Pécsi Közlöny, 1902. március (10. évfolyam, 18-26. szám))

1902-03-01 / 18. szám

k a közgyűlés előtt az elnöknek átadandók. A 12. §. 2 ik bekezdése szerint, ha a közgyűlés megtartására kitűzött első határ­időre a tagok határozatképes számban meg nem jelennének, a második határnapon, mely az eddigi szokás szerint a következő vasárnap, a megjelenők számukra való tekintet nélkül határoznak. A közgyű­lést megelőzőleg választmányi ülés fog tar­tatni. A választmányi tag urak felkéretnek, hogy erre minél nagyobb számmal szíves­kedjenek megjelenni. A hivatalos lapból. A „Szentgáli róm. kath. olvasókör“ alapszabályait a. m. kir. belügyminisztérium, folyó évi 15.099. szám alatt, a „Beremendi római katholikus ifjúsági egylet“ alapszabályait pedig folyó évi 15.722. szám alatt, a bemutatási zára­dékkal ellátta. Népmissió: Maisson a febr. hó 16. Redemptorista atyák buzgó vezetése alatt kezdett szt. missió 23-án áldásos sikerrel végződött. Hála és köszönet egyúttal a pécsi káptalan jótékony nagyprépostjának, méltó­­ságos és főtisztelendő Troll Ferenc püspöki helynök urnak, ki e szent ügyet kegyes ál­dozatkészségével előmozdította. Adja Isten, hogy még soká lelhesse örömét mások bol­­dogításában ! A Pécsi Kath. Legény Egylet vasárnapi felolvasó estélye nagy közönséget hozott össze különösen az iparos osztályból, úgy hogy az egylet tágas terme teljesen megtelt. Az estély Weber „Ima“ c. kedves karénekével vette kezdetét, melyet az ifjú­sági dalárda adott elő Borsy György veze­tése alatt. Utánna Lenbach Károly egyleti tag Ruthen „Balassa Bálint“ hamvazó szer­dára írt balladáját szavalta el, melynek végeztével Cselenkó János másodelnök lé­pett a felolvasó asztalhoz. A nagy tetszés­sel hallgatott felolvasás tárgya volt. A Krisztusi szeretet áldásainak előnye a mo­dern humanismus művei felett. A felolvasó párhuzamba állítván az egyház és állam nyújtotta jótékonyságot, meggyőző érvek­kel mutatta ki tételének igazságát. A keresztény irgalmasság önfeláldozó hő­seinek s különösen az ujabbkori Krisz­tusi szeretetházaknak festése láthatólag meghatotta a mindvégig figyelemmel hall­gató közönséget. Felolvasás után újból sza­valatok következtek. Szavaltak: Thury István, Benes Ferenc, Biró József és Szajkó Antal egyi. tagok vallásos és hazafias köl­teményeket, mindnyájan a tőlük telhető igyekezettel. Végül egy karénekkel záródott a sikerült estély. A legközelebbi felolvasás jövő vasárnap március 2-án lesz, amikor is Virág Ferenc egyházmegyei elnök lesz a felolvasó. Ezenkívül lesznek felolvasó esté­lyek a nagyböjt folyamán március 9, 16 és 23. án. Kezdete mindig este is 9 órakor. Belépő dij nincs. Jubileumi ünnepély. XIII. Leo pápa jubileuma alkalmából ünnepet ültek a keszüi filiális községek is. Minden iskolában a szokott nagyszerűséggel ünnepelték szent­­séges atyánk jubileumát. Kökényben és Gyódon­ kiemelendő, hogy a kökényi hor­­vát gyermekek Makári István tanítójuk, Gyódon a tősgyökeres német gyermekek pedig Lieber József tanítójuk vezetése mellett tiszta magyar nyelven szavaltak és éltették XIII. Leo pápánkat. Malomban Svarda Gyula tanító vezetésével Andrin Gergely esperes-plébános elnöklete mellett tartatott. Jelen voltak a környékbeli tanítók s az iskolaszék a község előkelőbbjeivel. A szebbnél szebb szavalatokat és énekeket az esperes plébános igazán gyönyörű és népies nyelven összeállított beszéde zárta be , melyek után a már megszokott bőke­zűséggel értékes ajándékokat osztott ki a tanköteles gyermekek között. Végül Réder János árpádi néptanító nagyszerű szavakkal ecsetelte szeretett esperes ur érdemeit, mit a hallgató közönség háromszori éljennel ko­­szoruzott meg. Hajózási forgalom. A­ Dunagőzhajós társaság e hónap 27-ikén az enyhe tél miatt szokatlanul korán megkezdette az összes hajó­állomásokról a forgalmat. A Lengyeli kath. kör a böjt min­den vasárnapján este 7 órakor a kör helyi­ségében felolvasást tart. Febr. 23-án Lew József, osztálytanító tartott „Isten segítségé­ről, melyet az Oltári szentségben nyújt" c. felolvasást. Jövő vasárnap Schröder Rezső kántortanító fog felolvasást tartani A nép nagy számban vesz részt ezen felolvasáso­kon és reméljük, hogy azokból csak nagy hasznot fognak húzni. A főerdész halála. Megírtuk már, hogy Skert Anna budapesti varrónő följe­lentést tett a törvényszéken édesatyja, Skert József, dolnji-miholjáci főerdész titkozatos halála dolgában. Azt állítja följelentésében, hogy édesatyját megmérgezte a szeretője, a­ki vadházasságban élt vele. A vizsgálóbíró március 7-ére elrendelte a holttest exhumá­lását. Miután gyanú van arra, hogy időköz­ben kicserélték a miholjáci temetőben a halottat, a vizsgálóbíró bekérte Skert Annától édesatyja pontos személyleírását. Az „Első Pécsi Polgárok és Mun­káló­k-Rokkant és Nyugdíjegylet“-e. Graumann János elnöklete alatt febr. 23. tartotta évi rendes közgyűlését. Ez a fo­kozott fölkarolásnak örvendő humánus egyesület, mely tagjainak épp akkor nyújtja áldásos segélyét, midőn arra a legnagyobb szükség van, a közönség részéről is meleg támogatásban és mind általánosabb felkaro­lásban részesül. Ennek adott kifejezést az elnök évi jelentésében, melyben különösen hálás érzelem hangján emlékezett meg e méltósága Helyey Sámuel megyés püspö­künkről, ső­ ez akkor sietett hathatós és az egyletet kritikus válságból mentő segélyé­vel, amidőn a közönség részéről még kevés támogatás nyilvánult s fizető tagjai kevesen, de a rokkant segélyre szorultak annál többen voltak. Ugyanily nagy tetszéssel fogadott és hálás érzelmeket keltő hangon emlékezett meg a ns. és fürdő káptalan több tagjáról is, kik s­zives készségük egész melegével ren­desen támogatják az egyletet, kik közül az elmúlt évben adakozott : Spiesz János 20 K, Szeifritz István 20 K, Pozsgay József 10 K, dr. Szeredy József 10 K, Hanny Gábor 6 K, Kelemen László dr. 2 K. Az elnöki jelentés megemlékezett még a Pécsi Takarékpénztár 50 K, Károly Ignác apát-pléb. 2 K, Jankovics Hugó szappan­gyáros 2, Engel Adolf és fiai 20 kor, Scholz Gyula és Hirschfeld Samu sörgyárosok 10-10, Höffler testvérek bőrgyáros 4 K, Keresz­tény János gyógyszerész 8 K, Mandelbaum Sándor szikvizgyáros 4 K adományáról. Az adományozóknak hálás köszönetet sza­vaztatott jegyzőkönyvileg. A pénztárnok jelentéséből kitűnt, hogy az egyletnek 1901 ben 1978-30 Korona bevétele mellett 1892. 40 Kor. kiadása volt, melyet nagyobb részt a tagok segélyezése tett szükségessé. Ez egyesületnek alpszabályai értelmében nők is lehetnek tagjai és így nemcsak a férfi munkás-iparos osztálynak, hanem a női nemnek is biztos jövőt nyújt rokkantsága, vagy agykor esetén. Azonkí­vül, hogy rendes havi nyugdíjat ad férfi tagjainak, még azok özvegyei és árváiról való gondoskodásra is kiterjesztette ügykörét a tagoknak csekély néhány fillér havi be­fizetése fejében, amely segélyeket csakis a nemes szivű nagylelkű adakozók áldozat­­készségéből merítheti az egyesület anélkül, hogy értékes ingatlan vagyonát kellene­­ neki ezért megterhelni. Az elnök leköszö­nésével kapcsolatban egyhangúlag újra ki­kiáltották elnöknek: Grauman Jánost, tisz­teletbeli elnöknek: Kollonits Imrét és titkár­nak Borsy Györgyöt. Titkos szavazással meg­választatott pénztárnoknak Pauschek Nándor Jegyzőnek Vörös István. Továbbá választ­mányi tagok: Schwarz Károly Borpovszky Tamás Kopie Imre, Csihalek Sándor, Jurán Ferenc Lunyacsek József Stak­ár József Ditt­rich Henrik Hermán József Polaschek Vencel Schutták József Hudjin István; póttagok: Hauk Antal Vallek József Rakoncsa István Weisler Alajos Weisz János Péter József számvizsgálók : Nahodil Antal Kovács Ist­ván Kosztinszky Mihály; választott bírósági tagok : Dampf Imre Nürnberger József Dö­­linger András Bohrer Engelbert Lesnyik Mi­hály est­el. Végül az elnök Isten áldását és segítségét kérte az egyesületre, mely jelszó alatt 30 évvel ezelőtt alapíttatott ez az egye­sület, melynek köszönheti eddigi fönnállását és évről—évre tapasztalható fejlődését. Eljegyzés: Németh Géza, kányai községi jegyző eljegyezte magának Eisenhut Ilonka kisasszonyt, Eisenhut Kálmán puszta csemernicai kasznái kedves leányát.“ Magyarosodunk. Leó­pália 25 éves pápaságát ünnepelték e hó 24-én Somogy- Szent-László községben, amely még csak pár évvel ezelőtt is német község volt. A temp­lomban az egész mise alatt magyar egyhá­zi énekeket adtak elő, mise után pedig Gosztonyi Jenő plébános intézed úgy a gyermekekhez, mint a jelenlévő vendégek­hez magyar és német nyelven lelkes beszé­det, megdicsérve a lelkes magyar érzelmű kántortanitót, Hergeth Ferencet, nemkülön­ben Gyenis Anna osztálytanitónőt is, ki a magyarosítás nehéz munkájában kedves segítséget nyújt a főtanitónak. Egy humánus rendelet. A belügy­miniszter hosszabb körrendeletet küldött szét a vármegyei hatóságokhoz, melyben konstatálja, hogy a közigazgatási hatóságok a kihágási eljárásokra szabott büntetések­nél nem veszik eléggé figyelembe az eny­hítő körülményeket. Ennélfogva utasítja a hatóságokat, hogy ne alkalmazzák mindjárt a legszigorúbb büntetést s vegyék figyelem­be a felmerült méltányossági okokat, a ki­hágást elkövető fel­tudatlanságát, családi állapotát vagy hogy rosszakaratból követte-e el a kihágást. Az enyhítő körülmények fi­gyelembevétele után a büntetés mérsékelt formáját alkalmazzák. Emlékbeszéd Télfi Iván felett. Az Akadémia Kuun Géza gróf tiszteleti tag elnöklésével összes ülést tartott, a melyben Pec Vilmos levelező tag emlékbeszédet mondott Télfi Iván rendes tagról, a­ki 1898 augusztus 2-án halt meg nyolcvankét éves korában. Télfi negyven esztendőn át volt a görög nyelv és irodalom professzora az egyetemen s félszázadon át volt munkás és szorgalmas tagja az Akadémiának. Hosszú életét mint agglegény töltötte el szakadat­lan, olykor izgalmas munkásságban. Rop­pant memóriája volt és roppant tudása. Az irodalomban erejét kissé szétforgácsolta : irt jogi, gazdasági, filozófiai dologról, meg­próbálkozott a versírással, a drámával és a regénynyel; ereje javát azonban a filológiai munkásságnak szentelte. Nagy-Szombatban született 1816-ban s papnak készült. Növen­déke volt a bécsi Pozmáneum­nak és hallga­tója a bécsi egyetemnek, a hol a görög és a sémi nyelvekből doktorrá avatták. Azután hallgatott jogot, volt posta- és számvevősé­gi hivatalnok Triesztben s onnan hívta meg az egyetem 1846 ban a görög nyelv és irodalom helyettes professzorának. Ettől kezdve negyven esztendőn át tanított; lefor­dította az antik görög irodalom igen jelentős részét szószerint, prózában; irt görög ver­seket s hosszú, szenvedélyes harcot vívott, hogy bebizonyítsa az ó- és új-görög nyelv­ben a kiejtés azonos voltát. Ebben a kér­désben, bár voltak tévedései, a kérdés lényegében a filológia Télfinek adott igazat. Sokat fáradozott abban is, hogy a magyar­ság és az új-görögség között kapcsolatot teremtsen. E célból két ízben is ellátogatott Görögországba: az új-görög irodalom ter­mékeit ismertette a magyar újságokban ; a magyar irodalomról pedig irt a görög lapoknak. Szenvedelmes újságíró volt; egész hosszú életén át mindig dolgozott újságba; azt tartót­­ogy a közönségre legjobban az újság utján lehet hatni. Élete utolsó PÉCSI KÖZLÖNY 1902 március 1

Next