Pécsi Közlöny, 1903. február (11. évfolyam, 26-48. szám)

1903-02-01 / 26. szám

1968. február 1. „PÉCSI KÖZLÖNY Imássy, Kalmár, Hatvani, Kardos alig egy ár szóból álló szerepeiket jól játszották, hisszük, hogy a farsangban még sok telt árat csinál majd ez a bohóság akkor is, a az első előadást nem nézte is végig z­sufolt ház! NAPI HÍREK. Pécs, 1903. január 31. W&T Ismételten felszólított hátralékos előfizetőinket felkér­jük hogy hátralékos előfizetésü­ket lehetőleg posta fordultával egyenlítsék ki, nehogy kényte­lenek legyünk a lap megküldését beszüntetni. fees 52. k. város meteorology állomása jegyzetei. 1903. jan. 31. d. u. 2 órakor. Barometer re­dukált) 770,2 mm. sülledő. Hőmérsék — 5’6 oC. Hőm. maximuma 7-1 °C Hőm. minimuma — 2 8 OC tegnapi. Páranyomás 5­3 mm Relatív nedvesség 79 °/c. Harmat pont — 0.4 oC. Felhőzet 1. Szélirány s erő. SW. 3 Csapadék 24 órai. 000 mm. Időjóslat: Száraz hűvös derült, később borulás. Közgyűlési naptár. A pécsi polgári daloskor közgyűlése február 1én­ Szent Vince Egylet , febr. 1 én A Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztár közgyűlése február 2-án A Pécsi Mecsek­ Egyesület tisztújító közgyű­lése febr. 15-én A Magyar Munkás Nyug­­díjegylet közgyűlése február 22-én. A pécsi takarékpénztár köz­gyűlése február 22-én­ Rab­segélyző Egylet , már 9.­­ én XIII. Leó pápa jubileuma. A­kik február hónapját az örökvárosban töltik , azoknak nagyszabású és eddig úgyszólván nem látott egyházi ünnepségekben lesz részük. Február 7-én kezdődik ez az ünnep­kör azzal, hogy a Szentatya maga mond ünnepi gyászmisét elődjéért, IX. Pius pá­páért, a­kinek halála éppen negyedévszá­zados fordulóján esik arra a napra. Nagyon valószínűleg a Szent Péter-templomban lesz ez a nagy gyászmise, s a pápa személye­sen fog benne pontifikálni, a­mit, tekintet­tel agg korára, több év óta nem szokott megcselekedni, s csak csöndes misét mond házi kápolnájáb­a; ezt azonban nagyon ritkán hagyja el. Ezenfelül a köztemető melletti Szent Lőrinc bazilikában is fényes istentiszteletek lesznek; ebben van ugyanis eltemetve IX. Pius, s pompás sírboltjára a világ összes egyházmegyéi adakoztak. Némi tüntetés jellege lesz annak a gyászisten­tiszteletnek, mert a hónap elején Viktor Emánuel, az első olasz király halálának volt a huszonötéves fordulója, s ezt nagy nemzeti tüntetés mellett ünnepelték meg. A február 20-iki nap azonban még fényesebb lesz , mert ez XIII. Leó pápa megválasztásának ugyanannyi idejű fordu­lója. Ezen a napon a pápa ünnepies és nyilvános konzisztóriumot fog tartani, a­melyre a külföldön lakó összes bíborosokat is meghívta, ezenfelül számos érseket és püspököt, valamint más egyházi és világi notabilitásokat, a­kik valósággal kitüntetés­nek vehetik, ha arra a konzisztóriumra meghívót kaptak. Ebben a pápa nagy be­szédet fog mondani, a­mely valóságos be­számoló lesz arról, hogy egy negyedév­­százon át miként kormányozta a rábízott egyházat, s milyen eredményeket ért el. A szent atya most dolgozik ezen a monu­mentális beszéden, a­melyet a szertartási teremben fog elmondani; ez a terem a S­­it. Péter templom előcsarnoka fölött van, s nagyobb a legnagyobb vatikáni termeknél, például a Sala Ducaténál is. Különösen meg nem hívottak is jelen lesznek ezen a konzisztóriumon, számos idegen és zarándok, a­kik jegyeket kapnak a belépésre ; közöttük a rendkívül előkelő urakból és hölgyekből álló angol zarándok­lat, a­melyet a norfolki herceg, Anglia volt postaminisztere vezet. Az óriás idegenfor­galom is tulajdonképpen februárban fog megindulni. Március 2-án lesz a pápa kilencven­­három esztendős, e napon is lesznek ün­nepies Te Deurr­ok. Március harmadika még fényesebb lesz, akkor lesz koronázásnak évfordulója, s a Szent Péter templomban a diplomáciai kar, néhány uralkodó családbeli herceg és hercegnő jelenlétében Rampolla fogja tar­tani az ünnepies misét, a sixtusi kápolna híres énekkara ének­el, s Perosi, az európai hírű pap-maestro fogja dirigálni. XIII. Leó pápa is jelen lesz ezen a misén , a belépő­jegyek száma, a­melyek ez alkalomra érvé­nyesek, negyvenezer; viszonylag azért igen kevés, hogy az óriás bazilika túl ne legyen zsúfolva. Este pedig nemcsak a Szent­ Péter templom homlokzata lesz fényesen kivilá­gítva, a­mi különben minden Szent Péter Pál napon megtörténik, hanem a kupola is, a­mi 1870 óta, a mióta Roma Olaszország fővárosa lett, nem ismétlődött, hogy a világgá züllenek mind a ketten. Ne te, vedd el, szakasztott Marisunk. De mikor az asszony érte nyúlt, hogy elvegye mégis csak megcsókolta a kis por­tékát. — Gyerek, itt nincsen semmi munka. Az utolsó gyalupadot is elvitték. Éhen kell dögleni az embernek. És az járt az­ öregnek a fejében, hogy még vacsorát se tud adni a jövevényeknek És ökölbe szorult a keze. Hanem a Józsi melléje ült és elkezdett neki beszélni. (Az asszonynép még egyre nyalakodott talakodott.) Hogy két segéddel dolgozik, nemsokára harmadikat kell fo­gadni. Hogy az Isten mennyire megsegítette. — Nem seget az, gyerek, senkit se. A Józsi csak beszélt, beszélt. Hogy mennyivel jobb volna, ha ők is feljönnének Pestre, az öregek. Nem igaz, hogy ott drága az élet. Ha az ember zsugorgat, kuporgat, még olcsóbb, mint idelenn. Persze csak eleinte nehéz. De most már túl vannak a nehezen, hála Istennek. Ha a papa, meg a mama feljönnének, van még egy kis szoba ott a műhely mellett. A papa fölvigyázna a munkásokra. Meg, ha úgy tetszik dol­gozhatna is. Finomabb munkát, a­miért jobban fizetnek. Az öreg csak hallgatta, hallgatta. Nem szólt semmissé, de a feje már rábólogatott a beszédre. — Kaszinónk is van, de milyen. Ha papa úgy vasárnap délutánonként egyet mulatni akar, ott van a kaszinó. Van új­ságja, amennyi csak kell, van kuglija, meg mindene. Jó, igaz kerösztény újságok. Meg van kis dalárda is, nekünk asztalosoknak külön. Oszt’ ha fizetünk az egyletbe, ka­punk segítséget is, ki hogyan. Akkor, ami­kor nincs munka, vagy ha valami betegség baj van a háznál. A Mans, mikor feküdt, négy hétre kapott segítséget. Orvos, patika ingyen dukál, hála Istennek, kevés szükség volt rá eddig. Az öreg csak bólongatott. Az ital, mintha tisztára kiment volna a fejéből. Lassan rátámasztotta a fejét a kezére, az­tán csak nézett maga elé. Nem szólt egy szót se. — De jó volna, ha a papáék feljön­nének. Nekünk is, magunknak is. Itt úgy se megy a munka. Ezt a kis házat el kel­­lene adni, ahogyan veszik. Kis embernek jobb, ha nincs a magáéban. Mi bérbe la­kunk. Pontosan fizetünk, oszt’ nincs gond semmire. Meg is kívánjuk a háziúrtól, hogy rendbe’ legyen minden. A kis Maris az meg a mi örömünk. Papáéknak is az lenne. Talán majd ád az Isten párját is . .. Nagyot fohászkodott az ember, aztán csak fölkelt és kiment, egyenest a kony­hába, ahol az asszony épen valamit koty­vasztani akart a jövevényeknek. A kicsi Maris a tűzhely körül lábatlankodott, az anyja, meg a szemét törülgette. Nagy sírásba voltak még mindig. — Te asszony eredj a korcsmába. Hozz nekem egy liter bort. Mondd, hogy utolsó. Mondd a zsidónak, hogy nem látja többé az én pénzemet. Holnap kidoboltat­­juk ezt a rongy házat. Oszt’ elmegyünk Pestre a Marisékhoz. A Marisnak se kellött egyéb, úgy oda­ugrott az apja nyakába, mintha csak oda­nőtt volna. — Édes jó apám, hát nem haragszol ugy­e ? Az asszony meg, mint a­kinek szó­fogadás a kenyere, nem szólt semmit se, csak már bogozta a kendőt az állán, hogy kiinduljon a­­ korcsmába. Az ember odament hozzá. Nagy lassan mondta, hogy a többiek ne hallják. — Te asszony, előbb, hogy elmennél, gyújtsd meg azt a mécset. Lesz kenyerünk. A Mária mégis megsegélt. Dunay László: 3 Gyertyaszentelő Boldogasszony Holnapután Ülií meg a kath. egyház emlé­­kezetet annak, hogy Szűz Mária Jézust a templomban bemutatta. A hívek is utánoz­zák e napon a Boldogságos Szüzet és Jé­zusnak, kit Simeon ott a jeruzsálemi temp­lomban e napon a világ világosságának nevezett, jelképét, a tiszta virágkelyhekből származó viaszgyertyát szenteltetnek és visznek körül a templomban vagy azon kívül zengedezvén öröménekeket. A pécsi

Next