Pécsi Közlöny, 1900. augusztus (8. évfolyam, 62-70. szám)
1900-08-02 / 62. szám
lfői.augusztus 2. „PÉCSI KÖZLÖNY“3 után hívott ideiig is össze, tanácskoztak sokat a jó urak, de a dolog anyagi oldalán megtört mindig a sokszor megnyilatkozott jóakarat. Hétfőn d. u. az építkezési bizottságot hívta össze Majorossy, hogy e tárgy-ban véleményt adjon.Megjelentek: Rauch főmérnök, Oberhammer h. gazdasági tanácsos, Rupprecht, Vidákovics és Tiefenbacher biz. tagok, Guth aljegyző és jelen volt Kiss György szobrászművész is. Polgármester bemutatta a terveket s a költségvetést. Majorossy melegen pártolja Kiss tervet. A szoborművész garantál a kivitel impozáns voltáért, nevét, művészi hírét köti hozzá. Ismerjük — úgymond tovább — Kiss eddigi működését, teljesen megbízhatunk benne. A terv szerinti szobor kerül 21.692 írtba. Rendelkezésre áll a Megyés Püspök jóvoltából átengedendő 8000 fitos alap s ennek eddigi kamatai, továbbá Troll Paul Ferenc v. püspök által letett 3600 frt s ennek eddigi kamatai. Fedezetlenül áll tehát mintegy 10.000 frt. Ezt kölcsön útján kellene fedezni, esetleg gyűjtés útján is valamivel hozzájárulni ezen összeghez. A vallásos és kegyeletes érzés — úgymond a polgármester, parancsolja, hogy már egyszer felállíttassék e szobor, ő már régen akarta, húzódott az ügy sokáig, most újból előhozza és hangoztatja, hogy meg kell hamarosan csinálni, mert ellenkező esetben a 8000 frtos alapot a Megyés Püspök kötelességszerűen más célra fogja fölhasználni. A bizottság erre több jelentéktelen, a tervre vonatkozó megjegyzés után kimondotta, hogy a legközelebbi közgyűlés elé fogja az ügyet terjeszteni, melegen pártolja Kiss tervét, kiemeli, hogy az ügy sürgősen oldandó meg. Nem hisszük, hogy volna Pécsett egyetlen bizottsági tag, aki, ha másból nem, legalább szépészeti szempontból hozzá ne járuljon a közgyűlésen az építészeti bizottság eme propositiójához, de vezesse őket elhatározásukban különösen az, mire a polgármester hivatkozott: a vallásos érzés és kegyelet az elődök iránt, kik sok költséggel építették föl ezt a szobrot a szt. Háromság tiszteletére. Hisszük és reméljük, hogy a legközelebbi közgyűlés ez ügyben végleges és kielégítő határozatot fog hozni. A „Pécsi Takarékpénztár“ tisztikarában Lechner Antal igazgató elhalálozásával változás állott be. Az igazgatóság szombaton megtartott ülésében igazgatóvá egyhangúlag és lelkesedéssel , Eibach Emil főkönyvelőt választotta meg. Eibach 20 év óta áll úgy az intézet, mint a nagyközönség teljes megelégedésére, a takarékpénztár szolgálatában. Buzgó tevékenységének jól megérdemlett jutalma e szép előléptetés. A többi tisztviselők a következőkép léptek elő : Főkönyvezetője lett: Rappay Ignác; főpénztárnok: Gebhardt Ferenc ; a jelzálogosztály főnöke : Hainess Károly ; a betétosztály főnöke és hely. főkönyvelő : Csarsch Jenő; a betét osztály könyvelője : Mayer Károly ; számvizsgáló : Kelemen Gyula ; a jelzálogosztály pénztárosa : Rusz Béla ; segédkönyvelő : Visnya Ernő; gyakornok : Pintér János. Hymen. Révai Sándor dr. siklósi polg. isk. tanár jegyet váltott Szabó Vilmával, Szabó Elek leányával. Magyar azt képek. Egy budapesti magyar cég, a Werbőczy könyvnyomda részvénytársaság elhatározta, hogy magyar szt. képeket fog készíttetni. Az eszme Teleky Géza gróftól ered. Az elhatározás igen helyes és életrevaló, mert eddig ezerek mentek évenként külföldre szt. képekért, amelyek rendesen idegen felírásúak, illetve rossz magyarsággal megírtak voltak. A képekre kerülő felírásokat Lévay Mihály pap-költő írja meg, a képek maguk pedig Roskovics Ignác képeinek reprodukciói. Kevés a víz. A tartós szárazság folytán a Tettye forrás erősen apad. A mérnöki hivatal elsősorban a kertek öntözését tiltotta be, s ha nem lesz tartós eső legközelebb, akkor másodsorban a fürdőszobák csapjait ólmoztatja be. Hogy pedig a magánvezetékek mihamaráb el ne zárassanak, a közönség maga érdekében is jól teszi, ha tartózkodik a vízpazarlástól, illetve azt megakadályozni igyekszik. Változások a pécsi tábla kerületében. Az igazságügyminiszter Sávér Kálmán pécsi kir. főügyészt az V. fizetési osztály 1-ső fokozatába, dr. Mutschenbacher Edvin dárdai kir. albirót pedig a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába léptette elő. Dr Luchkovicz Gábor pécsváradi kir. járásbirósági betétszerkesztő albiró a a szolnoki kir törvényszékhez. Dery Lajos pécsváradi kir járásbirósági betétszerkesztő segédtelekkönyvezető a pozsonyi kir. törvényszékhez, Elek János pécsváradi kir. járásbirósági betétszerkesztő segédtelekkönyvezető a somorjai kir. járásbírósághoz, Polónyi Mihály sásdi kir. járásbirósági betétszerkesztő segédtelekkönyvezető és Krécsi György dárdai kir. járásbirósági betétszerkesztő írnok a nagyszombati kir. járásbírósághoz lettek kirendelve. Domján Miklós dárdai kir. jásbirósági betétszerkesztő segédtelekkönyvvezető a dárdai kir. járásbírósághoz mint telekkönyvi hatósághoz rendeltetett ki. A pécsi színház igazgatója. A kétség, ki lesz a pécsi színház új igazgatója immár eloszlott. A szinügyi nagybizottság ma délelőtt tartotta ülését s határozott ez ügyben. Majorossy polgármester, elnök, meleg megindító szavakban emlékezett meg Tiszay Dezső színigazgatóról, érdemeiről s indítványára határozatba ment, hogy a bizottság a város nevében fejezze ki jegyzőkönyvileg mély fájdalmát és részvétét Tiszay elhunyta fölött. Felolvasta ezután Tiszaynénak tegnap beadott kérelmét, mely szerint a szerződésnek a saját személyére leendő átruházását kéri, teljhatalmú művezetővé Nádasy József jelenlegi helyigazgatót nevezve meg. Megemlítette továbbá Majorossy, hogy az esetben, ha Tiszayné visszalépne, a Vígszínház titkára óhajt pályázni. A bizottság teljesen egyetértett abban, hogy Tiszaynénak adja a sziházat, csak abban merültek föl eltérések, ha várjon mind az egész szerződéses időre (2 év), vagy csak egy évre adják-e át. Preininger Ferenc argumentumaira, azonban egyhangúlag elhatározták, hogy minden feltétel nélkül átruházzák Tiszaynéra a szerződést. Üdvözöljük az új igazgatót és derék művezetőjét, Nádasy Józsefet. Az özvegy talentuma a az új művezető rajongó szeretete a művészet iránt garantia arra, hogy a pécsi színház megkívántató niveam marad. Új kórház Dombóvárott. A dombóvári vöröskereszt-fiókegylet — miként az „Alkotmány“ írja — elhatározta, hogy „Erzsébet-kórház“ elnevezéssel Dombóvárott egyesületi kórházat létesít. A fiókegyesület most a kórházi alap megteremtésén fáradozik. Fried Sándor földbirtokos azzal kezdte meg a gyűjtést, hogy megboldogult testvéröcscse, Friedles valamennyit érdekelte, mindannyian ott voltunk. Egyik emelte a rácsát a karónál fogva lassan, óvatosan, a többiek mohó kíváncsisággal méregették szemöket a vízre, hol feltűnik a rácsa. Van ! van ! — kiáltott mind egyszerre. S volt rajta öt darab. Bekerültek a füves kosárba. Nem vártunk, míg elhelyezi újból a Piros a rácsát, a nádmentébe, mentünk a második helyhez, mely vagy tíz lépésre volt ettől. Kiemeltem, hát ezen is volt néhány, köztök egy hatalmas. Leeresztettem újra természetesen rák nélkül s mentünk tovább a harmadikhoz, negyedikhez, stb., mert volt vagy 15 drb. rácsánk. Mire végig mentünk egyszer, volt vagy ötven rákunk, ahhoz az én szerzett zsákmányom a gyerekektől : 100 drb. Telve volt az egyik kosár. Lehültünk a magányos fűzfa árnyékába, a konyha közelébe s megkínáltam a megéhezett emberiséget egy kis süteménynyel, mivelhogy én voltam a „Proviantmeister.“ Aztán sorba járta a hosszúnyaka. Mentünk megint „szedni“. Ki-ki lefogott magának egyet, s kiemelte. Volt kiáltozás, ha egyiken másikon nagyon sok volt. Néha épen mászóra volt a rák a rácsára, amint emelték, az aztán lógva került a magasba, honnan szerencsésen megint visszapottyant az ő igazi elemébe, hogy újra rákerüljön talán jobban a rácsára. Dél felé már egyik-másik megunta a mulatságot, az elment a nádba vadászni. Volt ott szalonka, szárcsa, gém, bibic, halászó csér, cerkó elég. Vagy aki kedvet érzett magában a szakács mesterséghez, az segédkezett a szakácsoknak: forgatta a zsivány falatokat, hogy nagyon meg ne pörkölődjenek ; tűzköré tűzdelte a fejes kukoricát , lyukat ásott a bor behűtésére stb. Fölséges élet a szabadban ! Igazi nomád együtt életre való hajlandóság ! Mikor elkészült a pörkölt, akkora már voltunk valamennyien. A pokrócok ki voltak teregetve, az esőköpenyeg volt a díván , a középre került egy emelt magaslatra a pörkölttel megtöltött óriási tál. Bicskát elő ! — gyerekek ! Mikor megizleltem az első falatot, bizony azt mondtam a társaimnak: Süssék meg az Olympuson az ambróziát, én nem cserélek most velek! De az étel is volt ám. Volt benne elég a mi büszkeségünkből, abból a gutaütésben fogantatott haragos vörös nemzeti csemegénkből, mert még az én edzett tizenhárompróbás gégém is csak úgy kapkodott a levegő után. Magyarnak való ez, nem svábnak sem poláknak! Csak magyar garat érezheti azt a deliciát, amit a szegedi törött, meg a húsos paprika fejleszt minden jóravaló magyar torokban. Hát még mikor a zsivány pecsenye került sorra ! Azt már csak sóhajtozva lehet enni olyan kitűnő. A kés szinte sikkant, amikor átszeli a nagyszerű falatot, mely csupa iz, csupa illat. A sütemény senkinek sem kell, jobb a sült kukorica. Kneip apó bizony megdicsérné, ha élne s látna bennünket, mint isszuk a félmeleg bort, a félmeleg vizet. Nincs más, mert különben aligha fanyarodnánk reá. Rettenetes