Pécsi Közlöny, 1902. január (10. évfolyam, 1-9. szám)

1902-01-01 / 1. szám

o­ másul vette s elfogadta azt a terjedelmes elaborátumot, melyet a közös bizottság dol­gozott ki válaszul a kereskedelemügyi mi­niszternek az iparkamarához intézett kér­désére a magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslatot illetőleg. A közgyű­lésnek az eléje terjesztett ipari minták oltal­máról szóló törvényjavaslat tervezetre nem volt megjegyzése. A kiegyeztető ügynökökre vonatkozó kérdésre a kereskedelmi és ipar­kamara felelete az, hogy a magyar kiegyez­tető ügyvédek és ügynökök eljárása ellen még panasz nem merült fel, s így nincs szükség azok eljárásának szabályozására. A miniszter felhívta a kamarát, hogy a törvényhatóságoknak járjon kezére a kiván­dorlás okainak megszüntetésében. A kolozs­vári társkamara panaszával foglalkozott a közgyűlés és a végeladások lebonyolításá­­nál észlelt bajokat úgy kívánja orvosolni, hogy a kamara puhatolja ki az ellenőrzésre vállalkozó kereskedőket, akik az ellenőrzést segédeik útján is gyakorolhatnák azután. A megrendelések gyűjtését tiltó rendelet épség­ben való fentartását véleményezi a köz­gyűlés. Hosszú Hetény helypénzdíjszabály­­zatára a közgyűlésnek nincs észrevétele. A kereskedelemügyi miniszter felhívja a kamarát, hogy a kerületéhez tartozó ipar­testületeket a technológiai iparmúzeum fon­tosságáról és praktikus hasznáról tájékoz­tassa, a közgyűlés szívesen tesz eleget. Mi­vel a keleti kereskedelmi akadémia (Bpest) pécsi tanulóinak kitűzött ösztöndíjra pályázó nem akadt, az ösztöndijjat Tyahán János turócmegyei folyamodónak adták ki. Jánosi Engel József két indítványt tett, egyiket ; a kamara elfogadta hogy t. i. a vasúti díjmérséklések­re a kihirdetés után a har­madik, de mindjárt az első napon lépjenek életbe, a másikat a kamara mellőzte, azt t. i. melyben arra kéri a kamarát, hogy pár­tolja a hazai bánya és kohó vállalatoknak a m. kir. keresk.­ügyi miniszterhez intézet emlékiratát a magyar szén érdekében ; mel­lőzte pedig azért, mert az emlékiratot nem küldötte be az Egyesület, s így annak tar­talmáról nem volt tudomása. Elnök Littke József záró szavai után a közgyűlés vé­get ért. Az almamoly ellen való véde­kezés. Almatermésünknek egyik legnagyobb ellensége az alma­moly, mely az almának elférgesedését és hullását okozza. Mivel az almamoly egyre nagyobb pusztítást tesz, Darányi földmivelésügyi miniszter megbízta a rovartani állomást, hogy az almamoly ellen való védekezésről alapos és praktikus Útmutatást készítsen. Mindenkinek ingyen megküldik a népszerű Útmutatást, aki a földmivelésügyi minisztériumban az orszá­gos gyüm­ölcsészeti biztostól, akár a rovar­tani állomástól egy levelezőlapon kéri. Kinevezés. A pécsi kir. ítélő­tábla elnöke Kring Jenő döröcskei lakos végzett joghallgatót a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki. Eljegyzés. Pap József Mohácsról eljegyezte Jurányi Ilonka k. a. Pécsett. Előléptetés. A pécsi állami főreál­iskola két tanárát Mike Gézát és Paulay Ödönt a vallás és közoktatásügyi miniszter a VIII-ik fizetési­ osztály harmadik fokoza­tába léptette elő. A Pécsi Polgári Daloskor ma Sylvester estélyért a Vigadóban tréfás estélyt tart, melynek kezdete este 8 órakor. Belépti díj előre váltva 1 kor. 60 fillér, este a pénz­tárnál 2 korona, a pártoló tagoknak 1 K. Uj gyorsvonat Fiuméba. A Ber­linben most legutóbb megtartott nemzetközi mentrend konferencián egy bennünket szer­felett érdeklő új gyorsvonatnak életbelépte­tését határozták el. A budapesti fiumei vo­nalon ugyanis 1902 május­­­étől megszün­tetik a Budapestről délutáni 3 órakor és a Fiuméból esti 6 órakor induló gyorsvonato­kat, és ezek helyett úgy Budapestről Fiume felé, mint Fiuméból Budapest felé este 8-kor fog egy-egy gyorsvonat indulni, amely Bu­dapestre, illetőleg Fiumébe reggeli 8 óra 30 perckor fog megérkezni. A tea uzsona bevétele, a pécsi józe­nőegylet dec. 26-iki tea uzsonája, a­melyről már megemlékeztünk, szép, anyagi sikerrel záródott. Bevétel volt: Belépő di­jakból 298 kor, tombola jegyekből 140 kor, büffet 128 kor. 86 fill. Összesen 566 kor. 86 fillér. Fölülfizettek : Fejérváry Imre dr. bárónő, Erreth János 20—20 koronát, Fri­edrich Vincéné,­ Germann Józsefné 2—2 kor., N. N. 1 kor. A tombolához adakoztak Aidinger Jánosné 2 kor., Straka Ferencné 5 kor., Sipőc Istvánná 1 kor., Szeifric An­­talné 2 kor, Erreth Kálmánná 4 kor., Eizer Jánosné, Krászonyi Ferencné, Szlaby nővé­rek 2 kor., Dulánszky Mária 3 kor. Tár­gyakat küldöttek: Wiezner Kajmánné, Ma­­jorossy Imréné, Littke Józsefné, özv. Schön­­herr Mihályné, Pintér Józsefné, Szauter Gusztávné, Engel Gyuláné, Bodó Aladár drné, Savéi Kálmánná, Schole Gyuláné özv. Ivankovits Istvánná, Krasznay Mihályné, Hinka Lászlóné, Udvarnoky Győzőné, B­au­­horn Mihályné, Jobszt László úrné, Graef és Geltsch, özv. Koharics Károlyné, Déván Ottóná, Stern Károlyné, Maza­i Etti, Erreth János, Krautszak János, Kaszt Jenő, Novo­­tarszky Károly, Zsolnay Imréné, Krausze Ignác, Taizs József, Ferlisch Emilia, Kínéz Józsefné, Heidaker Antaine. A rendező bi­zottság mélyen érzett köszönetét fejezi ki a nemeslelkű adakozóknak. Iskolai előadások felnőttek szá­mára. Laskafalun, mint lapunknak írják, a felnőtteknek esti iskolai előadások tartatnak, melyet a terhetlen szorgalmú osztály­taní­tónő, Rostás Teréz k. a. Vezet és jelenleg mintegy 35 látogatója van, kik 16 és 22-ik életév között váltakoznak. Kizárólag férfiak­ból áll, kik fejenként havonta 2 koronát fizetnek. Az ifjak vallási oktatásban is része­sülnek, melyet maga, a nevezett falu plébá­nosa díjtalanul teljesít. Íme, mily szép példa arra nézve, miként lehet a duhaj legények­ből, vallás-erkölcsös embereket képezni, és így sikerül elvonni az ifjúságot az éjjeli duhajkodástól, melyre sok esetben csak a tétlenség és unalom, főleg tél idején, viszi reá. Tejszövetkezet K­iskafalv­án. Tudó­sítónk írja :­ Balogh József laska­falui plébá­nos buzgolkodása folytán a hívek anyagi hasznára Laskafalván „Tejszöv­etkezet“ ala­kult. E célra az igazgatósági tagok jót­állása mellett a pécsi takarékpén­ztártól 6800 koronát vettek fel. Igazg. tagok: Balogh Jó­zsef, Mack Antal, Jégl Mátyás,G­ross József és Schmidt József. Ma már saj­át házában van a szövetkezet, melyet 220­0 koronáért vásároltak. A híz átalakítása, berendezése és a jégverem, 4300 korona kö­ltségbe jött. A tejszövetkezet eddigi tehén á­llományából (eddig 280 drb.) az évi hasznot a lefölözött tej és túróból mintegy 6000, a vaj­ból 20.000 koronára lehet már előre becsülni. A plé­bános a magy. kir. államvasutak igazgató­ságánál kieszközölte továbbá már előre azt is, hogy a laskafalui megálló­helyen gyors­áruként kedvezményes díjazás mellett, a tejtermékek feladhatók legyenek. Tojás szövetkezet létesítése, úgy a baromfi tolla­k értékesítésére nézve is, mozgalmat óhajt a plébános megindítani. Gőzfürdő megnyitás. Szegzárdon a Haid­inger Adolf budapesti vállalkozó ál­tal épített, csinos kivitelű gőzfürdőt az új­év első hetében nyitják meg és bocsátják forgalomba, hoztál légyen a fejemre, mert teremt’ úgyse örökre kinézlek a házból ! Anyám, a­ki érezte a puskaporszagot, legott vigasztalónak szólott közbe : — Már persze érdemes is volna! — Szinte gondoltam —szólt apám végig sorjázva az egészet, — hogy az Isten bün­tesse az ilyen léhűtőt! Majd az ajtó felé mutatva folytatá : — „Eredj, a merre a szemed világa vezet! megtagadlak, nem ismerlek többé!“ Mivel én verés idejére tartogattam a sírást, a puszta szavakra egy fia köny sem tódult a szemembe. Míg édes anyám csitította apámat, addig eschatologikus fogalmakba merülve, öngyilkossági szándékkal egyenesen a Mura folyónak tartottam. A folyó partjára érve, jóleső örömmel konstatáltam, hogy az be­fagyott. Nagy benső meghasonlásom dacára sem állhattam meg, hogy párszor végig ne csúszszam a jég sima tükrén, a­mi mellett a nagy lelki tusából győzedelmesen kikerült az életösztön. Miután a lelkiismeret­ szava mellett, a­mely visszatartott az öngyilkosságtól, még a gyomrom is hallata hangját, jónak láttam hazaindulni. Egy ideig a kertek alatt ólálkodtam, de a metsző hideg csakhamar a szérűbe szorított. Itt aztán a szalmába temetkezve vártam az alkalmas pillanatra, a­midőn anél­kül, hogy önéreztem csorbát szenvedne, előbújhatok. De nyugvóra vert az elfáradás, s mi sem természetesebb, minthogy az elalváshoz nem kellett ringatás.­ Álmaimban a faképnél hagyott házi­gazdám javában hadonázott csizmahúzá­­val a fejem felett, midőn léptek zajára feléb­redtem. Szüleim voltak . . . Anyám sehogysem tudta megbocsá­tani apámnak, hogy oly kurtán végzett velem. — Látod te vén bolond, mi lesz a gyermekkel, ha valahol künrekedt ebben az élő hidegben ? Meghal, r­em lesz maradá­sunk. Azt mondják majd : Csipkárék meg­ölték gyermeküket. Majd félig siralmas hangon az éj ho­mályába kiáltotta. — Vinkó fiam ! édes Vinkó ! De a Mura irányába fordulva ugyan­ezt ismételte minden viszhang nélkül. Anyám zokogott, apám pedig az eszét szidta. — Jó gyerek ! nagyon szívére vette a dolgot, több esze van annak, mint az egész kollégiumnak. Biz Isten anyjukom én ron­­tottam­ el a karácsonyunkat. Én pedig a hallottakat az idő jelének tekintve, nemcsak a szalmából, de a bőröm­ből is szerettem volna kibújni. A taktika kedvéért azonban lapítottam, bár csontke­­ménynyé fagyott füleim nem igen változtat­ták alakjukat . . . Újra léptek hallatszottak. A mindenes volt. Betlehemi szalmáért jött. Úgy látszik a jámbor öreg jól átérezte hagyományos küldetését, mert előlegezett karácsonyi éneket dúdolgatva, egyre alólam markolta a szalmát, a melyet miután harangszókor elmondták rajta az „Uran­­gyalát, széjjel szoktak teríteni az asztal alatt. Itt azután a legellentétesebb háziszerszá­mok is találkoztak. A fazék­szedő bottól az „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1902. január 1

Next