Pécsi Közlöny, 1900. december (8. évfolyam, 97-106. szám)

1900-12-02 / 97. szám

Vörösmarty Mihály. Ünnepet ül Magyarország, nagy és fényes ünnepet, a dicsőség babérkoszorú­ját helyezi le nagy fiának sirhalmára, ki a magyar névnek oly nagy dicsőséget szerzett! Az 1800. év december 1-én a kápol­­nás nyéki gazdatiszti lakban örömhangok verek fel a pusztai lak csendjét. Nádasdy gróf derék gazdatisztjének, Vörösmarty Mihálynak és nejének, Csáty Annának fiú­gyermeke született; ő okozta a szerény ház örömét. A kis Mihály derék szüleitől gondos nevelést nyert. 7 éves korában atyja a helybeli református iskolába adta, majd 11. évében Székesfehérvárra küldötte a cisz­tercita szerzet jeles tagjai által vezetett gim­náziumba, hol élénk észjárása és komoly viselete által magára vonta tanárai figyel­mét, megszerezte azok rokonszenvét. A költészet iránt való érdeklődés már megvolt benne, mint gyermekifjúban ; nem érdekel­ték őt a szünidők alatt a pusztai gyermek mulatságai, hanem félrevonulva olvasgatta Horácius, Vergilius, Göthe, Schiller és Matthisson költeményeit, később Zrínyi nagy epopeiája és Mikes Kelemen „Törökor­szági levelei“ főnek kedvelt olvasmányai. A 6. osztályt elvégezvén Budapestre ment a bölcselet tanulmányozása céljából, hogy abból szigorlatot tevén, a jogi fakul­tásra iratkozhassék be. Sok küzdelmébe került tanulmányainak befejezése, mert atyja, ki időközben Velencén birtokot bé­relt, nagyon elszegényedett és elbetegese­­dett és 1817-ben meg is halt. Mihály saját magára jön utalva, mert anyja a megma­radt csekély vagyonukból alig tudta magát és 8 kisebb gyermekét eltartani, ő tehát tanítással tartotta fönn magát Budapesten, míg tanulmányait befejezvén, Ferces Sándor tolnamegyei földbirtokos családjához nem került nevelőnek. A lelkében elrejtett isteni szikra itt gyűlt ki, három lelkes fiatal kath. pap bar­átjának, Egyed Antalnak, Teslér Lászlónak és Klivényinek élesztése követ­keztében. Ezek ismertették meg vele a nagy nemzeti és idegen költőket, ezek lel­kesítették őt, hogy ragadja meg a pennát és érvényesítse a benne rejlő költői tehet­séget. A hazájával együtt érző ifjú szívében végtelenül keserű és zaklatott érzelmek dúltak, midőn annak szomorú sorsát, el­nyomott helyzetét kelle látnia. Fájdalmas undorral fordult el a jelen képétől és tekin­tetét a múltba irányzó, el-el merengve a múlt dicső emlékein. Midőn kedves barát­jával Egyed Antallal beszélgetett, nem egyszer ada kifejezést honfiúi szive bújá­nak és buzditá őt, hogy zengje meg nem­zete dicső múltját, zengje meg most, midőn a nemzet sírjához közelg, a honfoglalás nagy művét, regéljen a tunya utódoknak hadverő Árpádról és dicső vitézeiről. De midőn ő lelkesített, maga legjobban lelke­sedett s csak a körülmények egy-két löké­sére volt szüksége, hogy költői szelleme egész nagyságában előtörjön. Aranyos-rákosi Székely Sándor kis eposza : „A székelyek Erdélyben” volt a legközelebbi indító okok egyik leghatal­­masabbika, mely Vörösmartyt világraszóló hőskölteményének megírására késztette. E költeményt olvasva, határtalan lelkesedéssel és kitartó szorgalommal igyekezett kedvenc eszméjét megvalósítani , a honfoglalást meg­énekelni. „Zalán futás­a“, melynek számára a magyar közönség kevés bizalmat előlegezett (csak 88 előfizető jelentkezett), 1825-ben jelent meg. De a­mily észrevét­lenül és zajtalanul lépett a nagy világ elé Vörösmartynk, és oly határtalan és szokatlan lelkesedéssel dicsőítették minden­felé, midőn művét olvasni, megismerni kezd­ték. „Zalán futása“ forduló­pontot jelez a magyar irodalomban. Szerkezet és műal­kotás tekintetében Vörösmarty nem verse­nyezhetik Zrínyivel, de a nyelv, melyet mű­vében használ, páratlan­ul és mégis tőről metszett, művészi és mégis megérti minden magyar. Habár „Zalán futásá"-ban kétségtele­nül vannak alakítási hibák, „Zalán futása“ — mondja Beöthy — mégis nagy tehetség munkája, melynek mély költői hangulata, gazdag képzelete, bájos festései és hason­­líthatatlan nyelve méltán ragadnak magok­kal. Bánatos alak, szenvedély, érzés, igaz és megható: a hős Ete, e pogány lovag, a vérszomjas és feslett Csorna, az elbizako­dott és kétségbeeső Zalán s mindenekfölött a bájos Hajnal. Az 1825. évben Vörösmarty megvált a Percei családtól, melyet nagyrabecsülni megtanult, költői működését kétségen kívül befolyásoló, kedves és egyszersmind bána­tot okozó emlékekkel és Tolna vármegye alispánja mellett patvaristáskodva készült az ügyvédi vizsgára, melyet nemsokára le is tett; ügyvédi diplomáját azonban soha igénybe nem véve, kizárólag az irodalom művelésének szentelte idejét és tehetségeit. „Zalán futása“ után egymásután jelen­tek meg szebbnél szebb eposzai: Cserha­lom (1825), Tündérvölgy (1826), Eger (1827), Széplak (1828), Két szomszédvár (1831) stb. Midőn „Zalán futásá“-t kö­zrebocsáj­­totta, már 2 drámája is készen volt, e mű­faj felé vonzották vágyai egész életén át, habár a drámaírás volt Vörösmartynak leggyengébb oldala. Több drámát irt, köz­tük egy vígjátékot is és noha „Vérnász“-ával pályadíjat nyert, drámái közül egy sem üti meg a mértéket, inkább dramatizált el­beszélések azok, mint igazi drámák. Nyel­vezete azonban legsikerületlenebb művében is páratlan, ragyogó, meglepő hasonlatok­ban és képekben gazdag, irálya plasztikus és festői a fenségességig, oly gyönyörű, hogy valósággal megigézi az olvasót, leg­erőteljesebb a „Zalán futásáéban, legked­vesebb a „Szép Ilonkádban és legbájosabb a „Csongor és Tündékben. Költői működésének súlya epikai mű­veire esik, maradandó becsű műveket ho­zott e nemben létre, de tehetsége legna­gyobbnak a lyrában bizonyult. Nem találjuk nála Arany János kifogástalan rímeit, de képei, melyekhez érzelmeit fűzi, kifejezései, melyekkel azokat tolmácsolja, oly megra­gadok, nyelvezetében oly szelíd, oly bána­tos, oly mindenekfölött bánatos tud lenni, hogy bízvást őt tarthatjuk a magyar mú­­lyra első és utolérhetetlen mesterének. Ódá­kat is irt Vörösmarty, még pedig szintén nagy sikerrel és ha klassicitás szempontjá­ból nem éri is utól Berzsenyit, de mint Gyulai Pál mondja, Vörösmarty romantikus szel­leme gazdagabb, többet ölel fel. Vörösmarty lelkesedése omlik, mint a hegyipatak árja, szikláról sziklára s rúgása betölti a levegőt. „Szózata“ hangzani fog mindaddig, mig az utolsó magyar szív végsőt nem dobban! Vörösmarty az 1848—49. szabadság­­harc alatt, mint képviselő szerepelt. Báró Eötvös a magyar nyelv és irodalom tan­székét ajánlotta fel neki, de ő sem ezt, se másféle hivatalt soha el nem fogadott, csak a Szemere minisztérium alatt fogadta el a kegyelmi bíróságot. A szabadságharc szerencsétlen lezajlása után egy ideig buj­dosott szatmármegyei barátainál. 1850-ben Haynaunál jelentkezett, aki őt kétszáz tár­sával együtt felmentette. Visszanyert sza­badságát azonban nem élvezhető többet nyugodtan, mert öldöklő betegség gyötörte ; nem volt többé kedve a fővárosban maradni, visszakivánkozott szülőhelyére s ott dolgoz­gatott megtört lélekkel és testtel „Lear király“ fordításán, mígnem 1855-ben Pesten, hova őt aggódó neje október havában fel­vitte, ugyanazon házban, hol Kisfaludy Károly is befejezte életét, november 19-én meghalt. December 1-én 100 éve lesz annak, hogy a gondviselés e nagy férfiút nemze­tünknek ajándékozó. A magyar nemzet, mely boldognak érzi magát, mert nagy köl­tőjének szabadsága és felvirágzása iránt táplált reményei teresedésbe mentek, hálás kegyelettel üli meg e napot. Fényes ünne­peket rendez országszerte a nagy férfiú dicső emlékére, megkoszorúzza sírját és szobrát és hogy kegyeletének hosszú időkre szóló jele maradjon, pompás uj szobrot óhajt emelni Vörösmartynak. A­kiben nem­zete nagyjaiért lelkesülni tudó igaz magyar szív dobog, kiveszi részét Vörösmarty ün­nepléséből és amennyire tőle telik, szívesen hozzájárul filléreivel, a dicső férfi szob­rának felemeléséhez! Gyömörey Zsigmond J. IVV/A/LiVi­­X 1900. december 2 HÍREK. Pécs, 1900. december 1. Advent. Ma ér véget az ó egyházi év és holnap kezdődik az uj, melynek első időszaka az Urjövet (advent). A karácsony ünnepét ugyanis előkészítő idő előzi meg, mely alatt töredelemmel s böjttel készítjük elő szíveinket a Megváltó eljövetelére. Az eljövetel (adventus) szótól ezen időszak neve advent. Az advent 4 vasárnapot ölel fel azon 4 ezred év emlékére, a­meddig az emberi­ség a Messiást várta. A búskomor téli idő­szak, a kihalt természet, a hosszú, sötét éjszakák méltó kifejezői a bűn sötétjében tévelygő s a világosságért epedő emberiség lelki állapotnak. Az egyház e négy hét alatt szerda és péntek napon szigorú bojtot rendel, a zajos mulatságokat, ünnepélyes menyegzőket tiltja, bűnbánatra hiv fel min­denkit s töredelem jeléül a templomban violaszinü egyházi ruhákat használ. Advent hétköznapjain a hold, szűz Mária tisztele­tére kora hajnalban ünnepélyes sz. mise tanatik, melyet rorate-nak nevezünk, mert e szavakkal kezdődik. Rorate coeli azaz Har­­matozzatok egek felülről s a felhők csepeg­jék az igazat. E hajnali mise szintén azon lelki sötétre emlékeztet minket, melyben az emberiség a Messiást várta. A rorate után az Ur angyala imádságot mondja kl a pap, melytől­ a mise „angyali misének“ is hivatik. A pécsi plébániákban holnap (t. üdv. vasárnap) reggel 6 órakor tartják az első rovatét s ettől kezdve minden hétköz­nap ugyanazon időben. A székesegyházban az első roratén a székesegyházi énekkar fog énekelni. A megyés püspök a Miasszo­nyunkról név. nőzárda iskolában. Szerdán d. e. 10 óra után váratlanul jelent meg Megyés püspökünk a fentnevezett nő­zárda iskolájában. A földszinti folyosón az elemi iskolás lánykák épen 10 órai pihenőt tartottak s észrevévén a főpásztort, nyom­ban úgy körülfogták, hogy alig folytathatta tovább útját. Néhány percig a kisdedekkel foglalkozott, majd a negyedik polgári osztály­­tantermébe ment, hol erős fél órán át német óra alatt kérdezett az olvas­mány kapcsán a történelemből, hittanból, földrajzból, nyelvtanból s megelégedését fejezte ki a bátor és talpra esett feleletek felett. Végül a nőzárdának újonnan átala­kított tanitóképzőintézeti internátusát tekin­tette meg, melynek czélszerű és csinos be­rendezése kellemesen lepte meg. V* 12 volt már, mikor az intézetből távozott. Kanonoki installáció. Az előlép­tetett és újonnan kinevezett kanonokok be­iktatása múlt csütörtökön délelőtt és 9 óra­kor vette kezdetét. Mindenekelőtt a sekres­tyében letették Troll Ferenc püspöki hely­­nök kezébe a püspök iránt hűséget fogadó esküt, majd ugyanannak mint nagyprépost­nak kezébe a káptalani esküt. Eskütétel előtt a hitvallást mondották el. Az eskü után a négy installálandó kanonok Szeifritz István éneklő kanonok vezetése, Mayer György succenter és Krum Péter karkáp­lán kísérete mellett az oltárhoz vonult, hol Kelemen Lászó dr. a „Veni Sancte-t into­­nálta. „Veni Sancte“ után az egész menet

Next