Pécsi Közlöny, 1903. május (11. évfolyam, 99-123. szám)

1903-05-01 / 99. szám

1903. május 1. .PÉCSI KÖZLÖNY- nek felvéve, ezek lapjai átteendők azon község elöljáróságához, melyben laknak. Ezen eljárás követendő azok lapjaival is, kik az összeírás után távoztak. Az igy be­fejezett és lezárt összeírás fő eredményei szeptember 20-ig — a D) mintán — a kir. tanfelügyelőséggel közlendők. Az ezentúl egy példányban szerkesz­tett összeírások — a hozzájuk tartozó se­gédtáblákkal együtt — a községi irattárban megőrzendők s iskolalátogatás alkalmával a tanfelügyelők azt megvizsgálni tartoznak, esetleg 3 napra be is kérhetik. Évenként legalább egyszer a szolgabírák is kötelesek azokat megtekinteni. A tankötelezettség teljesítésének nyil­vántartására az összeírási ívek jobb oldalai (22—25. rovat) szolgálnak, e végből azok, a beiratások után haladéktalanul összeha­­sonlítandók a községben levő összes isko­lák stb. felvételi naplóival, mi végből ki­adatnak az összeirási ívek az iskolai ható­ságnak, több iskola esetén pedig egy meg­határozott időben a községházán eszközöl­hető. A be nem irt tanköteles szülőit az elöljáróság megidézi s záros (3—8 nap) alatti beiratkozásra utasítja s nem teljesítés esetén bírságol (1968. XXXVIII. tc. 4. §.) és más községbeli tankötelesek, vala­mely rájok nézve nem illetékes intézetbe akarnak felvétetni, kötelesek az E) mintájú nyomtatványon kiállított bizonyitványnyal igazolni, hogy ott, hol illetékesek, az össze­írásban fel vannak véve s ugyanezen nyom­tatványon igazolja az intézet igazgatója, hogy az intézetbe felvétettek. Ezen bizo­nyítványt a tanköteles gondozója 8 nap alatt az illetékes elöljáróságnak megküldeni tartozik, ki a felvételt bejegyzi és e bizo­nyítványt megőrzi. Az iskoláztatásra nézve előforduló akadályok szinte feljegyzendők, de az ily okok mérlegelésénél az elöljáróságok a köz-Ennyi ború után végre derű! Az egy­mást szerető szívek romanticizmusa költözik az erős hajlékba, midőn János főherceg nejét, a tizenhat éves Annát, Plochl­auseei postamester leányát vezette a csendes brand­­hofi kápolna szerény oltárától Schenna bástyái közé. Koronát adott szerelméért és nem bánta meg . Felesége a „meráni grófnő,“ angyala volt az egész környéknek. A sze­gény, a beteg, a szenvedő áldotta meg halá porában is. Elárult népe pedig ma is könnyes szemmel zarándokol a schennai mauzóleumba, hol védő angyala porával pihen az igaz népbarát, János főherceg, és érdemes fiuk, Ferenc, földi maradványa. Schenna ormán e bánatos síremlék, a virágok kelyhén gyöngyöző nemzet könyük harmatával hangosan prédikál: »Homályba borul a földi fény . . . halál előtt mindnyá­jan egyenlőek vagyunk­* A halál lehelete csapja meg arcunkat, e kegyeletet parancsoló síremlék küszöbén. Tompa fájdalom járja át szivünk ! ... De béküljünk ki sírunk zordon éjjelével, fölötte is mint e drága hamvak felett, a halál dia­dalmas győzőjének, Jézusnak megváltó ke­­resztje lebeg ! Föltámadás, sfrontáli viszont­látás, isteni magasztos eszme, légy milliószor köszöntve ! Miként a görögök nem csak szivet, hanem vallásos szivet vittek az idegenbe, igazgatási bizottság és kir. tanfelügyelő uta­sításai szerint kötelesek eljárni. A beiratkozott tanulók pontos iskolába járásának ellenőrzése céljából az iskola vezetője minden hó 15-én és utolsó napján kiállítja a mulasztási kimutatást s kézbesítő könyv kapcsán az iskolaszéknek átadja. Az iskolaszék az igazolatlanul mulasztó gyermek gondviselőjét maga elé idézi s el nem fo­­gadható ok esetén a mulasztási kimutatásra írja a kirovandó pénzbírságot s legfeljebb hét nap alatt az elöljárósághoz átteszi, kéz­besítő könyv mellett. Az elöljáróság az első ízben a mulasz­tókat meginti, esetleg a kirótt bírságot be­hajtja, melyet elismervény mellett az illető iskola pénztárába haladéktalanul beszol­gáltat. Minden község "iskolamulasztási nyil­vántartó könyvet" vezet, melyben feljegyzi a tett intézkedéseket. A kir. tanfelügyelők és szolgabirák e könyvet ellenőrözni tar­toznak. Az óvó és tankötelesek számáról stb készítendő statisztikai kimutatás egyik pél­dányát az elöljáróság megőrzi, a másik példányt a központi statisztikai hivatalnak küldi meg. Ezen statisztikai kimutatást a tanítók kötelesek a rendelkezésekre bocsáj­­tott adatokból elkészíteni. A szükséges nyomtatványok, a m. kir. központi statiszt. hiv. által a községek ké­relmére, m­egfelő mennyiségben, ingyen küldetnek meg, de a nyomtatványok elkal­­lódása vagy elrontása esetén annak terhére szerzendők be, kinek kezén hasznavehetet­lenekké váltak, ez esetben a Pesti könyv­nyomda részvénytársasághoz kell fordulni (Bpest, V. Hold-utca 7.) A most ismertetett rendelet 1903. jún. 1 ével lépett életbe. — Úgy a tiroli is, az élet legsivárabb pont­jaira, elhagyva mindent, Istenét viszi lelké­ben magával és a legmagasabb hegycsú­csokra, hol csak alig látsz egy-két házat, templomot találsz bizton! A kis faluban is a plebánia-templomon kívül, a szt. Márton és a szt. György temp­lomával találkozunk. Az elsőnek főoltárképe a festőművészet remeke, az egyesített gól és renaisance styl páratlan példánya. Az utóbbi kisebb, román stylű alkotás, melyet az alatta vájt (mélyedés) üreg tesz híressé, mint a mondakörből ellestem. A terület már a passer-völgyiek birtoka­­ volt, de festői tája miatt a schennaiak ma­guknak szerették volna megszerezni. Perre került a dolog. Egy schennai polgár saru­jában az saját földjéből tett egy maroknyit, és azt fölhúzván, törvény előtt megesküdött a Passervölgye mellett, hogy a föld melyen áll nem passed, hanem schennai, így győz­tek a schennaiak. A gonosz lelkű embert azonban e szikla­üregen át magával vitte a gonosz szék­em. Fél órányira Schennától van a gyö­nyörű Masul-vizesés. Mindenkiből a csodál­kozás, az dragi diatal tör e látványra elő, csak az óriási Hirzer orma hallgat, félve őrizvén az idegen előtt az alpesi rózsa balzsamos illatában fürdő, hegy­lánc védte tájat ! A „Jövendődnél. (Interwiew). A Pécsi Közlöny ma egy éve: napi­lap. Minden cigány a maga lovát dicséri — igazságát érezvén, nem méltatjuk az elmúlt évben megfutott (néha ugyan sántikáltunk) — pályáját. Tudjuk, hogy mi magunk iránt nem volnánk elfogulatlanok, felkerestük a „Jövendőit, hogy mit szól a kérdéshez, biz­­tat-e jövővel. S a könyvalaku újság szokott stilizált stílusán felelte: — Homeros, a kymei lantos, az öreg utcai énekes kötetnyi verseket irt, vagy 25000 sort. Még máig sem íródott, kelet­kezett és látottt nap — és hold — és vil­­lámlámpa világot*) külömb vers. Pedig vol­tak azóta költők szép számmal — a Pallas Lexikon se tudná hány. . . • Volt egy főhadnagyom. A katonai irálytant tanította az önkénteseknek. Ha valaki írásbeli feladatában margót hagyott, nem irt ki a sor végéig, azt versirónak ne­vezte. S mint költőt elrettentő például szel­lemeskedése tárgyává alacsonyította. Homeros versei nem ilyenek. Home­ros minden idők legnagyobb dalos elbe­szélője. Alig feledte el a világ, hogy egy­általán élt-e vagy sem az öreg utcaénekes, máris felfedezték és kijelentették a kritiku­sok, hogy Hellas tucatkirályai a legreme­­kebb versek hallgatói valának. Kritikusok­ról lévén szó, csodálkozhatnánk, ha nem találtak volna benne hibákat. Ráfogták, hogy hébe-korba a jó öreg Homeros is szundi­kált. Természetes, hogy mikor mi olvastuk az öreg hátrahagyott verseit, szintén szun­dikáltunk. Közte-közte. Akár csak mi írtuk volna az Odysseiát és Iliást. Nem csoda, hisz egy évnél tovább tart, míg végükre jut az ember. Azt pedig alvás nélkül nem lehet kibírni. Homeros idejében az emberek csak nappal éltek. Éjjel az alvás kedves köteles­séget teljesítették. S ha valaki nappal el­szundikált, mindjárt meg volt a hiba. Példa rá Homeros, — Köszönöm. Értem ,jövendős úr. Ma az emberek — mintha nem szeretné­nek aludni, folyton talpon vannak. S ha az, a­ki vezet embereket, maga van s el­alszik, — hiba. Társakra van szükség. Hogy míg az egyik szundikál, ébren legyen valaki.-------A toborzás még folyik. — S az uj munkatársak a régiekkel karöltve fogják szolgálni az olvasó kö­zönséget. S a pénzt­ olvasó közönség okosan tenné, ha a Pécsi Közlönyt olvasná. A pénzt küldje be nekünk, majd megolvas­suk mi. Juvenális. A párbér. Osztom Müller K.-nak a párbérfizetés­ről szóló cikkében kifejezett nézetét,­­hogy a canonica vizitatio nem oly szerződés, melyet a mai viszonyoknak megfelelőleg megváltoztatni nem lehetne. Abban az idő­ben helyes volt a javadalom ily módon. *) Térszűke miatt a többi világ mellőzve (pl. ó és új világ, kutya világ stb.) .

Next