Pécsi Közlöny, 1902. március (10. évfolyam, 18-26. szám))
1902-03-26 / 25. szám
PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden kedden és pénteken este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza a szerkesztőség. 1902. Március 25. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. HANYY FERENCZ. Kedd Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed, évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. X. évfolyam 25. szám A cigány kérdés megoldásához. Cikó, 1902. márc. 22-én. Az idei belügyi költségvetési vita folyamán a honatyák egyike-másika, a kóborcigányok letelepítésével is behatóbban foglalkozott és ezen beszédek a felszínre hozták ezen régóta vajúdó kérdést. Úttörő munkát végzett e téren József főherceg ő fensége, ki nemcsak ingyen telkeket juttatott e semmire kellő fajnak, hanem a hozzáférhetőség és könnyebben a célhoz érkezés szempontjából még a nyelvüket is megtanulta. De a kérdésnek általános, az egész országot felölelő, megoldása immár elodázhatatlan szükség. Közbiztonsági szempontból nem szabad e kérdést továbbra is csak a „szőnyegen“ hagyni, hanem a legerősebb megrendszabályozást kell itt múlhatatlanul érvényesíteni. Ha e kérdés továbbra is rendezetlen marad, úgy elmondhatjuk, hogy állandóvá lesz nálunk a régi betyár világ. Hisz köztudomású dolog, hogy a legtöbb lopást, rablást és gyilkosságot, amelyekről majdnem naponta olvashatunk, a kóbor cigányok követik el. Bár szerte-széjjel lakják és lopják az országot, azért szerintem a zöme mégis Tolna vmegyét boldogítja. Itt alig van már falu, hol a cigánynak sátra a falu végén, odavaló illetőségi helylyel, ne lenne. Vele született leleményességénél fogva ugyanis a cigány megszerzi valahol a községi illetőséget, hogy annál szabadabban mozoghasson. Tolna-Cikón, teszem, már régebb idő óta házuk is van, de lakói az országban szerte-szét garázdálkodnak, vagy pedig a fogságban ülnek. A férfi csapat, alig hogy eljön a fogházból, máris újból de leszen legújabb gaztettéért kvártélyozva. Jogosan nevezhetem csapatnak, mert van nálunk vagy húsz tagból álló karaván mind Sárközi névvel-Úgy látszik, hogy a rabkosztra pompásan be vannak rendezve, mert testalkatra nézve egyik daliásabb a másiknál. (De szép katonák is lennének !) Hogy a dologtól mennyire irtóznak, bizonyítja leginkább düledező házuk Cikón. Ugyanis vettek ezelőtt még egy 30—40 évvel községünkben 700 forint (bizonyára ez is lopott volt!) készpénz fizetés mellett egy házat hozzá való kis telekkel. Nem csak, hogy a kerthelyiséget soha nem használták, de még csak a házukon sem tettek soha sémi nemű javítást s csak az idő kímélete tartotta eddig vissza a teljes beomlástól. Szívesebben időznek is most már megint kint sátraikban. Itthon tartani pedig őket munkára még csak drága pénzért sem lehet. Ily nagyszámú család koldulásból fent nem tarthatja magát, világos tehát az elkerülhetetlen lopás. Összeköttetésük pedig hihetetlennek látszó gyorsasággal történik, akár csak a telegram. Ha nálunk, teszem, nyomozás van, ami nem ritka eset, úgy másfél óra múlva megtudja már azt a közelebbi grábóci, kakasdi, báttaszéki, véméndi stb. cigány, kik a depest ismét továbbítják. A gyors híradás a legsebesebb lovaglással történik. Lopások esetén közeli csendőreink legelőször is a mi cigányainkat tisztelik meg. E hó 18-án ugyancsak keménydolguk akadt. Baranya-Nádasdról egy pár lovat loptak s nagyon természetesen először is a mi cigányainkra gyanakodtak a bemondott gyanú alapján. Cigányaink baltákkal, késekkel, vasvillákkal felfegyverkezve fogadták a közbiztonság őreit s nem átallották csecsemőikkel a szurony előtt hadonázni. Az egyik csendőr kénytelen volt egyik rabiátus ellenfelén szuronyával úgy egy 10 centiméteres sebet ejteni s a közeli csendőrállomástól megerősítést kérni. Disznó, csirke s egyéb kisebb 31 „Pécsi "Kizlönf‘ tárcája. A Golgotán, Zordon fenségben ott áll a kereszt A Golgotán és rajt az Isten-ember kinzott testén a sebajk vért ereszt, Sfájdalma közt még csak sóhaj mni sem mer. Nem kél itt részvét a sóhaj nyomában A gyötrölt szív sebébe balzsamul; Nincs szánalom, kínját enyhitni lágyan, Csak a tömeg, kacagna rajt’ vadul. Levégződött a nagy tragédia ; Az ártatlant bitóra felszegezték ; Szent volt; s ezért kellett meghalnia, Butalság, bűn im igy kívánta vesztét. S miként a vérengző vad, jóllakotton, A nép boszu most már pihenni tér ; Néhányan még közönynyel állnak ottan, — Nem hat fásult idegre már a vér. Lassan beáll a csöndes alkonyat, Vándor madár száll fent a levegőben, Ijedve néz alá, amint halad, Egyet kering s tovább száll elmenőben. S mint hogyha a mély, csöndes éj zokogna : Halk nesztől borzong át e rém-tanya ; Ott a kereszt tövén porba omolva keserg egy megtört nő, egy bús anya. Emilt a szírt alján, a pázsiton Zord harcfiak csoportja, bajt feledve Mulat, toroz, s ki venné vaj’ zokon ? Kockát vet, tréfát űz durván nevetve. Kérdés : kié legyen a holt ruhája ? Szegénynek úgy sincs mássa semmije . . . Ki gondol itt most az irás szavára : Hogy ennek mind így kellett lennie, / így kellett, igy megnyugszom el, könyv ! Vagy : hulljatok, ti könyek, hulljatok csak ! „Megváltó Jézusához, aki hű“ Sirassa vélem mind a nagy halottat. Jer lelkem, üdvbe’ s kárhozatba’ társam, Jer és ujulj meg itt én jobb felem! A köny hullásban lélek ujulás van : Jövel, sirassad bűnöd itt velem ! Bodonyi Nándor. Szalonkaszezon. Irta : Glück István Nagy örömszámba megy az, mikor szájról-szájra kél a sokat jelentő suttogás a vadászemberek között, hogy „itt vannak“ már. Hogy „kiket“ értenek, mikor ezt mondják, tudja mindenki s ha mégis akadna, ki nem tudná, azzal bizony szóba sem állnak, mert nem érdemes , hisz az elárulta, hogy nem vadászember. Ennyire belenőtte magát az erdei szalonka a vadász különlegesség világába, ennyire rajong utána, ennyire lesivárja a „boldog“ idő felvirradtát, mikor megjelen valahára megint az első hosszúcsőrű „szálláscsináló.“ A nem vadász ember sohasem fogja megérteni tudni e szokatlan rajongás okát, mely olyan általános az egész világ vadász emberei között; sohasem fogja felfogni tudni, hogy mi lehet akkora becsülni való ezen a hitvány madáron, hogy a vadász nem kíméli erejét, ruháját, fáradságát, hogy sutba vágja kedvéért legkedvesebb foglalkozását . Nem fogja