Pécsi Közlöny, 1904. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1904-01-01 / 1. szám

. A hosszú harc megmentette a hazát attól, hogy a katonai kormány fölös­leges — mert hisz visszavont —kö­vetelésére ezrek —és ezrekkel több újonc vonuljon be, hogy ugyanannyi munkás kéz vonassék el a gazda­ságoktól, ugyanannyival több terhet kelljen az országnak katonai terhek címén viselni. A hosszú harc kényszeritette a hatalmat, hogy a harmincöt éve hatálytalan királyi rendeletnek végre érvény­szereztessék s a magyar tisztek visszakerüljenek a magyar ezredekhez, hogy fiainkat ne olyan tisztek vezessék kiknek érzelmei, gondolkodás módja, nyelve, hagyomá­nyai stb. mind idegen. A hosszú , áldatlannak neve­zett harc szülte meg csak most legu­tóbb azt, hogy a katonaság jelvé­nyei közjogunknak megfelelőleg alakít­tassanak át. Hogy akkor, amikor a közös hadsereg magyar részéről van szó, akkor azt ne a fekete-sárga zsinór és kardbojt, ne a kétfejű sas jellemezze, akkor annak zászlóin ne az osztrák csoda­madár hímzett kép­mása lobogjon, amikor pénzt és vért ennek a hadseregnek a föntartásához a négy folyam és hármas hegy népe szolgáltatja ! A hosszú , áldatlannak neve­zett harc szülte meg, hogy tisztkép­­zőiskoláinkban édeshazánk nyelvét a magyar nyelvet ha nem is kellő, de az eddiginél mindenesetre nagyobb mértékben tanítják. Egyszóval tagadhatatlan, hogy a hosszú, az áldatlannak nevezett harcnak már eddig is feltűnően szép eredményei voltak, s hogy ez az év, amily keveset alkotott a közgazda­ság terén, oly sokat tett a nemzeti becsület kivívása érdekében. Nem vagyunk még ott, ahol bennünk kellene. Szó sincs róla, de­­ az alkalom kezünkben volt, s ha­ nem éltünk vele, ha nem használtuk ki, csupán a mi bününk, letettük fegy­verünket akkor, amikor a siker — a teljes siker már felénk mosolygott. Nem tanultunk a múltból, hogy min­den jogunk érvényesítésére a legel­­keseredetebb harchoz kellett nyúl­nunk. Mi most megijjedtünk a harctól s békét kötöttünk — vagy ha jobban tetszik, fegyverszünetet addigra, amig elleneink újra fegyver­kezhetnek, újra összegyűjthetik ere­jüket. Nem az év sikertelen, az év, a múltba tért idő megadta a legalkal­masabb időt a küzdelemre, mi voltunk gyávák, mi raktuk le a fegyvert. Asszonyok az obstrukcióról. (Folyt, és vége.) 1. ) Hogyne helyeseltem volna az obs­­rukciót, hisz három kis­fiam van, akikről remélem, hogy magyar hadseregben fognak szolgálni és magyar zászló alá fognak es­küdni. 2. ) Családi életünkben nagyon is ne­vezetes változás állt be, amennyiben telje­sedésbe ment nálunk az ismert amerikai adoma . A gyermekek ugyanis azt kérdezték tőlem saját apjukra vonatkoztatva : Ki az a jókedvű képviselő bácsi, a­ki minden vasár­nap nálunk szokott ebédelni ? 3. ) Én azért én csak azt mondom : nagyságos, méltóságos és kegyelmes Poli­tika, nem adná-e vissza nekem egy kicsit az uramat ? Rákosi Viktorné: Nem fél magára zúdítani a női beszé­dek áradatát, egy ilyen bennünket alaposan érdeklő és nem kevésbbé izgató kérdéssel ? Nem volt még elég maguknak az üres beszédekből , szalmacséplésből egy hosszú éven át, a­melyeket az országházban hall­hattak, az újságokban olvashattak, hogy még bennünket asszonyokat eo ipso agyon­­beszélőket is megszavaztatnak? Tudom és olvassuk is a sorok közt, hogy nem kiváncsiak a mi politikai néze­teinkre. Vagy azt tartják, hogy nincs ne­künk e téren önálló felfogásunk, vagy ha van is, hát „mulier tacent in eclezia.“ Azért tehát röviden csak annyit, hogy bár bennünk asszonyokban alaposan kifej­lődött az oppositió szelleme és ennek folytán meggyőződésből támogattuk lelkünkben a Házbeli oppositiót is , (annál is inkább, ha a férjünk mameluk) rájöttem csakhamar, hogy ott bizony most már nem a lelke­sedés, a hazaszeretet tüzeli az oppositió hő­seit, hanem önös célok szolgálatában állnak. Nohát akkor azt gondoltuk, amit minden józanul érző embernek gondolnia kellett, hogy kár ezért a szegény országért, hogy egypár ember herostratesi ambibiciója miatt az anyagi romlás felé ha­ld, az erkölcsi prestibiját elveszti úgy itthon, mint kül­földön, így tehát megfeleltem volna az első kérdésükre, hogy mit tartok az obstrukcióról. S ezek után talán azt is elhiszik nekem, hogy az én nagy ellenszenvem az obstruk­­ció iránt nem egoisztikus felfogásból szár­mazik, nem az asszony beszél belőlem, ha­nem az objektív honleány. De ha áttérünk a második kérdésükre , hogy volt-e az obstrukciónak kihatása a családi életre, hát erre csak azt válaszolha­tom, hogy ami nincs, arról nem lehet beszélni s mióta obstrukció van, családi élet, legalább minálunk, egyáltalában nincs. A férj nincs otthon — soha. A férj vagy obstruál, vagy készenlében tartja magát az obstrukciós hősök szavaztatási mániájával szemben, vagy last but not the least — Isten tudja hol van. A kopegség, az ürügy az országház, az obstrukc.ó. A fővárosi órák pontatlan járása a magyarázata annak ha a meghosszabbított ülések újságba jelzett vége és a férj uram hazajövetele között differenciák mutatkoznak. S Így persze még csak nem is ké­pezheti kérdés tárgyát, hogy örvendnénk-e az obstrukció megszűnésének. Természetes, hogy örvendenénk, ha a parlament újra munkaképes, és férjünk nemcsak címzetes lenne. Kérdés azonban, van-e erre egyha­mar kilátás. Szerény nézetem, hogy ezek­kel az obstruált urakkal szemben úgy kel­lene eljárni, mint a vértanuságra pályázó gyilkos anarchistákkal. A­mint az utóbbi- PÉCSI KÖZLÖNY, 1903. január 1. Év­fordulóra. Temessük el a múlt emlékét Minden gyászos keserv­vel, Te vén fának ifjú hajtása, Te buzdító újév jövel ! Habzó pohárra! üdvözölnek, Kik tőled várnak szebb jövőt, Vigasztald meg a kétkedőket, Buzdíts tettre a csüggedőt, Sűrű, sűrű fátyolt boríts rá A letűnt év emlékire; Ne lássuk mennyi fájdalom­ért És öröm — majdnem semmi se! Hogy poharaink összecsengnek S úgy szólnak mint a gyászharang: Szóljon a múltnak, s nem jövőnknek, Nem a jelennek ez a hang ! Temessük el a múlt emlékét Minden gyászos keserv­vel, Te szebb jövőnek pirkadása, Te buzdító újév jövel 1 N A P I H IR E K. Pécs, 1933. december 31. Pécs 82. k. Táros meteorologiai állomása jelzetei: 1903. december 30. d. u. 2 órakor. Barometer (redukált) 768.7 mm. emelkedő. Hőmérsék­e—18 C. Hőmérsék maximuma — 3­7 ° C. Hőmérsék minimuma -6­0 ° C, tegnapi. Páranyomás 3'2 mm. Relativ nedves­ség 80o/o. Harmat pont — 8'3 oC. Felhőzet 10’ Str. 4. Szélirány s erő E. 3.— Csapadék 24 órai — mm •­­ Időjóslat, műszerek jelzése nyomán: Borús hűvös száraz. Azon t. előfizetőinket, a­kiknek felszólítást küldtünk és még eddig nem küldték be előfizetésüket, kérjük, hogy tartozásukat mielőbb küldjék be. A Pécsi Közlöny minden olvasójának, minden munkatársának s minden jóakarójá­nak ezúton kíván boldog újévet a SZERKESZTŐSÉG. Újévi üdvözlések a vármegyén. Fejérváry Imre dr. dr. főispánnál tisztelegni kívánók részére a vármegye kisebb ülés­termében egy ív van kitéve, amelyen a tisztelegni kívánók neveket aláírják. Ugyan­ezen az íven fejezi ki jókívánságait a tiszt­viselői kar is. A városházán az újévi tisz­telgések szintén a polgármesteri helyiségben kitett iven történnek. Adományok a nőegyletnek. Bá­ró Fejérváry Imréné a vásárra­­utólag 20 koronát adott, Minkovszky Emilné a nő­egylet által fentartott népkonyhára Baranya Szabolcsról küldött 20 koronát. A kegyes adományokért fogadják ez után is az el­nökség hálás köszönetét. Megtérés. A vaiszlói rom. kath. templomban Sz. István első vértanú ünne­pén, Nagy János czuni lakos az ev. ref. felekezetből a róm. kath. egyházba visz­­szatért. Eljegyzés: Tóth László Budapestről feljegyezte magának Pécer Gizikét.

Next