Pécsi Közlöny, 1900. július (8. évfolyam, 53-61. szám)
1900-07-01 / 53. szám
1900. julius 1. Mint keresztények a római pápában Sz. Péter utódát tiszteljük, mint magyarok országunk kereszténnyé létének 900 éves emlékét tartjuk, s a szent hit kegyelméért hálára kell buzdulnunk édes Megváltónk iránt. Mint e pécsi egyházmegye és város hívei pedig, kiket Szt. István király Szt. Péter apostolfejedelem oltalmába és tiszteletére ajált, e püspöki székesegyháznak is 900 éves bucsúnapját ünnepeljük. Ne feledjük azonban K. K., hogy szent Péter tisztelete mellett köszönettel kell a mai napon megemlékeznünk mindazon lelki javak és kiváltságokról, melyekkel Szt. Péter utódai a pápák úgy e székvárost s annak templomait, valamint a főpásztort s annak káptalanét kitüntették. Ragaszkodjunk tehát törhetlen hittel Péterhez a kőszálhoz, melyre építette az értünk megtestesült Isten Fia az ő anyaszentegyházát e földön, viselkedjünk fiúi tisztelet és engedelmességgel Sz. Péter utóda a római pápa iránt, mint az egyház hű fiaihoz illik; s hogy ez élő hitben, e tisztelet és engedelmességben megmaradhassunk, kérjük a jó Istent az egyház régi imájával: „Oltalmazd Uram a te népedet, mely apostolaid Sz. Péter és Pál pártfogásába bízik, s az ő közbenjárásukra tartsd meg azt örök védelmedben.“ Amenkik az általános ünneplésből nem vonták ki magukat, hanem nemcsak hogy fellobogózták házaikat, de este ők is — különösen főbb utakon — fényesen kivilágították ablakaikat. Nem rontották a magasztos ünnep harmóniáját s igy volt ez jól, köszönet nekik érte! Nehéz volna mind elsorolni azt a szépséget, mit ez este nyújtott. Nehéz volna elmondani, mi gyakorolt a szemlélőre nagyobb hatást, az épületóriásokon tündöklő lángtengere, vagy a szerény külvárosi házak ablakában égő egy-két vékony gyertyaszál. Amaz a szemnek, emez a szívnek volt kedvesebb ! Lehetetlen leírni mind a magánházak szépségeit. A legtöbb helyen végtelen kedvességgel rendezték el az ablakokat, belevonva vallásos és nemzeti motívumokat a csoportosításokba. Kénytelenek vagyunk csak a legkiválóbbakra szorítkozni. A 8 órai harangszó után megindult a város közönsége a dísztér felé. Útközben megcsodálta a minden ablakában kivilágított városháza tornyát, melynek az erkélyrácsozata, mintha lángba borult volna, száz meg száz mécses fényétől tündökölt. Még impozánsabb volt az Irgalmas rend temploma és rendháza. Az égő guirlandok s a hit remény szeretetet jelképező gyönyörű tansparent-je általános tetszésben részesültek. Vs9-től 9 óráig a főgyógyszerész vakitóbbnál-vakitóbb, különféle színű görögtüzet is gyújtott a gyógyszertár emeleti ablakából kidugott serpenyőn. Nem lehet megemlékezés nélkül hagyni Kö 1l Jenő műkertésznek a Széchenyi téren levő kertjét. A tündérek világát varázsolta oda. A mesteri kézzel csoportosított délszaki növények sok apró színes lampionnal kivilágította kertje fölötte kedves benyomást gyakorolt mindenkire. S miközben még megcsodálta az óriási áradatban hömpölygő embertömeg a Kardos Kálmán utcában a kiváló ízléssel kivilágított Wurster kanonok házát s a Katolikus kör épületének lángkoszorúval bevont árkádjait, az emberek egy része a dómtéren a másik része az Erzsébet sétatéren állott meg, hallgatta végig a nagyközönség a dal imáját, miközben a székesegyház épülete remek nemzeti szinű kivilágításban volt látható. Ugyanily hatása volt a zene és énekkar által bámulatos precisitással és összhangban előadott Király-hymnusnak is, mely alatt piros és zöld fényben úszott a 3 dóm. Ez alatt H e t y ey Sámuel Megyés Püspök egyedül testvéröcscse , He t yey Ilek jószágkormányzó kíséretében bejárta a teret s élvezte az ünnepély nyújtotta szépségeket. Csak mielőtt az utolsó szám előtt palotájába tért volna, csatlakozott hozzá a notabilitások egy része és kísérete, kikkel azután ott maradt a programm végéig. Feszült figyelemmel várta mindenki a Pápai hymnust. Végre jóval V* 10 után megrendült a kürt s fölhangzott vagy 200 énekes ajkán „Tartsd meg Isten a pápát“ ! Hirtelen kigyult erre a teljesen vörös fénynyel kivilágított dóm felett a diadalmi kereszt Szt. Péter és Pál apostolok között s alatta a fölirás: »Krisztus győzi! Eszünkbe jutott önkénytelenül Konstantin keresztje. E „jelben győzni fogsz“! S íme majd kétezred év után oda írhatjuk bátran a kereszt alá hogy győzött, győz mai napig s győzni fog a világ végéig. S eszünkbe jutott az is, mikor igy Péter apostol szobra mellett láttuk e fölirást, eszünkbe jutott a „Non praevalebunt“ ! Két ezred éve hangzott el az isteni Mester ajkáról e szózat s most két ezred év után törhetetlen hithűséggel hódol a didalmas kereszt s az Egyház Sziklája előtt a nagy világ ! Krisztus győz! Ezzel a jelszóval ajkán, ebben az erős meggyőződéses tudatban oszlott el oly csendben és rendben az a megszámlálhatlan sok ember a dóm és sétatérről, hogy miután még egyszer megtekintve a kivilágított várost nyugodni térjen, hogy holnap útra kelve imával hódoljon Istenének. A székesegyházi tűzijáték teljes egy óráig tartott és becsületére válik Dischka Győző főreáliskolai igazgatónak és Czvetkovits eszéki tüz.ijátékosnak is. A püspöki palota és várplébánia kivilágítása Novák László püspöki mérnököt dicséri mint mesterét. Processiók. A magyar kereszténység ünnepe Pécsett. Pécs 1900 jun. 30. Az egész kereszténység kétezredéves és akeresztény Magyarország kilencszázados jubileumát ünnepelte tegnap Pécs városának keresztény közönsége ; fényes volt az ünnep, a lelket égig emelő, magasztos, mint az ünneplés tárgya maga. A város és vidék lakóinak ezrei összesereglenek az ősi dóm előtt, hódolni a világ Urának, tüntetőleg bizonyságot tenni hitükről s imádkozni az örök időkön át győzedelmes Krisztushoz. A fényes ünnepség lefolyásának részletei a következők : Az ünnep előestéjén. Mikor elhangzott a székesegyházban a vecsernye utolsó Amen-ja, három helyen is megdördültek a petárdák s e jelre azok, akik még a délelőtt folyamán ki nem tűzték házaikra a lobogót, most ékesítették fel azokat a tricolorral vagy a város kéksárga zászlóival- különösen a főbb utcák házai öltöztek díszbe. A Király, Ferenciek, Kossuth Lajos, Kardos Kálmán utca s a Széchenyi téren nem volt egyetlen ház sem, melyen az ünneplés külső jele nem lett volna, beleszámítva az összes hivatalok, testületek és iskolák épületeit is. A délutáni órákban sorra érkeztek a vidéki processiók ájtatos ének és ima hangjai között vonulva be városunkba. A kivilágítás. Alig hogy beállott az esthomály, kigyűlt ezernyi láng. A város lakossága szinte versenyre kelt a kivilágítás fényességében. A püspöktől és főispántól kezdve a szegény munkás emberig mindenki kikérte részét ebből is. Elismeréssel kell megemlékeznünk e helyen más vallású polgártársainkról, „PÉCSI KÖZLÖNY“ A dómtéren. A dómtérre csak belépőjegygyel lehetett a várplébánia boltívén keresztül bejutni. A bejáratnál négy szuronyos csendőr két rendőr és IT rix 1er rendőrbiztos állottak a rend föntartása végett. A belépőjegyeket említett rendőrbiztos vette át. Meg kellett állania a belépőnek egy pillanatra, hogy az ott eléje táruló látvány nagyszerűségétől kissé felocsúdjék. Ha valamit, úgy ezt a képet lehetett fenségesnek nevezni. Mesés fényben tündöklött a püspöki palota Minden ablakában száz színes mécses lángja, a drappériákkal díszített erkélyen kétszerannyi s a faldiszitéseken valóságos tűzkígyók húzódtak végig. S ha az ember egy pillanatra elfordulni akart a vakító képtől, a szemben levő várplébánia azonos képe tárult elé. Élénk, de szép ellentéte volt ezeknek a ,Notre Dame“ szelíd gyertyafényében kedves épülete. A Notre-Dame templom portaljának kivilágítása gyönyörű volt. A két ablakában transparentek voltak: az egyikben angyalkák tartják a királyi koronát, a másikban angyalok tartják a magyar királyi címert. Mikor elhangzott a félóráig tartó harangzúgás, az 52. gyalogezred zenekara rákezdte a Tannhäuser bevonulóját. Most gyúltak ki a székesegyház fehér fényű görög tüzei. Nappali világosság áradt el egyszerre a téren s világította be egyszerre az egész környéket. Majd a monstre énekkar Hoffer Károly dirigálása mellett a ,Himnusz-t (Erkel zenéje) kezdte énekelni. Levett kalappal, néma áhítattal A közel és távol vidék hívei, lévén ez ünnep nem tisztán a városé, hanem az egész pécsi egyházmegyéé is, nagy számban jöttek össze Pécsett. Körmenetekben a következő községek jöttek be az ünnepre : Mária-Kéméndről mintegy 200-an zenével Koch Gyula s. lelkész vezetése alatt; N.Márokról 200 ember Schultz Károly esperes plébános vezetése mellett ; Vásáros-Dombóról 500-an Fetter Gyula s. lelkészszel; Bonyhádról Dr. Jozgis János plébánossal 120-an ; Garéból a bostai hivekkel együtt 200 an Kulcsár János plébános vezetése mellett ; Olaszból Hofmeister Ferenc plébánossal 100 ember; Szt.Lőrincről (külön vonaton) 500 ember Tóth Gyula plébánossal az élükön. A pécsi plébánosok reggel is 9 órakor vezették fel híveiket a székesegyházba. Persze ezeken kívül sok más községből jöttek zarándokok, de nem körmenetileg, hanem egyes csoportokban. Az összes vidékiek már i. e. V.9 órakor ott állottak a székesegyház előtti téren, hogy a főisteni tisztelettel egyidőben tervezett tábori misén és prédikációkon részt vehessenek. Sajnos az idő meghiúsított minden reményt, mert 89 óra táján sűrű cseppekben esni kezdett az eső. Isteni tiszteletek. Már kilenc óráig az egész jegygyel biró közönség elfoglalta helyét a székes- 3