Pécsi Közlöny, 1900. november (8. évfolyam, 88-96. szám)
1900-11-01 / 88. szám
1 VW> llUVWlliüüi 1. eszményiség perspektívájában Kupa és Somogy őslakosságának ragaszkodását az ősmagyar szertartásokhoz, áldozatokhoz, táltosokhoz és fellegverő Hadúrhoz. Pécs püspöki széke árva és elhagyatott. Kupa és küldöttsége nyugalmat, békét ajánl. Minek uj püspök ? Hadúr nem áldja meg a magyarok vitézeinek kardját győzelemmel, ha megszűnik a táltosok ménáldozata ... Az apostoli fejedelem hithű és szilárd. Választása szent Benedek alázatos, igénytelen szolgájára, Mór szerzetesre esik, ki mint Pécsnek püspöke lángoló buzgalmával, erélyével kiirtja a dudvát, evangéliumi alázatosságával, kenetességének bájával és Krisztusi szelídségével megkedvelted a durva, de egyenes lelkületű, a vad, önérzetes és igaz szivü magyarokkal a Krisztus igáját, a béke nyugalmát, a szeretet isteni tanító Mesterét,... És a mint révedező lelkem a múlt dicsfényében sütkérezik, a költői alakítás műtermében és masterművében megsejtem, szinte látni vélem az örők gondolatát, az isteni eszmét, a szent evangélium csodás hatásait, a katolikus kegyelmi élet gigászi méreteit . . . . Szemlélődő lelkem, elmélkedő képzeletem sasszárnyakon átlibben a századok küzdelmein, tragikumán és dicsőségén, mig a lefolyt év vallásos és honfiúi motívumáig nem érkezik és a jelen hitvalló közönség katolikus és magyar szivében olvas . . . . Látom boldog Mór hitbuzgó, lelkes utódát, ki keresztény, hazafias lelke mélyeiből és az egyház örök gondolataiból merített eszméket és ihletet. Szinte hallom a történelem orákulum-szavát, és orcámat lebbenti a történelem géniuszának szárny csattogása. Az ünnep magasztosságából, a hazai és a világtörténelem vezető gondolataiból, boldog Mér méltó utódának hitbuzgó és fajmagyar lelkéből merítek inspirációt. Mi az ünneplő közönség nyíltan és bátran megváltjuk hitünket, édes anyánkhoz, az anyaszentegyházhoz való lelkes, szeretettel teljes ragaszkodásunkat és felkiáltunk a nagy Fénelonnal: „Száradjon el az ajak, ha mást vallunk, ha mást hirdetünk, mint vall és hirdet a római katholikus anyaszentegyház, a bölcseség és Szentség halhatatlan anyja; száradjon el e kar, ha szent ügyéért szikra szállni, ha őt megvédelmezni ki nem állunk ! . .“ És a mi Üdvözítőnk, az Úr Jézus által megszentelt könyekkel fogadjuk, hogy szeretjük e szent hazát, melynek minden röge vértől áztatott. Mert ez „anyádnak a csókja, anyádnak a könyje, gyermekeidnek első mutatta, különbséget külsőleg közöttük soha sem tett, egyformán figyelmes volt mindkettő iránt. Egyik napon a fája valót fölfedezék az ifjak. Kié legyen immár a leány? Jövője, élte boldogságát függővé attól tette az egyik is, a másik is, ha várjon az ő hitvese lesz-e a szőke Margit! A meggondolatlan, heves vérű gyerekemberek a kardra bízták sorsukat. Összecsattant az éles aczél, az egyik élettelen maradt a párbaj színhelyén. Eltemették e sírba s az első reggel, mely a koporsó deszkájára hullott, odarepült a hölgy kezéből keztyűje. Ezt szerette s nem is adta szivét sohasem másnak. Régen volt, több mint egy negyedszázad múlott el azóta. A halott örökös arája eljön minden évben halottak ünnepén e hanthoz, koszorút tesz le rája s imádkozik. Eljő azóta, hogy eleget tett a földi igazságszolgáltatásnak, a másik is. Ne mondjátok,hogy az idő minden sebet begyógyít, az övé be nem heged soha. Lelkét szüntelen tépi, marja a tudat, hogy mosolya, mely földöntúli boldogsággal tölti el kebledet, szivednek legelső megindulása, az a meggyepesedett sirkant, mely alatt gyermeked vagy szüleid csontjai porladoznak, a napsugár, az aranykalászszal hullámzó mezőség, ringó bölcsöd tündérmeséje, a róna délibábja, a felhőkbe vesző hegycsúcs, a suttogó erdő, a csobogó patak . . apáid vére, egy ezredév szenvedése és öröme . . mindez a te hazád ... A lelkesedés hymnusza csapong és mi szent fogadást teszünk, hogy mi szeretjük e hazát, melyhez egy ezredév szenvedése és dicsősége csatolt, szeretjük szívvel, lélekkel, áldozatokkal . . „Szép vagy, oh hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben . . . Téridet országos négy folyam árja szegi . . . Ám természettől mindez lelketlen ajándék . . . Nagygyá csak fiaid szent akaratja lehet! (Vörösmarty.) Engedd, oh Istenem, térdre hullva kérünk, hogy az új ezredévben, a XX. század derűs égboltozata alatt tiszteljék Isten törvényét a királyi trónt és legyen nagygyá, tisztelné a magyar neve . . . , hogy elzenghessük a költőkirálylyal. Nagy lesz a magyar, nagy lesz hatalma, birtoka. . . Magyar tenger vizében hull el éjszak, kelet és dél hulló csillaga! Úgy legyen ! HÍREK. Pécs, 1900. október 31. A Szt. Mór ájtatosság betejései«. Szombaton este volt befejezése a Szt. Mór ájtatosságnak, melynek fénypontját Bitter Illés czisztr. tanár lendületes beszéde képezte. A szép beszéd elhangzása után Glatz Ignác vezetése alatt a gregoriánunk énekkar énekelt s ezután a rendes ájtatosság következett. Az ájtatosságon, melyen szép számú közönség jelent meg, mint rendesen, Püspök ő Méltósága is résztvett. Megyés Püspökünk Budapesten. Heyey Sámuel megyés püspök múlt vasárnap planny Gábor pápai praelatus, kanonok kíséretében Pécsről Budapestre utazott, hogy a hercegprímást üdvözölje névnapjára. Kedden délben azonban már visszaérkezett Pécsre. Örökimádás-temploms-gyűjtőbizottság ülése. F. évi október hó 28-án tartatott a pécsi kat. kör dísztermében, boldogemlékü Erzsébet Királynénak emelendő „Örökimádás templom”-építési kölségeinek egybegyűjtésére Baranya vármegye, és Pécs sz. kir. város területén alakult helyi bizottságnak egy évi működéséről beszámoló gyűlése. Sávéi Kálmánné ő Méltósága, mint bizottsági alelnök elnöklete alatt jelen voltak : Cseh Marianna, Dulánszky Adolfné, Friedl Károlyné, Pacher Oszkárné, Kirchmayer Félixné, Déván Ottóné úrhölgyek, Majorossy Imre, Döbrőssy Alajos, Szákovics Ottó, Daróczy Aladár, aki egyúttal a jegyzőkönyvet vezette, és többen urak és hölgyek. A minden részletre alaposan kiterjeszkedő, és lendületes elnöki jelentés, felolvasás után tudomásul vétetvén, elhatároztatott, hogy az eszközök a gyűjtésnek, abban tüzetes részletezett eredménye 5120 korona, és 52 fillér, a vonatkozó gyűjtőívekkel a budapesti „Örök imádás templom“ központi bizottságának további eljárás végett felküldessék, s hogy a megkezdett gyűjtés ezután is folytattassék. Majorossy Imre indítványára továbbá egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy Sávér Kálmánné úrnő alelnök, Hetyey Sámuel megyés Püspök, és báró Fejérváry Imre főispán úr . Méltóságaiknak a bizottság céljai iránt tanúsított kegyes fáradozásaikért jegyzőkönyvi, mélyen érzett köszönet nyilvánittassék. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése kapcsán Majorossy Imre indítványára egyhangúlag határozatba ment, hogy Özvegy Maráth Györgyné . Méltósága, mint a bizottság elnöke, a közgyűlés által üdvözöltessék és hogy a gyűlésen hozott határozatok teljesítésével az elnök bizassék meg. Több tárgy nem lévén, az elnök az ülést bezárta. Az érdekes ülés elnöki megnyitóját egész terjedelmében jövő számunkban fogjuk közölni. A kath. kör Szt. Mór ünnepélye. A jubileumi ünnepségek befejezéséül a pécsi kath. kör vasárnap 6 órakor b. Mór püspök emlékére ünnepélyt rendezett. A nagyszámú előkelő közönség nagy élvezetet talált az ízlésesen, nagy buzgalommal és ünnepséggel összeállított programaiban melynek első yi jum Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékok szives beküldésére, legjobb barátja gyilkosává lett, boldogtalanná tett egész életére egy ártatlan, jó leányt s ha fölhangzik mellette buzgó ajakról a másnak vigasztaló ima : „Az örök világosság fényeskedjék neki!* összeborzad, megremeg, átjárja a rémséges gondolat, ha tán elkárhozott volna barátja lelke, s mindennek ő, ő az oka, kétségbeesik szörnyű tette miatt! A porrá lett testnek megadhatja a tisztességet a virágkoszorúval, de áldozatának lelkét nem mentheti meg tán már még a szentnek imája sem. Mint más ott a szomszédos új temetőben térdelő ifjú arca. Jól ismerem ! Most áll pályája kezdetén. Szegény fiú volt, tanult, dolgozott reggeltől napestig, s ha eljött az alkony, becsülettel végzett terhes munka után ott pihent meg arája mellett. Hányszor láttam őket boldogan együtt. Igaz, tiszta szerelem fűzte össze gyermeteg szívüket, együtt szőtték a jövő édes terveit, együtt álmodtak boldogságról, békés, meleg családi otthonukról. Álom volt az egész ! A hideg őszi szél, a tavaly ködös novembere belevetette a halál csiráját a lányba s azon a napon, a melyre annyiszor gondoltak vágyva mind a ketten, a melyen oltár előtt voltak esküt teendők az örök hűségről, szerelemről, azon a napon kisérte el menyasszonyát az ifjú al temetőbe. Az uj sir mellett ott van azóta minden áldott nap, mikor terhes munkáját bevégzé, a szegény vőlegény. Itt pihen meg, itt könnyebül meg lelke, hol kisírhatja magát s elmondhatja a legvigasztalóbb imát: Legyen meg a Te akaratod ! Elhozta ma koszorúját ő is. Rózsákból fonta, nefelejtset is fűzött bele. Meggyújtotta kicsi mécsesét a dombon és imádkozik. Sűrűn hulló könnyei mutatják, hogy fáj a szive, mert eltépte rideg, könyörtelen keze a halálnak oldala mellől azt, kihez oda szerette volna kötni életét ! De a tekintete nem sötét, nem a kétségbeesés tekintete ez. Szebb, édesebb lett volna úgy együtt, de nem ő az oka, hogy nem úgy történt. Lassan, zajtalan lépek mellette el s hallom hogy susogja ajka . Viszontlátjuk