Pécsi Közlöny, 1900. október (8. évfolyam, 80-87. szám)

1900-10-04 / 80. szám

2 jén a protestantizmusnak betudott tudományos és politikai érdemek nem inkább csak egyes protestáns vallású honfiak érdeme volt-e és igy a protestantizmus hazánkban jogosult volt-e valaha ? Mi azt hiszszük, nem. Bérmálás Csepinben. Miután f. hó 27-én délután Eszéken keresztül Petrievciről az ottani plébános direct telephen összekötetés utján jelentette, hogy a megyés püspök . Méltósága másnap (szept. 28.) reggel 7 órakor indul s hogy a templom udvarban is fog bérmálni, ily ér­te­lemben megtétettek készületek főpásztorunk fogadására. Már hét órakor gyülekezett val­láskülönbség nélkül a politikai község által cserfalombokból felállított­a a maga egyszerűségében is impozáns dias­kapuhoz. Programmon kivü­l önelhatározásból megjelent a laczházi magyarok kis lovas bandériuma, mely a határig püspök urunk elé lovagolt s őt Csepinbe bevezette. Mind a mellett, hogy ő Méltósága a szerb részen vonult be, ahol egyáltalán nem laknak ka­tolikusok, ezt nem lehetett észrevenni, mert majdnem minden ház fel volt lobogózva. Nyolcz óra tájban a határból behangzó mozsár durrogás jelentette Méltóságos urunk közeledését. A harangok megkondultak úgy a kath. mint v­g. k. egyházak templomaiban. Hatalmas „Z s­i­v­­­o“ reszketette meg a levegőt, mire püspök urunkat a községi képviselőtestület, a hitközségi képviselet, a tűzoltó testület s nagy népsereg élén a községi elöljáró üdvözölte rövid, de magvas horvát beszéddel. Erre megharsantak a tűzoltó egylet zenekarának fúvóhangszerei, melyeknek kíséretében vonult a menet a mintegy 50 ölnyire felállított második diadal­kapuhoz, melyet maguk a hitközségi tagok állítottak, hol Gillming Gizella 4-ed osztályú leányka üdvözölte pompásan előadott gyö­nyörű beszéddel a főpapot s díszes csokrot nyújtott át, mely beszéd és figyelem őt láthatólag nagyon kellemesen lepte meg. Innét az egymásba folyó koszorúkból alkotott hármas diadalíven át a templomba vonult . Méltósága, mely ezen alkalomra élővirágokkal ékesített díszruhát öltött. Az „Ecce sacerdost” Stei­er kisasz­­szony gyönyörű szopránján énekelte, kit .Rauschenberger kántortanító kísért hatal­mas bassusával. Az előző orátió és püspöki áldás után, ő méltósága, miután megtudta, hogy a bérmaszülőkkel együtt körülbelül négyszáz magyar van jelen, az oltártól kifordulva egy a kath. küzdő egyház tagjai életének legfőbb mozzanataira vonatkozó rövid, de hatalmas magyar beszédet mon­dott, melynek végeztével felszólította Bató helybeli plébánost, hogy ugyanazt mondja el horvátul, ki pontosan megfelelt a főpász­tor parancsának. Itt vettük észre, hogy főpásztorunk nem idegen egészen a horvát nyelvben, mert megjegyezte, hogy a plébá­nos beszéde végén egy pár mondattal töb­bet s hogy a bérmálás szentségéről is be­szélt a horvát híveknek. A szent­mise végeztével püspök atyánk 485 hívőnek osz­totta ki a tágas pázsitos templom udvarában, a hársfák árnyékában a bérmálás szentsé­gét Az áldásra bevonult nép előtt a főpász­tor megvizsgálta az oltárokat s egyéb egy­házi szereket, mindent a legkisebb rész­letetekig. Éles tekintete mindent rubrikákkal ellen­kező legkisebb csekélységet is észre vesz. A canonica visitatió végeztével a temp­lomból jövet magához vitve az iskolás gyerme­keket s a plébános által a kathekizmusból kikérdeztette, a magyarokat pedig ő maga kér­dezte ki. A feleletekkel ő méltósága igen megvolt elégedve, minek jeléül a felelésre került gyermekek mindegyikét egy-egy ko­ronával jutalmazta s eltávozásakor még húsz koronát adatott át a helybeli plébá­nosnak, a gyermekek közt leendő kiosztás végett. Bőkezűen jutalmazta a tűzoltó egye­sületet, a házi cselédséget, a magyar ban­­deristákat s a megjelent szegényeket, mely kegyességéért ezúton is hálás köszönetüket fejezik ki. Ebéd előtt a különféle testületeket s küldöttségeket fogadta, legtovább s legszi­­vélyesebben beszélgetett a lacházi magyarok küldöttségével, a kiket apróra kikérdezett lelki s anyagi életviszonyaik legapróbb részleteit. Az ebéd alatt a társalgás egész fesz­telen s közvetlen, ő méltósága atyai leeresz­kedéssel társalog úgy papjaival, mint a meghívott vendégekkel. Mint Jézus tanítványai között az utolsó vacsorán, úgy ült közöttük a szeretett főpásztor lebilin­cselve jóságos bánásmódjával mindenkit. Hiszen annyian is voltak, mint a sze­rett lakomáján, 13-an, de hisszük, hogy közülünk egy sem lesz a hitének, sem em­bertársának tudása. Ebéd után a főpásztor rövid pihenőt tartott. Csodálkozunk rajta, hogy ő Mél­tósága mily munkabíró, az utazás fáradal­mai után is oly fiatal rugékonysággal végzi terhes teendőit. Pihenő után 4 óra tájban megtekintette az egész plébánia lakót, anya­könyveket, sszámadásokat, a plébániaiak mel­léképületeit, a kert minden zugát s még a legparányibb takarmánynövény sem ke­rülte ki mindenre kiterjedő figyelmét. A plébános öreg édes anyját kitün­tető jóságos szeretettel ölelte magához a főpásztor. Ezen pillanatban bizonyosan sa­ját édes anyja jutott eszébe, példájával arra tanított bennünket, hogy kell a jó édes anyát megbecsülni. Isten áldja meg érte, mind a két kezével. Miután még Ő Méltósága a „Mária Terézia“-féle ornátust nagy érdeklődéssel tekintette meg, mely teljes dicséretét érdemelte ki, előálltak a püspöki fogatok, hogy ő Méltóságát kö­rünkből elragadják, összegyűltek újra a csepini lakosok s miután a főpásztor újra s újra köszönetet mondott a saját szavai szerint igazán szép és szívélyes fogadta­tásért, jókivánatainktól kisérve Bizováczra hajtatott, hová őt a csepini inteligentia 8 fogaton kisérte el. Hogy a csepini község ennyire kitett magáért, mely község tudvalevőleg Auszt­­ria-Magyarország kis kiadásban, hol az összes nemzetiségeket feltalálni, az úgy a községi elöljáró, ki ámbár szerb s más vallásu, mégis páratlan erélylyel és buzga­lommal működött közre, mint a főszolgabíró Kenfely István urnak érdeme, ki a papság iránti szeretetét tettekben szokta kimutatni, s ki nemcsak most kiséri főpásztorunkat bérmautján, hanem már előzőleg megláto­gatta községeit s velők megállapította a fo­gadtatás rendjét: Isten jutalmazza érte. A csepini bérmanap örök adósságkép betábláztatott . Méltósága javára a rom. kát. hívek sziveire, a 900 éves jubileumhoz mérten való meg­­ülését szervezni hivatott bizottság. Megjelen­tek S­p­i­e­s János apátkanonok, Dr. W­u­r­s­­t­e­r József kanonok, sémin, rector, K­á­­ro­l­y Ignác és Magenheim József apátplébánosok, Bitter Illés főgimnásiumi tanár, dr. Rézbányay József és Dr. Hanug Ferenc teológiai tanárok, Komócsy István tanító képzőintézeti hittanár, Virág Ferenc és Ábrahám István karkáplánok. Az ülésen Spies János elnökölt, Bitter Illés a jegyzői tisztet vitte. A gyűlés min­denekelőtt a Boldog Mór ünnepének (október VI. vasárnapja, idén okt. 21.) templomi ünnepélyesebb megölésének mó­dozatait tárgyalta és azt határozta, hogy B. Mór ünnepén délelőtt ünnepélyes szent­mise megtartásának elrendelését fogja kérni Megyés Püspök­i Méltóságától, melyre a törvényhatóságok és hivatalok fejei, vala­mint a püspöki joglyceum, a pécsi r. kath. főgimnázium és az állami főreáliskola ta­nári kara és ifjúsága személyes megjelenésre meghívandók. Ezen szent­mise közben, evangéliumkor ünnepi szent beszéd lesz, melyre a bizottság W­a­­­d­i­t­s Gyula pá­pai káplán, spiritualist kéri fel. Az esti B. Mór áj­tatosságok úgy fognak tartani, mint más években, csakis első és utolsó napon nagyobb fénynyel, az egész székesegyház kivilágításával, fehérruhás leányoknak az oltár körül való felállításával. Az utolsó Mór-áj­tatosság (szombaton okt. 27 ) alkal­mával záró ünnepi szent beszéd is lesz, melyre a bizottság Bitter Illés tanárt kérte meg.­­ Ezenkívül B. Mór ünnepén egy „Cantate“-ból felolvasásból és szava­lásból álló ünnepély is lesz a kath. körben. A „Cantate" tárgyát B. Mór életéből vett események fogják képezni, a zene és ének­­kísérletet a főgimnáziumi énekkar, esetleg a katonai zenekarral együtt, fogja szolgál­tatni. Ünnepi óda írására a bizottság meg­kereste Dr. Rézbányay József theologiai ta­nárt, egy alkalmi duett-szavalás szövegét pedig Dr. G­r­e­k­s­a Kázmér tanár igérte elkészíteni. Ezen ünnepély pontos és vég­leges részleteinek kidolgozására Bitter Illés, Hanug Ferenc dr., Komócsy István és Vi­rág Ferenc urakból álló albizottság külde­tik ki. — Végre tervbe van véve B. Mór ünnepén este egy társas vacsora (tánc kizárásával) a kath. körben, melyen nők is résztvehetnek. A társas vacsora ren­dezésére a kath. kör vigalmi bizottságát fogják felkérni. Z0 12 órakor a gyűlés szét­oszlott. A püspök bérmantja. Meglepő figyelemmel, páratlan tisztelettel viseltetik H­e­­­y­e­y Sámuel püspök iránt minde­nütt a hatóság, a­­hívek és papság, igaz örömmel ragaszkodással, szeretettel és lel­kesedéssel veszik körül — mint tudósítónk írja, — az egész bérmauton. Eszéken az állomásnál a verőcemegyei alispán, Normann Gusztáv gróf, az eszéki pol­gármester és főkapitány, meg a kapucinus zárda házfőnöke fogadták. A püspök Nor­mann gróffal az eszéki grófi palotába haj­tatott, majd látogatást tett az alispánnál, polgármesternél, főkapitánynál és megnézte az eszéki uj templomot is. Majd saját fo­gatában oldalán Normann gróffal megindult . Méltósága P­e­t­r­­­j­e­v­c­i felé. Az útt felöntözve virággal, zölddel behintve, az út melletti fák fellobogózva, sűrü zászlódísz­­ben az épületek s remek szép diadalív ál­lott a pécsi egyházmegye slavoniai határán. A josipovaci templom előtt a kerü­leti főnök köszöntötte lelkesen horvátul . Méltóságát az összes kerületi községek kép­viselete és nagyszámú nép jelenlétében. A püspök magyarul válaszolt. Megnézte a templomot, melyet Normann gróf a látoga­tás örömére harmoniummal ajándékozott meg. A hívek szűnni nem akaró „zsiv­ó“-ja közt hajtatott tovább. Innen kezdve Ken­fell kerületi főnök is kísérte főpásztorunkat útjában. „PÉCSI KÖZLÖNY, 1900. október 4. Hátralékos előfizetőin­ket tisztelettel kérjük a hát­ralékok szives beküldésére. HÍREK. Pécs, 1900. október 3. Boldog Mór püspök emléke a 900 éves jubileum keretében. Múlt vasárnap délelőtt 11 órakor jött össze a pécsi kath. körben a jubiláris rendező bi­zottság által kiküldött, a B. Mór ünnepének

Next