Pécsi Közlöny, 1903. június (11. évfolyam, 124-145. szám)
1903-06-03 / 124. szám
eszébe, hogy csupa udvariasságból is egy magyar éljent kiáltson. Az aradi megyegyülésen a magyarok szidalmazása és vad lárma közben követelik, hogy a megyegyülési jegyzőkönyv magyar mellett oláh nyelven is vezettessék, s midőn az alispán fel akarja őket tévedésekről világosítani, erőszakoskodnak, nem hallgatják meg, mert hisz nem a világosságot, a zavarost keresik. Államellenes felfogásukat nem csak hírlapjaikban, melyek folyton Kárpátokon inneni Romániáról beszélnek,hanem tankönyveikben is elárulják. Földrajzaikban az oláhok részére foglalják le Magyarország délkeleti részét egész a Tiszáig. Történelmükben a rómaiak egyenes leszármazóinak, Erdély őslakóinak vallják magukat, míg a magyarok csak jött-ment betolakodók, kiket ki kell űzni az ősi hazából. Politikai téren a passivitást hirdetik ugyan, tényleg azonban a legveszélyesebb hódító politikát űzik, valóban iparkodnak a magyarok alól kirántani a földet. Az oláh bankok uzsorakamatra adnak pénzt a megszorult magyar földmivesnek, s midőn fizetni nem tud, irgalom nélkül elveszik földjét, s az így összeharácsolt apró földdarabokból közép birtoktesteket alkotnak, azt oláh ügyvéd, tanár stb. uraknak igen kedvezményes áron eladják, hogy így egy vagyonos és erőteljes oláh intelligenciát, középosztályt teremtsenek, s majd erre támaszkodva kezdjék meg a harcot ellenünk. Szóval bármerre tekintünk, a legsivárabb kép tárul elénk. A nemzetiségi törvény megalkotása óta 35 év múlott el s a szabadelvű kormány e drága időt nem arra használta fel, hogy az abban tett engedményekkel megnyert nemzetiségeket szorosabban fűzte volna a magyar állami eszméhez, hanem tétlenül nézte azon engedményekkel való visszaélést, sőt lelketlen agitátorok működését a magyar állami eszme ellen. De azért mégis mi vagyunk a zsarnokok és soviniszták. Majd egy másik cikkben teszünk egy kis összehasonlítást a magyar nemzetiségi politika és azon eljárás között, melyet más nemzetek követnek a nemzetiségekkel szemben. Biztos szer a fogfájás ellen. . (Német után.) Éjfél után egy óra lehetett. Delnői barátom, a finánc, dühösen ugrott fel ágyában. „Hát már sohase lesz vége ennek a bömbölésnek ?“ — ordította inkább, mint kiáltotta. A szomszédasszony, egy nyugalomba vonult dada, ijedten hányta magára a kereszteket s szinte remegve nyöszörögte : „Uram, ne hagyj! Decemberben mennydörgés! ” Mielőtt azonban dörgött volna (már t. i. a mi felnői barátunk), Pisti fiacskája vagy két óra hosszat tornászott a hanglétra minden fokán azzal a következetességgel és kiállhatatlansággal, mely a legszelidebb embert is kihozza türelméből. — Megbolondulok, ha sokáigy tart — dörögte lágyabban a finánc, olyanformán, mint mikor a vihar már élvonaléban van. Gyertyát akart gyújtani. Csakhogy az éjjeli szekrényen kidőlt a viz s a gyújtók eláztak. — A bagó rúgja meg ! — tört ki újra a fináncból a harag. Fölkelt, hogy a kabátjában keressen gyújtót. Eközben Pisti újra elkezdte nótáját. Becsületére legyen mondva, szivet inditóan csinálta. Fejére húzta a takarót s olyan félelmesen, mintha a föld mélyéből jönne, hangzott a jajgatása. „Földrengés !“ szuszogta a szomszédban a dada s görcsösen kapaszkodott meg az ágya fejében. — Jaj, jaj ! — ordítja Pisti, kézzellábbal rugdálózva. . Brumm . . . eldőlt az éjjeli szekrény. — Haszontalan kölyök, — méltatlankodik Delnői. — Nem mondtam tegnap, hogy húzasd ki azt a rossz fogat? Most békesség volna! Kopognak. — Hát ez már ki ? Mit akar ? — Én vagyok, a szomszédasszony. Az Istenért, eresszenek be. Delnői magára kapja ruháit s kinyitja az ajtót: — Hát magának mi baja ? — Jaj, úgy félek. Ki hallott ilyent : tél középén vihar, mennydörgéssel! — Vihar mennydörgéssel ? Az ám, ez az élhetetlen kölyök ordít itt egész éjjel. Hanem azt megmondom, holnap kihúzatod azt a fogat, ha belehalsz is. — Ne-e-e-m, nyafog Pisti a takaró alól . . . — A foga fáj a gyereknek ? Hiszen azon mindjárt segítek, szólt a nyugalomba vonult dada. Néhány perc múlva egy skatulyával tért vissza. Abban aztán volt mindenféle csudadolog a Pisti fogfájása ellen. A füle mögé hólyaghúzat rakott, a fogára szegfűolajba mártott vattát, a fülébe egy gerezd foghagymát dugott. S mikor mindezzel készen volt, holmi csodafüvekkel úgy megfüstölte a gyereket, hogy az apja is alig győzött tüsszögni tőle. Pisti egy ideig csendesen volt, hanem csak azért, hogy utána annál nagyobb erővel gyújtson rá. — Jaj, jaj, auau, huhuhu ... kiköpte a vattát, kirántotta a füléből a foghagymát, a füstölgő szereket meg a szegény asszony fejéhez vágta. Debnői, a finánc, némán szemlélte ezt a jelenetet. Aztán fogta a skatulyát, az asszony hóna alá dugta s avval a határozottsággal, mely a fináncokat oly előnyösen jellemzi, mondá : Jó éjt, szomszédasszony ! A szegény dada megértette az értelmes beszédet és hazament, ő pedig odaült a Pisti ágya szélére s lágyan, mint az orgona vox coelestis-e, kezdett beszélni : — Lásd, fiacskám, ez így nem mehet tovább. Sem te, sem én nem tudunk aludni. Aztán neked milyen kínjaid vannak! Nézd, holnap szépen elmegyünk a Bokor bácsihoz, az majd kihúzza azt a csúnya fogat. Ne félj, nem fog ám fájni. Én is huzatok „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1903. június 3. A nemzet küzdelme. A Magyarország írja : Megbízható forrásból közöljük, hogy a berlini udvarnál széltében elterjedt hír szerint Ferenc József magyar király a katonai javaslatok ügyében hajlandónak nyilatkozott az engedmények terére lépni. Tudósítónk ma még tartózkodik a tervbe vett engedmények terjedelme iránt fölvilágosítást adni. Felhatalmazott azonban annak közlésére, hogyaz engedmények a magyar nyelv és a magyar zászló érdekeit célozzák. A magunk részéről egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy a korona előbb-utóbb teljesítenifogja a nemzetnek élő törvényekben lefektetett jogait. A függetlenségi párt győzelme Nógrádon. A nógrádi kerületben a választás szombaton késő éjjel végződött. Kálosy Józsefet 48-as függetlenségi programmal 81 szótöbbséggel választották meg Prónay Mihály ellenében. A választás nagy küzdelemmel, de rendben folyt le. Az első szavazatszedő bizottságnál Prónayra szavazott 563, Kálosyra 450, a másodiknál Prónayra 366, Károsyra 560. A nógrádi kerületben a múlt választásnál egyhangúlag választották meg a kormánypártjelöltjét, a boldogult Scitovszky Jánost. Az közhangulatot mindenesetre érdekesen jellemzi, hogy ahol a függetlenségi párt amúltkor még jelöltet sem állíthatott, ott most győzelemre vitte lobogóját. Talán nem túlzunk, ha ebben a tényben a jövendő választások kedvező prognózisát látjuk. NAPI HÍREK. Pécs, 1903. jul.ius 2. Foci 52. k. város muorologiai állomása jegyzetei. 1903. május 30 d. u. 2 órakor. Barometer redukált 757*7 mm. emelkedő. Hőmérsék . 24'0 *C Hőm. maximuma 28'1 OC Hőm. minimuma — 11*9 fC tegnapi. Páranyomás 14'6 mm Relatív nedvesség: 66 °/c Harmat pont 10,8 oC. Felhőzet 7 Cumb. Szélirány s erő. SW. 3. Csapadék 24 órai. Időjóslat: Változékony, meleg, zivatar hajlám. A nagyváradi eset. Pénteki számunkban megemlékeztünk a nagyváradi jogakadémiában előfordult sajnos esetről. Szándékosan nem foglalkoztunk bővebben az ügygyel, meg akartuk várni a miniszter döntését, mert eléje terjesztették az ügyet; ma is csak azért teszünk róla rövid említést, mert az ügy oly nagy port vert fel a sajtóban ; majdnem minden lap feljajdult, s a szabad gondolkozás megsértését, a tudomány üldözését látja az esetben. Somlót a tudomány mártyrjának, tanártársait a sötétség előharcosainak nevezik el. A legtöbb lap cikke e nagy hangú frázisok körül forog, a dolog mélyére nem hatnak le, azt a benyomást nyeri az ember, hogy Somló cikkét el sem olvasták, hanem egyszerűen megteszik őt a tudomány egyedüli előharcosának, az „önálló ítélet, mély gondolkodás, az igazság becsületes kutatásában követett eredeti felfogás“ nagy mesterének. Egyedül a „Magyar Szó“ kriti