Pécsi Közlöny, 1901. július (9. évfolyam, 53-60. szám)

1901-07-04 / 53. szám

1904. julius 4. „PÉCSI KÖZLÖNY“ párhoz, ecsetelve lépések jelentőségét. Ta­nuk K­r­a­u­s­z­e Ignác kereskedő és M­i­­h­á­l­y­f­f­y Árpád­­alap. főkönyvelő voltak. Felvitel a székesegyházi ének­­iskolába. Junius 30-án ejtették meg Walter Antal apátkanonok, igazgató el­nöklete alatt a székesegyházi énekiskolában a felvételt. Jelentkeztek összesen 14-en, értve az alkalmasaknak találtakat, mert a nem alkalmasakat előzetes próba után Glatz Ignác tb. pápai káplán, énekiskolai felügyelő már eleve kizárta a pályázatból. A 14 közül felvételt nyertek a következő legalkalkalmasabbak : Biswurm Ádám, Dusel József, Kovács Lajos, Szoboszlay Kornél, Vencel István mind 4. elemire és Korpusz József főgimnáziumi 1. osztályra. Mind a hat egyelőre teljes fizetéses helyre (400 K) jut csak és csak a 2. évben vétetnek fel féldíjas, a 4. évben pedig, ha addig alkal­masak, egész ingyenes helyre jutnak. A pécsi püspöki joglyceum év­könyve. A pécsi püsp. joglyceum ez idén harmadik évfolyamban adja ki évkönyvét, mely bevezetésül közli a joglyceum törté­netét, utána két figyelemre méltó érteke­zést nyújt. Dr. Mutschenbacher Viktor nyilvános rendes jogtanár „A kü­lönböző tengeri biztosítások s azok tár­gyaidról értekezik. Dr. Schaurek Bódog nyilv. rendes jogtanár „A nagy vá­rosokról statisztikai és culturtörténelmi szempontból“ értekezik. Megkezdi az ókori városok ismertetésével, majd a modern nagyvárosokra tér át s azok keletkezésé­nek s fejlődésének alapfeltételét tünteti fel. Bemutatja az európai értelemben vett nagy­városokat és összehasonlítja őket, fejlődé­süket hasonlítván össze. Az értesítő hozza a jog- és államtudományi kar személyze­tét, az 1900—1901-iki tanév tanrendjét, a beiratkozott hallgatók névsorát, s a reájuk vonakozót statisztikai adatokat, melyekből kitűnik, hogy 145 beiratkozott hallgató volt, kik közt 117 kath., 1 g. kath., 4 g. kel. 3 ág. hitv., 5 helv. hitv. és 10 izraelita volt. Absolutoriumot az első félév-­­ben 11, a másodikban 9 kapott. A lecke­könyv aláírása 5-nek tagadtatott meg. Az I. alapvizsgálatra jelentkezett 49. Ezek közül képesíttetett 42. II. alapvizsgálatra 40 je­­ lentkezett, sikerrel 33 tette le. Államtudo- I mányi vizsgát mind a 15 jelentkező siker­rel tette le, míg a 17 jogtudományi vizs­gára jelentkező közül csak 10-nek sikerült­­ a vizsgát letenni. A tanév történetének le­írása a joglyceum ez évi múltjának hű tükre, feltünteti a tanárok irodalmi működését is. A jogakadémia kebelében fennálló „J­o­g­­akadémiai olvasókör" ezévi tör­ténetének leírásánál nem hagyhatjuk meg­említetlenül, hogy nincs eléggé kidomborítva az, hogy az intézet vezetősége B­o­r­s­y Jenő férfiasan szép magatartását akkor, mikor „nem a modern értelemben vett lo­vagiasság szerint“ (ezek az értesítőnek szavai!!) vett elégtételt —, helyesli. Egyál­talán nem tudjuk belátni, hogy az értesítő az olvasókörben lefolyt mozgalmak le­írásának miért juttatott annyi helyet, pláne ilyen, a párbajt követelőknek inkább ked­vező, kath. intézet programmjában dissonans leírásának. A pécsi főgimnázium ez évi értesítő­jét bevezető „Incédy Dénes emlékezete“ című cikkről már múlt számunkban megemlékez­tünk, s mutatóba közöltünk is tárcarovatunk­ban egy részletet belőle. A tanári kar névsora, a tankönyvek és tananyag felsorolása után ismerteti az értesítő a tanári és ifjúsági könyvtárak s a szertárak állapotát, az is­kolai egyesületek ez évi történetét. Ismer­teti a tanulók statisztikai adatait, melyek­ből kitűnik, hogy 394 tanuló közül 79 ta­nuló kapott ösztöndíjat, a főgimnáziumi segélyző egylet segélyezésére 1224 , 20 fillért fordított, szegénysorsú és jó maga­­viseletű tanulóknak az apát 1660­­ tandi­jat engedett el, azonkívül 23 arany 23 ta­nuló közt jutalomdijkép kiosztatott. Az ifjak közt volt 374 kath., 3 g. kel., 4 ev. ref. és 13 izr. — Minden tantárgyból jeles volt összesen 27, osztályismétlésre utasitta­­tott összesen 14. — A pécsi állami f­ő­­reáliskola értesítőjében S­k­o­f­f Fe­renc tanár közöl egy nagyon figyelemre méltó cikket „ Amiről a vizek beszél­nek“ cím alatt, mely az összes pécsi forrá­sok vízvizsgálati eredményéről számol be, s melynek következtében a tudós vegyész arra a conclusióra jut, hogy rövid idő múlva a Tortyogó felhasználása mellett is időn­­ként vízszükségben fog a város szenvedni, ha a sok költséggel felkutatott ottani többi forrás, illetve artézi kutak bőségesebb vizei a Tortyogó vizével egyidejűleg a meglevő vízmű kibővítésére nem fognak felhasznál­tatni. Dr. S­z­e­g­e­d­y Rezső a magyar és német nyelv és irodalom képesített tanára az irodalom­történet tanítás módszeréről ír, és az irodalomtörténet tanításnak most divó módszerét kárhoztatja, s kívánja, hogy a tanuló az író munkáiból ismerje meg az írót. Az értekezéseket követő iskolai tudó­sítások a tanári kart ismertetik meg az ol­vasóval, feltüntetik a bevégzett tananyagot, a könyv és szertárak gyarapodását, a le­folyt év tükrét, az intézetben fennálló ifjú­sági egyletek ez évi történetét s a tanulók érdemsorozatát. A statisztikai adatokból ki­tűnik, hogy 420 tanuló között 38-an kaptak ösztöndíjat és jutalomdijat és a segélyző egylet 2082 K 06 f értékkel segítette a sze­génysorsú, de jó előmenetelü tanulókat. A növendékek közt volt 200 kath., 1 g. kath., 1­g. k., 10 ev. ref., 23 ág. hitv., 1 unit., 184 izr.­­ Minden tantárgyból jeles 16 tanuló volt, osztályismétlésre 18 utasittatott.­­ A pécsi P­o­r­g­e­s-f­é­l­e felső kereske­delmi iskola értesítője Kondor Béla igazgató csevegését közli a reklámról. Dr. F­o­r­g­o­n Lajos a monopóliumról értekezik érdekesen. A bevezető részt az 1900—­ évről szóló igazgatói jelentés követi, majd a tanterv és bevégzett tananyag ismertetése következik. Az önképzőkör és a tanulók névsorát megelőzi a záró (érettségi) vizs­gálatokról szóló jelentés. A statisztikai táb­lázat összesen 85 növendéket tüntet fel, kik vallások szerint így oszlanak meg: rom. kath. 50, ágost. ev. 3, evang. ref. 3, izra­elita 29. A megyés püspök a nőegylet­nek. Hetyey Sámuel megyés püspök ő­tósága 400 koronát adományozott a pécsi jótékony nőegyletnek. Bucsuünnepély a tanitónőképző intézetben. A pécsi „Mi Asszonyunk­ról nevezett nőzárdában 1. évben képesített tanítónő-képző-intézeti növendékek június 30-án délután élvezetes estét szereztek a szép számmal egybegyült szülők, rokonok­nak és tanáraiknak, elöljáróiknak. A szerep­lők mind volt 4. éves növendékek, most már aki. tanítónők voltak. Biztos Olga szívből és meggyőződésből jövő hangon mondotta bevezetőjét, a­melyben a búcsú­nak fájó hangja rezdült meg, a­mi külön­ben keresetlen őszinteséggel vonult keresztül az egész ünnepélyen. Fáy Rózsika saját átírásában biztos kézzel, gyakorlott techni­kával játszotta el Gounodtól „Faust“-tot. Rokonszenves játékát élénk tetszéssel fo­gadta hallgatósága. Horváth Margit Tompa Mihály „Isten akaratáét azzal a hangulattal szavalta el, a­mely a költő lel­kéből kifakasztotta remekét : áhítattal, re­ménynyel és bizalommal Isten iránt. C­­­r­e­r Marianne zongorán és Urtika Elza harnaó­­niumon Mendelssohn „Hochzeitsmarsch“-át adták elő kellemes összhangzásban, a vezető hangszer persze a zongora volt, az előadó bámulatos biztossággal játszott. „A hajnal­ i pécsi középiskolák értesítői, a fák közé. A dómok néma csendje borong benne, búskomoran, elhagyottan, ünne­pélyesen. E mélabús jellegből semmi sincs a lombos erdőben. A fenyves, mint valami meredek sziklafal szökik egyhelyt hirtelen a magasba, másutt a mélybe, míg a lombos erdőben átmenetet képez a csipkés, bokros csalit, melynek tövében ezernyi virág árasztja illattengerét. Mennyi változatosság még benn az erdő mélyén! Mily különféleség a fa­törzsek, ágak, gályák, levelek formáján. Micsoda hangárnyalat, ha fölötte­ benne játszadozik a csapongó szellő, a gyors­­szárnyú szélvész, a fergeteg és vihar. Minő szintenger kora tavasztól késő őszig, a fehér hóvirágtól a haldokló leveleknek szivárványos tarkaságáig ! Beválik a lombos erdő is templomnak, hogy folytassam a megkezdett hasonlatot, de nem a nagyhét borongós hangulata fekszi meg, hanem a húsvéti kedves napok vidám allelujája ül ki minden vonására. De még nagyobb, még szembetűnőbb az ellentét a ligetek, csalitok, kertek és a puszták sivatagja, a lápok sajátságos vi­lága közt. A pusztán az egyedüllét rémes érzete fut át lelkünkön, s nem az az érzés, mely a ligetek, kis kertecskék beszédes magányában rakódik a szívre, s nem az, hiszen az tele van vigasztalással, hanem az öregségnek nyomasztó érzete, mely meg­­gyötri, megkínozza a lelket. A láp sem tudja, minden zöldje, virága dacára, a vi­dámság jellegét ránk erőszakolni, sőt a tisztes, komoly magányét sem , hanem mintha a mélabi itt a kétségbeesésig foko­zódnék. A nádas örökké sóhajtozik, mert a legkisebb fuvalom áramlatát is megérzi, fuvalom a lápon mindig van. Ebbe az örö­kös sóhajtozásba csak érdes, fületsértő, halálhangok vegyülnek. Az eddig festett tárgyak jellegének ki­fejezésre kell jutnia a megfelelő madarak dalában, vagyis meg kell lennie a lombos erdőnek is, a fenyvesnek is, a ligetnek és a lápnak is stb. a maga sajátságos madár­világának, énekeseinek. Mert a nagy termé­szetben, az Isten eme remekművében, az összhangzás e mintaképében, nem lehet képzelni azt a kontrasztot, mely támadna például a fenyves hangulata és a csattogó fülemüle dalának hangulata között, ha ez t. i. ott ütné fel lakását. A végtelen böl­­csességű Teremtő a legszebben rendezte el virágos kertjét, e földet. Az ember, ez a gondolkozó parány csak arra való, hogy gyakorolja eszét olyan dolgok észrevételén, melyeket Isten a természetbe rejtett már évezredekkel ezelőtt. Legjobb énekes madarunk, a fülemile nem a fenyves komoly magányát, sem a siva­tag pusztát, még kevésbbé a lápot vallja ottho­nának. Nem is való a búgó fenyvesek bo­rongós magányába, a napsütötte pusztasá­gok tengersíkjára, a mocsarak iszaptengere fölé, sőt még a mezők hullámos végtel­en­jébe sem a kis fülemile, ez a lágy, olva­dozó, majd harsány, erőteljes hangú dalos­király. Neki a sürü, alnövényszerü, csa­itó bokros, virághímes lombos erdő az igazi ’ otthona, abba is illik az éneke, melynek 3

Next