Pécsi Közlöny, 1899. február (7. évfolyam, 15-25. szám)

1899-02-05 / 15. szám

1899. február 5. „PÉCSI KÖZLÖNY“ kapta meg a kánoni beruházást. A vaspói plébánosi fontos és elég kényes misz­­sziót csak a nevezett év végéig tölthette be, a szervi szívbaja kezdett komolyabb mérveket ölteni. A kegyes főpásztor 1898. nov. 25-én minden felelősséget a mellé adott vikáriusra J­ó­z­i­c­s Józsefre ruházott, nehogy még e felelősség is csak súlyos­bítsa baját. Két hónap után erre az agyba döntö­tt a szívbaj, a­melyhez az utolsó napok­ban a tüdőgyuladás is járult, és ezek választék el a nemes lelkét pót­hüvelyt­­ől. Betegségében folyton bízott és remélt, soha nem panaszkodott. Halála sokak szemében csalta elő a fájdalom könnyeit, de nem is csoda, mert a­kik vele érintkeztek mind­nyájan megtanulták becsülni a rosszakarat nélküli, szép műveltségű papot Sokan ugyan őt is félreértették, de ő ennek nem volt oka, csak az előitélet, melyet egyesek vele szemben tápláltak. — Koszorúk takarják el bánatos hívei elől a szeretett plébánost Van egy ibolya csokor is ily felirattal: U­t­o­l­s­ó üdvözletül Ki küldhette volna más e csokrot, mint az angyal lelkű gróf Normann Rudolfné szül. Fest Julianna. Koszorút tette­: a ra­vatalra még gróf Normann R . Dr Neuman uradalmi igazgató, a valpói kaszinó, a mely­nek a megboldogult újra megválasztott el­nöke volt, a rokonság stb. Beigtatás. Január 29 én igtatta be Streicher Péter hőgyészi plébános, a völgységi egyházkerület esperese Trinn János tolna­­varasdi plébánost hivatalába. Az egyházmegyéből. Az elhalá­lozás folytán megüresedett valpói plébánia társ adminisztrátoraivá J­ó­z­i­c­s József és Erős­s Károly ottani káplánokat nevezte ki a püspök. Eljegyzés Asztalos Lujzikát — Asztalos Nándor pécsi lakatos mester leá­nyát — E­ő­r­y Lajos a m. kir. állam­vasutak budapesti gépgyárának műszaki hivatalnoka eljegyezte. Tea-délután. A nőegylet által csü­törtök délután rendezett tea-uzsonnán a közönség teljesen megtöltötte az egylet derekára kötötte a zászló rudját s halálve­­szélyek közepette kúszott fel a bástya rom­jain. De végre is fölért s mikor Jilovej tornyán megszólalt a harang éjfélt jelző szava, ott lengette már a metsző téli szél Wallenstein zászlaját, s ott állt mellette a várfokán Bohusláv. A holdat eltakarták a fellegek s csak a hó vetett gyönge fényt a zájra. Rémes látomány volt e kétes homályban Bohusláv alakja a mint remegve, félig őrületben várta a szellemet. Egyszerre lövés dördült az éjben, ve­lőt rázó sikoly szakitá meg a borzalmas csöndet s a szerencsétlen halász a várfa­láról a mélybe zuhant alá. Valami félénk vadász megijedt a kí­sérteti alaktól rálőtt s az ifjú gyilkosa lett. Ott találták másnap a sziklahasadék­ban, összeroncsolt, élettelen testét. A vár fokán pedig ott leng mai napig,­­persze már rongyaiban, Friedstein zászlaja, Rafael­ helyiségeit. A rendezőség most újra érde­kes programmszámokkal lép látogatói elé minthogy a cigányzenekar magában nem igen vonzott. Ez alkalommal Horváth István mérnök tartott érdekes humoros felolvasást, „Első csalódásom“ címmel. Majd Balláné C­s­i­k Irén színházunk jeles énekesnője lépett a pódiumra s Buday joghallgató z­ongorakisérete mellett Delibes Leó Cad­isi leányt és az „Apród dalá“-t a Hugenottakból énekelte. A hallgatóság zajos tetszésnyilvánítására még a „Cserebogár, sárga cserebogár“ c. népdalt adta elő a tőle megszokott precizitással s hatással. Ezután táncra kerekedett a fiatalság s este 8 óráig járta. Ott voltak a köv. leányok : Opris Angi, Eizer Ilona, Dávid Ilonka, Szily Terka, Rihmer Margit Angyal Ella, Jeszenszky Irén, Eckensberger növ., Bence Böske, Holics Juliska, Szieberich Méda, Jeszenszky növ. (Ibafa), Fischer Ella, Vas­­váry növ., Streicher növ., Rihmer nőv. (Kalocsa), Örley Flóra, Rock Janka, Förs­ter I­lici, Bedő Pannika, Hoffmann Marian, Müllherr Mariska, Fekete Irma,Polgár Blanka, Feszti Karola, Késmárky Jolán. Kir. tanfelügyelő jubileuma. Jan. 29 én töltötte be Tihanyi Domokos Tolnavármegye érdemdús kir. tanfelügyelője ebbeli működésének 25-ik évét. Ezen alkal­mat fölhasználta a „Tamási vidéki r. k. tanítóegylet“, hogy nevezett tanfelügyelőt, úgyis mint tiszteletbeli elnö­két üdvözölje és iránta táplált önzetlen tiszteletének, szeretetének adjon kifejezést, melyet az egylet elnöke Streicher Péter hőgyészi esp.-pléb. egy 12 tagú küldöttség élén jan. 28-án tolmácsolt, hangsúlyozván üdvözlő beszédében különösen az ünnepelt tanfelügyelőnek a magyarosítás terén né­hány évi itt működése alatt kifejtett sikeres buzgólkodását, és átadva neki egyúttal az egylet részéről fölajánlott emlék gyanánt egy díszes tolban egy ezüst tolltartóba helyezett arany tollat, mint hivatalbeli mű­ködésének legtermészetesebb jelvényét. A többszörös „éljen­"nel megszakított üdvözlő beszédre az ünnepelt tanfelügyelő megha­­tottan válaszolt, megköszönve a nem várt de annál kedvesebb meglepetést és biztosítva mindenkit, hogy ezután is mindenkor szem előtt tartva hivatása kötelmeit minden testi és szellemi erejét Tolnavármegye tanügye és a hazai közművelődés fölvirágoztatására fogja fordítani. Ezután Dr. F­r­ü­h­w­i­r­t­h Jenő tolnatamásii ügyvéd mint az ottani r. kát. hitközség elnöke több hitközségi képviselő élén üdvözölte a tanfelügyelőt mint oly férfiút, ki fáradságot nem ismerő odaadással és az igaz vallásos ember szel­lemétől áthatottan közvetve és közvetlenül hinti a vallásosság, hazafiság és közművelő­dés magvait. Ezen üdvözletre is hálás kö­szönettel válaszolva az ünnepelt, biztosította az együttes küldöttségeket miszerint a sze­retet vallása és a felekezeti béke szellemé­ben fog ezután is működni. Megépül a fórum. Római tudósí­tónk írja : Izgalmas századok szele söpört végig a fórumon, ama idők óta, midőn még a római birodalom hatalmának és fé­nyének volt a hőmérője. A népvándorlás pusztító vihara elérte a hatalmas császár­­ság hajdani sasfészkét, s az ősi Róma pusz­tulása fórumán kezdődött. Porba hulltak a régi emlékek, az istenek fényes templomai, számtalan diadalmi jelvény, hires rostruma is . . Romhalmazzá vált a hely, a hol egykor arany, már­vány s minden más tündökölt. Temető lett: az ősi dicsőség fa­gyos temetője, melyre oly mogorván néz­nek le most a kapitólium megbámult falai, mohosult sziklái, s a Palatínus romban fekvő császárpalotái. A csonka emlékek a régi fórum kiásott részében (legalább nagyobb részt) szerteszét hevertek szinte napjainkig. Csak most kezdik azokat is egy kissé ren­dezni. Baccelli kultusz­miniszter Boni mér­nököt bízta meg a munka vezetésével, ki óriási kedvvel kutatott mindenkor a fórum törmelékében, s kinél lelkesebb műértő alig akad a régészek között. Lassan-lassan fel­kutatnak minden, mi csak föllelhető, s régi helyeikre juttatják a fölismert roncsokat. A csonka oszlopfők, szobrok s más emlékek hiányzó alapjait mindenütt pótolják, téglá­ból, cementből, s más ily anyagokból de úgy, hogy a ’régi maradványok azonnal szembe tűnjenek. — így épül a fórum, s néhány év múltával halvány képet nyújt ősi formájáról. Olyan lesz majd újított­­alakja, mint egy óriás nyomorék százezer mankóval. De azért jobb lesz így, legalább majd láthatja az ember azt a rengeteg pusz­tulást, mit az idő emésztő ereje s az em­berek romboló kezei vittek véghez szinte versenyezve. Esküvő: Krause Gyula főherceg­laki uradalmi mérnök, Krause Ignác pécsi kereskedő és törvényhatósági bizottsági tag­nak fivére kedden tartotta Dárdán egybe­kelését Kinne­th Adolf dárdai uradalmi szám­­tanácsos leányával, Margit kisasszonynyal. Febr. 1-én kötöttek Pécsett házassá­got Dulánszky Nándor Károly mo­hácsi uradalmi ellenőr, Dulánszky Adolf volt püspöki jószágigazgató fia és F­o­l­k­­m­e­r Margit, özvegy Folkmer Mihályné született Koch Franciska magánzónő leá­nya (Üzbéghről, Nyitra megyében.) Batyubál. Szokatlan élénkség és zaj verte föl Vásár­os Dombó megszo­kott csendjét. A környék színe java egybe­­gyült, hogy egy kedélyes estét szerezzenek maguknak. A mulatság színhelye az ura­dalmi tiszti lakás volt, melyet a mulatozó közönség számára a legnagyobb készséggel ajánlott fel Weisz Ödön bérlő Szép számú közönség gyűlt egybe jan. hó 29-én a neve­zett mulatságon. Volt étel bőviben, a melyet a megjelent családok hoztak magukkal. A szorgoskodó rendezőbizottságra s a vacsorát előteremtő hölgyközönségre Nyárády Aladár dombóvári plébános ürítette poharát. Az estebéd elköltése után táncra perdült a fiatalság s járta fiatalos tűzzel, jó kedvve­l Lató János dombóvári cigány zenéje mellett reggeli 7 óráig. A négyest 20 pár táncolta. Megjelent asszonyok: Ábrahám Lajosné (Dombóvár) Csery Istvánná (Dom­bóvár), Différt Benőné (Dombóvár), Éry Ferencné (Dombóvár) Far­kas Ignácné, Ihrig Eberhardné (Rakóca) Ihrig Vilmosné, Kés­márky Gyö­rgyné, Kovács Imréné (Csikós- Tőtös), Kutassy Károlyné (Vaszar), Páhok Béláné és Lázárné (Kapos­ Szekcső), Pongrác Béláné (Dombóvár), Pupits Edéné, (Sásd) Rüll Károlyné (Kapos Szekcső), és Szeme­­nyei Mihályné (Dombóvár). Leányok:­­Ábrahám Iduska (Dombóvár), Borsitzky .

Next