Pécsi Közlöny, 1900. december (8. évfolyam, 97-106. szám)
1900-12-02 / 97. szám
Vörösmarty Mihály. Ünnepet ül Magyarország, nagy és fényes ünnepet, a dicsőség babérkoszorúját helyezi le nagy fiának sirhalmára, ki a magyar névnek oly nagy dicsőséget szerzett! Az 1800. év december 1-én a kápolnás nyéki gazdatiszti lakban örömhangok verek fel a pusztai lak csendjét. Nádasdy gróf derék gazdatisztjének, Vörösmarty Mihálynak és nejének, Csáty Annának fiúgyermeke született; ő okozta a szerény ház örömét. A kis Mihály derék szüleitől gondos nevelést nyert. 7 éves korában atyja a helybeli református iskolába adta, majd 11. évében Székesfehérvárra küldötte a cisztercita szerzet jeles tagjai által vezetett gimnáziumba, hol élénk észjárása és komoly viselete által magára vonta tanárai figyelmét, megszerezte azok rokonszenvét. A költészet iránt való érdeklődés már megvolt benne, mint gyermekifjúban ; nem érdekelték őt a szünidők alatt a pusztai gyermek mulatságai, hanem félrevonulva olvasgatta Horácius, Vergilius, Göthe, Schiller és Matthisson költeményeit, később Zrínyi nagy epopeiája és Mikes Kelemen „Törökországi levelei“ főnek kedvelt olvasmányai. A 6. osztályt elvégezvén Budapestre ment a bölcselet tanulmányozása céljából, hogy abból szigorlatot tevén, a jogi fakultásra iratkozhassék be. Sok küzdelmébe került tanulmányainak befejezése, mert atyja, ki időközben Velencén birtokot bérelt, nagyon elszegényedett és elbetegesedett és 1817-ben meg is halt. Mihály saját magára jön utalva, mert anyja a megmaradt csekély vagyonukból alig tudta magát és 8 kisebb gyermekét eltartani, ő tehát tanítással tartotta fönn magát Budapesten, míg tanulmányait befejezvén, Ferces Sándor tolnamegyei földbirtokos családjához nem került nevelőnek. A lelkében elrejtett isteni szikra itt gyűlt ki, három lelkes fiatal kath. pap barátjának, Egyed Antalnak, Teslér Lászlónak és Klivényinek élesztése következtében. Ezek ismertették meg vele a nagy nemzeti és idegen költőket, ezek lelkesítették őt, hogy ragadja meg a pennát és érvényesítse a benne rejlő költői tehetséget. A hazájával együtt érző ifjú szívében végtelenül keserű és zaklatott érzelmek dúltak, midőn annak szomorú sorsát, elnyomott helyzetét kelle látnia. Fájdalmas undorral fordult el a jelen képétől és tekintetét a múltba irányzó, el-el merengve a múlt dicső emlékein. Midőn kedves barátjával Egyed Antallal beszélgetett, nem egyszer ada kifejezést honfiúi szive bújának és buzditá őt, hogy zengje meg nemzete dicső múltját, zengje meg most, midőn a nemzet sírjához közelg, a honfoglalás nagy művét, regéljen a tunya utódoknak hadverő Árpádról és dicső vitézeiről. De midőn ő lelkesített, maga legjobban lelkesedett s csak a körülmények egy-két lökésére volt szüksége, hogy költői szelleme egész nagyságában előtörjön. Aranyos-rákosi Székely Sándor kis eposza : „A székelyek Erdélyben” volt a legközelebbi indító okok egyik leghatalmasabbika, mely Vörösmartyt világraszóló hőskölteményének megírására késztette. E költeményt olvasva, határtalan lelkesedéssel és kitartó szorgalommal igyekezett kedvenc eszméjét megvalósítani , a honfoglalást megénekelni. „Zalán futása“, melynek számára a magyar közönség kevés bizalmat előlegezett (csak 88 előfizető jelentkezett), 1825-ben jelent meg. De amily észrevétlenül és zajtalanul lépett a nagy világ elé Vörösmartynk, és oly határtalan és szokatlan lelkesedéssel dicsőítették mindenfelé, midőn művét olvasni, megismerni kezdték. „Zalán futása“ fordulópontot jelez a magyar irodalomban. Szerkezet és műalkotás tekintetében Vörösmarty nem versenyezhetik Zrínyivel, de a nyelv, melyet művében használ, páratlanul és mégis tőről metszett, művészi és mégis megérti minden magyar. Habár „Zalán futásá"-ban kétségtelenül vannak alakítási hibák, „Zalán futása“ — mondja Beöthy — mégis nagy tehetség munkája, melynek mély költői hangulata, gazdag képzelete, bájos festései és hasonlíthatatlan nyelve méltán ragadnak magokkal. Bánatos alak, szenvedély, érzés, igaz és megható: a hős Ete, e pogány lovag, a vérszomjas és feslett Csorna, az elbizakodott és kétségbeeső Zalán s mindenekfölött a bájos Hajnal. Az 1825. évben Vörösmarty megvált a Percei családtól, melyet nagyrabecsülni megtanult, költői működését kétségen kívül befolyásoló, kedves és egyszersmind bánatot okozó emlékekkel és Tolna vármegye alispánja mellett patvaristáskodva készült az ügyvédi vizsgára, melyet nemsokára le is tett; ügyvédi diplomáját azonban soha igénybe nem véve, kizárólag az irodalom művelésének szentelte idejét és tehetségeit. „Zalán futása“ után egymásután jelentek meg szebbnél szebb eposzai: Cserhalom (1825), Tündérvölgy (1826), Eger (1827), Széplak (1828), Két szomszédvár (1831) stb. Midőn „Zalán futásá“-t közrebocsájtotta, már 2 drámája is készen volt, e műfaj felé vonzották vágyai egész életén át, habár a drámaírás volt Vörösmartynak leggyengébb oldala. Több drámát irt, köztük egy vígjátékot is és noha „Vérnász“-ával pályadíjat nyert, drámái közül egy sem üti meg a mértéket, inkább dramatizált elbeszélések azok, mint igazi drámák. Nyelvezete azonban legsikerületlenebb művében is páratlan, ragyogó, meglepő hasonlatokban és képekben gazdag, irálya plasztikus és festői a fenségességig, oly gyönyörű, hogy valósággal megigézi az olvasót, legerőteljesebb a „Zalán futásáéban, legkedvesebb a „Szép Ilonkádban és legbájosabb a „Csongor és Tündékben. Költői működésének súlya epikai műveire esik, maradandó becsű műveket hozott e nemben létre, de tehetsége legnagyobbnak a lyrában bizonyult. Nem találjuk nála Arany János kifogástalan rímeit, de képei, melyekhez érzelmeit fűzi, kifejezései, melyekkel azokat tolmácsolja, oly megragadok, nyelvezetében oly szelíd, oly bánatos, oly mindenekfölött bánatos tud lenni, hogy bízvást őt tarthatjuk a magyar múlyra első és utolérhetetlen mesterének. Ódákat is irt Vörösmarty, még pedig szintén nagy sikerrel és ha klassicitás szempontjából nem éri is utól Berzsenyit, de mint Gyulai Pál mondja, Vörösmarty romantikus szelleme gazdagabb, többet ölel fel. Vörösmarty lelkesedése omlik, mint a hegyipatak árja, szikláról sziklára s rúgása betölti a levegőt. „Szózata“ hangzani fog mindaddig, mig az utolsó magyar szív végsőt nem dobban! Vörösmarty az 1848—49. szabadságharc alatt, mint képviselő szerepelt. Báró Eötvös a magyar nyelv és irodalom tanszékét ajánlotta fel neki, de ő sem ezt, se másféle hivatalt soha el nem fogadott, csak a Szemere minisztérium alatt fogadta el a kegyelmi bíróságot. A szabadságharc szerencsétlen lezajlása után egy ideig bujdosott szatmármegyei barátainál. 1850-ben Haynaunál jelentkezett, aki őt kétszáz társával együtt felmentette. Visszanyert szabadságát azonban nem élvezhető többet nyugodtan, mert öldöklő betegség gyötörte ; nem volt többé kedve a fővárosban maradni, visszakivánkozott szülőhelyére s ott dolgozgatott megtört lélekkel és testtel „Lear király“ fordításán, mígnem 1855-ben Pesten, hova őt aggódó neje október havában felvitte, ugyanazon házban, hol Kisfaludy Károly is befejezte életét, november 19-én meghalt. December 1-én 100 éve lesz annak, hogy a gondviselés e nagy férfiút nemzetünknek ajándékozó. A magyar nemzet, mely boldognak érzi magát, mert nagy költőjének szabadsága és felvirágzása iránt táplált reményei teresedésbe mentek, hálás kegyelettel üli meg e napot. Fényes ünnepeket rendez országszerte a nagy férfiú dicső emlékére, megkoszorúzza sírját és szobrát és hogy kegyeletének hosszú időkre szóló jele maradjon, pompás uj szobrot óhajt emelni Vörösmartynak. Akiben nemzete nagyjaiért lelkesülni tudó igaz magyar szív dobog, kiveszi részét Vörösmarty ünnepléséből és amennyire tőle telik, szívesen hozzájárul filléreivel, a dicső férfi szobrának felemeléséhez! Gyömörey Zsigmond J. IVV/A/LiViX 1900. december 2 HÍREK. Pécs, 1900. december 1. Advent. Ma ér véget az ó egyházi év és holnap kezdődik az uj, melynek első időszaka az Urjövet (advent). A karácsony ünnepét ugyanis előkészítő idő előzi meg, mely alatt töredelemmel s böjttel készítjük elő szíveinket a Megváltó eljövetelére. Az eljövetel (adventus) szótól ezen időszak neve advent. Az advent 4 vasárnapot ölel fel azon 4 ezred év emlékére, ameddig az emberiség a Messiást várta. A búskomor téli időszak, a kihalt természet, a hosszú, sötét éjszakák méltó kifejezői a bűn sötétjében tévelygő s a világosságért epedő emberiség lelki állapotnak. Az egyház e négy hét alatt szerda és péntek napon szigorú bojtot rendel, a zajos mulatságokat, ünnepélyes menyegzőket tiltja, bűnbánatra hiv fel mindenkit s töredelem jeléül a templomban violaszinü egyházi ruhákat használ. Advent hétköznapjain a hold, szűz Mária tiszteletére kora hajnalban ünnepélyes sz. mise tanatik, melyet rorate-nak nevezünk, mert e szavakkal kezdődik. Rorate coeli azaz Harmatozzatok egek felülről s a felhők csepegjék az igazat. E hajnali mise szintén azon lelki sötétre emlékeztet minket, melyben az emberiség a Messiást várta. A rorate után az Ur angyala imádságot mondja kl a pap, melytől a mise „angyali misének“ is hivatik. A pécsi plébániákban holnap (t. üdv. vasárnap) reggel 6 órakor tartják az első rovatét s ettől kezdve minden hétköznap ugyanazon időben. A székesegyházban az első roratén a székesegyházi énekkar fog énekelni. A megyés püspök a Miasszonyunkról név. nőzárda iskolában. Szerdán d. e. 10 óra után váratlanul jelent meg Megyés püspökünk a fentnevezett nőzárda iskolájában. A földszinti folyosón az elemi iskolás lánykák épen 10 órai pihenőt tartottak s észrevévén a főpásztort, nyomban úgy körülfogták, hogy alig folytathatta tovább útját. Néhány percig a kisdedekkel foglalkozott, majd a negyedik polgári osztálytantermébe ment, hol erős fél órán át német óra alatt kérdezett az olvasmány kapcsán a történelemből, hittanból, földrajzból, nyelvtanból s megelégedését fejezte ki a bátor és talpra esett feleletek felett. Végül a nőzárdának újonnan átalakított tanitóképzőintézeti internátusát tekintette meg, melynek czélszerű és csinos berendezése kellemesen lepte meg. V* 12 volt már, mikor az intézetből távozott. Kanonoki installáció. Az előléptetett és újonnan kinevezett kanonokok beiktatása múlt csütörtökön délelőtt és 9 órakor vette kezdetét. Mindenekelőtt a sekrestyében letették Troll Ferenc püspöki helynök kezébe a püspök iránt hűséget fogadó esküt, majd ugyanannak mint nagyprépostnak kezébe a káptalani esküt. Eskütétel előtt a hitvallást mondották el. Az eskü után a négy installálandó kanonok Szeifritz István éneklő kanonok vezetése, Mayer György succenter és Krum Péter karkáplán kísérete mellett az oltárhoz vonult, hol Kelemen Lászó dr. a „Veni Sancte-t intonálta. „Veni Sancte“ után az egész menet