Pécsi Kölöny, 1901. október (9. évfolyam, 79-87. szám)

1901-10-03 / 79. szám

­ Épül a szegzárdi fürdő. Minthogy Tolna vármegye e hó 20-ára tartott közgyű­­ésén jóváhagyta Szegzárd városának a für­dő céljaira ingyen telek átadására vonatko­zó határozatát, Hadinger Adolf buda­pesti építési vállalkozó már megkezdette a fürdőépítési előmunkálatokat. A fürdő a múzeum-épület és villanytelep között levő térségen létesül. A gőz- és kádfürdő előre­láthatólag már január 1 én üzembe lép, az uszoda pedig jövő évi május 31-én. A vál­lalkozó a fürdőt minden modern igényt kielégítő módon akarja megépíteni A fürdő­nek anyagi támogatása érdekében létesült fürdőegyesület és a vállalkozó között már létrejött a szerződés. A király köszönete A király Veszprém- és Bárányavá­r­m­e­­g­y­é­k, valamint Verőce­ vármegye közön­ségének a miniszterelnök útján legfelsőbb megelégedését fejezte ki azért a hazafias és buzgó készségéért, melylyel a hadgya­korlatokon megjelent katonaságot és sze­mélyiségeket fogadták, elhelyezték és ellát­ták, valamint azokért a biztonsági és köz­rendészeti intézkedésekért, melyek eredmé­nye a hadgyakorlatok egész területén és tartalma alatt tapasztalható volt. — A mi­niszterelnök még egy más leiratot is kül­dött az illető törvényhatóságokhoz. Ebben közli, hogy a király a Veszprém- és Ba­ranya-vármegy­ék területén a közelmúlt na­pokban tartott hadgyakorlatok befejeztével, neki meghagyta, hogy a vármegyék közön­sége lojalitásának ama megnyilatkozásáért, hogy ő felsége színe előtt küldöttségileg hódolatukat bemutatták, ő felsége legmaga­sabb megelégedését és köszönetét fejezte ki. Vármegyei közgyűlés. Baranya­­vármegye 1901. évi október hó 14-én délelőtti 10 órakor Pécsett, a vármegye gyűlés­termében évnegyedes rendes köz­gyűlést tart. Tárgysorozat: I. Leg­magasabb köszönet. I. Ministerelnök leirata. Ő cs. és apost. kir. Felségének leg­magasabb köszönete tárgyában. II. Évne­gyedes jelentés. 2. Alispáni évnegyedes jelentés. III. Választások. 3. Kije­lölő választmány megalakítása. 4. Elhalá­lozás folytán megüresedett egy szolga­­bírói, — és 5. végkielégítés folytán megüresedett IV. aljegyzői, — továbbá 6. a fentebbiek betöltése folytán esetleg megüresedő egyéb állásoknak választás útján való betöltése. IV. K­o­r­­mányrendeletek. 7. Belügyminister körrendelete az év végén megtartandó tiszt­újító közgyűlés tárgyában. 8. Belügyminister határozata az időközi biróválasztások alkal­mával kiszállt járási tisztviselők napi- és fuvardíjja tárgyában. 9. Belügyminister leirata „Az iskolai rend védelméről“ alko­tott szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. 10. Földmivelésügyi miniszter leirata a köz­ségi munkás-segélyalapok létesítéséről és kezeléséről alkotott szabályrendelet jóvá­hagyása tárgyában. V. Állandó vá­lasztmány jelentései. Fontosab­bak ezek közül: 11. A vármegye háztar­tásának 1902. évi költségelőirányzata és a megszavazott 2% várm. pótadó további ki­jelölése. 12. Kis-Kőszeg község­nek baranyavári járásból mohácsi járásba való á­t­c­s­a­t­o­l­á­s­i ügye. 13. Két irnoki és egy hivatalszolgai állás rendszeresítése. 14. A vmegye tulajdonát képező p­é­c­s­­váradi régi katonai temető eladása. 15. A mohácsi megyeház javítási költségeinek fedezése s azzal kap­csolatban hozott alispáni határozat ellen benyújtott felebbezés. 16. A m­á­g­o­c­s­i á­r­v­a­t­á­r 1900. évi zárszámadása. 17. A vármegyei I. aljegyző illetményeinek föl­emelése. 18. Püspökbogád község képviselőtestületének az ottani róm. kath. iskolaszéktől haszonbérbe vett ingatlanért a további haszonbér-fizetést megtagadó határozata ellen benyújtott felebbezés. 19. Vice György volt vármegyei dijnok kér­vénye a nyugdíjalapba befizetett járulékai­nak visszafizetése iránt. 20. Dr. J­e­l­la­ch­i­c­h Károly dárdai járásorvos nyug­díjazás iránti kérvénye. 21. Monostor község képvis­­testületének járda­építési ügye tárgyában hozott s megfelebbezett határozatai. 22. A m­a­g­y­a­r-m­ecskei körorvos javadalmazásának rendezési ügye. 23. K­ö­­­k­e­d község képvis. testületének a községi biró és elöljáróság lemondásának elfogadása tárgyában hozott s megfeleb­bezett határozata. 24. Siklós nagyköz­ség feloldott reg. kárt. kötvénye ellenértéké­nek visszatérítése tárgyában hozott képv. testületi határozata. 25. Ivándárda, Baranyavár és Benge községeknek a kör­jegyző utiátalányának megállapitása tárgyában hozott és megfelebbezett képvis. testületi hatá­rozata. VI. Küldöttségi jelentések. 107. Számonkérő szék jegyzőkönyve. 108. Legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1902. évi névjegyzékére vonatkozó áll. biz. választ­mányi jelentés. 109. Igazoló választmány jelentése a törvényhat. bizottsági tagválasz­tások tárgyában. VII. Tiszti jelenté­sek.1­10. Alispán jelentése ifj. Eötvös Gusztáv hely. szolgabirónak kihágási ügyek­ben való bíráskodásra történt feljogosítása tárgyában. 111. Vm. t. főorvos jelentése Goldman Lipót villányi gyakorló orvos, — és 112. Kovács Andrásné sz. Hegedűs Erzsébet mohácsi szülésznő oklevelének kihirdetése tárgyában. 113. Pancsova város megkereső levele az állami tisztviselők anyagi helyzetének ja­vítása és szolgálati pragmaticája érdekében az országgyűléshez és kormányhoz inté­zett felirata pártolása iránt 114. So­p­­ron vármegye közönségének megkereső levele az amerikai kivándorlás ügyében indítandó or­szágos mozgalom és a kivándorlás meg­­gátlása tárgyában az országgyűlés képvise­lőházához intézett feliratának pártolása iránt. IX. Kérvények. 115. A magyar mérnök- és épitész-egylet kérvénye a műszaki alkotásokra vonatkozó tervek és javaslatok közrebocsá­tása tárgyában. 116. A budapesti „Irgalom­ház“ igazgató bizottságának kérelme alapít­vány létesítése, avagy egy beteg ellátási költségeink évente való biztosítása iránt. 117. A „Nagypénteki Re­f. Tár­saság“ kérvénye segélyben való része­sítése iránt. Személyi hir. A irgalmasrend gene­rálisa Cassianus Maria Gasser Ró­mából hivatalos vizsgálatra Magyarországba jött s a magyarországi irgalmasrend főnö­kével F­ü­z­y Szaniszlóval szombaton este városunkba jött, s megvizsgálván a pécsi rendházat s kórházat, kedden reggel utazott el városunkból Zágrábba. Újonc búcsúztatás. Szegzárdi tudó­sítónk írja: Vasárnap, szeptember 29 én megható ünnepély folyt le a Szegzár­d­­belvárosi templomban. A bevonuló ünnepe volt ez. Tizennyolc daliás újonc fogadta e napon szívébe, „útravaló“ gyanánt azt, „kit bírni meghalad, minden gyönyört az ég alatt“. Korra reggel elvégezvén szt. gyónásukat az ifjúsági szt. mise alatt a szt. Alajos szobor alatt sorfalat képezve já­rultak az újoncok a szt. áldozáshoz. Szt. áldozás előtt Szabó Géza főgymn. hit­tanár buzdító beszédet intézett az ifjú vi­tézekhez, lelkesítve őket Isten és a haza iránti kötelmek pontos teljesítésére. Mars legifjabb fiai látható megindultsággal vettek az Isten házától búcsút, hogy 3 esztendőre a hazának eljegyezzék szívüket. Végül mind­volt. Amikor már teljesen gombhijján vol­tam, félre álltam . — Nem játszom, — mondtam sanya­­rú ábrázattal. — Mért ? — kérdi Móric. — Nincs gomb. — Én adok. — Ingyen ? — Nem, add a tintatartót én adok ötven gombot. Fontolóra vettem Móric ajánlatát. A keresztapám, ki a tintatartót adta, harag­ban van szüleimél, nem említheti az aján­dékot, amit én kaptam, az enyém is, így hát én rendelkezhetem fölötte, cserélhetek is, így okoskodtam és csakhamar ki is vágtam. — Áll a csere! És újra gomboztunk. Az ötven gomb­hoz még húszat nyertem. Tovább nem le­hetett játszani A tanító belépett. Számtani óra volt. A tanító az összetett hármassza- A tintatartó. — A „P. K.“ eredeti tárcája. — Irta : Jovica István Szüleim és ismerőseim mindig a fö­lött csodálkoznak, hogy hogyan lettem én író, még pedig antiszemita író. Hiszen — mondogatják — gyerekkoromban a toll volt legnagyobb ellenségem és a zsidógyerek a legnagyobb barátom. Hát igenis így volt, ilyen voltam. Hogy most mért nem vagyok ilyen van ennek története. Elmondom. Régen történt. Még salykateres­ nad­­rágban élveztem a világ gyönyöreit és a gombozás volt az egyedüli sportom. Az elemi iskolák egyik alsóbb osztályát jártam. Egy kora reggel, amikor be akartam lépni az iskola kapuján, egy hang ütötte meg fülemet. Nevemen szólítottak. Hátra néztem, hát a keresztatyám alakját láttam közeledni. Kezében egy kis csomag. Elébe szaladtam. — Mit hozott keresztpapa ? volt az első gyermekies szavam. — Valamit hoztam, — volt a felelet és kezembe nyomta a csomagot. Felbontottam. Egy szép parcellán tintatartó volt. Alig győztem nézegetni, cso­dálni és hálálkodni. De csöngettek. A ka­pott jószággal futottam föl az osztályba. Utánam mindjárt egy szolga jött és csen­det csinált. — A tanító csak egy fél óra múlva jön, — jelentette a szolga — legyetek csendben. Eltávozott. Én meg kezdtem muto­gatni a szép tintatartót. Volt annyi bámu­lom és irigylőm, mint mostanában talán Barnuméknak. Nekem legalább úgy tetszett. Hanem az én egyik legkedvesebb ba­rátom, a Móric gyerek nem igen gyönyör­ködött az ajándékban, mert egyszer csak azt a javaslatot terjesztette elém, hogy : — Gombozzunk ! A vigyázóval megállapodva, hogy nem ír föl, megkezdődött a sport. Vesztettem és vesztettem. Már a kabátomról is leszedtem a gombokat. Ez is Móric zsebébe vánd.­ „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1901. október 3.

Next