Pécsi Közlöny, 1900. november (8. évfolyam, 88-96. szám)

1900-11-01 / 88. szám

1 VW> llUVWlliüüi 1. eszményiség perspektívájában Kupa és Somogy őslakosságának ragaszkodását az ősmagyar szertartásokhoz, áldozatokhoz, táltosokhoz és fellegverő Had­úrhoz. Pécs püspöki széke árva és elha­gyatott. Kupa és küldöttsége nyugalmat, békét ajánl. Minek uj püspök ? Hadúr nem áldja meg a magyarok vitézeinek kardját győzelemmel, ha megszűnik a táltosok mén­áldozata ... Az apostoli fejedelem hithű és szilárd. Választása szent Benedek alázatos, igénytelen szolgájára, Mór szerzetesre esik, ki mint Pécsnek püspöke lángoló buzgal­mával, erélyével kiirtja a dudvát, evangé­liumi alázatosságával, kenetességének bájá­val és Krisztusi szelídségével megkedvelted a durva, de egyenes lelkületű, a vad, önérzetes és igaz szivü magyarok­kal a Krisztus igáját, a béke nyugalmát, a szeretet isteni tanító Mesterét,... És a mint révedező lelkem a múlt dicsfényében süt­kérezik, a költői alakítás műtermében és masterművében megsejtem, szinte látni vé­­l­­em az örők gondolatát, az isteni eszmét, a szent evangélium csodás hatásait, a kato­likus kegyelmi élet gigászi méreteit . . . . Szemlélődő lelkem, elmélkedő képzeletem sasszárnyakon átlibben a századok küzdel­mein, tragikumán és dicsőségén, mig a le­folyt év vallásos és honfiúi motívumáig nem érkezik és a jelen hitvalló közönség katolikus és magyar szivében olvas . . . . Látom boldog Mór hitbuzgó, lelkes utódát, ki keresztény, hazafias lelke mélyeiből és az egyház örök gondolataiból merített esz­méket és ihletet. Szinte hallom a történelem orákulum-szavát, és orcámat lebbenti a történelem géniuszának szárny csattogása. Az ünnep magasztosságából, a hazai és a világtörténelem vezető gondolataiból, boldog Mér méltó utódának hitbuzgó és fajmagyar lelkéből merítek inspirációt. Mi az ünneplő közönség nyíltan és bátran megváltjuk hi­tünket, édes anyánkhoz, az anyaszentegy­­házhoz való lelkes, szeretettel teljes ragasz­kodásunkat és felkiáltunk a nagy Fénelonnal: „Száradjon el az ajak, ha mást vallunk, ha mást hirdetünk, mint vall és hirdet a római katholikus anyaszentegyház, a bölcseség és Szentség halhatatlan anyja; száradjon el e kar, ha szent ügyéért szikra szállni, ha őt megvédelmezni ki nem állunk ! . .“ És a mi Üdvözítőnk, az Úr Jézus által meg­szentelt könyekkel fogadjuk, hogy szeret­jük e szent hazát, melynek minden röge vértől áztatott. Mert ez „anyádnak a csókja, anyádnak a könyje, gyermekeidnek első mutatta, különbséget külsőleg közöttük soha sem tett, egyformán figyelmes volt mind­kettő iránt. Egyik napon a fája valót fölfedezék az ifjak. Kié legyen immár a leány? Jövője, élte boldogságát függővé attól tette az egyik is, a másik is, ha várjon az ő hitvese lesz-e a szőke Margit! A meggondolatlan, heves vérű gyerek­emberek a kardra bízták sorsukat. Össze­csattant az éles aczél, az egyik élettelen maradt a párbaj színhelyén. Eltemették e sírba s az első reggel, mely a koporsó deszkájára hullott, odarepült a hölgy kezé­ből keztyűje. Ezt szerette s nem is adta szivét sohasem másnak. Régen volt, több mint egy negyed­század múlott el azóta. A halott örökös arája eljön minden évben halottak ünnepén e hanthoz, koszo­rút tesz le rája s imádkozik. Eljő azóta, hogy eleget tett a földi igazságszolgáltatásnak, a másik is. Ne mondjátok,hogy az idő minden sebet begyógyít, az övé be nem heged soha. Lel­két szüntelen tépi, marja a tudat, hogy mosolya, mely földöntúli boldogsággal tölti el kebledet, szivednek legelső megindulása, az a meggyepesedett sirkant, mely alatt gyer­meked vagy szüleid csontjai porladoznak, a napsugár, az aranykalászszal hullámzó mezőség, ringó bölcsöd tündérmeséje, a róna délibábja, a felhőkbe vesző hegycsúcs, a suttogó erdő, a csobogó patak . . apáid vére, egy ezredév szenvedése és öröme . . mind­ez a te hazád ... A lelkesedés hym­­nusza csapong és mi szent fogadást teszünk, hogy mi szeretjük e hazát, melyhez egy ezredév szenvedése és dicsősége csatolt, szeretjük szívvel, lélekkel, áldozatokkal . . „Szép vagy, oh hon, bérc, völgy változnak gaz­­­dag öledben . . . Téridet országos négy folyam árja szegi . . . Ám természettől mindez lelketlen ajándék . . . Nagygyá csak fiaid szent akaratja lehet! (Vörösmarty.) Engedd, oh Istenem, térdre hullva kérünk, hogy az új ezredévben, a XX. század derűs égboltozata alatt tiszteljék Isten törvényét a királyi trónt és legyen nagygyá, tisztelné a magyar neve . . . , hogy elzenghessük a költőkirálylyal. Nagy lesz a magyar, nagy lesz hatalma, birtoka­­. . . Magyar tenger vizében hull el éjszak, kelet és dél hulló csillaga! Úgy legyen ! HÍRE­K. Pécs, 1900. október 31. A Szt. Mór ájtatosság betejései«. Szombaton este volt befejezése a Szt. Mór ájtatosságnak, melynek fénypontját Bitter Illés czisztr. tanár lendületes beszéde képezte. A szép beszéd elhangzása után Glatz Ignác vezetése alatt a gregoriánunk énekkar énekelt s ezután a rendes ájtatosság követ­kezett. Az ájtatosságon, melyen szép számú közönség jelent meg, mint rendesen, Püspök ő Méltósága is résztvett. Megyés Püspökünk Budapesten. H­e­­­y­e­y Sámuel megyés püspök múlt vasárnap pl­a­n­n­y Gábor pápai praelatus, kanonok kíséretében Pécsről Budapestre utazott, hogy a hercegprímást üdvözölje névnapjára. Kedden délben azonban már visszaérkezett Pécsre. Örökimádás-temploms-gyűj­tőbi­zottság ülése. F. évi október hó 28-án tartatott a pécsi kat. kör dísztermében, boldogemlékü Erzsébet Királynénak emelen­dő „Ör­ökimádás templom”-építési kölségei­­nek egybegyűjtésére Baranya vármegye, és Pécs sz. kir. város területén alakult helyi bizottságnak egy évi működéséről beszá­moló gyűlése. Sávéi Kálmánné ő Méltósága, mint bizottsági alelnök elnöklete alatt jelen voltak : Cseh Marianna, Dulánszky Adolfné, Friedl Károlyné, Pacher Oszkárné, Kirch­­mayer Félixné, Déván Ottóné úrhölgyek, Majorossy Imre, Döbrőssy Alajos, Száko­­vics Ottó, Daróczy Aladár, aki egyúttal a jegyzőkönyvet vezette, és többen urak és hölgyek. A minden részletre alaposan kiterjesz­kedő, és lendületes elnöki jelentés, felol­vasás után tudomásul­­ vétetvén, elhatároztatott, hogy az eszközök­ a gyűjtésnek, abban tüzetes részletezett ered­­­­ménye 5120 korona, és 52 fillér, a vonat­kozó gyűjtőívekkel a budapesti „Örök imá­­dás templom“ központi bizottságának további eljárás végett felküldessék, s hogy a meg­kezdett gyűjtés ezután is f­o­l­y­­tattassék. Majorossy Imre indít­ványára továbbá egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy Sávér Kálmánné úrnő alelnök, Hetyey Sámuel megyés Püspök, és báró Fejérváry Imre főispán úr . Mél­­­­tóságaiknak a bizottság céljai iránt tanúsított kegyes fáradozásaikért jegyzőkönyvi, mélyen érzett köszönet nyilvánittassék. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése kapcsán Majorossy Imre indítványára egyhangúlag határozatba ment, hogy Özvegy M­a­r­­­á­t­h Györgyné . Méltósága, mint a bi­zottság elnöke, a közgyűlés által üdvözöl­­tessék és hogy a gyűlésen hozott határo­zatok teljesítésével az elnök bizassék meg. Több tárgy nem lévén, az elnök az ülést bezárta. Az érdekes ülés elnöki megnyitó­ját egész terjedelmében jövő számunkban fogjuk közölni. A kath. kör Szt. Mór ünnepélye. A jubileumi ünnepségek befejezéséül a pécsi kath. kör vasárnap 6 órakor b. Mór püspök emlékére ünnepélyt rendezett. A nagyszámú előkelő közönség nagy élvezetet talált az ízlésesen, nagy buzgalommal és ünnepség­gel összeállított programaiban melynek első y­­i jum Hátralékos előfizetőin­ket tisztelettel kérjük a hát­ralékok szives beküldésére, legjobb barátja gyilkosává lett, boldogta­lanná tett egész életére egy ártatlan, jó leányt s ha fölhangzik mellette buzgó ajak­ról a másnak vigasztaló ima : „Az örök világosság fényeskedjék neki!* összeborzad, megremeg, átjárja a rémséges gondolat, ha tán elkárhozott volna barátja lelke, s min­dennek ő, ő az oka, kétségbeesik szörnyű tette miatt! A porrá lett testnek megadhatja a tisztességet a virágkoszorúval, de áldozatá­nak lelkét nem mentheti meg tán már még a szentnek imája sem. Mint más ott a szomszédos új temető­ben térdelő ifjú arca. Jól ismerem ! Most áll pályája kezdetén. Szegény fiú volt, ta­nult, dolgozott reggeltől napestig, s ha el­jött az alkony, becsülettel végzett terhes munka után ott pihent meg arája mellett. Hányszor láttam őket boldogan együtt. Igaz, tiszta szerelem fűzte össze gyermeteg szívüket, együtt szőtték a jövő édes terveit, együtt álmodtak boldogságról, békés, meleg családi otthonukról. Álom volt az egész ! A hideg őszi szél, a tavaly ködös no­vembere belevetette a halál csiráját a lányba s azon a napon, a melyre annyiszor gon­doltak vágyva mind a ketten, a melyen oltár előtt voltak esküt teendők az örök hűség­ről, szerelemről, azon a napon kisérte el menyasszonyát az ifjú a­l temetőbe. Az uj sir mellett ott van azóta min­den áldott nap, mikor terhes munkáját be­­végzé, a szegény vőlegény. Itt pihen meg, itt könnyebül meg lelke, hol kisírhatja magát s elmondhatja a legvigasztalóbb imát: Legyen meg a Te akaratod ! Elhozta ma koszorúját ő is. Rózsák­ból fonta, nefelejtset is fűzött bele. Meg­­gyújtotta kicsi mécsesét a dombon és imád­kozik. Sűrűn hulló könnyei mutatják, hogy fáj a szive, mert eltépte rideg, könyörtelen keze a halálnak oldala mellől azt, kihez oda szerette volna kötni életét ! De a te­kintete nem sötét, nem a kétségbeesés te­kintete ez. Szebb, édesebb lett volna úgy együtt, de nem ő az oka, hogy nem úgy történt. Lassan, zajtalan lépek mellette el s hallom hogy susogja ajka . Viszontlátjuk

Next