Pécsi Közlöny, 1898. május (6. évfolyam, 49-60. szám)
1898-05-01 / 49. szám
1898. május 1. „Pécsi Közlöny“ A „Temps”, kiküldötte egyik munkatársát Nancyba, hol a hypnotikus tanulmányairól híres Bernheim professzor lakik. A hypnotizmus tudományos rendszerbe foglalója, a komoly tudós, kinek csak pozitív bizonyítékok imponálnak, a buzséri esetre vonatkozólag körülbelül ezeket felelte a párisi hírlapíró kérdéseire : — Nem hiszek a hypnotizált személyek látnoki képességében. Nem hiszem azt se, hogy a hypnotizáltak el tudnák mondani azt, ami a távolban történik, vagy hogy valamely betegséget prognosztikáim képesek volnának. Mentális suggeszió nézetem szerint époly kevéssé létezhetik, mint ahogy nem szuggerálhat médiumának semmiféle hipnotizőr olyan műszaki kifejezéseket, melyeknek értelmét a médium előzőleg nem tudta. A beszélgetés további folyamán megjegyezte a professzor, hogy nagyon jól ismeri dr. Vragassyt, a bécsi mentőegyesület főorvosát, aki a tuzséri katasztrófának szemtanúja volt. Vragassy mindenkor nagy érdeklődést tanúsított a hipnózis kérdései iránt és tanúja volt Bernheim kísérleteinek is. Ezután a következő nagyérdekű kijelentéseket tette a professzor: — Hogy a hypnosis halálát okozhatná a hipnotizált médiumnak, nem hiszem. A hipnotizmus nem egyéb erkölcsi befolyásnál, mely sohasem él. Lehetséges azonban az, hogy valamely túl ideges médiumon oly nagyfokú izgatottság vesz erőt, mely alkalmas arra, hogy halálos kimenetelű ájulást idézzen elő. Az eredményre nézve az, hogy ez a túlizgatottság hipnotizálás közben avagy éber állapotban áll be, tökéletesen irreleváns. A túlideges médium ily halálossan nagyfokú felzaglásáért a hipnotizmust semmiféle felelősség nem terhelheti. Salamon Ella esetét véleményem szerint vagy rosszul figyelték meg vagy helytelenül beszélték el vagy pedig eltorzítva adták elő. (Folyt. köv.) 3 iumt/IW.)(*imi11Mm-------- ____.................................... annyi századokra kiható hatalmas szelleme előtt, melynek bölcs királyaink, III. Béla és Imre a művelt Nyugat népeivel majdnem egyidőben nyitottak kaput, mint a magyar kulturális kormányzat képviselője, kétszeres örömmel ragadom meg a ritka szép ünnepen az alkalmat, hogy hálás elismeréssel az Ég bőséges áldását kérjem a szent Rendre, melynek a hitért, a nemzetért, a népek anyagi és szellemi haladásáért, a tudományért és művészetért immár nyolc századon át folytatott küzdelmeit annyi fényes eredmény, annyi nagy tett és áldás koronázta, s a melynek érdekei különösen a mi nemzetünk szellemi életében hervadhatatlanok. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte kifejezését. Wlassics Gyula, s. k. A mai magyar ciszterciták. (Békefi: A pásztói apátság története c. legújabb művéből.) A reformáció, majd a török hódoltság a cisztercitákat a magyar földről kiszorította. Száműzetésük és menekülésük után séves nemzeti művelődésünknek hoznak áldozatot. Veszprémben és Zircen az elemi oktatással foglalatoskodnak ; a honvédelem terén még nem fogynak ki az áldozatokból. A pilisi és pásztói apátságot a ciszterci rendnek Wellehrád (Morvaorsz.) mentette meg. A magyar király Pásztót 1702. nov. fián, Pilist meg 1712. okt. 5-én csatolta hozzá. A pásztó-pilisi ciszterciek a jezsuiták eltörlése után az egri gimnáziumban tanárkodnak. II. József császár ennek ellenére is eltörli őket, a míg a zirci apátságot érintetlenül hagyta. I. Ferenc király Pásztót és Pilist 1802-ben ismét visszaállítja s rájok bizza az egri gimnáziumot. Zirc még 1813-ban vállalja el a székesfehérvári és pécsi gimnáziumot. Magából a rend kebeléből kiinduló óhajtásra, I. Ferenc király Zirc, Pilis és Pásztó apátságot 1814 augusztus 19-én egyesíti s apátjákul Dréta Antalt nevezi ki. Az így egygyéforrott hármas apátság életereiben uj vérkeringés indul meg. Tisztán áll a rendtagok előtt, mily feladat vár Magyarországon a tanitórendekre, sorra pusztulnak el művészileg épült kolostoraik és templomaik, szinte paradicsommá fejlesztett gazdaságaikat meg gyom és gaz veri föl. így tart ez jó száz esztendeig, míg végre is az austriai testvér-kolostorok sietnek a magyar apátságokat feltámasztani halottaikból. A zirci apátságot 1659-ben a lilienfeldi apátsághoz, rá negyven évre (1699) meg a sziléziai „Heinrichau“-hoz csatolják. Megindult az újjászervezés munkája. Mindent élülről kellett kezdeni. Külföldről részben velük együtt települt jobbágyaik, ismét beleakasztják az ekét a földbe s a nemzetgazdasági élet mindegyik ágában munkához látnak. A mai zirci kolostor alapkövét 1727. márc. 12-én, a templomét még 1732. máj. 15-én teszik le. Rendi birtokaikat viruló gazdaságokká fejlesztik ; ezeken, sőt később másutt is, mint lelkészek a hit- és erkölcsi élet emelésén buzgólkodnak s templomok és iskolák épités A haza legdrágább kincseit, ifjúságát s ebben jövőjét bízta rájok. Méltán várta el tehát tőlök a nemzet, hogy fiainak lelkét vallásosan és erkölcsösen neveljék ; szellemét alaposan és józan ismeretekkel kiműveljék; szivébe a hazafias eszméket állandóra beültessék, testileg megedzzék és a magyar haza lelkes s munkás polgárává alakítsák. Ez a magasztos feladat adott alapot, jelölt irányt és kölcsönzött erőt a ciszterciek tevékenységének. Munkásságuk tere hazánk három nagy múltú városa, — a hősi vitézségéről híres Eger, az őskoronázó város Székesfehérvár és az első magyar egyetem székhelye Pécs. Tanintézeteik újjáépítése, átalakítása, fölszerelése és fejlesztése terén semmi áldozatot soha nagynak nem tartottak. A tanárok kiképzésére mindig szerető gond irányult. A rendtagok a tanárkodást hivatásuk fénypontjául ismerték mindenkor. Ez a tudatszülte és szüli egyre azon jeles tanárokat kik tudásuk alaposságáva, szivök nemességével, példás életükkel és hazafias szelleműkkel maguknak tiszteletet s a rendnek hírnevet és becsülést szereznek, a hazának pedig mestereihez méltó polgárokat nevelnek. A ciszterci rend tevékenységét maga az apostoli király koszorúzta meg elismerésével, midőn a szent-gotthárdi apátságot a hármas apátsághoz negyedikül csatolta (1878. nov. 4.) — azon kikötéssel, hogy a rend három főgimnáziumához negyediknek vállalja el a bajai főgimnáziumot. Ezóta a ciszterci rend négy főgimnáziumot — Eger, Székesfehérvár, Pécs és Baja — lát el teljesen saját erőivel, 60 tanárral. A jelen (1897/98.) iskolai évben a négy rendi gimnáziumba összesen 1475 tanuló jár. Ezek közül Egerre 441, Székesfehérvárra 348, Pécsre 408, Bajára meg 278 ifjú esik. Az oktatásügy terén működik még Platz Bonifátz dr. szegedi tankerületi főigazgató és Békefi Rémig dr. budapesti tudományegyetemi tanár. Ezen kívül a rend tagjai tizennégy plébánián — Sósok-Berénd, Polány, Borzavár, Esztergár, Lókut, Bakony-Nána, Olaszfalu, Porva, Zirc, Nagy-Tevel és Bakony-Koppány, Veszprém vármegyében, Előszállás, és Hercegfalva Fehérvármegyében, Szent-Gotthárd és Nagyfalva Vas vármegyében — lelkeszkednek, ahol 28,772 lélek hitéletét ápolják s 5430 gyermeket oktatgatnak a vallás és erkölcs tanaira. Rendi hivatalokban, a rend szellemi és anyagi ügyeinek intézésében 16 rendtag fáradoz. Kalocsay Alán országos képviselő. Nagy gondot fordít a rend a jövő nemzedék kiképzésére. Az újoncnövendékek (novitius) Zircen, a gimnáziumi tanulók Egerben, a hittudományhallgatók, akik egyúttal tanárjelöltek is, Budapesten nevelődnek. A rendnek Budapesten saját hittudományi intézete van négy szaktanárral. A tanárjelöltek a budapesti tudományegyetemen és a kir. József műegyetemen végzik tanulmányaikat. A rendtagok szellemi minősítése ily arányokat mutat. A 103 rendtag között 69 okt. rend. tanár. A jelenlegi 60 főgimnáziumi tanár között 55 okt. rendes, 2 törvényileg képesített rendes, 3 szakvizsgálatot tett helyettes tanár van. Olyan képesítés ez, hogy ilyent maga az állam sem tud felmutatni saját tanerői összességénél. A 103 rendtag között van ezenkívül 9 hitdoktor, 1 fel nonjogdoktor, 14 bölcsészetdoktor, egy tagja a Magy. Tud. Akadémiának; végül van 5 okleveles gyorsíró. Királyi kitüntetés két rendtagot ért. A rend feje, Vajda Ödön zirci, pilisi, pásztói és szent-gotthárdi apát meg a Lipót- és Szent István rend tulajdonosa, így tükröződik előttünk a rend múltja és jelene. Jövője ismeretlen , de a történetíró sejtelmével még oda is betekintünk. Hűség a rend hagyományaihoz, a vallás, az erény és a munka gyakorlatában ; atyai szeretet, alapos tudás, önfel-