Pécsi Közlöny, 1903. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1903-09-01 / 196. szám

2 minden percben végzetszerűleg csap­hat le vele ránk. Csak még most ne engedjük magunkat megreformáltatni, mert hiszen Apponyiék úgyis lelkiismeret­­furdalást hoztak közénk. És már ez is sajnos állapot. Apponyi feltűnni kezdő napja úgy sem fog sokáig ragyogni a mi égünkön. Majd addig áskálódunk ellene, meggyanúsítva őt fel- és lefelé egyaránt, hogy hama­rosan elmegy majd a kedve a hata­lom kezelésétől. Mi tudunk igenis akarni, ha va­lakit ránk küldenek felülről. Annak az akaratát akarjuk mi is. De addig is a jelszavunk Ábrányi Emil egy versének e refrénje : „Sybariták! Csak összetartsatok!“ Hírek a nagyvilágból. Franciaország : Saintesben egy szárny­­vasút megnyitása jó alkalmat nyújtott is­­mé Combesnak, hogy megszokott frázisait hangoztassa. Üdvözölte a vasutat, mint oly eszközt, melynek segélyével a köztársasági eszmék oly vidékekre is behatolnak, melyek eddig a gyalázatos reakció fészkei voltak s újból hangoztatta, hogy addig nem nyug­szik, mig a sötétség előharcosával, az egy­házzal és klerikalizmussal nem végez ; majd megtámadja és gúnyolja azon köztársaság­pártiakat, kik lehetőnek tartják a keresztény­ség és a szabadság eszméinek összeegyez­tetését. Lám, lám! Combes úr, amint tudjuk expap és a tudományok doktora és még sem tudja,­hogy az egyház volt a szabadság kezdeményezője, a mai civilizáció bölcsője, nem tudja, hogy a középkorban egyedül az egyház védelmezte a szolgákat uraik zsarnoksága ellen s hogy a napjainkban is az egyház, régi hivatásához híven, védel­mezi a szegényeket, a szerencsétleneket, a nyomorultakat az őket környező veszélyek ellen, azokat segélyezi, bátorítja, erősiti. Különben nagyon komikus, hogy mi­kor Combes beszédjében szidalmazza az egyházat, mint a szabadság elnyomóját, ugyanakkor azokat, kik beszédjét „Éljen a szabadság* közbekiáltással merték zavarni, mint klerikálisokat elfogták. A francia kultúrharcnak egyik érdekes okmánya lesz Mgr. Turinaz nancy-i püspök levele a meurtbeet-moselle-i prefektushoz, melyben jogi érvekkel utasítja vissza a mi­niszterelnök azon rendeletét, hogy a szer­zeteseket nem lehet saecularizálni, ha a szer­zet Franciaországon kívül még valahol fen­­áll, vagyis ha nincs az egész világon be­szüntetve és felfogásának helyességét bi­zonyítja a troyes-i, roueni törvényszékek és a párizsi legfőbb semmi­tőszék két ítéle­tével, melyek ugyanazon álláspontra helyez­kednek és a templomokban fellépő saecu­­larizált szerzeteseket mindenkor felmentették. Miért is kijelenti a bátor püspök, hogy a miniszterelnök rendeletét semmibe sem veszi, hanem a saecularizá­t szerzeteseknek az egyházi működést továbbra is megengedi, sőt megparancsolja. Úgy látszik nemcsak a francia püspöki karban, hanem a bíró­ságban is van elég bátorság és füg­getlenség. Nagy feltűnést keltett Lockroynak, a volt francia tengerészeti miniszternek erős kritikája a francia tengeri haderő fölött. Szerinte P­el­­­e­t­a­n a jelenlegi tengerészeti miniszter bámulatos gondatlanságával telje­sen deorganizája a francia tengeri erőt. A középtengeri haderőt Pelletan az ország ér­deke helyetti néhány választója érdekének áldozza fel. A hajóknak nincs elég szónek, a személyzet is oly csekély, hogy e miatt nem küldhette Franciaország flottáját Ma­rokkó ellen, pedig a a politikai érdek úgy kívánta volna. Ha háború ütne ki, védelem nélkül lennénk kiszolgáltatva az ellenségnek. „Palletan kezében — mondja Lockroy —a francia tengeri haderő, mely egykor leg­erősebb részét képezte a honvédelemnek, a politikai választások eszközévé sülyedt­. Ezt úgy kell érteni, hogy a haditengerészet részén való szállításnál kedvez nagyon Pal­letan választóinak, minek következtében­ „a nemzeti védelem elhanyagoltatik, s a választók érdeke lép előtérbe.“ Anglia. Lord Göschen angol admi­rális 1899-ben az angol alsóházban egy beszédjében hivatkozott arra, hogy a ten­geri haderő óriási költségei gazdasági vál­sággal fenyegetik az egyes államokat, miért is határt kellene szabni az egyes európai államok tengeri befektetéseinek. D’Estournel­­les du Constant fraccia író a Petite Répub­lique-ben nyílt levelet intéz Dibcassé fran­­czia külügyminiszterhez melyben Lord Gos­chen szavait úgy magyarázza, hogy Anglia szeretné leszerelni nagy tengeri haderejét és talán kezdeményező lépésre is hajlandó len­ne e téren. E kérdésben meginterjúvolták a napokban Sir John Colombot királyi tanácsost, az angol alsóház egyik tegkin'égas tag­jait, ki nem csak gyakorlatilag, hanem iro­­dalmilag is sokat foglalkozott a tenyészet­tel, ő egészen máskép értelmezi Lord Goschen szavait s szerinte Anglia nem csak, hogy nem hajlandó kisebbíteni tengeri had­erejét, hanem még egy nemzetközi konfe­renciától sem vár sokat e tekintetben, mert a mai viszonyok között lehetetlennek tartja a tengeri haderő leszerelését. Az a királyi bizottság, melyet a dél­afrikai háború megbírálására kiküldtek, be­adta véleményét, mely nagyon kedvezőtlen. Szemére veti a vezetőségnek, hogy nem készített haditervet s a hadi vállalat helyének sem természetét, sem kiterjedését nem is­merte. Az élelmezés hiányait is felsorolja s nagyon sajnálja, hogy még mindig nem gondoskodtak eléggé arról, hogy a jövőben hasonló bajok ne ismétlődjenek. Magának a fővárosnak védelme is sok kívánni valót hagyott hátra. Az újoncozás is nehéz kér­dés ; az a hadsereg a maga egészében a közepesen nagyon alul áll. A koló­nias csapatok a jövő háború esetén kitűnő anyagot nyújtanak ugyan, de csak oly feltétel mellett, hogy gyakorolt tisztjeik lesznek és a fegyelmet fenntartják. Salisbury lord halála Angliában min­denütt a legnagyobb megületődést idézték elő; VII. Eduárd király sürgönyileg fejezte ki részvétét a családnak ; az angol lapok hosszasan foglalkoznak az elhunyt érde­meivel, a Times nem kevesebb, mint 13 hasábban foglalkozik vele ; még azok a la­pok is, melyek politikai ellenfelei voltak dicsérik az elhunytnak nagy államférfim képességét és kiemelik lojalitását.­­ Ha­lála napja épen ötvenedik évfordulója volt annak a napnak, mikor a politikai küzdő­térre lépett. Halála némi változást idéz elő a kormányban is, a­mennyiben a külügy­minisztériumban új al­államtitkárra lesz szükség. Ezt az állást eddig lord Cranborne Salisbury legidősebb fia töltötte be, most ő lesz Salisbury marquis, s mint ilyen tagja lesz az urak házának, az alsó házban sem helye sem szava nincs, azért kell helyébe mást kinevezni. Németország: Nagy feltűnést keltett a Vorwärts egyik cikke, mely szerint Span­­dan közelében Pishtlswerder szigeten egy hatalmas kastélyt építenek, mely a császár külön rezidenciája lesz, a szigetet pedig nagyon megerősítik és hozzáférhetetlenné teszik; mindezt a szocialistáktól való féle­lemből. A Nordallgemeine Zeitung hivata­losan megcáfolta e hírt, de a Vorwärts nem csak föntartotta azt, hanem Trotha és Eb­­hard építészt nevezte meg, mint a­kik az épülő kastély terveit ismerik. Mint Trotha, mint Ebhard építészt nyilvánosan megcá­folták ez állítást. A Vorwärts közleménye nagy botrányt okozott, miért is felelős szerkesztőjét Leidot letartóztatták felségsértés miatt, de a Vor­wärts ennek dacára fenntartja hírét. Olaszország: Az olasz lapok sokat foglalkoznak egyrészt az olasz király párisi útjával, s Loubet római útjával, mely hi­vatva van a két ország között a jó barát­ságot megszilárdítani; másrészt a cár ró­mai útjával is, mely utóbbi a szentpétervári és bécsi lapok közlése szerint október 20­ és 30 ika között fog megtörténni, Lamsdorff gróf kíséretében. Sőt most már azt is remélik az olasz lapok, hogy Ferenc József is láto­gatást tesz Rómában, mert szerintök a Va­tikánban sokkal kedvezőbb e tekintetben a hangulat, mint volt azelőtt s a Quirinál lá­togatóit is hajlandók a Vatikánban fogadni, ha úgy járnak el, mint az eddig is foga­dott nem katholikus fejedelmek, hogy a Quirinálbó­ nem egyenesen hajtatnak a Va­tikánba, hanem előbb az illető ország nagy­­követségére, mint exterritori­ális területre. E dolog azonban nem valószínű s legalább egy időre nagyon bizonytalan. Oroszország: Kelet-Ázsia miatt Japán­nal még mindig nem jött létre a teljes egyezség. Újabban Oroszország elfogott több japán hajót, melyek Kamcsatkában halat akartak vásárolni. Tilos kereskedelem címén fogta el őket , 28 tisztet fogságban tartanak, 278 közembert japán területre szállítottak. Az az orosz flotta, a­mely a macedóniai események miatt Iniada előtt horgonyzott, a cár parancsára visszament Szebaszto­­polba. A Novoje Vremia szerint az orosz és osztrák törekvések a macedóniai refor­mok tekintetében teljes hajótörést szenved­tek, mert más reform nem létesült, mint a zsandárság és rendőrség újjászervezése, ez pedig nem elegendő a keresztény lako­sok életének biztosítására, miért is tovább kell menni a reform követelésekben, ha békésen akarják megoldani a macedón kérdést. A macedón forradalom. Tag­dhatat­­lan, hogy a macedón forradalom napról- PÉCSI KÖZLÖNY, 1903. szeptember 1.

Next