Pécsi Közlöny, 1904. május (12. évfolyam, 51-59. szám)
1904-05-01 / 51. szám
1904 május 1. PÉCSI KÖZLÖNY: felül még a nyár folyamán meg fog nyilni a marosvásárhelyi gyermekmenhely. Ezzel, egyelőre legalább be van fejezve a felállítandó állami gyermekmenhelyek sorozata. Requiem Jónás Józsefért. A pécsi Jogakadémia néhai prodirektoráért és jeles tanárjáért, aki különben nagyobb alapítvánnyal is tette nevét emlékezetessé, ma délelőtt 10 órakor volt gyászmise a Lyceum templomban halálának évfordulóján A gyászmisét, amely alatt a vártemplomi férfikarének repüremet adott elő, Wurster József dr. kanonok, a Jogakadémia püspöki igazgató kiküldöttje mondotta nagy segédlettel. A gyászmisén jelen volt a joglyceumi tanári kar teljes számban Mutschenbacher Viktor dr. igazgatóval, az ifjúság és szépszámú közönség. Mócs Szaniszló emléke. Dr. Mócs Szaniszló emlékezetének megörökítésére legújabban adakoztak : Deutsch Kornél 4 K., Koszits Ákos 10 K., Koszits Kamil 4 K, Szivér István dr., Vadnai Jenő, Makai István 2—2 K., Mazary József 4 K., Hartl Gyula 2 K., Sárkány Ármin dr., Schultz Ferencz, Drasenovich Jenő, ifj. Schmidt Bódizsár 1—1 K., Vaszary Gyula 10 K., Tréber Aladár dr. 2 K., Beck Gyula 1 K., Lauber Rezső dr. 2 K., Nendvich Andor 1 K., Schik Jácint dr, Pataky Lucidus, Krach Rezső 10—10 K., Nemathy Fortunáthek, Borcskevics Anzelm 2 K., Engeszer Miklós és neje 5 K, Kaltnecker Károly 2 K., Heflsr N. János 5 K., Cvetkovich Gyula 10 K., pécsi pepnövendékek 16 K., Liebelt Ferenc (Rácpetre) 10 K., Kollár Győző dr. (Szent- Lőrincz) 5 K., Szikorszky Tádé 20 K., Krasznay Miklós dr. 10 K.? ifj. Krasznay Miklós 2 K., Schneider József 2 K., Höfler Jakab 2 K., Reinfeld Imre 2 K., E. P. 20 f. Hermann István 3 K. Éber Géza (Bilkösd) 1 K., Greksa család 20 K., Zsolnay Miklós 20 katona. Külön vonatok a Sörházba. Az államvasutak igazgatósága a pécsi állomásfőnökség felszólítására érdekes újítást hozott be május hó 1 -től. Az Új sörházba ugyanis május 1 től szeptember 30-ig bezárólag minden vasár-és ünnepnapon külön vonat, indul a központi állomásról délután 3 óra 24 perckor, a budai külvárosi megállóhellyről indul 3 óra 32 perckor és kiér a sorházhoz 3 óra 41 perckor. A második vonat (ez a rendes személy vonat, csak megáll a sörháznál) indul kifelé 4 óra 20 perckor a központi állomástól, a budai külvárosi magállóhelytől indul 4 óra 25 perckor és kiér a sorházhoz 4 óra 30 perckor Több vonat kifelé nem közlekedik. A sorháztól visszafelé csak egy vonat fog közlekedni és pedig egy tehervonat, amelyhez személyszállító kocsikat csatolnak. Ez indul sorháztól este 7 óra 54 perckor, a kis állomásról 8 óra 1 perckor és a központba ér 8 óra 9 perckor. Tehát összesen 3 vonat fog a közönség rendelkezésére bocsátatni. Csak II. és III. osztályú kocsik lesznek. A vitel díj II. osztályban 30 f, III. osztában 20 f. Tur-retur jegyeket nem adnak ki, hanem pénztár lesz a sörháznál. A sorházban minden vasárnap délután katonazenekar játszik. Térzene a Széchenyi téren. Holnap, vasárnap, máj. 1-én, ha kedvező lesz az idő a 52 gyalogezred zenekara a Széchenyi téren 3012-től kezdve a szokott térzenét a következő műsorral tartja meg 1. Scharf K : Sypniwky induló. (Lovag Sypntiwsky György, századosnak a magy. kir. Honvédhadapród iskola parancsnokának ajánlva) 2. Keiler B : Rákócy nyitány. 3. Wagner : Ábránd „Tannhäuser“ operából. 4. Wetaschek : Burschiko, masurka. 5. Wetaschek : „Kereszttűzben“ gyorspolka. Utazás a vasárnapi munkaszünet körül. Immár egy éve, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter kiadta a vasárnapi munkaszünetről szóló rendeletét. Akkor mindenki olvashatta, mert nagy plakátokon kiragasztották a város utcáin hogy mely munkák meddig szünetelnek. De csak a hosszú rendeletin, amelyben sok minden kivétel is van, a nép nem igen tudott boldogulni és ismételten büntetést szabott ki a rendőrség a vasárnapi munkaszünet be nem tartása miatt. Némelyek aztán megunva a sok herce-hurcát, egyenesen kérdést intéztek a rendőrséghez, hogy kit mit is szabad vasárnap tenni. Egy ilyen egyenes felszólításra a rendőrség a miniszteri rendelet értelmezéséül (?) a gyengébbek kedvéért egy magyarázó rendeletet adott ki a melyben többek között ezek is foglaltatnak : „arendőrkapitányi hivatal a törvény egész szigorával fogja felelősségre vonni a vétőket, hogyfőleg véget vessen azon a városban űzött visszaéléseknek, hogy egyrészt egyes kereskedők, akiknek szakmája kivétel tárgyát nem képezi, mint például divat- és kézműáru kereskedők, üzletüket vasárnap is nyitva tartják, másrészt pedig ipari és kereskedelmi vállalatok rendesen irodaórákat tartanak.“ Bár az volna az ideális vasárnapi munkaszünet, ha vasárnap az összes boltok zárva lennének, de a rendelet ilyen magyarázata — még ha ezt a rendőrség is mondja ki — téves, amenyiben a két dolgot helytelenül összekeveri. Tilos vasárnapon egész napon az ipari és kereskedelmi vállalatok irodáiban a munka, de a divat és kézműáru üzletek a miniszteri rendelet szerint délelőtt 10 óráig nyitva tarthatók. A Frigyes kaszárnya átadása. A Frigyes kaszárnya újonnan felépült részének átadása a katonaság részére a vasúti sztrájk miatt csak tegnap, pénteken történhetett meg. Az átadásnál jelen voltak a IV. hadtestparancsnokság budapesti kiküldöttei, a pécsi Frigyes laktanya és a helybeli állomásparancsnokság kiküldöttei. A város részéről megjelentek Nendvich Andor h. polgármester, Oberhammer Antal gadasági Sárika, úgy látszik, el volt erre készülve, mert csöppet se lepte meg a félénk emberke nyögdécselése. Mintha egészen közömbös dolgokat mondana az, egyre jobban dugdosta fejét a szekrénybe s kereste azt, amiért az édesanyja küldte. Azután, mikor Kovács keservesen elnyöszörget valamit, közbevégettt : — Ugyan Kovács úr, ne fárassza magát! Én nem leszek a magáé soha ! Kovács tovább kérte. — Ó ! Ne mondja azt ! ... Könyörüljön rajtam . . .? Sárika ezt roppant furcsának találta. Hogy ő könyörüljön egy férfin ! ? . . . Ó, a leány, egy férfin! . . . Minek is hitte mindig a férfiakat s minek látja ő most! Itt áll egy most közülök s ez kér, könyörög, majdhogy nem sír. És ő előtte ! Olyan kicsinynek, olyan törpének látta ebben a pillanatban a férfiakat. Milyen más is volna az, ha ő lehetne azzá ! Mi volna akkor neki egy ilyen tizenhétéves, csitri, nemrég még kurtaszoknyás leány ! . . . Mennyivel is inkább lehetne ez a teddideteddoda emberke helyette lány ! Kovács lesújtva érezte magát, de még mindig motyogott valamit. — Kisasszony ... Édes Sarika kisasszony ... és egy lépést tett Sárika felé. — Ugyan, menjen innen ! — támadt rá durván a lány. Azzal hirtelenében felkapta az atyja íróasztaláról a kalamárist s végigöntötte a nyöszörgő emberke fakószinü foltozott kabátját. Még arra a piros nyakkendőre is fröcskölt a tinta. — Sárika kisasszony, ezt igazán nem érdemeltem magától! Azt mondja ... És Sárika most már kissé szánni is kezdi. — Látja, kellett ez magának?.. A tanító jött be, az apa. Mind a ketten nagy zavarban voltak. Kovács elővette a zsebkendőjét és hebegett valamit. — Bocsánatot kérek, feldöntöttem a tintatartót . . . Véletlen az egész, igazán nem akartam . . . Megbotlottam egy székben, nekiestem az asztalnak ... így történt. Sárika kisurrant azajön. Kovács a padlóra nézett. Oda is került a tinta. Az most elfelejtette, hogy a kabátja meg a nyakkendője milyen. Fogta a zsebkendőjét, letérdepelt s a földön törölgetve pacsmagolta a tintát ... Most elmondhatnám Kovács Petiről, amit a nagy költő mondott Megyeriről: Mivel csak egy kabátja volt ... mi több : kabátja éppen sárga volt . . . hordá, mig széjjel nem szakadt . . . És szegény Kovács Peti roppant nevetséges figurává vált azzal a tintás kabáttal. Az egész városkában a tintás tanítónak csúfolták. Mert nyakkendőt csak vett mást, egy szép tarkát, de kabátra arra már nem tellett. Egy este megint csak ott volt Kovács Peti Keményéknél. Úgy kilenc óra után elbúcsúzott a családtól s hazafelé tartott. Egyszer csak lépteket hall a háta mögött. Valaki utána jön . . . Sárika. — Egy szóra, Kovács úr ! A tanító megállt. — Kérni akarom valamire — kezdte a leány. — Maga is tudja bizonyára, hogy mennyi minden beszéd kering a kabátjáról . . . — Nem vehetek más kabátot — vágott közbe Kovács. — Szegény ember vagyok, az édesanyámét is én tartom el... — Tudom — válaszolt némi zavarral Sárika — de nem szeretném, ha egyszer kisütnék az igazságot. Azt hiszem, ez mindkettőnkre kellemetlen lenne . . . Lássa ne k