Pécsi Közlöny, 1903. október (11. évfolyam, 221-247. szám)
1903-10-01 / 221. szám
1903. október 1. PÉCSI KÖZLÖNY: létesítsünk egyesületeket; emeljük fel mi is szavunkat a sajtóban s utasítsuk vissza hazug rágalmaikat. Mig azonban ezen nemzeteknek s nekünk is a német sajtóval szemben meggyőződéshez kell folyamodnunk, elhitetni velük, hogy a német birodalmi érdek nem az, hogy ellenünk zúdítsa esetleg itt élő rokonnyelvüeket, hanem hogy hazánk elég erős legyen a már előnyomuló szláv elem visszatartására, mely feladatra csak mint szövetségeseket nyerhet meg bennünket. Az osztrák alldeutschokat ellenben csak legyőznünk lehet, meggyőzni soha ! Leghatározottabban kell kikelnünk üzelmeik ellen, mert önző anyagi érdekük a magyar gyalázás, s magyarfaló sajtóik magyargyűlölettel mételyezik az igazi németet s az erdélyi szászt is. Tiltsuk csak ki társadalmunkból az osztrák alldeutsch sajtót, jobban fog jajveszékelni, mint a német „Jugend bojkottálásakor. Talán még nem késő ! ? Talán még orvosolhatjuk az elhanyagolt bajt ! ? Ha kíméletlen támadásaikra erélyesen felelünk s alaposan munkálkodunk, akkor megmentette hazánkat a pangerman akciónál erősebb reakció a nemzeti túlkapásoktól. Sz. Mennyi idő alatt hozható be a magyar vezényszó. Ez a kérdés sok oldalról lett még az utóbbi időben is vitatva. Egy cs. és kir. főhadnagy erre a kérdésre hozzánk beküldött soraiban a következőket mondja: A magyar vezényszó, szerintem, azonnal vagy legföljebb 1—2 év alatt a csapatoknál behozható oly módon, hogy a hadügyminisztérium egy úgynevezett párhuzamos Exsider Reglementet (gyakorlat szabályzatot) ad ki, melyben az összes vezényszók és magyarázatok úgy magyarul mint zárjelben mellette németül is bentfogla tatnak. Ily módon 2-8 hónap alatt azok a tisztek is, akik esetleg egy szót sem tudnak magyarul, könnyen elsajátíthatják a vezényszót, hisz a bevonult újonclegénységtől is a nyolcheti kiképzés után megkövetelik, hogy az összes német vezényszavakat pontosan tudja, amelyre exercitozik, tehát a sokkal intelligensebb tisztektől csak meg lehet követelni, hogy a magyar vezényszavakat ugyanannyi idő alatt megtanulják. A magyar vezényszó föntjelzett gyors behozatala aztán nagy mértékben megkönnyítené az úgynevezett szolgálati nyelv bevezetését. Ez utóbbinál már egész más szempontok mérvadók, mert ez a katonai hatóságok és parancsnokságok egymás közti levelezési nyelve, valamint a jelentések, értesítések és írásbeli rendeletek és parancsok, parancsnokságoktól vagy katonai személyekül e nyelven történnek; itt tehát nem lehet oly sablonszerűig eljárni, mint a vezényszónál s azért mindenekelőtt szükséges, hogy a katonai parancsnokságok, hatóságok és irodák személyzete lassan kint megtragyarosodjék, ami a hadsereg gyors vérkeringését tekintve, tíz év alat könnyen lehetséges. Nagy fontosságot nyernek természetesen a közeljövőben a katonai nevelőintézetek, és pedig úgy a közös hadseregbeliek, mint a honvédségiek. A mostani statútumok szerint a Ludovika Akadémiából mint a honvéd hadapródiskolákból is az olyan növendékek, kik a német nyelvet szóban és írásban leírják, közös hadseregben ezredekbe oszhatók be saját kívánságukra. Ezt a rendelezést a jövőben oda kellene kiterjeszteni, hogy minden növendék, ki a hadseregben ki van szolgálni tekintet nélkül a nyelvre oda osztassák be. Továbbá a közös hadsereg magyarországi hadapródiskoláiban kizárólag magyarnak kell a tannyelvnek lenni. Kellő szorgalom mellett minden növendék 2—4 év alat■ teljesen megtanulhat magyarul, eltekintve attól is, hogy a magyar illetőségű növendékek, mielőtt a hadapródiskolába fölvétetnek, már 4 középiskolai osztályt végeztek, tehát a magyar nyelvben némileg jártasoknak kell lenniük, ha nemzetiségi vidékről származnak is. Minthogy Magyarországon ez idő szerint katonai műszaki és tüzérségi intézet nem létezik, amít egy ilyen mielőbb felállítatnék, a bécsi katonai műszaki akadémián azon növendékekből, kik honosságuk stb. következtében magyar ezredekhez fognak beosztatni, egy magyar alosztályt (Abtheilung) kellene fölállítani, melynek tagjai a magyar vezényleti és szolgálati nyelvet kötelesek volnának a tanidő tartama alatt elsajátítani. Ez annál könnyebb volna, mert jelenleg is köteles minden növendék egy nemzetiségi nyelvet a föntemlített idő alatt megtanulni. Ily eljárással tehát a magyar vezényszó pár év alatt, a szolgálati nyelv legföljebb 8—10 alatt a szolgálatra nézve minden hátrány nélkül lenne behozhat. Természetes, hogy a magyar törvényhozásnak, de főképp az ellenzéknek ez alatt az idő alatt ellenőrzési jogát a legszigorúbban kellene gyakorolnia, mert amit nem nagyon siettetnének a hadseregben , az a magyar nyelv használata, még abban az esetben is, ha ez törvényben lesz iktatva. Ami pedig az esetleg teendő ígéreteket illeti, ezekre semmit se lehet adni, mert ismerve a hadsereg vezető köreinek erről való nézeteit, meg vagyok győződve, hogy ily módon sohasem lesz magyar vezényszó és szolgálati nyelv, sztrájkok egyre gyarapodóban volt. Hozzájárul az a körülmény is, hogy a sztrájkokat munkásszervezetek rendelték el s úgy intézkedtek, hogy azok a munkások szüntessék be a munkát, akik az illető confiktusban részt nem vettek. Nagyban divatozott a strikes sympatetic szobása is, amelynél fogva más szakbeli munkások is csupa szolidaritásból a munkát beszüntették. A boycottálás szintén hatalmas fegyver az amerikai munkások kezében a munkaadók, gyárosok stb. ellen. When we boycott a thing, we leave it alone. Ha valamit boycottálunk, mondja az amerikai munkás, magára hagyjuk. Ezzel meg akarják puhítani az illetőket, ha a sztrájk magában gyönge eszköz lenne kezeikben. Emlékeztet az egyházi interdictum és excommunicatióra, mint az erkölcsi megfélemlítés eszköze. Boycott tudvalevőleg egy kegyetlen jószágkormányzó volt Írországban, akit az izlandi nemzeti liga boycottált 1879-ben. Közvetlenül az aratás előtt munkásai felmondották a szolgálatot, cselédei elhagyták és senki nem akadt az országban, aki hozzá elszegődött volna. Bérkocsisok, vendéglősök sem szolgáltak neki, terményeit a vasút nem szállította. Végre erős katonai fedezet alatt az ország távoli részéből jöttek munkások, de ekkorára elromlott már a gabonája. Boycot Amerikába költöző, de egyidejűleg ott a boycott is meghonosult. Leginkább akkor használják, ha a vállakozók nem syndicatusbeli munkásokat szerződtetnek sztrájk alkalmával. Ilyenkor hírlapi cikkekés körlevelekben megtiltják a vásárlást a boycottáltnál, nála munkába állani, vele érintkezni, beszélni, enni, inni tilos. Németországban sörfőzdéket és vendégeket boycottáltak a szociáldemokraták, különösen ha nem bocsátották a helyiségeket rendelkezésükre. Németországban már többször Unfug-nak, kihágásnak minősítették a boycottot, Amerikában azonban némely bírói felfogás szerint nem képez büntető cselekményt, mert minden munkás megkérheti barátját, ismerősét, hogy ne támogassa az ellenségét. Az amerikai munkástestületek vezéremberei szintén interdictum alá vetették némely sörgyár termékeit, s tettek kísérleteket a new-yorki kikötőből való eltávozását megakadályozni olyan hajóknak, amelyek nekik ellenséges szénbányákból fedezték szükségleteiket. 1892-ben két valóságos munkásforradalom színhelye volt az Unnio. Hamestead vidékén (Pansylvania) a fémipari munkások sztrájkoltak a bérkérdés körül való összetűzés következtében. Carnegie etablissementja idegen munkásokat akart szerződtetni, s hogy jogait érvényesíthesse, a rendőrség gyöngesége következtében Pinkerton magánrendőőri intézetéhez fordult segítségért Cincinnatiba. Pinkerton néhány száz felfegyverezett emberének fedezete alatt jöttek az új munkások két hajón éjjel, hogy csöndesen elfoglalhassák helyüket a műhelyekben. A sztrájkolók azonban, allig felfegyverkezve, megakadályozták a partraszállást. Az első kísérletnél egyetemes lövöldözés fejlődött ki, és a későbbi erőlködéseket sem koronázta a siker. A munkások ágyuk és dynamit felett rendelkeztek, vasrudak és erős vaslemezekből készült védmüvek mögé húzódtak s a vízre bocsátott petróleumot a hajók körül meggyujtották. Pinkerton emberei megtagadták magukat s börtönbe kerültek. Mindkét fél sok halottat számlált s a várost és vidéket valóságos pánik fogta el. A sheriff egyik sürgönyt a másik után eresztette a kormányzóhoz. Ez azonban, közel lévén a választások, nem akart ártani a saját pártjának, óvakodott csapatokat küldeni a rend helyreállása végett s ezt csak akkor tette, mikor már körülbelül mindennek vége volt. A sztrájkolók ezt az eljárást kellőleg honorálták is, amennyiben az érkező csapatokat örömrivalgással és zeneszóval fogadták. A sheriffazt a kiér- 3