Pécsi Közlöny, 1900. december (8. évfolyam, 97-106. szám)
1900-12-02 / 97. szám
kezdődik. A vásárra összegyűlt tárgyak azonban ugyanazon napon d. e. 11—1 óra között megtekinthetők, de azok árusítása kizárólag d. u. fél 3 órakor veszi kezdetét. A pénztáraknál előforduló tolongás elkerülése céljából kérjük a belépti jegyeket előre megváltani és pedig a jelzett helyeken : özv. Tausz Vilmosné dohánytőzsdéjében (Király utca), Grósz Józsefné dohánytőzsdéje (Jókai tér, Racb-féle házban). A tárgyak vásárlása a helyszínen 20 fillérért váltható utalványokkal történik; az utalványok alapján kihúzott nyerőszámokra eső nyereménytárgyak az illetőnek a helyszínén azonnal ki fognak adatni. Kinek a szerencse kedvez, pár fillérért egész téli szükségletét beszerezheti ezen vásáron. Itt a tél s a szegények százai várják egyletünk segélyezését, támogatását. Fel tehát, a vásárra! Jöjjön mindenki, városunk nagyja, apraja s a jótékonyságot, a hasznos és célszerűvel kapcsolatba hozva, törekedjenek egyletünk által kitűzött célt, a szegények segélyezését adományok nyújtása és a vásáron való megjelenés által megvalósítani. Beléptidíj a vásárra 400 fillér. Bejárat a tornacsarnok főkapuján, kijárat csak a nyugati kapun , a ki a csarnokból eltávozik, s ismét bemenni óhajt; a belépő-dijat újból megfizetni tartozik. A teremben a dohányzás rendőrileg tiltva van. Paksi ünnepélyek Adventben. Vettük a következő meghívót : Isten ! Király ! Haza ! Meghívó a paksi kath. kör által a szent Advent vasárnapjain mindenkor délutáni Va 5 órakor rendezendő előadásokra. Műsor: I. December 2-án (Advent 1. vasárnapján) Vörösmarty Mihály, a költőkirály születésének 100. évfordulója alkalmából : 1. „Szózat“ Vörösmartytól. Énekli a kat. legényegylet dalárdája. 2. Ugyanazt szavalja Polgár Alajos. 3. „Emlékezés Vörösmartyra“ Felolvassa Krivácsy Károly. 4. „Szegény aszszony könyve“ Vörösmartytól. Szavalja Tóth Emmi. 5. „Feti dal“ Vörösmartytól. Énekli a kat. legényegyleti dalárda. Belépő dij nincs. II. December 9-én (Advent II. vasárnapján) „Adatok Paks község és kat. templomának történetéhez.“ Felolvassa Streicher József. Belépő dij nincs. III. December 16-án (Advent III. vasárnapján) „Sz. Mór ünnepély" 1. Szent Mór élete. Felolvassa Müller Lajos. 2. Ének, szavalat és élőképek. Belépő dij: 60—40—20 fillér (állóhely). IV. December 23-án (Advent IV. vasárnapján) „Karácsonyi pásztorjáték“. Előadja a tanuló ifjúság. Rendezi Denkler Gáspár. Belépő dij : 60— 40—20 fillér (állóhely) Ennek egy része a szegény gyermekek felruházására fordittatik. — Az ingyenes előadások alkalmával csakis a kör tagjai (és családtagok) foglalhatnak el ülőhelyet. Kálmán Károly felhívása Rómába és a Szentföldre f. évi december 9-én induló magyar országos zarándoklat érdekében. Felkérték, hogy a f. év dec. 9-én Rómába és a Szentföldre induló magyar zarándoklat lelki vezetését vállaljam el. Istenbe és nemzetem nagy lelkébe vetett bizodalommal elvállalom, él annál készségesebben, mert köztudomású, hogy a szent év folyamán a világ összes katholikus népei, nemzetei egymással mintegy verse-nyezve százakra menő seregekben keltek fel ama lélekemelő menetekre. Szentséges Atyánk maga a római pápa lelkesít arra. És mint magyarok minden más nemzetek fölött e saját jubiláris évünkben kivánhatunk-e több lelkesítést ? Mind mi, akik igazán szeretjük hazánkat és tudjuk, hogy annak múlt ezredévei életét a kereszténység tartotta fenn, zárhatjuk-e megfelelőbb módon eme jubirális ünnepséget s kezdhetjük-e méltóban az új ezredévet, mintha minél többen, akiknek az Isten módot adott, oda zarándokulunk a kereszténység Fejéhez, a kitől Szent István királyunk kérte és elnyerte a szent koronát ? Mind mi, kik igazán szeretjük a szent koronát, zárhatjuk-e megfelelőbben az évet, mintha oda tűzzük Rómába a II. Szilveszter emléke fölé a magyar nemzeti zászlót, hitünk, reményünk és szerelmünk trikolórját, középen képével az Isten Anyjának, a magyarok Nagyasszonyának, a kinek Szent István hazánkat eljegyezte Mind mi, a kik hiszszük, reméljük, szeretjük és akarjuk hazánknak, fajunknak üdvét, jövőjét, életét, zárhatjuk-e megfelelőbben ez évet s kezdhetjük-e méltóbban az uj ezredévet, mintha a nagy időnek alkonyában várhatárain hitünk s bizalmunk feltűnt csillagát követte oda zarándokolunk Keletre, ott töltjük a szent éjszakát Betlehemben — Kenyérhelyben — a hova az élet kenyere az égből szállt alá s a honnan a világ világossága szerte áradott. Újjá születtünk ottan a Jordán szent patakában, avagy megfürdünk a Silóc tavában, balzsamot találunk a szép Gileadban s olajfák kertjében, elzarándokolunk nagy Jeruzsálembe — a nagy békehelyre — és mind a szent helyre, melyet a mi Üdvözítőnk lépte-nyoma szentelt?! Azután tengert, földet oly sokat bejárva, visszatérünk haza édes szép hazánkba és elmondjuk és elhozzuk mieinknek mind, mit láttunk és mpasztaltunk, dicsőségét Istenünknek, üdvöt, békét nemzetünknek! És én e vállalattal ifjúságom legszebb vágyait, a reményeit férfi tettre váltva, zárhatom-e és nincs egy vigasztaló szavuk, egy bátorító tekintetük hozzád. Néma a sír, az enyészet hona ; hiába várod onnan az édes anya dédelgető szavát, az édes atya biztató tekintetét: elnémult az ő ajkuk, becsukódott szemük, a szivek megszűnt dobogni — nincsenek már. Ne sírj, én kicsi árvám, hisz nekem sincs senkim. Az én szüleim is elhagytak, ott fekszenek ők is, talán a tieid mellett. Hiába sírtam, esdtem, ne hagyjanak el, jöttek könyörtelen emberek s elvitték a temetőbe, el, rövid időközben. Oly jók, oly kedvesek voltak, és nem keltek ki kopárkoporsóikból, hogy letöröljék kényeimet, hogy elnem adjanak, hogy megvédjenek a tél fagyától. Azt hittem, szívem szakad meg, amikor láttam, hogy más gyermeknek van atyja, van anyja, és nekem nincs, van otthona, s nekem nincs. El-el jártam sirjokhoz, ott sírtam, zokogtam el az árva fájdalmát, és az a sirdomb néma maradt, az nem indult meg megfelelőbben e sorokat, mintha a Dávid városának királyi látnokával hangoztatom ma nemzetem szivébe a régismert igéket: Sursum ! Venite ! Jubilemus, pioremus coram Domino, qui fecit nos! Fel s Mertek örülni az Isten előtt, Jubiláljuk Urunkat, az Üdvözítőt! Fel! fel ! vigadozva imádjuk a lét nagy Urát, Sirjuk ki magunkat Előttte, ki életet ád, Mert Ő örök Isten, a mi Nagy Urunk És mi Neki nemzete, népe vagyunk Azért im utána megyünk, haladunk. Az út technikai részét P r o p p er N. János jó hírnév .1 »Keleti utazási Irodája“ (IV. Muzeum körút 15.) vezérli. — Az úti programm minden érdeklődőnek megküldetik. Isten velünk ! Kelt Budapesten, 1900 november havában. Kálmán Károly, plébános, orsz. képviselő. A Pálmány egyetem restaurációja. Az egyetemi ifjúság a keresztcsonkitások alkalmából kérvénynyel fordult Wassics Gyula közoktatásügyi miniszterhez, hogy az egyetemi tanács útján az egyetemen a kereszt hathatósabb megvédéséről és a keresztnek az egyetem öszszes helyiségeiben való kifüggesztéséről gondoskodjék. A miniszter e kérvényt leküldte az egyetemi tanácshoz, mely azt véleményadás végett kiadta a jog és államtudományi karnak. A kar dr. Concha Győzőt, a politikai tudományok rendes tanárát bízta meg azzal, hogy a kérdést tanulmányozza és tegyen ez ügyben javaslatot. A jogi kar dr. Mariska Vilmos dékán elnöklete alatt tartott minapi ülésében tárgyalta az ügyet és Concha előterjesztése alapján a következő javaslatokat fogadta el: Az ifjúság kérésének mellőzésével a kereszt tétessék ki az egyetem dísztermében, az egyetem tanácstermében, ahol a tudori illetve tanári és hivatalnoki esküt szokták tenni. Ez az intézkedés a tudományegyetem szervezetében gyökerezik, így volt az Mária Terézia korától a legutóbbi időkig, még Tody Ferenc rektorsága idején is, csak ezután mellőzték a keresztet egyes rektorok önhatalmúlag, tanácsi határozat és miniszteri hozzájárulás nélkül. A jogi kar a régi jogállapot visszaállítása mellett foglalt állást és ehhez képest javasolja az egyetemi hitszónoki á 1- ás, valamint a bölcsészeti karon a vallás bölcseleti tanári székének betöltését, melyek az utóbbi időben nem voltak betölve. A jogi kar ezt a határozatot beható tanácskozás után egyhangú határozattal hozta és elfogadták azt a karnak oly protestáns kitűnőségei is, mint de könyeim özönétől, keserűséggel teli szorongó szívem jajjaitól. Sírtam, míg könyem volt, és volt nagyon sokáig, azután elhallgattam, és tűrtem, ahogy csak az árva tud, nélkülöztem, ahogy csak az árva képes. Jöjj, én kis árvám, töröld le te az én kényeimet. A te jó szívecskéd szerelme soha nem érzett vigaszt csepegtet lelkembe. Hulló csillag vagy, én is az. A sors útjai kiszámíthatlanok. Elhagyva mindenkitől tébolyogtunk a szívtelen emberek nagy tömege között, tűrtünk gúnyt, megaláztatást; akikben legalább bíztunk, legfájóbban csalódtunk, akiket szívünk szeretével bálványoztunk, hamis szavakkal tőrbe ejtettek, hogy meggyalázzák legdrágább kincsünket; akiktől kenyeret vártunk, kővel dobáltak ; mindketten a temető sírjai között kerestünk vigaszt, nyugtot, biztatást, te is, én is. És megtaláltuk, amit oly soká hiába kerestünk, te is, én is. Jöjj, ide mellém, én kicsi árvám, tedd kezedet az enyémbe, és erősnek, hatalmasnak, nagynak tudom magamat ; hajtsd a a „PécsiKözlöny“ tárcája. Én kicsi árvára. Irta Hegyháti. Ne sírj, ne sírj, én kicsi árvám, itt vagyok én melletted,, nem hagylak el, veled leszek s te én velem. Jöszte, hadd lecsókolnom bánatod könyüit, miket édes anyád halála fakaszt szemedből. A te könyüid szomjazom, magamba szívom, hogy egyesítve véremmel folyton táplálják szerelmünk tüzét, és nem fog az kialudni, nem, soha. Az édesanya elment, elhagyott, s most onnan felülről vigyáz reád, oltalmaz lábatlan karjaival, ott esd az ég és föld Urától áldást, boldogságot árva gyermekének, én kicsi árvámnak. Ne sírj, ne sírj, én kicsi árvám, itt vagyok én melletted, nem hagylak el, veled leszek s te én velem. Egyedül, elhagyatva állsz a nagyvilágban ; atyád, anyád künn a sírban porlanak, i »/W» UWV 1UMVX