Pécsi Közlöny, 1900. szeptember (8. évfolyam, 71-79. szám)
1900-09-01 / 71. szám
élt, s melyet, mint jó pedagógus mindenkor az iskola falai közé hozott szivében magával, ez a szeretet irta be nevét tanítványai szivébe kitörülhetetlenül. És e szeretet viszonzása, élő visszhangja volt e szerény jubiláns ünnepély. Másik erénye, jobban mondva szivének drága gyöngye: a mély vallásosság, mely nélkül jó tanítót képzelni sem tudok. E mély vallásosságot, az igazi, alkut nem ismerő katholikus önérzetet növendékei szivébe átplántálni volt tanítói működésében egyik főtörekvése. Nem volt tantárgy, melyben mint tükörben Istent az ő végtelen szépségében és jóságában, s vallást, a hithűséget az ő Üdvös eredményeiben, növendékei szemei elé ne tudta volna állítani. Mindenkor nevelve tanított. De a szóbeli tanítást nyomban követte nála a jó példa is. Tanítói működésében kiterjedt figyelme arra is, hogy a jobb tehetségű gyermekek szüleivel érintkezésbe lépve őket azok továbbképzésére buzdította, ösztönözte. Így érthető meg azon tény, hogy e kicsiny községből jelenleg mintegy 40 oly tanítványa ünnepli őt, kik a társadalom művelt osztályában különféle életpályákon töltik be hivatásukat. E 40 tanítvány között van : 1 miniszteri osztálytanácsos, 3 felszentelt pap, 2 orvos, 2 gazdatiszt, 1 távirdatiszt, 1 festőművész, 2 hadnagy, 3 kereskedelmi akadémiátvégzett köztisztviselő, 1 jegyző, 1 adótiszt, 10 tanító, 1 növendékpap és a többi gyán.tanuló. Ezek ünnepelték Ruzsinszky Józsefet e hó 27-én. De ünnepelte őt a község apraja, nagyja egyaránt. Az ünnepély lefolyása a következő volt : Hétfőn d. e. 10 órakor ünnepélyes „Te Deum“ tartatott, mely alkalomra az oltár gazdagon volt virágokkal díszítve. A szt. misét Antal György budai külvárosi káplán mondotta Szabó Géza szegzárdi főgymn. hitoktató, Vörös Kristóf szakcsi káplán, Schneider Gyula növendékpap közreműködésével, kik mind az ünnepelt tanítványai voltak. Ezeken kívül még Valter József plébános és 2 növendékpap assistált. A templom zsúfolva volt ünneplő közönséggel. Az előkelő osztály teljes számban jelen volt. Mind az elöljáróság, mind az iskolaszék részéről 1—2 tag volt jelen az ünnepélyen. Szt. mise után az iskola udvarába vonult az ünneplő közönség, mely elé Károly Ignác apát-plébános — az ünnepelt iskolatársa, — karonfogva vezette a közkedveltségü tanítót, kit a jelenvoltak lelkes „éljen“nel fogadtak. Majd Antal Görgy üdvözölte magas szárnyalásu beszédben a szeretett „mestert” kiemelve annak mélyen vallásos lelkületét. Végezetül átnyújtotta az ünnepeknek volt tanítványai emlékajándékát, a jubileumi év emlékére s a hold. Szűz iránti tiszteletének jutalmául a „Patrona Hungáriáé” remek kivitelű szobrát. Leánytanítványai pedig díszes virágcsokrokkal kedveskedtek szeretett tanítójuknak Az ünnepelt meghatottan válaszolt, majd volt tanítványai csókjait fogadta, leány tanítványai pedig kézcsókkal fejezték ki hálájukat. Jelenlegi tanítványai nevében egy kis üröghi leányka üdvözölte a népszerű „mestert“ kis csokrot nyújtva át neki. A párját ritkító ünnepélyt déli 1 órakor a „Fehér Holló“ nyári helyiségeiben 54 terítékű bankett követte. Felköszöntőt mondottak: Károly Ignác apátplébános, Valter József plébános, Czupy Ede jegyző, Fekete Sándor nyug. pleb. és Szabó Géza főgymn. hitoktató. És hogy az ünnepelt tanító mily általános közszeretetben áll volt tanítványai szivében legjelesebben bizonyította be a bankett folyamán, midőn egymást érték az üdvözlő levelek és táviratok volt és az ország távoli részeiben élő tanítványaitól. Érkezett összesen: 9 üdvözlő levél és 4 távirat. E táviratok közül érdesség szempontjából is közöljük Dr. Szoknay Antal miniszteri osztálytanácsosét. Tek. Ruzsinszky József tanító urnak N.Ürögh. Szülőfalumban teljesített tanítói működésének harmincadik évfordulóján hálás szívvel üdvölt egykori tanítványa: Vizaknay Antal. A község legnagyobb fiától érkező elismerésnek eme legszebb megnyilatkozását lelkesen megéljenezte az ünneplő közönség. Végezetül a közelad végén egy díszes szivartárcával, szipkával és finom szivarokkal lepte meg az ünnepeltet a rendező bizottság. Legeslegvégül pedig Fáraó barna fickóinak muzsikája mellett táncra perdült a fiatalság és járta a késő esti órákig Jó, vallásos és hivatás szerető tanítón tehát megtörik a pogány axióma: „Quem dii odere, pedagogum fecere.“ Üröglt ---------■ régi „Pécsi Kézimi‘ tárcája. Bosznián keresztül. Irta : Szilárd II. (Folytatás) — Miféle faházikók azok ott a hegyszakadékban — kérdezem a szomszédomat, ki gyakorta járja ezt a túrát. Kegyelettel tekintsen azokra le, ott táboroztak a mi katonáink az occupatio s az 1884-es fölkelés alatt. Egy őszbe borult aggastyán ül még a kocsiban leveszi fövegét s könyezik. Meghatva, kérdőleg nézünk rá. Nem soká késik a felelettel. „Az én fiam is itt táborozott e völgyben s itt lelte sírját e hegyek között. Hol van eltemetve szegény, ki tudná megmondani ! Adj neki Uram örök nyugodalmat !" Ament mondtunk reá mi is s pár percig szótlanul néztünk a völgybe, azt hiszem, mindhárman imádkoztunk az ős vitéz bajtársai lelki üdvéért . . . Félig romba dőlve, feketés szürke színben állnak még az idő megviselte barakkok, nem sokáig bírják már, aztán nem őrzi más a hadak emlékét, mint a történelem s az emlékezés. Nem messze e drága helytől kezdődik a sivár karszt. Mint egy óriási kőrakás, úgy fest mindegyik hegy, közben közben egy törpe nyomorék cserje s egy fűszál képviseli itt az élővilágot. Hirtelen a Na re n ta völgyébe érünk. Csendesen folyik medrében tovább, mintha föl sem venné azokat a hatalmas, 4—5 méter átmérőjű köveket, mik útjában állanak. Enyhén simogatja végig oldalukat, halaványzöld hullámfodra aztán más utat keres, nekimegy a partnak s kivájja azt. Aláássa a partot s egyszerre, mikor elveszti talpát a fölötte levő tömb, alázuhan a folyamba, mig hosszú idő alatt bár, de végre mégis semmivé őrli össze, mossa el a nem tágító folyam. Jablanicán túl hirtelen kiszélesedik a meder s megnő az ár. Oka ennek egy gyönyörű vízesés. A hegyekben összegyülemlett víz, lassan talán évtizedek leforgása alatt más lefolyást nem találván áttörte a sziklát, annak kellő közepéből tör elé, vagy 10 méter magasságból óriás zajjal habzóan tajtékozva fut le a Narenta ölébe. De végre a Kja rszt is véget ér. Nagy, sötét zöld levelű dohányföldek, gyümölcsösök, érett fürtöktől duzzadó szabok tűnnek föl egymásután jeléül annak, hogy nagyobb városhoz érünk csakhamar. Már látszanak a távolból a függőfákkal beültetett kertek s Mostar Hercegovina uj fővárosa. Élénk vegyüléke a város a kelet és nyugatnak. Uj impozáns külsejű középületei s ódon török házai, dsamijai egyformán említésre méltók. Sok látnivalót nem igen nyújt Mostar, nem is járom sokáig utcáit visszavonulok a „Narenta“ szállóba, hogy kipihenjem magam s erőt gyűjtsek a a másnapi útra. Hajnali 4 órakor talpon kellett lennem, mert pontban öt órakor megszólal a „K. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1000. szeptember 2. HÍREK. Pécs, 1900. szeptember. 1. A pápa egyházmegyei papok népmissió egyletének közgyűlése. Ezen egyesület elnöksége a semináriumban aug. 30-ára hívta egybe a rendes évi közgyűlést, hol a tagok nagyobb része épen a lelki gyakorlatait is végezte. Esti 116 órakor Vadits Gyula elnök lelkes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, melyben az egylet szükségét a lefolyt év működése által beigazoltnak mondta és köszönetet mondott a Megyés Püspöknek, aki lehetővé tette ez egylet létrejövését, valamint Romesz Ferenc nádasdi plébánosnak, ki az egyletet megteremtette és egy jó kézikönyvvel is megkönyítette működését, de a többi összes szereplő tagoknak is. Ezután Komócsi István titkár felolvassa a múlt év főbb adatait felölelő jelentését. A megalakuláskor (1899. aug.) volt 30 tag, múlt év folyamán belépett 10 tag, kilépett 11 tag. Elnök beszámolván a pénztár állásáról, következik a múlt évben elvégzett szt.missiókról az illető vezetők által tett jelentések. Wajdits Gyula a regölyi, Romeisz Ferenc az apáfi, Komocsy István pedig (távollevő Schmidt Béla plébánosa helyett) a bükösdi népmissióról számolt be; mindegyik nem győzte eléggé áldani Isten irgalmát, aki fáradozásukat oly bő aratással jutalmazta. Végül elnök bejelenti, hogy jövő évre is már több helyre kértek az egylettől missionáriusokat. Az őszi időszakra: Szent-Iván, Szalatnak, Diós-Berény, Cikó, Rác-Töttös, Garé, Püspök-Bogád. Tavaszi időszakra: Likafalu, Sumony, Kisasszonyfa. Még azt is jelentette Reineisz Ferenc a közgyűlésnek, hogy a váci, erdélyi és győri püspöki megyékben is nemsokára meg fogják alapítani a népmissió-egyletet. A közgyűlés lelkes hangulatban oszlott szét, mély benyomást tettek az ott hallottak a nem tagokra is. Ennek tudható be azon követésre méltó dolog is, hogy Körmendy Károly a népmissió-egylet céljaira 25 írtot ajánlott fel, amit a jelenlevők lelkes éljenzéssel fogadtak .— Még megjegyezzük ezúttal, hogy a papi lelki szentgyakorlatok tegnap reggel véget értek. Reggel 1/a6-tól Viz-ig a szentségimádó papok egyesületének tagjai végezték, közösen a seminariumi kápolnában, imádási órájukat. Az elmélkedési pontokat Resz János jezsuita atya adta, aki szentmiséjét elvégezvén, az utolsó lelkigyakorlati elmélkedést is megtartotta. Ennek végeztével Wurster József dr. kanonok, püspöki irodaigazgató mon-