Pécsi Közlöny, 1903. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1903-01-01 / 1. szám

Jámbor Péter. Jámbor Pétert egészen cserben hagy­­ó természeti tökéletességek. Mifelénk azt mondják az ilyen emberre,­­y mikor a jó Isten a szépségét, okos­­át s a többit osztogatta, elbámészkodott s felejtett kiáltani, hogy neki is kellene clük valami. Igaz lehet, mert most is­­esik vele, hogy ott veszti szemét az n, a csillagokon, mintha csillagvizsgáló­ta. Pedig dehogy! Nem keres az ott hegyeket, sem lakókat. Még csak nem vesa, aki nem tud megbarátkozni a föld­vagy a föld vele, hát elkívánkozik a ngakba. Jámbor Péterről nem szabad ilyesmit jelezni, e tekintetben okosabb ember. Ő , néz, pedig nem is lát semmi, mert felé jár az esze. Amolyan savanyu em­­akinek hiába beszélsz sonkáról meg egyéb földi javakról, mert csak a Ma­tt csontra gondol s feleletképen a sertés nak anatómiájáról mond csontvelőkig pretekciót. Egész talány ez az ember! Vannak kik azt mondják, hogy megelőzte korát. A fiatalság egybehangzó véleménye szerint elmaradt a kortól. Egynéhány mama, akit a sors 18 — 20 év előtt egészséges leánygyer­mekkel áldott meg, egyszerűen maflának mondja. Bocsánatot kérek, ez a kifejezés arra mifelénk nem sértő, mert a lányos mamáknak tudjuk­ et,m­ég nagyon sok kivált­ságuk van s félig-meddig gyakorolják az elvet, hogy cél szentesíti az eszközt. Félre­értés kikerülése végett kijelentem, hogy nincsenek nálunk jezsuiták. Igaz ugyan, hogy mikor hajat borzaló sértést akarunk egymás szemébe vágni, akkor azt mondjuk, te jezsuita, s ezután már nincs szóbeli tromf, csak csattana?, de hát ez a mi privát — ha úgy tetszik — kedves­­ostobaságunk . . . Nekünk saját külön nézeteink vannak, mit senki sem vehet tőlünk rossz néven. Aki közénk kerül, azt hamarosan meghódítjuk a mi felfogásunknak. Ez a falu és a kisváros ősereje. . . . Különben sincs szükségem Jámbor Péter lovagias korrektségét megvédeni, mert­­ különféle okokból nem párbajhős, hanem tettel bizonyította be,hogy igenis nem mafla, hogy neki is van magához való esze, mert szerelmes is tud lenni, ha épen ugy fordu­l sorsa. Az ész és szerelem e szükségképen való és szoros összefüggésére nincs ugyan más bizonyítékom, mint a népdal mely szerint kinek szeretője nincsen, annak egy csöpp esze sincsen, de mégis kell benne valami igazságnak lenni, mert Jámbor Péter becsülete azóta emelkedett egy fokkal a mi társadalmunk szemében, mióta sze­relmes. Mivelhogy télen történt a dolog, ter­mészetesen a korcsolya pályán lőtte át szívét az Ámor nyila. Mert oda is eljárogatott Nem igen koptatta a jeget, mert saját vallo­mása szerint félt, hogy valakinek útjába kerül, aztán föllökik. Az egyik sarokban akadtam rá, amint nagykúsan nézte az előtte elsiklókat. — Mit csinálsz, Péter ? — Nézegetődöm . . . — Megfázol, fiú ! — Nem én ! Barátom . . . — Erre rejtelmes lett az arca, mint valami detektív följegyzései, kezét fejéhez emelte, mintha azt akarná mondani, hogy baj van odabenn, azután lenézett a jégre s arcát elfutotta a boldogság pírja. „PÉCSI KÖZLÖNY“ ««' és népfajok ,'pitében forrongás van Krisztus mellett, Krisztus ellen.­­ A germán faj’körében a katholi­­ozikusba vonul vissza a Krisztusban, mint Isten fiában, hivők tekintélyes tömege, a „Los von Ror” zászló alatt elszakadni készülő reform-katho­­liku­sok a 16. századbeli reformá­ció híveivel egybeolvadva az ős­ger­mán, pogány géniusz vallásába akar­ják redukálni Krisztus vallását. Az angol népfajban a katholiciz­­mus hódítása óriási arányokat ölt. Angolországban magában a katoli­kusok a legtekintélyesebb minoritás erejével számítanak. Észak-Ameriká­­ban, Ausztráliában a többi keresz­tény felekezetekkel szemben relatív többségben vannak. A latin fajhoz tartozó népeknél olasz, francia, spanyol, portugál) Európában, Közép- és Dél Ameriká­ban legádázabb a küzdelem a katho­­lcizmus ellen és a mellett. Itt a ka­­tolikusok ellen nem más felekezetű keresztények, nem is reformkatoliku­­sk, hanem a minden tételes vallás flenségei küzdenek. A radikálisok­at, időn kinti győzelmei csak a hi­úkhoz hű keresztényeknek, katholiku­­oknak felemelését,összetartását fogják re­ményezni. A szláv faj az egyetlen, amelynél a ivének vallási perspektívája bizonyta­­­n. A szláv k­atholikusok egy része nem eggé megbízható, az orosz népfaj edig ■ pem bir vallási öntudattal. A szervezett kereszté ■­y k­ritttáért k­ivül : aZ a. *11.* kdu­ók területén a kath. egyház í­télti meg legtöbb pogányt In, Kínában, Japánban, Ázsia ni­széiben, valamint Amerikában­­ és gujabban Afrikában. Az Európából űzött szerzetesek és apácák ezrei missiók területére repülnek a gőz árnyain és ott véreznek el, dőlnek ki Krisztus országának terjeszté­sében. A germán, az angolszász, a la­tin, a szláv népfajok nemzetiségi, világhatalmi versengésében és élet­halál harcában a kath. egyház ma is egy világító Pharos, mely kierő­szakolja a figyelmet és tiszteletet csak­­úgy a pápagyűlölő Luther köve­tőjétől, Vilmos német császártól, mint az angol VIII. Henrik utódjá­tól; kierőszakolja az istentelenség metropolisában uralkodó köztársasági elnöktől csak­úgy, mint a Szent Pé­tert apostol utódjával rivalizáló Péter­­cárnak leszármazójával. Ilyen, az egész földkerekségen tekintélylyel biró, a legnagyobb er­kölcsi és lelkihatalmat képviselő té­nyező a kath. egyház. Ilyen intéz­ményhez tartozni, akár egyszerű hí­vőnek akár egyházi funkcionárius­nak minőségében, az emberek, a vi­lág porondján is a legnagyobb ki­tüntetés. Már túl vagyunk azon, hogy kath. hivő vagy pap voltunkat valaki nekünk vagy az általunk vezetett intézményeknek hatással, szemére hányja. Istennek ezen csodás művét a kath. egyházat azonban nekünk ka­tolikusoknak első­sorban kell meg­ismernünk, tanulmányoznunk,­­cso­dálnunk, szeretnünk, hozzá ragasz­kodnunk , elveit szívünkbe fogadnunk, tettekben gyümölcsöztetnünk. Ez a kívánatos voforra. US s látná­­ a rk­íi­­ta ke­­tény polgártárs rajtunk mind­nyájunkon, mindig és mindenütt, nem azt az alázatosan „pax“-ot emlegető gyáva lelkületet, nem is a dühtől tajtékzó agitációt, hanem az önzet­len és bátor keresztény lelkületet, akkor elnémulna a sok igaztalan tá­madás, alaptalan ráfogás, nevetséges ferdítés, és mi volnánk az, aminek Bubreg teklamus“ c­­sodik (javított jelent a napok: törekedett a jóakj vánalmainak fehe igy a kis füzetke* a mír,ez inkább megh használható legyen, káté füzetke jelen all a legrövidebb és legki. vecske az iparos tani látok részére a legszüks tudnivalóknak elsajátítás, szemsmind a legszükség gyanánt is szolgálhat a le gyermekeknél. A jó szülő Családnak ájtatos tisztele buzgó követése mellett, a legjobban tanulhatják belőle s miként kell gyermekeiké módon­­ ; ■ . ez nevel . ^____ * elkész urák ezt, mint a leghasznosabb isk. emlékkönyvet is, az­ iskolával kinőtt híveik­nek és különösen két. szülőknek a legme­legebben ajánlhatják. A füzetkék ára dara­bonként, épúgy mint az els­ő kiadásnál, fűzve 16, kötve 20 fillér.­­ Tömeges megrende­lésnél (50 példánytól kezdve) minden pél­dánynál 4 fillér árkedvezményben is része­sül a megrendelő. Megrendelhető pedig egyelőre még csak a kiadónál , Bubreg­h Béla hitoktatónál, Pécsett. s lennünk K-D jnyező mit­­­lomban. Ez vagyunk La juk­a : Sajtó nem ! nem i radc I kai. ! gitsz­­­a~ i­­ lik ez .kon. n

Next