Pécsi Közlöny, 1904. július (12. évfolyam, 69-77. szám)
1904-07-03 / 69. szám
i Ágoston (Henész, Somogy) Kumper János (Pécs), Liebbald Béni (Nagykozár), Papp János (Szigetvár), Malter József, zeneszerző (Bonyhád), Ruzsinszky József nyugalmazott rácvárosi tanító (Rakocza), Szabady Károly vármegyei hivatalnok (Kaposvár) és Szurdy Alajos perekedi tanító. A polgári leányiskolában jöttek össze reggel, utána a templomba mentek, ahol egyik társuknak 42 év előtti „ ave Maria“-ját énekelték A szentmisét Libbard Béni fia, Liebbald Lajos, pécsi lelkész mondotta. Mise Után bejárták a város nevezetességeit; volt mit nézniök, hiszgyik-másik 42 év alatt soha sem fordult meg Pécsett. Délben a „Vadember” szájában voltak ebéden, amely alatt jelentkezett Karbuczky Károly zákányi segédlelkész, aki az ottani körjegyző, Scheich Jánost képviselte annak akadályoztatása miatt. A segédlelkész pénteken reggel Beberics Tmr.) felkérésére a belvárosi templomban gyászmisét mondott a két évvel ezelőtt elhunyt igazgatójuk, Szauter Antal, volt gör- Csönyi plébános és a meghalt iskolatársakért, amelyen az öszszejöttek mind megjelentek. Egyházmegyei hir Walter Antal pápai praelatus kanonok, káptalani helynök áthelyezte Szántó Ignác volt vaiszlói kápánt Abadgetre, Csokonai Bálát Berkesdről Kővágószőlősre, Hortobágyi József ujmisést Mosgóra, Szeri József ujmisést Rácmecskére, Heindl Vilmos rekonvalescens káplánt Koppánszántóra, Tóth Lajost Kajdacsról Berkeidre, Gsvindt Sándort Cikóról Hosszuhetényre, Dubnicky Lászlót Hercegszőllősről Cikóra, Horváth Dénest Mágocsról Hercegszőllősre, Percei Dezső ujmisést Mágocs, Hetényi Lajos ujmisést Kajdacsra, Budanovics Vincét Hosszuhetényről Harkanovcere és Mindszenti Vilmos újmisést Vaiszlóra. Kerti ünnepély. A budai külvárosi kath. kör fennállásának hatodik évfordulója alkalmára saját helyiségében Péter és Pál napján tánccal egybekötött jól sikerült kerti ünnepélyt tartott. A délután a tombolajátékkal, tekeversennyel, virágconfetti és serpemin dobálással, alkalmi postával való szórakozással telt el, estefelé egy dialógust adak elő, amelynek a címe Hypnotizmus volt, azután kezdetét vette a tánc, amely benyúlott a késő éjszakába. Zsúfolásig megtelt a kerthelyiség, amely ma holnap annyira kicsinynek fog bizonyulni, hogy kibővítéséről kell majd gondoskodni. Tiszta jókedv, jó muzsika, fáradhatatlan tánc, s mindehhez az az egyszerű családiasság, amely a kör mulatságait oly vonzóvá teszi, s tették most is ezt a mulatságot is a benne résztvevők számára feledhetetlenné. Királyi tanfelügyelő látogatás Majson Június hó 28-án tete Salamon József kir. tanfelügyelő hivatalos látogatását Majs község népiskoláiban és községi óvodájában. A görög keleti kitfelekezeti népiskolában a szerb tanulók magyarosítását kötötte a tanító lelkére, majd a község által fentartott óvodát vizsgálta. Uj, nagyobb szabású óvoda felállítását erősen sürgette, ezután a kath. népiskolát látogatta meg. A német anyanyelvű tanulók magyar feleletei fölött jóleső megelégedését fejezte ki az iskola érdemekben gazdag ősz tanítójának, aki 44 éven át sikeresen működött. A tanulókat hazafiságra buzdítva, hű kötelességteljesítést és Isten segítő és áldó kegyelmének állandó kérését kötötte lelkükre. Névmagyarosítás. Szákovics Ottó dr. pécsi illetőségű lakos püspöki levéltáros családi nevét „Szőnyi” re változtatta. Hét város verseng ... A Homeros születése helyéért versengő városoknak mása akadt a magyar művelődéstörténetben. Immáron hét lett azon városoknak a száma, amelyek a harmadik egyetemért versengenek. Eddig hat város vindikálta magának a harmadik egyetemet, úgymint Pécs, Pozsony, Kassa, Gyulafehérvár, Debrecen, Szeged, most Arad lép fel közéjük hetediknek. Arad azon a címen követeli a harmadik egyetemet, hogy egy délmagyarországi egyetem a délvidéki nemzetiségi törekvések elén felettébb jó védőbástya lenne. A város legközelebb mozgalmat indít, ennek az eszmének a propagálására. Ha egyszer majd már oda fejlődnek a dolgok, hogy a harmadik egyetem megvalósulásában minden kérdés megoldva lesz, csak ép a hely lesz a vita tárgya, akkor — úgy gondoljuk — Aradtól kell majd legkevésbbé félnünk. Maholnap oda fejlődnek a dolgok, hogy ahogyan adóhivatalt, dohánygyárat, járásbíróságot ígérnek a hirtelenben lokálpatriótákká vedlett képviselőjelöltek, akként a városokban a képviselőjelöltek „legjobb meggyőződésük szerint* a harmadik egyetemet fogják ígérni — megválasztatásuk esetére. Leszünk bizony maholnap városok szám felett, akik a harmadik egyetemért versengünk, deputációzunk, izgatunk, lelkesedünk. Pécs azonban nem marad ezek között a városok között, még ha nem is ütjük mindig a nagy dobot — utoljára. Az elak állásoló bizottság ülése. A folyó évi augusztus havában Pécset tartandó dalosünnepély alkalmára kiküldött elszállásoló-bizottság i. é. július 3-án vasárnap d. e. 11 órakor a városház közgyűlési termében tartja első eset, amelyen megválasztják azt a szűkebb körű bizottságot amely az elszállásolás nehéz dolgában intézkedni hivatva lesz. A meghívókat az elszállásos bizottság tagjaihoz a bizottság elnöke Nendtvich Andor heyettes polgármester küldte szét. A III. keresztény szocziális kurzus. Július végére volt tervezve a III. országos szocziális tanfolyam. A közönség köréből tömegesen felhangzó kívánságnak engedve, áttették a kurzus idejét szeptemberre. A kurzus elhalasztása a nagy gazdasági idő miatt vált szükségessé. Szeptember hónap folyamán azonban biztosan meg lesz tartva a tanfolyam. Kath. Köri mulatság. Szakosról Írják : László napján Szakoson a Kath. Körben hármas László ünnepély folyt le. Ugyanis Horváth László jegyző, Kéty. — Agyonlövöd magadat ? S aztán ? Ezért kevésbbé lesznek becstelenek feleséged s gyermekeid ? — Nőmnek még vannak szülei, akihez mehet s gyermekeim megváltoztathatják nevüket. — József, kérlek, hallgass rám, légy nyugodt, felelj nekem igazán, és őszintén, mig lehetséges a menekülés. Jean oly ünnepies komolysággal beszélt hogy József nem kevésbbé komolyan válaszolt: — Szólj hát, hallgatom! — Nemde kártyáztál s vesztettél ? — Igen, mindent, — az utolsó fillérig ! — S mennyire van szükséged, hogy mindent kiegyenlíts ? — 100.000 márkára és semmim sincs, — semmim! Örökségem, — nem vagyona, — a rám bízott pénzek. — S az öreg Matthiasnál. — Elhallgatott, mert azon szól, hogy: „loptál”, nem bírta kiejteni, de József megértette a kérdést. — Nem, semmit! — felelte. — Nem bírtam megtalálni, kinyitni a pénzosszekrényt. — Ah, annál jobb ! — kiáltotta Jean. — S most tervez, mondj el mindent nekem, de mindent ! — Tegnap este féltizenkettőkor történt, felhúztam egy ócska vadászkabátot, feltettem egy sapkát, magamhoz vettem egy revolvert s ezt a kast itt. A kerten át az ösvényen az öreg Matthiashoz mentem. Ott erősen dörömböltem az ajtaján s kiáltottam: Tűz van, tűz van! Halálos verejték folyt a homlokomon, habár tudtam biztosan, hogy senki sem láthat, hallhat, hiszen tudod, mily magányosan áll az öreg háza. Mint zsugori él ott egyedül. Kiabáltam vagy öt percig, végre kinyitotta az ablakot s rémülten kérdezte : — Hol ég ? Hol ? Elváltoztatott hangon feleltem : — Nálad ! Jöjj le gyorsan ! Siess! — Ingben jött le az ajtóba — s aztán aztán — aztán . . . — Aztán ? — Aztán ? Mikor kinyitotta az ajtót, találomra ütöttem. Kétszer, háromszor, talán négyszer is, nem tudom, — kiáltás nélkül esett össze, — feküdni hagytam, — szobájába mentem,— megtaláltam kulcsait, — de nem tudtam a pánzszekrényt felnyitni, — lehetetlen volt ! Tehát visszatértem ide. Úgy tettem, mintha dolgoznám, égni hagytam a lámpát irodámban s egy óra felé ágyamra vetettem magamat. — Világosan látott az öreg Matthias tégedet ? — Nem, egészen sötét volt s csak a sötétségben látott engemet — nem értem, miként ismerhetett fel. — József, add ide nekem a vadászöltönyödet, a sapkát, a revolvert s a kést. — Mit akarsz ezekkel ? Minek ? — Hogy elfogjanak ! — Tégedet ? - kiáltotta József magánkívül, anélkül, hogy értette volna. — Vedd ezt — folytatta Jean s oda tartotta fivére elé a csomag bankjegyet, melyet elmenetelekor zsebébe tett. — 600.000 márka; senki sem tudja, hogy ennyim van — utazásaimon kerestem — neked adom. — Jean ! Jean ! — rebegte a gonosztevő, ki végre felfogta fivére szándékát. — Mit teszesz ? Nekem akarod ezt adni ? S mialatt szemeiből könnyek patakzottak, s torka összeszorult, susogta: — Ah, József, az élet kin nekem, már évek óta — senki sem tudja ezt, de ez nem tartozik ide ! S tökéletesen mindegy, egyedül élek-e szobámban, vagy a Bagnóban vagyok! PÉCSI KÖZLÖNY, 1904 július 3.