Pécsi Közlöny, 1904. július (12. évfolyam, 69-77. szám)

1904-07-03 / 69. szám

i Ágoston (Henész, Somogy) Kumper Já­nos (Pécs), Liebbald Béni (Nagykozár), Papp János (Szigetvár), Malter József, zeneszerző (Bonyhád), Ruzsinszky József nyugalmazott rácvárosi tanító (Rakocza), Szabady Károly vármegyei hivatalnok (Ka­posvár) és Szurdy Alajos perekedi tanító. A polgári leányiskolában jöttek össze reggel, utána a templomba mentek, ahol egyik tár­suknak 42 év előtti „ ave Maria“-ját éne­kelték A szent­misét Libbard Béni fia, Liebbald Lajos, pécsi lelkész mondotta. Mise Után bejárták a város nevezetességeit; volt mit nézniök, hisz­gyik-másik 42 év alatt soha sem fordult meg Pécsett. Délben a „Vadember” szájában voltak ebéden, amely alatt jelentkezett Karbuczky Károly zákányi segédlelkész, a­ki az ottani körjegyző, Scheich Jánost képviselte annak akadályoztatása miatt. A segédlelkész pénteken reggel Bebe­­rics Tmr.) felkérésére a belvárosi templomban gyászmisét mondott a két évvel ezelőtt el­hunyt igazgatójuk, Szauter Antal, volt gör- Csönyi plébános és a meghalt iskolatársakért, a­melyen az öszszejöttek mind megje­lentek. Egyházmegyei hir Walter Antal pápai praelatus kanonok, káptalani helynök áthelyezte Szántó Ignác volt vaiszlói káp­ánt Abadgetre, Csokonai Bálát Berkesdről Kő­­vágószőlősre, Hortobágyi József ujmisést Mosgóra, Szeri József ujmisést Rácmecs­­kére, Heindl Vilmos rekonvalescens káplánt Koppánszántóra, Tóth Lajost Kajdacsról Berkeidre, Gsvindt Sándort Cikóról Hosszu­­hetényre, Dubnicky Lászlót Hercegszőllősről Cikóra, Horváth Dénest Mágocsról Herceg­­szőllősre, Percei Dezső ujmisést Mágoc­­s, Hetényi Lajos ujmisést Kajdacsra, Buda­­novics Vincét Hosszuhetényről Harkanovcere és Mindszenti Vilmos újmisést Vaiszlóra. Kerti ünnepély. A budai külvárosi kath. kör fennállásának hatodik évfordulója alkalmára saját helyiségében Péter és Pál napján tánccal egybekötött jól sikerült kerti ünnepélyt tartott. A délután a tombola­játékkal, tekeversennyel, virágconfetti és serpemin dobálással, alkalmi postával való szórakozással telt el, estefelé egy dialógust ad­ak elő, a­melynek a címe Hypnotizmus volt, azután kezdetét vette a tánc, a­mely benyúlott a késő éjszakába. Zsúfolásig megtelt a kerthelyiség, a­mely ma­ holnap annyira kicsinynek fog bizonyulni, hogy kibővítéséről kell majd gondoskodni. Tiszta jókedv, jó muzsika, fáradhatatlan tánc, s mindehhez az az egyszerű családiasság, a­mely a kör mulatságait oly vonzóvá teszi, s tették most is ezt a mulatságot is a benne résztvevők számára feledhetetlenné. Királyi tanfelügyelő látogatás Maj­son Június hó 28-án te­te Salamon József kir. tanfelügyelő hivatalos látogatását Majs község népiskoláiban és községi óvo­dájában. A görög keleti kitfelekezeti nép­iskolában a szerb tanulók magyarosítását kötötte a tanító lelkére, majd a község által fentartott óvodát vizsgálta. Uj, nagyobb szabású óvoda felállítását erősen sürgette, ezután a kath. népiskolát látogatta meg. A német anyanyelvű tanulók magyar feleletei fölött jóleső megelégedését fejezte ki az iskola érdemekben gazdag ősz tanítójának, a­ki 44 éven át sikeresen működött. A tanuló­kat hazafiságra buzdítva, hű kötelesség­­teljesítést és Isten segítő és áldó kegyelmé­nek állandó kérését kötötte lelkükre. Névmagyarosítás. Szákovics Ottó dr. pécsi illetőségű lakos püspöki levéltáros családi nevét „Szőnyi” re változtatta. Hét város verseng ... A Home­­ros születése helyéért versengő városoknak mása akadt a magyar művelődéstörténet­ben. Immáron hét lett azon városoknak a száma, a­melyek a harmadik egyetemért versengenek. Eddig hat város vindikálta magának a harmadik egyetemet, úgymint Pécs, Pozsony, Kassa, Gyulafehérvár, Deb­recen, Szeged, most Arad lép fel közéjük hetediknek. Arad azon­ a címen követeli a harmadik egyetemet, hogy egy délmagyar­országi egyetem a délvidéki nemzetiségi törekvések elé­n felettébb jó védőbástya lenne. A város legközelebb mozgalmat indít, ennek az eszmének a propagálására. Ha egyszer majd már oda fejlődnek a dolgok, hogy a harmadik egyetem megvalósulásá­ban minden kérdés megoldva lesz, csak ép a hely lesz a vita tárgya, akkor — úgy gondoljuk — Aradtól kell majd legkevésbbé félnünk. Maholnap oda fejlődnek a dolgok, hogy a­hogyan adóhivatalt, dohánygyárat, járásbíróságot ígérnek a hirtelen­ben lokál­­patriótákká vedlett képviselőjelöltek, akként a városokban a képviselőjelöltek „legjobb meggyőződésük szerint* a harmadik egye­temet fogják ígérni — megválasztatásuk esetére. Leszünk bizony maholnap városok szám felett, a­kik a harmadik egyetemért versengünk, deputációzunk, izgatunk, lelke­sedünk. Pécs azonban nem marad ezek között a városok között, még ha nem is ütjük mindig a nagy dobot — utoljára. Az elak állásoló bizottság ülése. A folyó évi augusztus havában Pécset tartandó dalosünnepély alkalmára kiküldött elszállásoló-bizottság i. é. július 3-án va­sárnap d. e. 11 órakor a városház közgyűlési termében tartja első­­ eset, a­melyen megválasztják azt a szűkebb körű bizottsá­got amely az elszállásolás nehéz dolgában intézkedni hivatva lesz. A meghívókat az elszállásos bizottság tagjaihoz a bizottság elnöke Nendtvich Andor heyettes polgár­­mester küldte szét. A III. keresztény szocziális kurzus. Július végére volt tervezve a III. országos szocziális tanfolyam. A közön­ség köréből tömegesen felhangzó kívánságnak engedve, áttették a kurzus id­ejét szeptem­berre. A kurzus elhalasztása a nagy gazda­sági idő miatt vált szükségessé. Szeptember hónap folyamán azonban biztosan meg lesz tartva a tanfolyam. Kath. Köri mulatság. Szakosról Írják : László napján Szakoson a Kath. Kör­ben hármas László ünnepély folyt le. Ugyanis Horváth László jegyző, Kéty. — Agyonlövöd magadat ? S aztán ? Ezért kevésbbé lesznek becstelenek felesé­ged s gyermekeid ? — Nőmnek még vannak szülei, aki­hez mehet s gyermekeim megváltoztathat­ják nevüket. — József, kérlek, hallgass rám, légy nyugodt, felelj nekem igazán, és őszintén, mig lehetséges a menekülés. Jean oly ünnepies komolysággal beszélt hogy József nem kevésbbé komolyan válaszolt: — Szólj hát, hallgatom! — Nemde kártyáztál s vesztettél ? — Igen, mindent, — az utolsó fillérig ! — S mennyire van szükséged, hogy mindent kiegyenlíts ? — 100.000 márkára és semmim sincs, — semmim! Örökségem, — nem vagyona, — a rám bízott pénzek. — S az öreg Matthiasnál. — Elhall­gatott, mert azon szól, hogy: „loptál”, nem bírta kiejteni, de József megértette a kérdést. — Nem, semmit! — felelte. — Nem bírtam megtalálni, kinyitni a pénzosszekrényt. — Ah, annál jobb ! — kiáltotta Jean. — S most tervez, mondj el mindent ne­­kem, de mindent ! — Tegnap este féltizenkettőkor tör­tént, felhúztam egy ócska vadászkabátot, feltettem egy sapkát, magamhoz vettem egy revolvert s ezt a kast itt. A kerten át az ösvényen az öreg Matthiashoz mentem. Ott erősen dörömböltem az ajtaján s kiáltottam: Tűz van, tűz van! Halálos verejték folyt a homlokomon, habár tudtam biztosan, hogy senki sem láthat, hallhat, hiszen tu­dod, mily magányosan áll az öreg háza. Mint zsugori él ott egyedül. Kiabáltam vagy öt percig, végre kinyitotta az ablakot s rémülten kérdezte : — Hol ég ? Hol ? Elváltoztatott hangon feleltem : — Nálad ! Jöjj le gyorsan ! Siess! — Ingben jött le az ajtóba — s aztán aztán — aztán . . . — Aztán ? — Aztán ? Mikor kinyitotta az ajtót, találomra ütöttem. Kétszer, háromszor, talán négyszer is, nem tudom, — kiáltás nélkül esett össze, — feküdni hagytam, — szobájába mentem,— megtaláltam kulcsait, — de nem tudtam a pánzszekrényt fel­nyitni, — lehetetlen volt ! Tehát visszatér­tem ide. Úgy tettem, mintha dolgoznám, égni hagytam a lámpát irodámban s egy óra felé ágyamra vetettem magamat. — Világosan látott az öreg Matthias tégedet ? — Nem, egészen sötét volt s csak a sötétségben látott engemet — nem értem, miként ismerhetett fel. — József, add ide nekem a vadász­­öltönyödet, a sapkát, a revolvert s a kést. — Mit akarsz ezekkel ? Minek ? — Hogy elfogjanak ! — Tégedet ? -­ kiáltotta József ma­gánkívül, anélkül, hogy értette volna. — Vedd ezt — folytatta Jean s oda tartotta fivére elé a csomag bankjegyet, melyet elmenetelekor zsebébe tett. — 600.000 márka; senki sem tudja, hogy ennyim van —­ utazásaimon kerestem — neked adom. — Jean ! Jean ! — rebegte a gonosz­tevő, ki végre felfogta fivére szándékát. — Mit teszesz ? Nekem akarod ezt adni ? S mialatt szemeiből könnyek patak­zottak, s torka összeszorult, susogta: — Ah, József, az élet kin nekem, már évek óta — senki sem tudja ezt, de ez nem tartozik ide ! S tökéletesen mindegy, egyedül élek-e szobámban, vagy a Bagnó­­ban vagyok! PÉCSI KÖZLÖNY, 1904 július 3.

Next