Pécsi Közlöny, 1904. április (12. évfolyam, 43-50. szám)
1904-04-03 / 43. szám
ö vön fakadt, mely őt öleli. A nálunk lehetetlen színek keverékében a kicsike is csaknem egészen úgy volt öltözve, mint a Madonna arczú édesanyja, piciiyizett kiadásban volt minden rajta. Mint egyik tojás a másik nagyobbra, hasonlítottak. Mosolygós az egyik, csókos a másik. Olyan kedves volt a gyermek, mint amilyenek közül válogatja az Úr angyalait. Mikor egyik a földön, letört bimbóvá válik, a másik angyal szárnyán repül fel az égbe. Előveszek egy új veretű ezüstpénzt,és teszem azt a kicsikének összefogott kezébe. Gyermekes szégyenlőséggel fogadja, arcza, mosoly és megilletődés között küzd s az anya biztató szavára, alig hallható, elcsukló hangon köszöni, azután az anya és leányka hálás mosolylyal jutalmaznak. A gyermek megy azután, mint fiúk az anya után, én meg a további utamra vándorként s örülök ennek az utolsó szép jelenetnek a svédek földön, mikor más országba indulok. A svéd partról közel jutunk a dánok fővárosába, egyik országból a másikba. Csak a keskeny Öre Lundon kell áthajózni s másfél óra alatt a nagyocska Seeland - szigeten vagyunk, a melyen épült az, több más várossal, faluval. A két ország között a távolság mégis elég arra, hogy az egyik partról át ne láthassunk a másikra. Nagy hajók hiitálták a kis halászcsónakokat. A tenger szélén alant fekvő főváros lassan bontakozik ki előttünk s azt a hatást kelti a szemlélőben, mintha a tenger csoda remeke. Velenczeként a vízből emelkednék fel. Legelőbb a márvány templom nagy kupolája, azután a váracska, a kettős vízárokkal körülvett Frederikrhavn, ágyukkal fölszerelt védmű, végre egyéb városrészek, házak. Megérkezem a dánok földére. A svéd és norvég nép rokonánál vagyok. Származásuk és nyelvük teszi őket azzá ; ez azonban nem zárta ki a czivakodó testvéreknek egymás ellen való háború viselését a múltban. A harmadik skandináv ország fővárosát Koppenhága néven itt hiában keresnék. Kiebenhavn (Kaufmannshafen**) annak az igazi neve, magában foglalja azt a fogalmat, hogy itt, az egykori halászfaluból támadt, I. Waldemár által a XII. században alapított nagy városban a legjelentékesebb kereskedelmi góczpontban vagyunk, melynek azelőtt és azután, hogy a Kauza hajói erre úsztak, összeköttetése van vizen más országok kikötő városaival, úgy, hogy évenként kétezernél több idegen gőzhajó fordul meg a kikötőjében. Nézem a kereskedelmi nagyváros tőzsdepalotáját, Mercur templomát, melyet negyvenöt magasbatörő dísz ékesít. A legnagyobb, hegyes torony, négy sárkányfejű óriás kígyónak a farka összefonódásából áll; a kígyók feje lefelé van fordulva. A kígyó a csalárdság jelvénye lévén, találónak találom a börzére, különösen ha benne nem a pénz az áru értékmérője, hanem fedezetlen határidő üzleteket kötnek. Éjszak világában szeretnek tengerszoros mellett szigeteken építkezni. Itt is így. A lapos Leeland-szigetet egy igen keskeny, széles folyónyi tengervíz választja el a fátlan, kis Amager szigettől. Tehát tulajdonképen arra a két szigetre van építve a város, és a két sziget között elnyúló víz — Kalvebod — kettős parttal olyan alkalmas kikötőt képez, hogy Kattegadban ez a legbiztosabb. Az egykor kiterjedt Dánia, nagy érdekek torlódásából, csak halvány árnyéka a réginek. A főkép szigetekből álló kis ország fővárosa nem olyan mint Stockholm, mely az első megpillantásra rögtön hat a nézőre, sem olyan, amely később hat, mint Krisztiánia, hanem olyan, mely sehogy sem hat. Benne minden olyan ószerű, mogorva, az épületek — mint Londonban ! — időbarnította színűek, de ki nem magaslók. Utczái szűkek, de a tisztaságot elvitatni nem lehet. A házakon sok a cserép virágos ablak, kevés a falköz, mert hosszú a borús tél, világosság kell. Az ablakokban nincsenek redők, csak afféle bolti vászon árnyéksátrak picinyített kiadásban. Az egyik ablakban idősebb magános nő, kutyák iánti szenvedéllyel. Spion, ez sok van az ablakokon. Nem ember, tárgy az, inkább készülék. Az emberek akkor is kiváncsiak, amikor a rossz idő falak közé szorítja őket, akkor is szeretnék tudni, mi történik az utczán. Afféle palacsinta sütő formájú, rézből való készülék az, mely félig nyitott helyzetben akként tétetik az ablak elé, hogy a két külső fele tükröt mutasson. Ez a dánoknak olyan féle unalom űző mulatsága, mint a telefon fülkagylóknak a hallérzékhez való szorítása, melyeket rögtön felfüggesztünk, mihelyt jobb mulatságot találunk. A város (lutheránus) lakónak száma valamivel meghaladja a 375,000-et, de azért élénkséget hiában keresünk. Gyalogjárókkal, rohanó kocsikkal olyan telt utcája, mint akár Berlinben Friedrichstrasse, egy sincs, megközelítőleg sincs. A „Király új piacának“ nevezett tér, amelyen V. Keresztély dán király fekete ónból öntött lovasszobra áll, amelyen tizenhárom utca szalad össze, és melyen a királyi színház is épült, előtérben híres dán költők és színházi királyok szobrával, egyike a királyi székvárosok leglegszebb terének, — de üres, néptelen. Szép az oszlopos Amalienborg Slot. Európa öreg apósától*) vitték a szőkén szép, dán hercegkisasszonyokat trónokra. A régibb, nagy királyi palota leégett, (1884) csak meredező romfalakkal áll. Ézsak megváltozott Dániában. A csendes vérű népet látva, ki hinné, hogy ezek valaha rettegett kalózok voltak, hogy a dán királyok uralkodtak nemcsak Norvég- és Svédországban, de Angolországban is. A dánoknak, a norvégeknek rablótámadásait a világ enyhén bírálja meg, azonban a magyarok betörését Németországba, mely még a vezérek korára esik, azt a német történészek, írók, máig is szemére lobbantják a magyaroknak. Kiki a maga háza előtt söpörjön. Az előre bocsátottak után jónak látom megjegyezni, hogy elbújt a napsugár, és erős borulás támadt az égen, mikor Koppenhágában tartózkodtam, sőt álmos szinű felhők terpeszkedtek a város fölött, később kiöntötték, sűrű, kövér esőcsöppek verdesték a kocsim ablakát. Bár kocsik zörögve száguldottak minden irányban. Belemosódtak a paloták tetejének körvonalai az esőbe, így, komolyra válva, mindent komor színben láttam. De hát minek is esett folyvást júliusban?! Most az én tollam is nehezen indul, nem igen fog, hiányoznak a színek, melyekkel festek, hiszen a várostól és 11 kilométernyi távolságban fekvő híres Klammpenborgi-parkot is csak néptelenül láthattam. A 225 méter hosszú fasorban néhány tengeri fürdőt használó, felgyúrt galléros, esőköpönyegesliázó, csúf, csepergő, megromlott időben, mikor nedvesül az agyvelő, kapkodta hazafelé lábait. Elveszett a népéleti tanulmányom, annak is befellegzett éljesen, mikor a felhők összetömörülve, szakadt, csapkodott, zuhogott, paskolt a zápor, süvöltött a szél, közbül elbődült haragosan az ég. Arátságos időben nem hullámzott sehol a nagyvárosi nép, a robogó kocsiktól sárcsöpp frecscsen, a városon mintha gyász ült volna. Csak a kikötőben cipekedtek terhekkel nagy csontú, roppanó járású alakok. Megpattanásig feszül meg az izmuk, szinte kifogy a lélegzetük. Nehéz munkájuk, rossz vizük dacára sem iszákosak, pedig Dániában nem szokták megvenni a szeszt. Láttam azt többféle ottani s erős angol termékben, az ebéd közben is felhajtogatni. Ide jegyzem néhánynak a nevét: Wishky, Scotch, Gin, Teddy. Valamennyinél jobb a svéd puncs, mely a világ egyik legjobb itala. Kár, hogy olyan nagyon megdrágul, mire hozzánk ér. A kikötőben láttam legtöbbet. Sürgésforgás, dolgozás, verejték gyöngyének erősen gyülekezése homlokon. A hosszú gólya nyak alatt vállcsont előugrása terhektől. Harcsabajuszt ne keressünk. A dánok bajuszt nem viselnek, és ha mégis megeresztik, kurtára van vágva az, a szakálluk egy részét is leszedik, ami marad ebből, rendesen az áll alatt, vagy a kiálló pofacsontig terjedő tömött pofaszakál, torzképet csinál az arcukból, nemhogy jól áll. Képzeljünk még minden szájba rövid pipát. Lovaskatonák, erős, csontos emberek, de azért mégsem afféle markos kurucok, csak vékony legények, zárt sorokban, panyókásan vonulnak el mellettünk, trombitaszó kiharsogja az ütemet, csattognak hozzá a lovak patái. Huszárok volnának, mégsem azok, legalább nem hasonlítanak a mi nyalkáinkra. A lapos, lehetetlen formájú karimátlan és minden ellenző nélküli, mondjuk, egy kisebb szita alakú fejfedő, nem csákó. Az állatkerttel kárpótoltam magamat. Pompás bikkes és tölgyes. Dámgimek és egyéb nagy vadak sokasága. Nagy példányú jeges medve, ritka orangutang. Az egyébként virgonc apró majmok fázékonyan húzódtak meg. Pajkos gyermek nógatja őket pálcájával. Egy-egy állat elbődülése közben hangos kutyaugatás üti meg a fülemet, odafigyelek, megyek a zaj irányában. Egy hatalmas dán dogg példányt látok a terjedelmes állatketrecben, tizennégy vadállattal összetársitva. Ha nem láttam volna, el sem hinném, hogy cimborák: a fehér medve *) Mind a három skandináv országban 1873 óta egy a pénzalap, korona, mely a mi pénzünk szerint 1 kor. 17 fidér. **) Köp mennehafu Hafen dar Haufleute. *) VII. Edvárd angol király vette nőnek egyik leányát, a másikat az elhalt orosz cár bírta. Egyik fia, II Oszkár svéd király leányát vette nőül, a másik fia pedig Görögország királya- Hatalmas rokonság. PÉCSI KÖZLÖNY, 1904 április 3.