Pécsi Közlöny, 1900. március (8. évfolyam, 17-25. szám)
1900-03-01 / 17. szám
1900. március 1. ,PÉCSI KÖZLÖNY“ Kiválóan szépek volt Jo lsz-né és Buday Klárika divánpárnája, értékesek Thurn ékszerei és Kammerer ajándéka. Akik a tombolához tárgyakkal nem járultak hozzá, gyarapították az által, hogy nagyszámú tombolajegyeket vettek. Az ifjú hölgyek nemes versenyre keltek a jegyek eladásában, koldultak szívesen többet is a szabott árnál annak az emlékére, ki maga is úgy szerette a koldusokat. Büszke örömmel vitték folyton a pénzt a kör lelkes titkárának az egész mozgalom megindítójának s buzgó lelkének Bitter Illés főgimn.tanárnak, ki viszont hálás köszönettel fogadta a hölgyektől a meglehetős nagy összegeket. Megindult aztán az érdekes játék, a nyerők emlékként őrzik meg majd a tárgyaikat, akik pedig nem nyertek nem fogják sajnálni filléreiket hiszen annak emlékére adták, ki mindenét odaadta anélkül, hogy legkevesebb anyagi haszna is lett volna belőle. Tombola után táncba kapott a fiatalság, jó kedv uralkodott mindvégig s csak a késő reggeli órákban tért haza a közönség. Julius: HÍREK. Pécs, 1900. február 28. Kettős jubileum. Isten áldása kiséri szemmel láthatólag XIII. Leó pápának egész életét, egész nyilvános működését. Ennek köszönhetjük mi katolikusok, hogy nagy pápánk március 2-án már betölti 90. életévét, másnap pedig koronázásának 22-ik évfordulóját. Minden katolikusnak hő imája száll fel majd e napon az ég Urához, hogy tartsa meg Isten Szent Atyánkat, Krisztusnak helytartóját. Nemzeti zarándoklat Rómába. Az országos rendező bizottság febr. 24. ülésében Várossy Gyula pápai prélátus, elnök tudatta, hogy a Szentatya nagyon örül a magyarok római zarándoklatának és minthogy május közepére 20.000 francia zarándokot vár, azt óhajtja, hogy a magyarok még a franciák előtt jöjjenek. A bizottság kimondotta, hogy a magyar zarándoklat nem május 8-án, hanem május 2 án fog Rómába elindulni. Ezután a zarándoklat technikai rendezésével foglalkozott a bizottság és elfogadta, némi módosításokkal, azon felhívások szövegét, amelyeket a bizottság a zarándoklat érdekében az egyházmegyei hatóságokhoz, a lelkészkedő papsághoz és katolikus körökhöz intéz már a jövő hét folyamán. A felhívásokat König Gusztáv, pesti káplán a bizottság előadója szövegezte. A zarándoklat a római lateráni templomban, ahol II. Szilveszter pápa hamvai nyugosznak, a keresztény Magyarország 900 éves jubiliumának emlékére egy a jubileum magasztosságának és a nemzet méltóságának megfelelő emléktáblát fog felállítani. A zarándoklatot, maga Vaszary Kolos bíbornok hercegprímás fogja vezetni a püspöki kar több tagjának részvételével. Erzsébet királyné szobra. A haza apraja nagyra rakta össze filléreit, hogy feledhetetlen jó királynéja szobra, örök időkre hirdesse az ő áldott emlékét. A szobor közeledik a megvalósulás stadiumához. A szobor bizottság kiírta a pályázatot A művész keze sem az alak pozi- ciója, sem a költség tekintetében kötve nincsen. A modellnek 1901. évi március hós 1-én kell késznek lennie. Három pályadíj van kitűzve a modellre, az első 10.000, a második 6000, a harmadik 4000 korona. A pályázatban csak magyar állampolgár vehet részt. A szobor a szt. György téren fog állani, de természetesen a tér mai alakja semmikép sem képezheti méltó keretét a szobornak, amiért is a pályázni kívánó művészeknek a tér-átalakítási tervezetet is be kell mutatniok. Egyházmegye gyásza. Csaknem egy egész éven át megkímélte a halál a pécsi egyházmegye papságának sorait (Laus Mihály volt az utolsó,halott, 1899. jan. 11.) most azonban ismét elragadott egyet a kellő közepéből. Hétfőn reggel 300 órakor hunyt el Vókányban a község plébánosa , Haragó Ferenc 52 éves korában. Már régebben betegeskedett, makacs gégebaja volt, az utóbbi hetekben Pécsről jártak ki vasárnaponkint őt kisegíteni, az utolsó napokban pedig bátyja, a szebényi esperes plébános , Haragó József volt mellette. Paptársainak őszinte részvéte kiséri a sirhoz az elhunytat. Temetése ma volt. Hir az esztergomi főmegyéből. A pécsi sztér. 1. zárda volt tagját és ezelőtt m.gyüdi volt házfőnököt Francsits Nándort a biboros-hercegprimás felvette az esztergomi érseki megyébe és a napokban Szomorra küldötte segédlelkésznek. A Szent-István Társulat tud. és írod osztálya f. hó 20-án ülést tartott, melyet Kisfaludy A. Béla elnök nyitott meg lelkes beszéddel. Ezután a hitújítás korából való magyar egyháztörténelmi emlékek kiadásának ügyét tárgyalta az osztály s az elnök előterjesztéséből örömmel értesült, hogy a szerkesztők: Bunyitay Vince nagyváradi apátkanonok, dr. Karácsonyi János bihar püspöki esperes plébános és dr. Rapaics Rajmond budapesti egyetemi tanár, már hozzáfogtak az általuk nagy szorgalommal összegyűjtött anyag sajtó alá készítéséhez, úgy, hogy az első kötet az őszre napvilágot láthat. A hatalmas munka magyar címe: Magyar egyháztörténelmi emlékek a hitújítás korából, latin cime : Monumenta historica innovatae in Hungaria religionis. A folyó ügyek elintézést nyervén, Surányi János dr. győri székesegyházi prépostkanonok olvasta föl értekezését „A pozitív filozófia hatása hazánk jogos állambölcselőire“ címen s ebben Comte Ágost, a pozitív filozófia megalkotójának jellemét és szellemirányát néhány vonással ecsetelvén, cáfolta a pozitív bölcselet főbb tételeit, amint azokat hazai jogtudósaink (Pulszky Ágost Pikter Gyula) a jog és állambölcseletre alkalmazták. A tudós szerző továbbá nevezett jogászokkal szemben hatalmas érvekkel bizonyította, hogy nemcsak a tapasztalás, hanem az ész is forrása a jogi igazságoknak s hogy a tételes jogon kívül létezik ész vagy természetjog is, melynek az ész által megismerhető egyetemesen érvényes, változhatatlan jogelvein alapszik állam és társadalom; szükséges tehát az ész- vagy természetjog, mely minden tételes törvények igazságosságának és méltányosságának kritériuma és szabály mértéke. A második felolvasó Fényi Gyula Jézus társasági atya volt, a világhírű csillagász s a kalocsai Haynald-obszervatórium igazgatója, ki a napon észlelt tüneményeket magyarázta és a protuberanciáknak és napfáklyáknak egészen eredeti, új megfejtését adta. Az előbbieket légüres térbe kidobott hidrogénből, az utóbbiakat a hydrogén visszaesése által a nap felületének feltüze-Nem lehet leírni egy igaz katolikus szív érzelmeit, melyek akkor ébrednek fel benne, midőn Róma küszöbét átlépi. Az a gondolat, hogy Krisztus helytartóját színről színre látandjuk és Róma utcáin ama drága földet érintik bűnös lábaink, melyet annyi szent vértanú kiömlött vére szentelt meg, jobban megrázza a szívet a legkitűnőbb prédikációnál. Aki azonban könyvekből ismerte a pápák Rómáját, azt sok csalódás éri az új Róma szemléleténél; az „affaroni“-k szelleme, mely Viktor Emanuellel ide, e csendes szentélybe, is bevonult, sok változást idézett itt elő. Mit törődik e szellem az évezredes műemlékkel, mit a hagyományokkal, melyeket az ősi idők hagytak reánk, nincs ebben semmi idealizmus, semmi kegyelet ! Hiszen e szellem azt, ami minden műveit ember előtt tiszteletre méltó, nem ismeri , csak a pénz és haszon nyom előtte a latban, ez áll mindenek fölött ! Már évszázadokkal ezelőtt megbélyegezte ezen irány működését e szálló ige: „Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini“, amit nem tettek meg a barbárok, megtették a barberiniek. Az még könnyebben menthető, hogy a Colosseumot kőbányának tekintvén, azt összerombolni kezdették , mert annak köveiből monumentális épületeket, valódi műremekeket alkottak, minek a „palazzo di Venezia“, a „palazzo Farnese“ stb. De azok a modern, felületesen épített, sárgára, vörösre és mindenféle képzelhető színre mázolt és mindinkább szaporodó házak kiáltó ellentétet képeznek a hajdankor emlékeivel, melyek megküzdöttek évszázadok enyésztő hatalmával és állni fognak még akkor is, ha az új Róma romba dől. Ezen új Róma utcáinak és tereinek nevei is úgy vannak összeválogatva, mintha nem volnának egyébre hivatva, mint hogy minden katolikust mindjárt megérkezésekor bosszantsanak : Piazza della Independenza, Via Castel Fidardo (azon helynek emlékére, a hol a forradalom hőstetteket vélt véghez vinni, midőn a Lamoriciére vezérlete alatt álló bátor pápai sereget tizszerte nagyobb seregével tönkre tette.) Via Magenta, Via s. Martino, Via Volturno, Via dei Miile, Via Venti Settembre ; mind oly nevek, melyekhez szentségtörő rablók emléke fűződik. Más utcák csupa királyok és hercegek neveit viselik : Via Napóleone III., Via Umberto, Principessa Margherita; köztük egypár forradalmárral : Via Cavour, Via Menin, Via Mazzini, Via Pepe; és mindezek ősi templomok mellett, a I. Martino al Monti, s. Prassede, s. Maria Maggiore stb. közvetlen közelében. Ez a beosztás és elnevezések azonban oly idegenszerűek még ma is a római nép előtt, mint a jelenlegi olasz politika ; nem fog azzal az olasz nép soha megbarátkozni, boldogtalanságában legfölebb a socializmus és nihilizmus öldöklő karjaiba fog rohanni, melynek gyászos szelleme ott kisért már úgyis Umbertó trónja fölött, amint a közelmúlt forrongásaiból tapasztaltuk. Róma állomására megérkezvén, vezetőink csoportokra osztottak bennünket, a a vendéglők szerint, amelyekben bejelentve voltunk. Pécsi társaimmal együtt Schiffer, jelenleg pozsonyi kanonok úr vezetése alatt a „Hotel Allemagne“-ba hajtattunk, amely a „Via Condotti“ nevű utcában van, közel a Corso-hoz és a „piazza del popolo“-hoz, tehát igen előkelő helyen. Meg is voltunk .