Pécsi Közlöny, 1899. december (7. évfolyam, 134-144. szám)
1899-12-03 / 134. szám
é. nek még is mondhatlan örömére szolgál minden évben újólag készülni. Annak méltó elfogadására, a ki irántunk való szeretetből emberi alakban jelent meg a világon. Nagylelkű alapítvány . Csak nemrég adtunk hirt Pozsgay József kanonoknak alapítványáról s ma a fennkölt gondolkodású és nemes szivü kanonok egy újabb alapítványáról számolhatunk be. Nevezett 1200 frtot tett le oly célból, hogy a tőke évi kamatai 12 plébánián 2—3, összesen 24—25 szegény közt osztassanak ki karácsony ünnepe előtt. A plébániák közül kettő olyan, melyen ő maga is mint káplán működött a többi 10 pedig káptalani, illetve szemináriumi kegyuraság alá tartozó. A szegények, kiknek legalább karácsonyra jut majd egy kis fehér kenyérre és pecsenyére való, áldani fogják ezt a keresztény szeretet szülte a jótékony alapítványt és annak nemesen gondolkodó létesítőjét. A honvédelmi miniszter Pécsett. Városunk közönsége nagy érdeklődéssel várja Fejérváry Géza báró m. kit*, honvédelmi miniszter, Pécs szab. kit*, város díszpolgárának hetekkel ezelőtt jelzett érkezését. A legmegbízhatóbb forrásból nyert értesülésünk szerint a jövő hó elejére tervezett látogatás a miniszter elfoglaltsága miatt elmarad, de nem végleg. Fejérváry Géza báró, városunknak szánt látogatását ez év végére, a karácsony és újév közti hétre tűzte ki. Ha valami különös akadály nem jő közbe, az év utolsó hetében lerándul hozzánk. A pápa levele Zichy Nándor grófhoz. A magyar katolicizmus ősz bajnokát Zichy Nándor grófot a kát. egyház feje, XIII. Leo római pápa következő levéllel tüntette ki: XIII. Leo pápa. Kedves fiunk! Üdvöt és apostoli áldást! Tetszik Nekünk üdvözletünkkel növelni azon örömödet, melyet a fölött érzesz, hogy e napokban szerencsésen megéred életednek hetvenedik évét. Amit élted folyamán a hazáért és egyházért cselekedtél, méltán megérdemli, hogy mindazok, akik az egyház és a haza javát szívükön viselik, neked meg igen hoszú életet kívánjanak. Azt mi is lelkünkből óhajtjuk neked, hogy pedig Isten ajándékaival és vigasztalásaival áraszszon el téged, apostoli áldásunkat, szeretetünkzálogául, a legszívesebben adjuk reád az Urban. Adatott Rómában, sz. Péternél, 1899 november 13-án, pápaságunk huszonkettedik évében. XIII. Leo pápa. Az egyházmegyéből. Aulich Dávid mocsolai subsidiarius egészsége annyira helyre állott, hogy állását ismét elfoglalhatja. Egyleti élet. A szakcsi kat. kör nov. 26-án rendkívüli közgyűlést tartott melyen Vitkovics Ferenc elnök évi jelentését terjesztette elő, megismertetve a lefolyt év azon mozzanatait, melyek úgy a kör anyagi, mint szellemi viszonyait illetőleg fontosaknak tekinthetők. Elnöki jelentését a közgyűlés megelégedéssel vette tudomásul. A közgyűlést táncvigalom követte a kör helyiségében, amelyen fölülfizettek : Özv Klapp Józsefné 1 kot. 10 fill., Vitkovics Ferenc 3 kor. 60 fill., Kétyi László 80 fill., Mackó László, Kovács Vince, Mauer Mór, Vágó János, Vörös Kristóf 60—60 fill., Scirmund Lajos 40 fill., Chachinovich János, Bischer Andor, Varga Béla, Horvát Gyula 20—20 fill., Bálint József 10 fill. A felülfizetőknek ezuton is köszönetet mond az igazgatóság. A paksi kát. kör advent 1.-, 2.-, és 3-ik vasárnapján mindenkor délutáni 4 órakor szavalatokkal egybekötött felolvasásokat rendez. Programm : december 3-án. 1. Párbaj az Istennel. Szavalja Sipos Annuska k. a. 2. Boldogasszonya Anyánk. Szavalja Schön Mariska k. a. 3. Nézetek a becsületről. Felolvassa Müller Lajos ur. 4. Nándori fogolynő. Szavalja Bencsik Kálmán ur. 5. A rab gólya. Szavalja Tumpek Ádám, ifj. egyl. tag. December 10-én: 1. A szent Szív órája. Szavalja Parragh Juliska urhölgy. 2. Imakönyveim. Szavalja Petánszki Katica k. a. 3. A keresztény anya. Felolvassa Streicher József ur. 4. Szűz Mária galambjai. Szavalja Angyal Teruska k. a. 5. Az orr. Monolog. Előadja Lukovits Pál, dékán. December 17-én : 1. Coriolán. Szavalja Tóth Emmike urhölgy. 2. Szép Ilonka. Szavalja Krivácsi Annus urhölgy. 3. A tékozló fiú- Felolvassa Müller Lajos úr. 4. A szegény vándorló legényről. Szavalja Humm János, kat. legényegy. tag. 5. Pásztordal. Szavalja Szikora Ilonka k. a. Hymen. Fényes esküvő volt november 29-én a vásáros-dombói plébánia templomban, hol e napon vezette oltárhoz Ábrahám Gyula takarékpénztári tisztviselő Késmárky Vilmát, özv. Késmárky Györgyné leányát. Nyoszolyók voltak: Ábrahám Idus, Ihrig Sarolta, Csorbíts Sárika és Pupics Mariska, vőfélyek : Duscher Károly csendőrhadnagy, Vadkerty Gyula vendéglős, Ferencz Ferenc vasúti hivatalnok, és Parti Ödön segédjegyző. A násznagyi tisztet: Késmárky István dr. jogtanár és Ihrig Vámos v.-dombói körjegyző vitték. A jegyeseket Késmárky József v.-dombói plébános eskettte meg, ki a szertartás végeztével megható beszédeit intézett az új párhoz. Az esküvőn a környék inteligenciája szép számmal vett részt, közte Máthé Ödön főszolgabíró és Gundy Miklós esperes-plébános is. Az esküvőt víg lakoma követte. Furfangos tolvaj Egy agyafúrt csaló az utóbbi időkben csúfosan visszaél több fővárosi ügyvéd nevével. A legtöb esetben kiadja magát az illető ügyvéd segédjének és az ő megbízásából sürgős konferenciára hívja a „feleket“, akiket lakásukon, vagy üzletükben keres föl. Tervszerű eljárása pedig az, hogy az alatt, míg az üzletben, vagy lakásban e gazda előkerül, a szeme előtt levő tárgyakat ellopja. A szakáltalan, bajusztalan, vöröshaju csaló „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1899 december 3. – Megkérdeztük emberünket, hogy minden újabb tévedés elkerülése végett, elvezetne-e a tunelig ? Készséggel válalkozott reá, de hozzátette mégis: „Ha nem sajnálnának érte egy pár pirulát.“ Persze, megszavaztuk a pirulát és megindultunk. A sopánkodáson már túl vagyunk, de a sártenger, azzal hogy leszünk ? Újból keresztül kellett vergődnünk rajta. De hát nincsen akadály leküzdhetetlen, csakhamar túlestünk ezen is, következett a város. Időbe kerül, mig az ember végig ér a nagy falun s a hogy kifelé értünk, a mi székelyünk ismerősökkel találkozott, kik bámulva néztek reánk és kérték a bátyót, hogy ugyan hova megyen? „Ezeket a szegényeket vezetni — mondja ő — „a kik a tunelt akarták megnézni és a bányához mentek ; nem tudták, hogy mink a feredőt hívjuk bányának.“ És mi „szegények“ pirulva és szemlesütve haladtunk el mellettük, hogy ne lássuk a szánakozó pillantásokat és mosolyokat, melyekkel lépteinket kisérték. Bizony ilyenkor látja az ember, milyen kicsiny az ő tudása. Mindenütt akadnak okosabbak nála, még Tordán is. Mikor már közel jártunk a tunethez, azzal áll elő vezetőnk, hogy aligha hiába nem jöttünk, mert vasárnap senki sem mehet be a bányába. Szerencsére ez újabb ijesztése nem bizonyult valónak , az ünnep ellenére készséggel megnyitották előttünk a tűnél kapuit. De mielőtt ez megtörtént, szépen felöltöztettek bennünket: bő vászonköpenyt adtak reánk, a fejünkre óriási szalmakalapot, hogy megóvjanak a bányában felülről lehulló sós cseppektől. Mindenikünk egy-egy égő gyertyával követte a föld mélyébe haladó vezetőt. A tordai sóbányába nagyon kényelmes a bemenet: szépen boltozott, kővel kirakott alagút vezet a bányához. (Innen a tűnél elnevezés.) Az alagút hossza 280 öl, (itt még ölekben beszélnek) meglehetősen szűk és alacsony. Természetesen sötét s az a néhány szál gyertya, amelylyel világítottunk, épen csak arra volt elég, hogy még misztikussabbá tegye azt a sötétséggel küzdő, fehér köpenybe burkolózott néhány alakot, kik elszántan mentek neki a végtelen éjszakának. A hatás kissé nyomasztó, komor; a hangulat komoly, csendes, — de csak addig, míg egymásra nem pillantunk. Egy tekintet elragadó külsőnkre elég arra hogy megkacagtasson bennünket, hosszan, szívből, hogy a komolyság, elfogódás helyét derült jókedv, mosolygás váltsa fel. Már nem fáztam többé — és mintha sokkal világosabb is lett volna, mint eddig volt. A tűnél falánál minden 10-ik öl meg van jelölve és örömmel kiáltottam ki a 280 at, mikor a végére értünk, hol nagy vasajtón keresztül az első tárnához jutottunk. Itt vagyunk a földnek belsejében, a sónak országában. Mindenüt só vesz bennünket körül. Sóból valók a falak, a sóból van a „föld,“ a melyen járunk. De nem olyan szép fehéren csillogó, mint amilyennek én képzeltem , hanem unalmasan szürke, sőt majdnem fekete a sófal, melynek keménysége és simasága csaknem azt a hatást tette reám, mintha aszfaltból lenne és nem sóból. Az egész inkább érdekes mint szép. Bejártunk több tárnát is , mindenütt ugyanaz a látvány, a roppant mennyiségű sótömeg, amíg egy, az eddigieknél sokkal nagyobb, tágasabb tárnában sóból készült kereveten és padokon megpihentünk. Clarice (Folytatása köv.)