Pécsi Közlöny, 1903. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)
1903-09-01 / 196. szám
2 minden percben végzetszerűleg csaphat le vele ránk. Csak még most ne engedjük magunkat megreformáltatni, mert hiszen Apponyiék úgyis lelkiismeretfurdalást hoztak közénk. És már ez is sajnos állapot. Apponyi feltűnni kezdő napja úgy sem fog sokáig ragyogni a mi égünkön. Majd addig áskálódunk ellene, meggyanúsítva őt fel- és lefelé egyaránt, hogy hamarosan elmegy majd a kedve a hatalom kezelésétől. Mi tudunk igenis akarni, ha valakit ránk küldenek felülről. Annak az akaratát akarjuk mi is. De addig is a jelszavunk Ábrányi Emil egy versének e refrénje : „Sybariták! Csak összetartsatok!“ Hírek a nagyvilágból. Franciaország : Saintesben egy szárnyvasút megnyitása jó alkalmat nyújtott ismé Combesnak, hogy megszokott frázisait hangoztassa. Üdvözölte a vasutat, mint oly eszközt, melynek segélyével a köztársasági eszmék oly vidékekre is behatolnak, melyek eddig a gyalázatos reakció fészkei voltak s újból hangoztatta, hogy addig nem nyugszik, mig a sötétség előharcosával, az egyházzal és klerikalizmussal nem végez ; majd megtámadja és gúnyolja azon köztársaságpártiakat, kik lehetőnek tartják a kereszténység és a szabadság eszméinek összeegyeztetését. Lám, lám! Combes úr, amint tudjuk expap és a tudományok doktora és még sem tudja,hogy az egyház volt a szabadság kezdeményezője, a mai civilizáció bölcsője, nem tudja, hogy a középkorban egyedül az egyház védelmezte a szolgákat uraik zsarnoksága ellen s hogy a napjainkban is az egyház, régi hivatásához híven, védelmezi a szegényeket, a szerencsétleneket, a nyomorultakat az őket környező veszélyek ellen, azokat segélyezi, bátorítja, erősiti. Különben nagyon komikus, hogy mikor Combes beszédjében szidalmazza az egyházat, mint a szabadság elnyomóját, ugyanakkor azokat, kik beszédjét „Éljen a szabadság* közbekiáltással merték zavarni, mint klerikálisokat elfogták. A francia kultúrharcnak egyik érdekes okmánya lesz Mgr. Turinaz nancy-i püspök levele a meurtbeet-moselle-i prefektushoz, melyben jogi érvekkel utasítja vissza a miniszterelnök azon rendeletét, hogy a szerzeteseket nem lehet saecularizálni, ha a szerzet Franciaországon kívül még valahol fenáll, vagyis ha nincs az egész világon beszüntetve és felfogásának helyességét bizonyítja a troyes-i, roueni törvényszékek és a párizsi legfőbb semmitőszék két ítéletével, melyek ugyanazon álláspontra helyezkednek és a templomokban fellépő saecularizált szerzeteseket mindenkor felmentették. Miért is kijelenti a bátor püspök, hogy a miniszterelnök rendeletét semmibe sem veszi, hanem a saecularizát szerzeteseknek az egyházi működést továbbra is megengedi, sőt megparancsolja. Úgy látszik nemcsak a francia püspöki karban, hanem a bíróságban is van elég bátorság és függetlenség. Nagy feltűnést keltett Lockroynak, a volt francia tengerészeti miniszternek erős kritikája a francia tengeri haderő fölött. Szerinte Peletan a jelenlegi tengerészeti miniszter bámulatos gondatlanságával teljesen deorganizája a francia tengeri erőt. A középtengeri haderőt Pelletan az ország érdeke helyetti néhány választója érdekének áldozza fel. A hajóknak nincs elég szónek, a személyzet is oly csekély, hogy e miatt nem küldhette Franciaország flottáját Marokkó ellen, pedig a a politikai érdek úgy kívánta volna. Ha háború ütne ki, védelem nélkül lennénk kiszolgáltatva az ellenségnek. „Palletan kezében — mondja Lockroy —a francia tengeri haderő, mely egykor legerősebb részét képezte a honvédelemnek, a politikai választások eszközévé sülyedt. Ezt úgy kell érteni, hogy a haditengerészet részén való szállításnál kedvez nagyon Palletan választóinak, minek következtében „a nemzeti védelem elhanyagoltatik, s a választók érdeke lép előtérbe.“ Anglia. Lord Göschen angol admirális 1899-ben az angol alsóházban egy beszédjében hivatkozott arra, hogy a tengeri haderő óriási költségei gazdasági válsággal fenyegetik az egyes államokat, miért is határt kellene szabni az egyes európai államok tengeri befektetéseinek. D’Estournelles du Constant fraccia író a Petite République-ben nyílt levelet intéz Dibcassé franczia külügyminiszterhez melyben Lord Goschen szavait úgy magyarázza, hogy Anglia szeretné leszerelni nagy tengeri haderejét és talán kezdeményező lépésre is hajlandó lenne e téren. E kérdésben meginterjúvolták a napokban Sir John Colombot királyi tanácsost, az angol alsóház egyik tegkin'égas tagjait, ki nem csak gyakorlatilag, hanem irodalmilag is sokat foglalkozott a tenyészettel, ő egészen máskép értelmezi Lord Goschen szavait s szerinte Anglia nem csak, hogy nem hajlandó kisebbíteni tengeri haderejét, hanem még egy nemzetközi konferenciától sem vár sokat e tekintetben, mert a mai viszonyok között lehetetlennek tartja a tengeri haderő leszerelését. Az a királyi bizottság, melyet a délafrikai háború megbírálására kiküldtek, beadta véleményét, mely nagyon kedvezőtlen. Szemére veti a vezetőségnek, hogy nem készített haditervet s a hadi vállalat helyének sem természetét, sem kiterjedését nem ismerte. Az élelmezés hiányait is felsorolja s nagyon sajnálja, hogy még mindig nem gondoskodtak eléggé arról, hogy a jövőben hasonló bajok ne ismétlődjenek. Magának a fővárosnak védelme is sok kívánni valót hagyott hátra. Az újoncozás is nehéz kérdés ; az a hadsereg a maga egészében a közepesen nagyon alul áll. A kolónias csapatok a jövő háború esetén kitűnő anyagot nyújtanak ugyan, de csak oly feltétel mellett, hogy gyakorolt tisztjeik lesznek és a fegyelmet fenntartják. Salisbury lord halála Angliában mindenütt a legnagyobb megületődést idézték elő; VII. Eduárd király sürgönyileg fejezte ki részvétét a családnak ; az angol lapok hosszasan foglalkoznak az elhunyt érdemeivel, a Times nem kevesebb, mint 13 hasábban foglalkozik vele ; még azok a lapok is, melyek politikai ellenfelei voltak dicsérik az elhunytnak nagy államférfim képességét és kiemelik lojalitását. Halála napja épen ötvenedik évfordulója volt annak a napnak, mikor a politikai küzdőtérre lépett. Halála némi változást idéz elő a kormányban is, amennyiben a külügyminisztériumban új alállamtitkárra lesz szükség. Ezt az állást eddig lord Cranborne Salisbury legidősebb fia töltötte be, most ő lesz Salisbury marquis, s mint ilyen tagja lesz az urak házának, az alsó házban sem helye sem szava nincs, azért kell helyébe mást kinevezni. Németország: Nagy feltűnést keltett a Vorwärts egyik cikke, mely szerint Spandan közelében Pishtlswerder szigeten egy hatalmas kastélyt építenek, mely a császár külön rezidenciája lesz, a szigetet pedig nagyon megerősítik és hozzáférhetetlenné teszik; mindezt a szocialistáktól való félelemből. A Nordallgemeine Zeitung hivatalosan megcáfolta e hírt, de a Vorwärts nem csak föntartotta azt, hanem Trotha és Ebhard építészt nevezte meg, mint akik az épülő kastély terveit ismerik. Mint Trotha, mint Ebhard építészt nyilvánosan megcáfolták ez állítást. A Vorwärts közleménye nagy botrányt okozott, miért is felelős szerkesztőjét Leidot letartóztatták felségsértés miatt, de a Vorwärts ennek dacára fenntartja hírét. Olaszország: Az olasz lapok sokat foglalkoznak egyrészt az olasz király párisi útjával, s Loubet római útjával, mely hivatva van a két ország között a jó barátságot megszilárdítani; másrészt a cár római útjával is, mely utóbbi a szentpétervári és bécsi lapok közlése szerint október 20 és 30 ika között fog megtörténni, Lamsdorff gróf kíséretében. Sőt most már azt is remélik az olasz lapok, hogy Ferenc József is látogatást tesz Rómában, mert szerintök a Vatikánban sokkal kedvezőbb e tekintetben a hangulat, mint volt azelőtt s a Quirinál látogatóit is hajlandók a Vatikánban fogadni, ha úgy járnak el, mint az eddig is fogadott nem katholikus fejedelmek, hogy a Quirinálbó nem egyenesen hajtatnak a Vatikánba, hanem előbb az illető ország nagykövetségére, mint exterritoriális területre. E dolog azonban nem valószínű s legalább egy időre nagyon bizonytalan. Oroszország: Kelet-Ázsia miatt Japánnal még mindig nem jött létre a teljes egyezség. Újabban Oroszország elfogott több japán hajót, melyek Kamcsatkában halat akartak vásárolni. Tilos kereskedelem címén fogta el őket , 28 tisztet fogságban tartanak, 278 közembert japán területre szállítottak. Az az orosz flotta, amely a macedóniai események miatt Iniada előtt horgonyzott, a cár parancsára visszament Szebasztopolba. A Novoje Vremia szerint az orosz és osztrák törekvések a macedóniai reformok tekintetében teljes hajótörést szenvedtek, mert más reform nem létesült, mint a zsandárság és rendőrség újjászervezése, ez pedig nem elegendő a keresztény lakosok életének biztosítására, miért is tovább kell menni a reform követelésekben, ha békésen akarják megoldani a macedón kérdést. A macedón forradalom. Tagdhatatlan, hogy a macedón forradalom napról- PÉCSI KÖZLÖNY, 1903. szeptember 1.