lett belőle a munka em­­­­bere, miután belátta, hogy nem való a tu­­­­dományos pályára. Az Isten megengedte­­ neki a művészi hajlamokat s becsületes ] munkájával nem lett kedves szülővárosá­nak ártalmára, sőt egy kicsit hozzájárult I annak felvirágozásához, mert ő a nagy­­ Széchenyi mondását szereti városunkra is I alkalmazni : Pécs nem volt, hanem lesz.­­ Majorossy polgármester fölolvasta ezután I az oklevél szövegét s az ünnepelt még egyszer megköszönte az ovációt, s egy ba­rátságos pohár ürítésére kér­te föl a meg­jelenteket. A szomszédos szobában görnye­­deztek az asztalok a sok reá rakott hideg ételek, sütemények, finom borok s italok terhe alatt, melyeknek kinálgatásában a vendégszerető család tagjai egymással ve­télkedtek. Kinevezés: A pénzügyminiszter Kelemen Gyula mohácsi kir. adótisztet a zirci kir. adóhivatalhoz ellenőrré kine­vezte. Mohács közgyűlése. Mohács nagyközség képviselőtestülete a napokban tartott közgyűlésén foglalkozott a mező­gazdasági ismétlőiskola kérdésével. Az elöl­járóság azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a belvárosi és a külvárosi népisko­lánál is fölállít az 1898-iki tanév kez­detével egy-egy gazdasági ismétlő iskolát, ha a kormány legalább a személyi kia­dásokat fedezi, mert az 1868. évi iskolai törvényben a közoktatási célokra enge­délyezett 5% pótadó a kereskedelmi és iparostanonciskolának, valamint a feleke­­­­zeti népiskoláknak adandó segély által teljesen ki van merítve. A közgyűlés e javaslatot elfogadta és Német I.­pót el­­­­nöklete alatt iskolaszéket alakított meg, melynek feladata lesz a szervezet- és tan­tervben körülírt intézkedéseket megtenni, nevezetesen az alkalmazandó tanerők számára és javadalmazásukra nézve elő­terjesztést tenni, hogy ehhez képest a közoktatásügyi miniszterhez fölterjesztendő segélykérvényt megfogalmazni lehessen. A római katolikus hitközség részére­­ a közgyűlés 1500 frt értékű 21/* holdnyi területet temetőhelynek megszavazott, bár­­ ellenmondásban és izgatott hangulatban­­ nem volt hiány. A gőzkomp múlt évi üzleti ered­­­­ménye : 10596 ft. 08 kr. bevétel és 8700­­ ft. 30 kr. kiadás. A maradványból 1000 frtot tőketörlesztésre fordítanak.

Next