Pécsi Közlöny, 1904. március (12. évfolyam, 34-42. szám)
1904-03-03 / 34. szám
l vasztó bánattal. — Az a nemzet fog majd diadalmaskodni minden nehézségen, melynek testét, vérét a Megváltó teste és vére táplálja s kelti uj életre. Mert miként a magból, mely a földben rothad, a nap sugarára uj növényzet kel ki, úgy támaszt belőlünk egy uj nemzedéket az Oltáriszentség szerető sugára. Szerető sugár te, leborulva kérünk, olvaszd fel szivünknek rideg fagyosságát, te nevelj belőlünk egy jobb nemzedéket, hogy a magyar újra igen boldog legyen és igen hatalmas az idők végéig. N A P I H I R E K. Pécs, 1904. március. Pécs Is. i Táros wtnologiai állomása jegyzetek 1904. március 2. d. u. 12 órakor. Barometer predukált) 7585 mm. emelkedő. Hőmérsék 35 °C Hőmérsék maximuma 70 °C. Hőmérsék minimuma 0-9 °C, tegnapi. Páranyomás 49 mm. Relativ nedvesség 836/c. Harmat pont —813 oC. Felhőzet lOo Cum. Str. SE. Szélirány s erő NE. 8— Csapadék 24 órai: nyomok, időjóslat, műszerek jelzése nyomán« Változékony enyhe, elvétve csapadék. Azon. előfizetőinket, akiknek felszólítást küldtünk és még eddig nem küldték be előfizetésüket, kérjük, hogy tartozásukat mielőbb küldjék be. A kakasdi missió. Kár volt a fenti címet használni, ugyan ki olvas mai nap a missióról, meg vagyok győződve, hogy a legtöbben, kik ez újságot kezükbe veszik, és a cím miatt átugorjék ezen értesítést. Mindezáltal meg kell írnom a kakasdi missió történetét, mert ezzel tartozom a megyénkbeli missio-egyletnek s vétenék azon sok jólelkű embertársa ellen, kik még fogékonyak a természetfeletti kegyelmi eszközök bámulatot keltő hatása iránt. Reggel három óra felé visszamentem a kávéházba. Tejesen üres volt Galambos ült csak egy pohár gőzölgő grog mellett, s üveges merev tekintettel, az ég tudja hová, nézet. Oda telepedtem melléje. — Mi jutott eszedbe teneked, aki a feltűnést, a botrányt annyira kerülöd, hogy annak az egész ismeretlen, talán képzeletbeli asszonynak ennyire az ügyvédjéül szegődtél ? Aztán oly hirtelen ! — Nem értesz tudom, s tudom, hogy nem ért meg senki ebben a városban. Az az asszony, akiről ez az idegen — előttem nem idegen— beszélt, első szerelmem volt, kinek emlékét ma is őrzöm s aki engem miatta kosarazott ki. Elképzelheted, hogy mit szenvedtem az alatt, míg kitört belőlem a harag. Megint elmerengett. Nem zavartam. — Szegény ! Szegény! Hónapos szoba, varrógép mellett megőszülve, megcsúnyulva — nyomorogva. Csak azt sajnálom, hogy az arcába nem ütöttem a gazembernek ! Ebből a pár szóból oly mélyen beleláttam szegény Galambos Andrásnak a lelkébe ! Február hó 20-án, szombat este 5 órakor léptem a missió megnyitására zsúfolva megtelt templom főoltára elé, bemutattam az ezen időre egyedül megjelent Romaisz Ferenc nádasdi esperes plébánost, tudattam híveimmel, hogy a jelen 8 napra tervezett missiót, az egyházmegyénkben pár évvel ezelőtt alakult missió-egylet fogja tartani s e célból holnap érkeznek meg Weisz János ményoki esperes és Rudolf Mátyás diósberényi plébánosok. Nagy örömmel tudattam a hívekkel, hogy e mostani missió 25 éves papi jubileumom alkalmával tett fogadásom eredménye, midőn 1902. év augusztus hó 4-én szent Arital sirja felett Páduában miséztem. Menj testvér, — mondám az egyetlen missionáriusnak, hirdesd az örök igazságokat a lelkek megtérésére, de állj meg előbb s nézd e dús aratást, e rengeteg néptömeget s örülj velem a jövendő sikernek. így kezdődött az egy hétre tervezett elki hadjárat, mely szakavatott vezetés mellett, bámulatot gerjesztő fáradalmak után, a missionáriusoknak az emberi gyarlóság ellen minden nap meg-megújuló támadásai közepett, teljes, feltétlen győzelmre vezetett. Hét évvel ezelőtt a lelkek meghódításában oly hírneves és szerencsés lazatista atyák Medics és Lolok önfeláldozó működése, mély nyomokat hagyott hátra híveim lelkében, s megvallva az igazat, aggodalom nehezült lelkemre, midőn a még újonc éveit élő egyházmegyei missió-egylet lépett a nagy hadvezérek nyomába. Tudtam, hogy a hadi felszerelés ezeknél is egészen teljes, nem kételkedtem az önfeláldozás hősies megnyilvánulásában sem, azonban, hogy a robbantó anyagok oly mérhetlen tömege felett rendelkezzenek, erre nem voltam elkészülve. Isten különös kegyelméből én is már 27 éve viselem a kardot, és szolgálok azon hadseregben, mely nem múlandó, hanem örök hazát van hivatva szerezni; mindazáltal mégis meglepett az az ügyes, tapintatos harcászati modor, melyet e három misszionárius tanúsított. Mintha egész életükben tereptant tanultak volna, észrevétlenül fértek a bűnös szivéhez s midőn azt hatalmukba kerítették, mint egy ellenséges várat, a szó szoros értelmében, felrobbantották. Meghatottság fogta el az embert, látva az ájtatoskodók naponta meg-megujuló tömegét, látva azt a töméntelen, megszámlálhatatlan férfit, nőt, 15 évtől 80 évesig várva reggel 5-től déli 12 óráig délután 28 óráig, mig a Szentlélektől áthatott s megerősített miszionáriusok elé kerülhettek. Előttem állt egész "fenségében Betsaid", a jeruzsálemi hires gyógyforrás, melynek vize időről-időre az angyal által felzavartatott s a kik először bocsátkoztak bele — teljesen meggyógyúltak. Így lelkileg meggyógyulva kerültek ki híveim is eme lelki fürdőből, melyet az isteni kegyelem egy egész héten át fakasztott községünkben s melynek vizét a három missionárius nem szűnt meg folyton és folyton kavarni, a félénkeket bátorítani, a vonakodókat erőltetni s a megrögzötteket rémíteni. Ha valaki hallotta Weisz János mányoki esperest a pokolinjait utánozhatlan közvetlenséggel, borzalmat keltő példáival s az isteni megtorló igazság erejével festeni, — az ha lelkét nem is terhelik főbenjáró bűnök — legalább néhány napig nyugtalanul fog aludni. Romaisz Ferenc mesterileg működött a vallásos meggyőződés felkeltésére, Rudolf Mátyás pedig — egyházmegyénk ifjú konfeszora lángbuzgalmával apostoli szeretettel bilincselte le a hívőket. Ilyen tapasztalt, alaposan készült és fáradhatlan hadvezérek mellett a győzelem sikere biztos. Csak most tudom felfogni és kellőleg méltányolni az egyházmegyei missió egylet nagy horderejét s a jövőre kiható megbecsülhetetlen hasznát a lelkek meghódításának heroikus munkájában. A ki mivelnek lelki örömet, a községnek beset s önmagának mondhatlan megnyugvást akar szerezni, az forduljon bizalommal az egyházmegyei missióegylethez, tartasson missiót s mindezekben költség nélkül azonnal részesülhet. Ignoti nulla cupido, ha megismerjük az egyletet, sohasem mellőzzük. Anderte József: A Pécsi Kath. kör felolvasó estélye. Vasárnap d. u. 1/16 órakor tartotta meg a Pécsi Kath. Kör ez évben első sa sorban 73-ik felolvasó estélyét, amelyre a felolvasó estélyek rendes látogató közönsége, a szokott nagy számban jelent mag. A felolvasó asztalnál ezúttal Károly Ignác székesfejérvári volt pécsi főgymnáziumi tanár jelent meg, aki paedagogiai értekezés sorozatának („Nevelés három ismeretlennel“) negyedik részét olvasta fel „A harmadik ismeretlen“ címmel. A nagyértékű felolvasást lapunk vezető helyen közöljük egész terjedelemben, s különös érdeket ad a felolvasásnak az, hogy ütemes beosztással van írva. A közönség nagy fiegyelemmel hallgatta az érdekes felolvasást és sűrű tapsával honorálta a felolvasást a nyújtott élvezetért. Hisszük, hogy kedves szolgálatot teszünk olvasóinknak a nagyértékű felolvasás közlésével, hogy szok is gyönyörködhessenek bernne, akik távol voltak a felolvasó estétől. A felolvasás a műsor második száma volt, ezt megelőzte az Angszter testvérek által zongorán (Angszter Emil) és harmóniumon (Angszter Oszkár) előadott ábrándja. Az előadott zenemű Ketterer Miolán Tellábrándja volt. A közönség a rendkívül bájos szerzemény előadását nagy figyelemmel hallgatta s tetszésének sűrü jelét adván a felhangzó tapsokban, ismételten ,jó függöny elé hivták a művészeket. Egyik legszebb száma az estélynek az agy zeneköltő művész Lehr Vilmosnak és Lehr Vilmának Programm száma volt. Az agy művész Bernot Grand Concerto op. 7. művét adta elő oly művészettel, hogy hegedű játékát a produkció végével felhangzott viharos tetszés nyilatkozatokra meg kellett ismételni, amikor is egy saját szerzeményű Landlert Grossmütterben címmel adott elő, sőt még egy harmadik számmal is meg kellett szereznie műsorszámát. Hegedű játékát Lőhr Vilma kísérte művészi zongora játékkal, s méltán kivehette részét abból az osztatlan sikerből, amelylyel a közönség atyjának adózott. Szmodis Gizi Váradi Antalnak egy nagyon kedves és szavalatra különösen alkalmas legendáját a „Stella Marist“ szavalta el. A szavaló művésznő előadásainak közvetlenségét legjobban bizonyítja, hogy szavalata végeztével nem egy szemben könny ragyogott. A közönség osztatlan elismerésében volt része a szavalat után. Végül Bieber Mátyás az ő csengő szép baritonján énekelte el Vogl — Loeve egy PÉCSI KÖZLÖNY, 1904 március 3.