Pécsi Közlöny, 1900. május (8. évfolyam, 35-43. szám)

1900-05-03 / 35. szám

2 A népiskolai tanterv - kér­déshez. A tanügy érdekében vélünk cselekedni, midőn Schmidt Boldizsár pécs-bánya­­telepi igazgató-tanítónak a Baranya megyei általános Tanítótestület f. é. április hó 26-án volt közgyűlésén a népiskolai tan­tervről tartott előadásával kapcsolatos ha­tározati javaslatát a következőképen kö­zöljük. Maga az előadás elméleti része, a külön tantervnek indoklása megjelent a „Néptanítók Lapjában", a tananyagnak tantervbe való összeállítása és taxatíve föl­sorolása a „Néptanodában”. Határozati javaslat: Tekintettel arra, hogy az 1868. évi XXXVIII. t. c. 53. és 54. §-a megkülümbözteti a városi és falusi népis­kolákat, midőn az elsőben a szorgalmi időt 9, az utóbbiakban pedig 8, illetve 6 hónapban állapítja meg; tekintettel arra, hogy az osztatlan népiskolák leginkább falun, kisebb községekben vannak, hol a nép földmive­­léssel foglalkozik és így a törvény értel­mében, gyermekeinek jövő élethivatása és physikai nevelése érdekében jogosult a rövidebb szorgalmi időnek felhasználására ; tekintettel arra, hogy rövi­debb idő alatt, egyébb viszonyok egyen­lősége mellett is, lehetetlenség annyi szel­lemi munkát végezni, mint hosszabb idő alatt, hacsak az ifjúságnak testi és szel­lemi egészséges fejlődését nem akarjuk veszélyeztetni és a hazafias, valláserköl­csös nevelést kockáztatni; tekintettel arra, hogy a pae­­dagogia úgy mint a psychológia tiltakozik az ellen, hogy az ifjúságnak egyenlő szellemi fejlődése mellett egyik részét, egyharmad, vagy negyedrész annyi idő alatt kénysze­­rítsük azon ismeretek elsajátítására és a képzeteknek appercipiálására, melyeket a másik rész háromszor, vagy négyszer annyi idő alatt tesz magáévá, tekintettel arra, hogy a tan­terv a törvényen alapszik és így a törvény intenzióinak meg kell felelni, a törvény pedig figyelemmel lévén a nép foglalko-­­zási és egyéb életviszonyaira, természetes , hogy a tanterv a törvénynyel nem jöhet el­­­­lenkezésbe, hanem kell, hogy szintén figye-­­ lemmel legyen azon viszonyokra, tekintettel arra, hogy az egy általános tanterv mellett a kevésbbé lelki­­ismeretes és kevésbbé buzgó tanító mű­ködése alig ellenőrizhető és kötelességének pontos teljesítésére épen nem szorítható,­ Zsigmod király idejében történt, a­ki német császár és magyar király volt,­­ a nagy egyházszakadás idején. Akkor Bajorországnak három ura volt: Szakállas Lajos herceg, ki Ingolstadt­­ban, Henrik herceg, aki Landshutban és Erneszt herceg, a­ki Münchenben lakott. Ez utóbbi nőül vette Eliza hercegas­­­­szonyt, Visconti Barnabás, milánói fejede­lemnek leányát. E házasságból származott Albert, a­ki lelkületére nézve anyjára, déli külsejére atyjához hasonlított. Anyjának költői, ábrándos lelkületét örökölvén, már ifjú korában múzsáknak élt, tornászott, lo­vagolt, vagy az erdők vadregényes sűrűjé­ben barangolt, vagy vadászattal madará­­szattal töltötte idejét. Az udvarnál csak akkor jelent meg, ha ottléte elmaradhatat­lan volt. De ha lovagjátékot rendeztek, az első díjat a versenyben mindig ő nyerte meg. Mint valami túlvilági tünemény, fe­hér lovon, lobogó tollal, leeresztett sisak­kal, az utolsó pillanatban jelent meg, a­mikor már a kürtszó elharsant, a fehér mivel az előírt tananyagot az osztatlan is­kolában föl nem lehet dolgozni, és ha ezt az elüljáró mégis követelné, mely minden törvény szellemével ellenkezik, így a tan­terv és az ellenőrzés illuzóriussá válik, míg ellenben a külön megfelelő tanterv mellett, melyben a tananyag minőségileg és mennyiségileg megfelel a gyermekek szellemi fejlődésének, a szorgalmi időnek és a nép életviszonyainak, a tanító mun­kája megkönnyíttetik; tanítása nyer ala­posság s gyakorlatiasságban ; a­­tananyag fel is dolgozható és ha ennek elvégzését a tanító elmulasztaná, törvényes erélylyel is rá­kényszeríthető ; azért mondja ki a közgyű­lés és követelje a hazai tan­í­­tóság egyeteme, hogy: a) népne­velés színvonalának emelése, alapossága és gyakorlatiassága megköveteli az osztatlan népiskolák számára a külön tanterv kia­dását, mely azonban egységes az osztott népiskoláknak tantervével, a­meny­nyiben mindazon tárgyakat felöleli, melye­ket a törvény előír, természetesen kisebb terjedelemben mégis úgy, hogy az ismert anyag minden fokon egy kerekded egé­szet képezzen és az alsó foktól a felső fokig szerves összefüggésben legyen; b) az osztatlan iskola tantervének megfelelően külön olvasó- és tankönyvek adandók ki, melyek a tantervben foglalt közhasznú ismereteket rövid, de vonzó és érdekesen leírt olvasmányok alakjában fog­lalják magukban; c) az osztatlan iskola olvasó- és tan­könyvei három kötetben szerkesztendők úgy, hogy az első kötet a kis a b­c és ol­vasó könyv magában foglalja az első osz­tály írás-olvasási tananyagát; a második kötet a II. III. osztály és a harmadik kö­tet a IV. V. VI. oszt. tananyagát azon értelemben és terjedelemben mind azt ja­vaslattevő a részletes tantervben kifejtette PÉCSI KÖZLÖNY“ 1900. május 3. Azon t. c. vidéki olva­sóinkat, akik a folyó évfo­lyam első és második évne­gyedére előfizetéseiket még nem küldötték be,tisztelettel kérjük, hogy a félévi, illető­leg negyedévi előfizetési ösz­szeget kiadó hivatalunkhoz, a lehetőség szerint, beszol­gáltatni szíveskedjenek. Kendővel a jelet megadták, a roham kez­dődött. A rejtélyes lovag mindig diadalma­san vonult vissza a küzdő porondról, nem egy nézőnek dobogtatva meg szivét, a­mint a sorompó mellett habfehér lován el­léptetett. Történt, hogy Augsburgban rendeztek nagy lovagjátékot, a­melyen Albert herceg is részt vett. Már kétszer szólt a kürt. Minden szem a sorompó felé irányult, a­hol habzó fehér lován és ekkor vágtatott be Albert herceg. De ezúttal nem bocsájta le sisakja rostélyát, nyíltan jelent meg a porondon. Utána becsapódott a sorompó vasrúdja, megreszkedtetve a levegőt. A herceg szem­ben találta magát egy lovaggal, a­ki föl­emelt dárdával járta körül a porondot, várva, hogy ki veszi föl vele a küzdelmet. A herceg intett kezével hogy a küzdelemre jött. Sietve ugrottak elő az oldalsorompó mellől csattos, lobogó tollas csatlósok, hosszú dárdát nyújtva fel az ifjú herceg­nek. A szemlélő közönség, különösen a korláton kívül álló néptömeg rivalgó tet­szészaja zúgott föl, jeléül hogy fölismerték a deli herceget. A kürtszó harmadszor is felharsant. A lovagok összeütköztek. Hosz­­szan búgó hangon csattogtak a dárdák. A deli herceg a harmadik összecsapásnál ketté zúzta ellenfelének dárdáját . . . Joga lett volna ellenfelét megsemmisíteni, de ő ne­mes ellenfél volt. Megállóit abba hagyta a küzdelmet s várt, mig a lovagnak uj dár­dát nyújtottak fel. A sokaság mint háborgó tengerár rivalgott örömében. Hangos tet­szészaj tört ki a herceg közvetlen közelé­ben. A pihenést arra használta fel, hogy kissé körül nézzen. Szeme egy fiatal leá­nyon akadt meg, a­ki ott állott közel, a korláthoz támaszkodva, szemei rajta csüng­tek. Találkozott tekintetek. Még soha nem tapasztalt érzés vett erőt a hercegen. Sze­rette volna a küzdelmet abbahagyni, hogy oda menjen, megkérdezze nevét ... de a kürtszó újra felharsant. Folytatták a küz­delmet. A herceg egyik balfogását a másik után követte el, csak kevésbé múlt, hogy HÍREK. Pécs, 1900. május 2 A katolikusok Mekkája. Római levelezőnk i. é. ápril 25-én kelt levelében írja: Se a tél hidege nem tartotta vissza, se az olasz tavasz néhány esős hete nem szakíthatta meg a s­z­e­n­t é­v­i zarándoklatok sűrű sorozatát. Egymást érték az olaszok és a közelebbi országok zarándokhívei. Azóta meg, hogy az idő állandóbb, s kedvezőbb, alig lehet számot adni azok ezreiről, kik közelből s távolból ide sereglenek, buzgó szívvel járva Róma szent helyeit, hogy azután hitben megújulva helyet adhassanak az uj­onnan érkezőknek. A számtalan szálló, a zarán­dokházak, sőt magánosok kiadható legtöbb lakása is folyton telve van­nak. Róma lakossága két táborra oszlik: az állandó lakosokra, s a hullámzó zarándok tömegre, mely egyre változik, számban növekedik, s tarka szinével egy­részt mulattatja s leköti a római figyelmét, de másrészt a példás áhítattal nemes öntu­datát éleszti fokozza ama kincsnek boldog­ bírásában, mely most százezreket vonz ide a szélrózsa minden irányából. A világ­nak minden része küldi már fiait. Afri­kának északi partjáról (Tunisz vidéké­ről) húsvét ünnepére jött egy zarándoklat. Ezt követi nemsokára több is. Az ame­rikaiak egyik része májusban érkezik ; a forró hónapokban a meleg vidékek kül­döttei jönnek, köztük a spanyolok. Szent Péterben már is készülődnek a májusi szenttéavatásra, a templom belse­jét nagyszerű pompával fogják díszíteni. Jelenleg az Üdvözítőnek a Late­­ránban kitett képe, melyet a hagyomány szerint szent Lukács kezdett­ meg s angyal kezek fejeztek be sötét cédrus fában, képezi az áhitat központját. Kora reggeltől késő estig ezrek és tízezrek időz­nek a csodás kegykép előtt mely iránt a a rómaiak rendkívüli tisztelettel, viseltettek mindig. Dr. M. D. Frigyes főherceg haza utazott Frigyes főherceg Bellyéről már vissza­utazott Pozsonyba, ám betegeskedő, de már reconvalescens Henrietta főher­cegnő még tovább is használni fogja egy­­ideig a Kőris erdő gyógyító levegőjét. Vele együtt maradnak Gabriella és Iza­bella főhercegnők is, kiknek baranyai birtokuk rendkívül tetszik, Kohl Medárd kanonok lett. Mindenki ismeri a hercegprímásunk derék életmentőjének és személyi titkárának ne­vét. Már hetek óta járta hír, hogy a király

Next