Pécs Közlöny, 1898. január (6. évfolyam, 1-11. szám)
1898-01-04 / 1. szám
1898. január 4. — »Teringettél ! hát mikor tévedett már Adél kisasszony ?» — »Ohi soha, soha. Ilyen okos lény nincs több a földön !* — »Katalin kétségbeesetten dől egy karosszékbe, fejét tenyerébe rejti és keservesen sir — »Borzasztó ! a jó Isten végkép elhagyott ? !» Kónyázott arcán hirtelen mosoly derül, majd így szól: — »Egyébiránt mit is akarsz, ha az egész világ megsemmisül « ... . — Igazad van, ez is vigasztalás !» — mormogta a fogai között Antal bácsi. — »De hát én még legalább egy pár évig szerettem volna élni !» Katalin fölkelt, egypárszor nagy léptékkal végig méri a szobát s nyugodtságát visszanyervén igy folytatja beszédét: — »Én ezen különben egy csöppet sem csodálkozom! A jó Isten elvégre is megunhatta, hogy ma már semmit sem hisznek az emberek és mással nem törődnek, mint a pénzzel és ruházkodással. Az emberre rá se hederitenek, ha nincs elegánsan öltözködve.» — »Mindegy, — viszonzó Antal — én mégis szerettem volna még élni.« — »Hát nem bánom, legyen bármi, de a szegény Virginia mit fog csinálni ?! szeretett, jó Virginiám!« — Így sirt, zokogott tovább Katalin. — »Én is szörnyen fölháborodtam. Hiába dolgoztunk egész életünkben, mindent megvontunk magunktól, minden fillért, mielőtt kiadtuk volna, kétszer is megnéztünk, soha ember fiának egy garassal sem okoztunk kárt, Virginiát sok áldozattal valahogy fölneveltük, kiházasítottuk . . és mindez miért? ugyan mondd csak asszony! Hogy most a világ végét megéljük ? — Borzasztó! nekem sohase volt szerencsém !« — »Nos ! talán nekem volt ?« — »Szivemből sajnálom, hogy éltemben sohase mulattam, megmondom, amint gondolom.« — »Én is !« — »De még egy hitvány fali órát se vettünk !« — »Még ezt az egyedüli óhajunkat se elégítettük ki!« — »Tudod mit ? most veszünk egyet, úgy sem kell kifizetnünk.« — »Ugyan hová gondolsz ?! Hát adósok maradjunk vele?!« — »Dehogy azt mondjuk, hogy mához egy hétre kifizetjük. Ámde nyolc nap múlva ő sem kérheti már tőlünk !« — »No ezt nem gondoltam volna felőled, Tóni, ez már csak mégis csúnya dolog volna ! Igazán nem értelek !» — »Én se téged ! Mit akarsz kérlek ? ! Majd talán kifizetem, nem? mikor harminc év óta mindig boszant ingaóráival, mikor biztosan tudom, hogy nyolc nap múlva se órás, se óra többé ! Talán csak nem képzelsz ennyire ostobának!« — »Igazad van, — szólt csendes megnyugvással Katalin — hisz jövő szerdán itt a világ vége!« Az öreg pedig a tekintély teljes tudatában megkönnyebbült szívvel tette hozzá: — »Minden bizonynyal három órakor. Nemsokára lesz óránk, mit soha kifizetni nem kell. Hej ! ez — édes bosszúm a keserű sorson!« (Vége köv.) „Pécsi Közlöny“ S chardsperg Béla, továbbá Bader Bernát és Lenk Antal a 44. gy. ezredtől a székesfejérvári 69. gy. e.-hez, Pfenningberger Bódog a 44.-től a trencséni 71.-hez, Márkly István a 44. gy. e.-től a munkácsi 65. gy. e.-hez, Berger Zsigmond és Greilinger Károly a 44.-től az egri 60. gy. ezredhez, Schlegel Károly a 44-től az eszéki 78. gy. ezredhez való áthelyezéssel , továbbá Hamertt József a 44.-től a kolozsvári 51. gye.-hez való áthelyezéssel. A Frigyes főherceg 52. számú gyalogezrednél tartalékos hadnagyokká kineveztettek: Dick Herman, Steiner Ödön, Balogh Ervin, Schindler Emil, Farkas Elek, Sánta Antal, Bernauer Géza, Laban János, Radó Miksa, Tornya Károly, Rázsó Kázmér. Tartalékos tiszthelyettesekké kineveztettek a közös hadügyminiszter által: a 44. gy. ezrednél Zlinszky István, Mank József, Eőry József, Müller Lajos, Hegedűs Alfréd; — az 52. gy. ezrednél Dőry Ferenc, Ungár Vilmos, Jartír Viktor,Schneider Imre, Schatz Antal, Ujvárosy Sándor, Mutichler József, Rihmer Béla, Gara Miklós. Tartalékos hadasródokká kineveztettek : a 44. gy. e.-nél Korniteer Leo a brünni 8. gy. e.-től való áthelyezés mellett, Erdélyi Béla, Vlazsaiky Jenő és Heller Antal a budapesti 32. gy. e.-től, Erőskövy Gyula a szegedi 46., Fischer Márton a kecskeméti 38 , Knapp Antal a 69. gy. e.-től a 44.-hez, végre Mülherr Ferenc. — Az 52. gy. ezrednél tartalékos hadapróddá lett: Barta Ede-A m. kir. honvédelmi miniszterrel egyetértőleg a m. kir. honvédség tartalékába áthelyeztettek a következő tart. hadnagyok: a 44. gy e.-től Horváth Miklós, Bückhel János, Heindl Nándor, Deutsch Adolf; az 52. gy.e.-től: Lauschmann Vince (lakik Püspök-Szent-Erzsébeten), Sárvári báró Eötvös József (1. Pécsváradon), Jilly Viktor (1. Dárdán), Bornes Nándor (1. Bpesten), Zomborcsevics András (1. Szántován), Ihrig Vilmos (I. Munkácson), dr. Boross I Dezső (I. Mohácson), Szily Pongrác (1.Gödre Szt.-Mártonban), és Szontag Károly (1. Pécsett.) Miniszter a jogászbálon. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter a pécsi jogászbál bizottságához intézett levelében megígérte joghallgatóinknak, hogy a január hó 8-án rendezendő pécsi jogászbálra le fog jönni , ugyanazért már jegyét is megváltotta. A honvédelmi miniszter jelenléte az amúgy is igen fényesnek ígérkező bált az idei farsang legsikerültebb mulatságává fogja tenni. Díszpolgári oklevél átadása. Hosszú kocsisorban vonultak vasárnap délelőtt a Király utcán végig, ki a Zsolnaygyárba a városatyák, tekintélyes számban s a polgármesterrel élükön, hogy Zsolnay Vilmosnak ünnepélyesen átadják a díszpolgári oklevelet. Majorossy polgármester üdvözlő szavaira az öreg Zsolnay Vilmos megindultan válaszolt, köszönetét fejezve ki a szép kitüntetésért, mely polgártársai részéről eredve, fölér összes kitüntetéseivel. „Úgy el vagyok ragadtatva, — úgymond a többi közt — hogy csak köszönetet mondhatok e nem várt kitüntetésért. Visszaemlékszem arra az időre, midőn hatvan év előtt, mint harmadik normalistának a leckét kellett fölmondanom, épp úgy vagyok most is, zavaromban nem is találok szavakat, hogyan köszönjem meg ezt a nagy megtiszteltetést.“ Elmesélte ezután, hogyan lett belőle a munka embere, miután belátta, hogy nem való a tudományos pályára. Az Isten megengedte neki a művészi hajlamokat s becsületes ] munkájával nem lett kedves szülővárosának ártalmára, sőt egy kicsit hozzájárult I annak felvirágozásához, mert ő a nagy Széchenyi mondását szereti városunkra is I alkalmazni : Pécs nem volt, hanem lesz. Majorossy polgármester fölolvasta ezután I az oklevél szövegét s az ünnepelt még egyszer megköszönte az ovációt, s egy barátságos pohár ürítésére kérte föl a megjelenteket. A szomszédos szobában görnyedeztek az asztalok a sok reá rakott hideg ételek, sütemények, finom borok s italok terhe alatt, melyeknek kinálgatásában a vendégszerető család tagjai egymással vetélkedtek. Kinevezés: A pénzügyminiszter Kelemen Gyula mohácsi kir. adótisztet a zirci kir. adóhivatalhoz ellenőrré kinevezte. Mohács közgyűlése. Mohács nagyközség képviselőtestülete a napokban tartott közgyűlésén foglalkozott a mezőgazdasági ismétlőiskola kérdésével. Az elöljáróság azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a belvárosi és a külvárosi népiskolánál is fölállít az 1898-iki tanév kezdetével egy-egy gazdasági ismétlő iskolát, ha a kormány legalább a személyi kiadásokat fedezi, mert az 1868. évi iskolai törvényben a közoktatási célokra engedélyezett 5% pótadó a kereskedelmi és iparostanonciskolának, valamint a felekezeti népiskoláknak adandó segély által teljesen ki van merítve. A közgyűlés e javaslatot elfogadta és Német I.pót elnöklete alatt iskolaszéket alakított meg, melynek feladata lesz a szervezet- és tantervben körülírt intézkedéseket megtenni, nevezetesen az alkalmazandó tanerők számára és javadalmazásukra nézve előterjesztést tenni, hogy ehhez képest a közoktatásügyi miniszterhez fölterjesztendő segélykérvényt megfogalmazni lehessen. A római katolikus hitközség részére a közgyűlés 1500 frt értékű 21/* holdnyi területet temetőhelynek megszavazott, bár ellenmondásban és izgatott hangulatban nem volt hiány. A gőzkomp múlt évi üzleti eredménye : 10596 ft. 08 kr. bevétel és 8700 ft. 30 kr. kiadás. A maradványból 1000 frtot tőketörlesztésre fordítanak.