Pécsi Közlöny, 1898. szeptember (6. évfolyam, 97-108. szám)

1898-09-01 / 97. szám

1898. szeptember 1. „PÉCSI KÖZLÖNY“ rekt., Kristóf József kolóniái pl., Krum Péter karkápl., Kuzmics József miholjáci esp., Lechner János dr. kanonok, Lipov­­csevics Mihály mohács-szigeti kur.,Magenheim József pécs-belv., Magyar Miklós závodi pl., Manger Vilmos bükösdi, Masson Lipót sljivosevcii kápl., Mayer György sekr. ig., Márton Márton némethii, Molnár Márton pellérdi pl., Németh Pál szabolcsi kápl., Öllé Fülöp ny. pl., Palkó István m. herte­­ler­di kápl., Pévald Vilmos varasdi, Pfisterer Emil szentgyörgyi, Petz Árpád szakadáthi pl. Philippovics János bizováci esp. Plank Kamil n.-bólyi pl., Polgár János rácpetrei kápl., Pozsgay József kanonok, Pakler Karoly'­ teveli, Proksch Ferenc ráctettösi pl., Rajcy János mohácsi kápl., Reiner Ferenc baan adm­., Rézbányay János árvah. pref.,­­ Rézbányai­ József dr. tanár, Romeisz Ferenc nádasdi pl., Röszler Ferenc szalatnaki adm., Simon Lajos pécsi, Schunk Ferenc gödrei kápl., Spies János kanonok, Szabó Dezső szigetvári kápl., Szabó Géza szegzárdi hitokt, Szandtner Antal d.-szekcsői, Sze­­menyei Mihály regölyi pl., Szánthó Ignác faddi kápl., Szeredy József dr. kanonok, Szilvek Lajos dr. tanár, Szendey Ágost szt. Fér. r., Szommer Gyula babarci kápl., Szvetics Gábor pécsváradi vnk., Trinn János hőgyészi kápl., Troll Ferenc püsp. helynök, Varga Kálmán tótkeszti, Varga Ferenc p.­­szt. erzsébeti kápl., Vidák József hetvehelyi pl., Virág Ferenc, dr. Vörös Nándor karkápl. Vuics Endre szt. Fér. r., Wajdits Gyula spin, Waldinger István kápl., Walter József monostori pl., Weisz János n.­mányoki esp., Wurster József dr. c. kanon, és Zvo­­nicsek Alajos vörösmarti plébános. Ösz­­szesen 9­8. haltér közepéig, a Kalap-utcáig , eltűnt a Torony-utca a törvényszéki palotával, nem látom a fővárosi árvaszék bérhelyiségét, le­rombolták a tüzérségi laktanyát, a belvárosi plébániát. A Sebestyén-utcából még csak két ház áll. Az Atheneum végnapjait éli, a Kerepesi-úton a Metropol-szálloda mellett már körülbelül kész is az új, 3 emeletes, fényes Atheneum-palota. Bizony itt vandalizmus dúlt, mely min­dent elsöpör, a­mi vén, hogy új nöjjön a helyén. A kiszélesített Kossuth Lajos-utcát (azelőtt Hatvani-utca) meghosszabbítják a Dunáig, hol már dolgoznak is az Eskü téri hídon, és ennek a városszabályozásnak esett áldozatul a régi Pest legérdekesebb része. A szabályozási vonalat már jelzi a ké­szen álló monumentális új kaszárnya a Lipót-, Zöldfa- és Kalap-utcák közötti telek­tömbön és a vele kapcsolatban épült remek tiszti kaszinó. Kisebb kiadású rombolást az Egye­tem-tér mutat, melynek keleti házsorát le­bontották, hogy a Papnövelde-utca (és Borz­utca) folytatásaképen utcát létesítsenek a Magyar-utcáig. Itt két nagy három emeletes palota mutatja már az új utcavonalat. Az egyetem központi épületénél a harmadik emeleten dolgoznak, tehát ez a tengerikígyó is lekerül nemsokára a napirendről. L Levelezés. Örömünnep Szakadáthon.­­ A különben csöndes német faluban, a tolna megyei Szakadáthon vasárnap (aug. 28.) mozgalmas kép tárult a szemlélő elé. Már kora reggel fenn volt a község apraja­­nagyja és a templom előtti térségen gyüle­kezve, arcukon az öröm derűjével beszél­gettek a közelgő ünnepségről, a torony ke­resztjének föltevéséről. Lassankint gyüle-'­kezni kezdtek a szomszéd községbeliek is és bámulva a készenlét felé közeledő szép templomunkat, és e bámulatuknak hangos kifejezést adva, jóleső örömmel árasztották el a helybeliek szívét. A plébánia­udvarban felkoszomzott, díszesen aranyozott kereszt körül fehérru­hás lánykák csoportja izgott-mozgott, sze­mükből nemes büszkeség sugára villogott, nem csoda, hisz ma mindenki őket fogja nézni, mert ők viszik föl az új keresztet a templomhoz. Végre megszólalt a harangok csengő­­bongó nyelve és az ember­áradat az iskola felé hömpölygött, — már néhány hónap óta itt tartatik az isteni tisztelet, — hogy részt vegyen az ünnepélyt megelőző szt. mise áldásaiban. Mise után ft. Streicher Péter kerületi esperes úr ismert ékesszólásával könnyekig meghatotta hallgatóit, fejtegetve a kereszt jelentőségét, mely nem gyalázat fája többé, hanem a dicsőségé. Majd az előírt módon megáldotta a keresztet és aztán megindult a menet, harangzúgás között az új temp­lom felé. A toronyhoz érve, ismét megindult esperesünk ajkairól a kenetes szavak árja s a torony egyes részeinek jelentőségét fej­tegetve, majd az előtte álló templomra, majd a háta mögött lévő temetőre mutatva, a szent lelkesedés és meghatottság vegyes ér­zelmeit keltette a nagyszámú hallgatóság szívében. E közben megindult a kereszt légi útjára lassan, méltóságosan a kisérő zene ütemeire és elindult fölfelé a derék ifjú le­gény is, ki vállalkozott a kereszt feltűzésére. Hófehér, külön a mai ünnepélyre készült ruhában, ugyanily sapkában magára vonta mindenki figyelmét és a jámbor komolyság, melylyel az esperes ur áldó szavait fogadta és tisztét végezte, megszerezte neki mind­nyájunk rokonszenvét. Midőn fenn volt már a szédítő magas­ban, midőn átkarolta már megváltásunk szent jelvényét, hogy felerősítse rendeltetési helyére, három miatyánkot és három üdvöz­letet imádkozott az egész sereg hangosan, meghatottságtól rezgő hangon és a köny­­zápor, mely nagyon sok, még más vallásu emberek szeméből is patakzott, hangos hir­detője volt a katolikus vallás szertartásai magasztosságának. , Oly jelenet következett ezután, mely különösen a jelenlevő intelligens elemre volt s meglepő, t. i. a tiszta német község trom­bitás bandája a magyar nemzeti himnusz dallamára zendített és ezernyi szív imája szállt az ég felé esdve: Isten áldd meg a magyart ! A kereszt feltevője elmondva végeze­tül szokásos felköszöntőjét a pátrónusra, megyés püspökünkre, a kerületi esperesre, plébánosra, tanítóra és az építőkre és le­­szórva 200 -310 zsemlyét, mézes kalácsot a gyermekeknek, eloszlott a tömeg, de mindeneknek szivében élni fog e napnak em­léke és még sok áldó ima fog felszállni a magasba, kérve az egek Urát, hogy legye­nek mindenkoron boldogok azok, kik a szakadáthi templom létesítését lehetővé tették. Szakadáth, 1898. aug. 29. PELZ ÁRPÁD, plébános. ti'?* ky. ■ ‚' ‘ j»' ’· H­ÍREK. Pécs 1898. szeptember 1. Az igazságügyminiszter Pécsett. Erdély Sándor m. kir. igazságügyminisz­ter kedden este a gyorsvonattal városunkba érkezett s a pályaudvaron a látogatásról sürgönyileg értesített Blaskovich Ist­ván pécsi kir ítélőtáblás elnök fogadta a magas vendéget, ki a „Hajó­ba“ szállt, azután rövid sétát tett a Király-utcán. Más­nap reggel már V48-kor átment magánosan az Otthon-kávéházba reggelizni, hol ugye látszik észrevétlen akart maradni, mert a leghátulsó asztalhoz ült, a Vigadóba átve­zető üvegajtó melletti sarokba, de szerkesz­tőnk is éppen ott végezvén reggelijét, már belépésekor fölismerte és természetesen ki­teszi most az újságba, hogy hol fordult meg korán reggel a miniszter és mit csinált a kávéházban. Nos hát, miután a leghátulsó asztalnál csöndesen helyet foglalt, reggelit rendelt, azután épp úgy mint a többi vendég is kezébe vette az újságokat és olvasgatott. A kávéházban más föl nem ismerte, tehát egész zavartalanul lapozgathatott az újsá­gokban. Az újságírók kiváncsiak lévén, szerkesztőnk az utcai ajtó helyett a hátsó ajtón távozott, hogy a miniszter mellett közel­ben elhaladva, azt föltűnés nélkül kissé szemügyre vegye, így egész alapossággal tudathatjuk az olvasóközönséggel, hogy az or­szág igazságügyminisztere középtermetű, pi­ros, egészséges arcú, őszfejű, sötétbe öltöz­ködő, lakkcipős, igénytelen egyszerű viselke­désű úriember, akin, mikor a „Hajó“-ba vissza­sétált, észrevettük, hogy még fiatalos ruganyos járású és a sétapálcát nem tá­masztékul használja, hanem csak kézbevaló, úri sétaszerszámnak. Ő excellenciája külön­ben Szegzárdról jött, hol a kir. járásbíróság­nál H­a­­­m­a­y István kiadó közel 3000 forintot sikkasztott. Halmay kihallgatása al­kalmával csak kisebb összeg sikkasztását ismerte be, a többire pedig azt vallotta, hogy ő a pénzt soha sem látta, csupán a kir. járásbíró utasítására írta be a letéti könyvbe, hogy „az adóhivatalba szállíttatott.“ Halmayt nyomban letartóztatták, S­z­e­n­d­­rődy Károly kir. járásbiró pedig — kit nagy mulasztás terhel az ellenőrzésben — az elsikkasztott összeget sajátjából a szegzárdi adóhivatalban le­fizette. A sikkasztásról és a megejtett vizsgálatról Seli József szegzárdi törvényszéki elnök személyesen referált az igazságügyi­miniszternek, a­ki most Szegzárdon járt, hogy a sikkasztási ügyről és az ezzel kap­csolatos dolgokról személyesen győződjék meg. Erdély Sándor igazságügy miniszter­nek Szegzárdra jöttét az is indokolta, hogy megtekintse a 300.000 forintos igazságügyi palotát és a kétemeletes hatalmas kéz­ fog­házat; az előbbi 1892-ben, utóbbi pedig 1894-ben épült. A miniszter d. e. 10 órakor kezdte meg a hivatalok látogatását a kir. ítélőtáb­lánál, honnét dél felé a törvényszéki épü­letbe ment s itt a járásbíróságot is megte­kintette, d­­u 2/42-kor pedig az ügyészség­hez ment föl és a fogházat is megnézte. Mindenütt sorba járta a hivatalos szobákat, a bírákat bemutattatta magának, kérdezőskö­dött a viszonyokról és a naplókba s irat­csomókba is betekintett. Az összes igazság­szolgáltatási épületeken kívül a városházára és a posta épületre is kitűzték a nemzeti lobogót. D. u. 2-kor ebéd volt a miniszter tiszteletére Blaskovich táblai elnöknél. Az egyházmegyéből. E­b­e­r­l­i­n­g Mátyás babarci plébános a mohácsi egyház­­kerület esperesi tisztétől, saját kérelmére, fölmentetvén, a püspök ezen kerület espe­resévé Szandtner Antal dunaszekcsői plébánost és eddigi kerületi jegyzőt nevezte ki. Miniszter Nagy-Kozáron, Erdély­i Sándorig, a­ miniszter tegnap d. u. 6 órakor­­ kihajtatott Nagy-Kozárra Aidinger János- 3

Next