Pécsi Közlöny, 1900. július (8. évfolyam, 53-61. szám)

1900-07-01 / 53. szám

1900. julius 1. Mint keresztények a római pá­pában Sz. Péter utódát tiszteljük, mint magyarok országunk keresz­ténnyé létének 900 éves emlékét tart­juk, s a szent hit kegyelméért hálára kell buzdulnunk édes Megváltónk iránt. Mint e pécsi egyházmegye és város hívei pedig, kiket Szt. István király Szt. Péter apostolfejedelem oltalmába és tiszteletére ajált, e püs­pöki székesegyháznak is 900 éves bucsúnapját ünnepeljük. Ne feledjük azonban K. K., hogy szent Péter tisztelete mellett köszö­nettel kell a mai napon megemlékez­nünk mindazon lelki javak­ és kivált­ságokról, melyekkel Szt. Péter utódai a pápák úgy e székvárost s annak templomait, valamint a főpásztort s annak káptalanét kitüntették. Ragaszkodjunk tehát törhetlen hittel Péterhez a kőszálhoz, melyre építette az értünk megtestesült Isten Fia az ő anyaszentegyházát e földön, viselkedjünk fiúi tisztelet és engedel­mességgel Sz. Péter utóda a római pápa iránt, mint az egyház hű fiai­hoz illik; s hogy ez élő hitben, e tisztelet és engedelmességben meg­maradhassunk, kérjük a jó Istent az egyház régi imájával: „Oltalmazd Uram a te népedet, mely apostolaid Sz. Péter és Pál pártfogásába bízik, s az ő közben­járásukra tartsd meg azt örök védel­medben.“ Amen­­kik az általános ünneplésből nem vonták ki magukat, hanem nemcsak hogy fellobo­gózták házaikat, de este ők is — különö­sen főbb utakon — fényesen kivilágították ablakaikat. Nem rontották a magasztos ünnep harmóniáját s igy volt ez jól, kö­szönet nekik érte! Nehéz volna mind elsorolni azt a szépséget, mit ez este nyújtott. Nehéz volna elmondani, mi gyakorolt a szemlélőre na­gyobb hatást, az épület­óriásokon tündöklő lángtenger­e, vagy a szerény külvárosi há­zak ablakában égő egy-két vékony gyer­tyaszál. Amaz a szemnek, emez a szívnek volt kedvesebb ! Lehetetlen leírni mind a magánházak szépségeit. A legtöbb helyen végtelen ked­vességgel rendezték el az ablakokat, bele­vonva vallásos és nemzeti motívumokat a csoportosításokba. Kénytelenek vagyunk csak a legkivá­lóbbakra szorítkozni. A 8 órai harangszó után megindult a város közönsége a dísztér felé. Útközben megcsodálta a minden ablakában kivilágí­tott városháza tornyát, melynek az erkélyrácsozata, mintha lángba borult volna, száz meg száz mécses fényétől tün­dökölt. Még impozánsabb volt az Irgalmas rend temploma és rendháza. Az égő guir­­landok s a hit­ remény szeretet­et jelképező gyönyörű tansparent-je általános tetszésben részesültek. Vs9-től 9 óráig a főgyógysze­rész vakitóbbnál-vakitóbb, különféle színű görögtüzet is gyújtott a gyógyszertár eme­leti ablakából kidugott serpenyőn. Nem lehet megemlékezés nélkül hagy­ni K­ö 1l Jenő műkertésznek a Széchenyi téren levő kertjét. A tündérek világát vará­zsolta oda. A mesteri kézzel csoportosított délszaki növények sok apró színes lampion­nal kivilágította kertje fölötte kedves benyo­mást gyakorolt mindenkire. S miközben még megcsodálta az óriá­si áradatban hömpölygő embertömeg a Kardos­ Kálmán utcában a kiváló ízléssel kivilágított Wurster kanonok házát s a Katolikus kör épületének láng­­koszorúval bevont árkádjait, az emberek egy része a dómtéren a másik része az Erzsébet sétatéren állott meg, hallgatta végig a nagyközönség a dal imá­ját, miközben a székesegyház épülete re­mek nemzeti szinű kivilágításban volt lát­ható. Ugyanily hatása volt a zene és ének­kar által bámulatos precisitással és össz­hangban előadott Király-hymnusnak is, mely alatt piros és zöld fényben úszott a 3 dóm. Ez alatt H e t y e­y Sámuel Megyés Püspök egyedül testvéröcscse , H­e t y­e­y Ilek jószágkormányzó kíséretében bejárta a teret s élvezte az ünnepély nyújtotta szépségeket. Csak mielőtt az utolsó szám előtt palotájába tért volna, csatlakozott hozzá a notabilitások egy része és kísérete, kikkel azután ott maradt a programm végéig. Feszült figyelemmel várta mindenki a Pápai hymnust. Végre jóval V* 10 után megrendült a kürt s fölhangzott vagy 200 énekes ajkán „Tartsd meg Isten a pápát“ ! Hirtelen kigyult erre a teljesen vörös fénynyel kivilágított dóm felett a diadalmi kereszt Szt. Péter és Pál apostolok között s alatta a fölirás: »Krisztus győzi! Eszünkbe jutott önkénytelenül Kons­tantin keresztje. E „jelben győzni fogsz“! S íme majd kétezred év után oda írhatjuk bátran a kereszt alá hogy győzött, győz mai napig s győzni fog a világ végéig. S eszünkbe jutott az is, mikor igy Péter apostol szobra mellett láttuk e fölirást, eszünkbe jutott a „Non praevalebunt“ ! Két ezred éve hangzott el az isteni Mester ajkáról e szózat s most két ezred év után törhetetlen hithűséggel hódol a didalmas kereszt s az Egyház Sziklája előtt a nagy világ ! Krisztus győz! Ezzel a jelszóval ajkán, ebben az erős meggyőződéses tudat­ban oszlott el oly csendben és rendben az a megszámlálhatlan sok ember a dóm és sétatérről, hogy miután még egyszer meg­tekintve a kivilágított várost nyugodni tér­jen, hogy holnap útra kelve imával hódol­jon Istenének. A székesegyházi tűzijáték teljes egy óráig tartott és becsületére válik D­i­s­c­h­k­a Győző főreáliskolai igazgatónak és Czvet­­k­o­v­i­t­s eszéki tüz.ijátékosnak is. A püs­pöki palota és várplébánia kivilágítása N­o­­v­á­k László püspöki mérnököt dicséri mint mesterét. Processiók. A magyar kereszténység ünnepe Pécsett. Pécs 1900 jun. 30. Az egész kereszténység kétezredéves és a­­keresztény Magyarország kilencszázados jubileumát ünnepelte tegnap Pécs városának keresztény közönsége ; fényes­ volt az ünnep, a lelket égig emelő, magasztos, mint az ünneplés tárgya maga. A város és vidék lakóinak ezrei össze­­sereglenek az ősi dóm előtt, hódolni a világ Urának, tüntetőleg bizonyságot tenni hitük­ről s imádkozni az örök időkön át győze­delmes Krisztushoz. A fényes ünnepség lefolyásának rész­letei a következők : Az ünnep előestéjén. Mikor elhangzott a székesegyházban a vecsernye utolsó Amen-ja, három helyen is megdördültek a petárdák s e jelre azok, a­kik még a délelőtt folyamán ki nem tűz­ték házaikra a lobogót, most ékesítették fel azokat a tricolorral vagy a város kék­sárga zászlóival- különösen a főbb utcák házai öltöztek díszbe. A Király, Ferenciek, Kossuth Lajos, Kardos Kálmán utca s a Széchenyi­ téren nem volt egyetlen ház sem, melyen az ünneplés külső jele nem lett volna, beleszámítva az összes hivatalok, testületek és iskolák épületeit is. A délutáni órákban sorra érkeztek a vidéki processiók ájtatos ének és ima hangjai között vonulva be városunkba. A kivilágítás. Alig hogy beállott az esthomály, ki­­gyűlt ezernyi láng. A város lakossága szinte versenyre kelt a kivilágítás fényességében. A püspöktől és főispántól kezdve a sze­gény munkás emberig mindenki kikérte részét ebből is. Elismeréssel kell megemlékeznünk e helyen más vallású polgártársainkról, „PÉCSI KÖZLÖNY“ A dómtéren. A dómtérre csak belépő­jegygyel le­hetett a várplébánia boltívén keresztül be­jutni. A bejáratnál négy szuronyos csendőr két rendőr és IT r­i­x 1­e­r rendőrbiztos állottak a rend föntartása végett. A belépő­jegyeket említett rendőrbiztos vette át. Meg kellett állania a belépőnek egy pillanatra, hogy az ott eléje táruló látvány nagyszerűségétől kissé felocsúdjék. Ha va­lamit, úgy ezt a képet lehetett fenségesnek nevezni. Mesés fényben tündöklött a püs­pöki palota Minden ablakában száz színes mécses lángja, a drappériákkal dí­szített erkélyen kétszerannyi s a faldiszité­­seken valóságos tűzkígyók húzódtak végig. S ha az ember egy pillanatra elfordulni akart a vakító képtől, a szemben­­ levő várplébánia azonos képe tárult elé. Élénk, de szép el­lentéte volt ezeknek a ,Notre Dame“ szelíd gyertyafényében kedves épülete. A Notre-Dame templom portal­jának kivilágí­tása gyönyörű volt. A két ablakában transparentek voltak: az egyikben angyal­kák tartják a királyi koronát, a másikban angyalok tartják a magyar királyi címert. Mikor elhangzott a félóráig tartó ha­rangzúgás, az 52. gyalogezred zenekara rákezdte a Tannhäuser bevonulóját. Most gyúltak ki a székesegyház fehér fényű görög tüzei. Nappali világosság áradt el egyszerre a téren s világította be egyszerre az egész környéket. Majd a monstre énekkar H­o­f­f­e­r Károly dirigálása mel­lett a ,Himnusz-t (Erkel zenéje) kezdte énekelni. Levett kalappal, néma áhítattal A közel és távol vidék hívei, lévén ez ünnep nem tisztán a városé, hanem az egész pécsi egyházmegyéé is, nagy szám­ban jöttek össze Pécsett. Körmenetekben a következő községek jöttek be az ünnepre : Mária-Kéméndről mintegy 200-an ze­nével Koch Gyula s. lelkész vezetése alatt; N.­Márokról 200 ember Schultz Károly esperes plébános vezetése mellett ; Vásáros-Dombóról 500-an Fetter Gyula s. lelkészszel; Bonyhádról Dr. J­o­z­g­i­­­s János plébánossal 120-an ; Garéból a bos­­tai hivekkel együtt 200 an Kulcsár Já­nos plébános vezetése mellett ; Olaszból Hofmeister Ferenc plébánossal 100 ember; Szt.­Lőrincről (külön vonaton) 500 ember Tóth Gyula plébánossal az élü­kön. A pécsi plébánosok reggel is 9 órakor vezették fel híveiket a székesegyházba. Persze ezeken kívül sok más községből jöttek zarándokok, de nem körmenetileg, hanem egyes csoportokban. Az összes vidékiek már i. e. V.9 óra­kor ott állottak a székesegyház előtti téren, hogy a főisteni tisztelettel egyidőben terve­zett tábori misén és prédikációkon részt vehessenek. Sajnos az i­d­ő meghiúsított minden reményt, mert 8­9 óra táján sűrű cseppekben esni kezdett az eső. Isteni tiszteletek. Már kilenc óráig az egész jegygyel biró közönség elfoglalta helyét a székes- 3

Next