Pécsi Közlöny, 1900. augusztus (8. évfolyam, 62-70. szám)

1900-08-02 / 62. szám

lfői.augusztus 2. „PÉCSI KÖZLÖNY“3 után hívott ideiig is össze, tanácskoztak sokat a jó urak, de a dolog anyagi oldalán­­ megtört mindig a sokszor megnyilatkozott­ jó­akarat. Hétfőn d. u. az építkezési bizott­ságot hívta össze Majorossy, hogy e tárgy-­­­ban véleményt adjon.Megjelentek: Rauch főmérnök, Oberhammer h. gazdasági taná­csos, Rupprecht, Vidákovics és Tiefenbacher biz. tagok, Guth aljegyző és jelen volt Kiss György szobrász­művész is. Polgármester­­ bemutatta a terveket s a költségvetést. Majorossy melegen pártolja Kiss tervet. A szoborművész garantál a kivitel impozáns voltáért, nevét, művészi hírét köti hozzá. Ismerjük — úgymond tovább — Kiss eddigi működését, teljesen megbízhatunk benne. A terv szerinti szobor kerül 21.692 írtba. Rendelkezésre áll a Megyés Püspök jóvoltából átengedendő 8000 fitos alap s ennek eddigi kamatai, továbbá Troll Paul­ Ferenc v. püspök által letett 3600 frt s ennek eddigi kamatai. Fedezetlenül áll tehát mint­egy 10.000 frt. Ezt kölcsön útján kellene fedezni, esetleg gyűjtés útján is valamivel hozzájárulni ezen összeghez. A vallásos és kegyeletes érzés — úgymond a polgármes­ter, parancsolja, hogy már egyszer felállít­­tassék e szobor, ő már régen akarta, hú­zódott az ügy sokáig, most újból elő­hozza és hangoztatja, hogy meg kell hamarosan csinálni, mert ellenkező esetben a 8000 frtos alapot a Megyés Püspök kötelességszerűen más célra fogja fölhasználni. A bizottság erre több jelentéktelen, a tervre vonatkozó megjegyzés után kimondotta, hogy a leg­közelebbi közgyűlés elé fogja az ügyet terjeszteni, melegen pártolja Kiss tervét, kiemeli, hogy az ügy sürgősen oldandó meg. Nem hisszük, hogy volna Pécsett egyetlen bizottsági tag, a­ki, ha másból nem, legalább szépészeti szempontból hozzá ne járuljon a közgyűlésen az építészeti bizottság eme propositiójához, de vezesse őket elhatározásukban különösen az, mire a polgármester hivatkozott: a vallásos érzés és kegyelet az elődök iránt, kik sok költ­séggel építették föl ezt a szobrot a szt. Háromság tiszteletére. Hisszük és reméljük, hogy a legközelebbi közgyűlés ez ügyben végleges és kielégítő határozatot fog hozni. A „Pécsi Takarékpénztár“ tiszti­karában Lechner Antal igazgató elhalálo­zásával változás állott be. Az igazgatóság szombaton megtartott ülésében igaz­gatóvá egyhangúlag és lelkesedéssel , E­i­­b­a­c­h Emil főkönyvelőt választotta meg. Eibach 20 év óta áll úgy az intézet, mint a nagyközönség teljes megelégedésére, a takarékpénztár szolgálatában. Buzgó tevé­kenységének jól megérdemlett jutalma e szép előléptetés. A többi tisztviselők a kö­vetkezőkép léptek elő : Főkönyvezetője lett: Rappay Ignác; főpénztárnok: Gebhardt Ferenc ; a jelzálogosztály főnöke : Hainess Károly ; a betétosztály főnöke és hely. fő­könyvelő : Csarsch Jenő; a betét osztály könyvelője : Mayer Károly ; számvizsgáló : Kelemen Gyula ; a jelzálogosztály pénztá­rosa : Rusz Béla ; segédkönyvelő : Visnya Ernő; gyakornok : Pintér János. Hymen. Révai Sándor d­r. siklósi polg. isk. tanár jegyet váltott Szabó Vilmával, Szabó Elek leányával. Magyar azt képek. Egy buda­pesti magyar cég, a Werbőczy könyv­nyomda részvény­társaság elhatározta, hogy magyar szt. képeket fog készíttetni. Az eszme T­e­l­e­k­y Géza gróftól ered. Az elhatározás igen helyes és életrevaló, mert eddig ezerek mentek évenként külföldre szt. képekért, a­melyek rendesen idegen felírásúak, illetve rossz magyarság­gal megírtak voltak. A képekre kerülő fel­írásokat Lévay Mihály pap-költő írja meg, a képek maguk pedig Roskovics Ignác ké­peinek reprodukciói. Kevés a víz. A tartós szárazság folytán a Tettye forrás erősen apad. A mér­nöki hivatal első­sorban a kertek öntözését til­totta be, s ha nem lesz tartós eső legközelebb, akkor másodsorban a fürdőszobák csapjait ólmoztatja be. Hogy pedig a magánveze­­tékek mihamaráb el ne zárassanak, a kö­zönség maga érdekében is jól teszi, ha tar­tózkodik a vízpazarlástól, illetve azt meg­akadályozni igyekszik. Változások a pécsi tábla kerü­letében. Az igazságügyminiszter Sávér Kálmán pécsi kir. főügyészt az V. fizetési osztály 1-ső fokozatába, dr. Mutschen­­bacher Edvin dárdai kir. albirót pedig a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába léptette elő. Dr Luchkovicz Gábor pécsváradi kir. járásbirósági betétszerkesztő albiró a a szolnoki kir törvényszékhez. Dery La­jos pécsváradi kir járásbirósági betétszer­kesztő segédtelekkönyvezető a pozsonyi kir. törvényszékhez, Elek János pécsváradi kir. járásbirósági betétszerkesztő segédtelek­­könyvezető a somorjai kir. járásbírósághoz, P­o­ló­n­y­i Mihály sásdi kir. járásbirósági betétszerkesztő segédtelekkönyvezető és K­r­é­c­s­i György dárdai kir. já­rásbirósági betétszerkesztő írnok a nagy­­szombati kir. járásbírósághoz lettek ki­rendelve. D­o­m­­­j­á­n Miklós dárdai kir. jásbirósági betétszerkesztő segédtelekkönyv­­vezető a dárdai kir. járásbírósághoz mint telekkönyvi hatósághoz rendeltetett ki. A pécsi színház igazgatója. A kétség, ki lesz a pécsi színház új igazgatója immár eloszlott. A szinügyi nagybizottság ma délelőtt tartotta ülését s határozott ez ügyben. Majorossy polgármester, elnök, meleg megindító szavakban emlékezett meg T­i­s­z­a­y Dezső színigazgatóról, érdemeiről s indítványára határozatba ment, hogy a bizottság a város nevében fejezze ki jegyzőkönyvileg mély fájdalmát és részvétét Tiszay elhunyta fölött. Felolvasta ezután Tiszaynénak tegnap bea­­­­dott kérelmét, mely szerint a szerződésnek a saját személyére leendő átruházását kéri, teljhatalmú művezetővé N­á­d­a­s­y József jelenlegi hely­­igazgatót nevezve meg. Meg­említette továbbá Majorossy, hogy az eset­ben, ha Tiszayné visszalépne, a Vígszínház titkára óhajt pályázni. A bizottság teljesen egyetértett abban, hogy Tiszaynénak adja a sziházat, csak abban merültek föl eltérések, ha várjon mind az egész szerződéses időre (2 év), vagy csak egy évre adják-e át. P­r­e­i­n­i­n­g­e­r Ferenc argumentumaira, azonban egyhangúlag elhatározták, hogy minden feltétel nélkül átruházzák Ti­­szaynéra a szerződést. Üdvözöljük az új igazgatót és derék művezetőjét, Nádasy Józsefet. Az özvegy talentuma a az új művezető rajongó szeretete a művészet iránt garantia arra, hogy a pécsi színház megkívántató niveam­ marad. Új kórház Dombóvárott. A dom­bóvári vöröskereszt-fiókegylet — miként az „Alkotmány“ írja — elhatározta, hogy „Erzsébet-kórház“ elnevezéssel Dombóvá­­rott egyesületi kórházat létesít. A fiók­egyesület most a kórházi alap megterem­tésén fáradozik. Fried Sándor földbir­tokos azzal kezdte meg a gyűjtést, hogy megboldogult testvéröcscse, Fried­les valamennyit érdekelte, mindannyian ott voltunk. Egyik emelte a rácsát a karónál fogva lassan, óvatosan, a többiek mohó kíváncsisággal méregették szemöket a vízre, hol feltűnik a rácsa. Van ! van ! — kiáltott mind egyszerre. S volt rajta öt darab. Bekerültek a füves kosárba. Nem vártunk, míg elhelyezi újból a Piros a rácsát, a nádmentébe, mentünk a második helyhez, mely vagy tíz lépésre volt ettől. Kiemeltem, hát ezen is volt né­hány, köztök egy hatalmas. Leeresztettem újra természetesen rák nélkül s mentünk tovább a harmadikhoz, negyedikhez, stb., mert volt vagy 15 drb. rácsánk. Mire végig mentünk egyszer, volt vagy ötven rákunk, ahhoz az én szerzett zsákmányom a gye­rekektől : 100 drb. Telve volt az egyik kosár. Lehültünk a magányos fűzfa árnyé­kába, a konyha közelébe s megkínáltam a megéhezett emberiséget egy kis sütemény­nyel, mivelhogy én voltam a „Proviant­meister.“ Aztán sorba járta a hosszúnyaka. Mentünk megint „szedni“. Ki-ki lefogott magának egyet, s kiemelte. Volt kiáltozás, ha egyiken másikon nagyon sok volt. Néha épen mászóra volt a rák a rácsára, a­mint emelték, az aztán lógva került a magasba, honnan szerencsésen megint visszapottyant az ő igazi elemébe, hogy újra rákerüljön talán jobban a rácsára. Dél felé már egyik-másik megunta a mulatságot, az elment a nádba vadászni. Volt ott szalonka, szárcsa, gém, bibic, ha­lászó csér, cerkó elég. Vagy aki kedvet érzett magában a szakács mesterséghez, az segédkezett a szakácsoknak: forgatta a zsivány falatokat, hogy nagyon meg ne pörkölődjenek ; tűzköré tűzdelte a fejes ku­koricát , lyukat ásott a bor behűtésére stb. Fölséges élet a szabadban ! Igazi nomád együtt életre való hajlandóság ! Mikor elkészült a pörkölt, akkora már voltunk valamennyien. A pokrócok ki voltak teregetve, az esőköpenyeg volt a díván , a középre ke­rült egy emelt magaslatra a pörkölttel meg­töltött óriási tál. Bicskát elő ! — gyerekek ! Mikor megizleltem az első falatot, bizony azt mondtam a társaimnak: Süssék meg az Olympuson az ambróziát, én nem cserélek most velek! De az étel is volt ám. Volt benne elég a mi büszkeségünkből, abból a gutaütésben fogantatott haragos vörös nem­zeti csemegénkből, mert még az én edzett tizenhárompróbás gégém is csak úgy kap­kodott a levegő után. Magyarnak való ez, nem svábnak sem poláknak! Csak magyar garat érezheti azt a deliciát, a­mit a sze­­gedi törött, meg a húsos paprika fejleszt minden jóravaló magyar torokban. Hát még mikor a zsivány pecsenye került sorra ! Azt már csak sóhajtozva lehet enni olyan kitűnő. A kés szinte sik­­kant, a­mikor átszeli a nagyszerű falatot, mely csupa iz, csupa illat. A sütemény senkinek sem kell, jobb a sült kukorica. Kneip apó bizony megdicsérné, ha élne s látna bennünket, mint isszuk a félmeleg bort, a félmeleg vizet. Nincs más, mert kü­lönben aligha fanyarodnánk reá. Rettenetes

Next