Pécsi Közlöny, 1899. augusztus (7. évfolyam, 84-96. szám)
1899-08-03 / 85. szám
VII. évfolyam. Pécs, 1899. csütörtök augusztus 3. 85 szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre .... 6 írt. || Negyedévre 1 frt. 50 kr. , szerkesztői és kiadóhivatalban a Hecumi nyomda reklamációk, a kiadóhivatalba; kéziratok a szerkesz- Félévre . . . . 3 frt.| Egyes szám ára 4 kr. | épületében. tőséghez küldendők a Ke. nyomda épületébe. Holt szezon és aratás. Az egyik oldalon szünetel a munka, a másik oldalon fokozottabb erővel van az folyamatban. A bankár, a kereskedő, az államférfiú, a hivatalnok a munka fáradalmait piheni. Az egyik vizikúrát, a másik levegőkúrát, a harmadik ismét más kúrát használ. A gazda munkája azonban nem tűr halasztást. A nap izzó forrósága elernyeszti az idegeket, a gazda idegeit megacélozza. Isten áldása megérett, azt be kell takarítani, kicsépelni, hogy az új kenyér jótéteményében részünk legyen. Valóban mintha csak a természet rendje is hozzá akarna járulni, hogy a gazda munkáját előttünk becsesebbé tegye. Mikor mindenki pihen, akkor végzi ő a legnehezebb munkát, mely nemcsak a gazda, de az egész ország és népe várakozása és reménye. Ez a remény, ha teljesedésbe megy, akkor föllendül az ipar, a kereskedelem s a közgazdasági élet, minden nyilvánulásaiban. Ennek fölismerése mellett alig képzelhető más, mint, hogy mindenki, osztálykülönbség nélkül elismeréssel van a mezőgazdasági munka iránt, mely az ország közgazdaságának alapját képezi és azon osztály iránt, mely az országra nézve a legfontosabb munkát végzi. Magyarországon a gazdaosztályok a legfontosabb termelő osztály. Pedig csalódik, aki azt gondolja, hogy elismerés kíséri a gazda nehéz munkáját. A próbacséplések sok helyütt igazolták a gazdák aggodalmait, mert a rozsda és üszögkár néhol tényleg jelentékeny. Leginkább az alföldi gazdák csalódtak, részben a dunántúliak, sőt a Tiszavidéki gazdák is, akik között sokfelé hallani panaszokat. A rekkenő hőség is sokféle kárt okozott — olvassuk a földmivelésügyi miniszter legújabb kimutatásában és ha gazdáink a gyönge közép termés hatása alatt panaszkodni mernek, osztályrészük, hogy bizonyos élősdi elemek és az ezek önző érdekeit szolgáló szócsövek kinevetik és kigúnyolják. Azt mondják, a gazda akkor is panaszkodik, ha minden terménye sikerül, csak a mák nem. Pedig mikor volt az az idő, a mikor a gazdának nem lett volna oka a panaszra. A földbirtok hozadéka 3—4°/o között mozog, melyből az összes szolgáltatások fedezendők, melyek a legsúlyosabb mértékben a gazdát terhelik. A kenyérmagvak termelése már régen nem jár haszonnal, az állattenyésztést az állati betegségek sok nemei teszik kétségessé. És kinek lenne kedve a költséges szöllőművelésbe kapni, mikor a leglelketlenebb pancsolás győzedelmeskedik az igazság fölött. Kereskedelmünk és iparunk nincs, ezek jövedelmezőségére a közgazdasági életet nem fektethetjük. Csak a mezőgazdaság az, melyből az ország az életerőt szívhatja. A kormánynak közgazdasági politikájával kell oda hatni, hogy a mezőgazdaság hasznot hajtó kereseti ág legyen, a társadalomnak pedig a maga körében, hogy elismeréssel és becsüléssel adózzunk a gazda munkájának. Mert aki gúnyolja a parasztmunkának nevezett foglalkozást, az a közvetítés és spekulációnak szolgálja önző érdekeit, az jobban szeretné, ha a kapitalisztikus uralom alatt iparállam lennénk, bérharcokkal és forradalmakkal. Az ellensége a mezőgazdaságnak, mely hagyományai szerint a vallásosságnak, a lojalitásnak s az alkotmányosságnak kedvez. Ezért nézi le a gazdát, ki sze gil„"Pécsi "Közlöny“ tárcája. Nyári kirándulásom. Cserhát, Szatmármegye. Midőn jan. 5-én Pécsről eljöttem, először is csányi rokonaimat látogattam meg, innen pedig Cserhátra utaztam, hol jelenleg tartózkodom. Csány egyik nagy községe Heves megyének, négyezer lakost számlál, kik mindnyájan magyarok és róm. katolikusok. A plébánia csinos temploma s a közelmúltban épült iskolája a község központján áll. Ezen iskolában öt férfi- és egy nőtanító teljesíti az oktatást. A plébánia, úgyszintén az iskola pártfogója a helybeli közbirtokosság, melynek jelenlegi képviselője Fejér Alajos közbirtokos, ki dicséretesen felel meg azon bizalomnak, melylyel a közbirtokosság megtisztelte. — Megjegyzem még, hogy Csánynak országos hírben áll dinnyetermelése; a dinnyéket Budapesten elárusítván, lakosai évente szép pénzösszeggel szoktak hazatérni. Cserhát szép fekvésű és termékeny puszta Szatmármegye déli részén. Jelenlegi földesura gróf Károlyi Lajos. E pusztán az uradalmi cselédség vallásra nézve görög katolikus, nemzetiségre nézve oláh. De e helyen örömmel legyen jelezve, hogy a pusztán és vidékén lakó oláhok és németek mindnyájan tudnak magyarul, pedig nem oly hosszú idő előtt itt a magyar szó ritka volt. — Nem hallgathatom el, hogy itteni tartózkodásom alatt Szatmár nagyérdemű püspöke Meszlényi Gyula ő méltósága, az erdődi kerületben a bérmálás szentségét kiosztandó, a cserháti pusztán keresztül utazott. Értésemre esvén a püspök úr ezen jövetele, megjelentem azon után, melyen átmenendő volt. Alig vett észre ő méltósága, megállíttatta kocsiját, és néhány kegyes szóváltás után fölhívott, hogy látogassam meg Szatmáron, és ezzel tovább folytatta hivatalos körútját. Cserhát az erdődi uradalomba van bekebelezve, mely uradalom a gróf összes uradalmainak legkiterjedtebbike. Erdőd mezőváros, 3000 lakossal, Szatmárnés kocsin két órányira esik. Régi várát Drágfy Bertalan erdélyi vajda és a vár kapitánya építette. A vár egy szelidebb hegyormon állott, és még néhány tized előtt 5 tornya büszkén emelkedett a magasba s impozáns látványul szolgált az utazónak. Azonban e várat is azon sors érte, amely minden emberi alkotásra várakozik, t. i. az enyészet, mert jelenleg csupán a romok halmaza jelezi egykori fönnállását. Az idő viszontagságai lerombolták e várat, de a kegyelet föntartott s megőrzött egy szobát, melyben Petőfi Sándor tartózkodott azon alkalommal, midőn 1847-ben Szendrey Júliával az erdődi vár kápolnájában házassági frigyet kötött. A szoba közepén egy csinos szobor áll, mely hit őre a nagy költő emlékének. Szintén érdekes, amit Szirmay Szatmárvármegye leírásában Erdődről közöl. Erdődön hajdan egy Bakács nevű bognár lakott, kinek midőn Tamás fia született, kiment az erdőbe fáért, hogy vendégséget tarthasson. Az alatt, míg a szükséges tüzelő fát összegyűjtötte, egy szarvas sebes futásában az irányt elvesztve, neki iramlott kocsijának és összeesett. E nem várt eset meglepte az illetőt, és nagy örömmel jegyezte meg, hogy vendégségén szarvas lesz, ami saját képen azt jelenti, hogy a kis Tamás nagy úr lesz. S ez atyai jóslat szépen teljesült, mert Bakács Tamás utóbb esztergomi érsek és Magyarország prímása volt. Hogy a Cserháton történt püspöki fölhívásnak eleget tegyek, Erdődről vasúton berándultam Szalmárra. Miután ő méltósága