Pécsi Közlöny, 1904. szeptember (12. évfolyam, 86-94. szám)

1904-09-01 / 86. szám

41 A világban való szabad mozgás, a kétes helyek felkeresése, még kétesebb eszisztenciákkal való beszélgetés és meg­ismerkedés az országút mentén és a csap­székekben, ezeknek poshadt levegője és épületes beszédjeik, a koldulás, ha distin­­guált házakban is, a teljes függetlenség érzése és a vele járó kamaszkodás, a pisz­kos ruházat és ennek elzsírosodása, stb. mind oly tényezők, melyek a zülléshez, nyugtalan véralkotáshoz és csavargáshoz szolgáltatnak be tanulmányanyagot, de nem a vallás-erkölcsös kiépüléshez. Nem segít ezen a kötött útirány sem — mondjuk a plébániahivatalok felkeresése. Ezek a ve­szélyek megmaradnak és részben,­ ha egé­szen nem is, kijutnak minden felügyelő útitárs nélkül utazgató tanulmányutat deáknak. Midőn jelen sorokat megírtam, távol­ról sem akartam középiskoláink vezető fér­­fiait szemrehányással illetni, mert tudom, hogy a csavargás ezen formáját, melyen pedig újabban igen sok deák megy át, — nem helyeslik. Talán szólnak is ellene. Ámde mindez nem elég ! Egész évi fárad­ságuk megy tönkre — a­mi a nevelést il­leti biztosan, ha még tanul is az ilyen ki­tanult ifjú. — S jó volna, ha az intézet szellemét ne rontaná a vakációs tanulmá­nyait értékesítő ifjú és tapasztalatait, lega­lább a rosszakat, megtartaná magának. Erélyes intézkedésre van szükség. Tisztelettel felkérem a középiskolák t. igazgatóit, hogy szabjanak szigorú bünte­tést azon növendékekre, akik a szünidőben felügyelő szülő, rokon vagy más megbíz­ható útitárs nélkül „tanulmányul“ címén csavarognak. Szomorú, igen szomorú tapasztalatokat vethetnék ide papírra, a­miket e téren sze­reztem szigorú megfigyelés útján, midőn már néhány év óta szemlélem a tanulmány­A kapitány azonban már nem ügyel a játékra, így van, ha valaki fiatal. Elveszti a fejét, megfeledkezik a játékról kétszer egymásután elhibázta lökéseit, mikor már megnyerhette volna a partit. A tábornagy indulatra gerjed. Megve­tés, kicsinylés látszik férfias arcán. Pedig ebben a pillanatban egy tiszt golyótól ta­lálva földre rogyik az udvarban. Egy tiszt egészen besározva, a parancsért jön. Egyetlen ugrással terem fenn a terraszon és berohan a játékterembe . — Tábornagy . . . tábornagy úr! A tábornagy haragtól kipirulva áll elé­be. Kezében tartja dákóját és durván rárival a tisztre. — Nos, mi kell? ... Mi baj? . . . Ki bocsátotta be önt ide ? — De tábornagy . . . — Jól van, még van idő. Várjanak a parancsaimra. — Hevesen becsapja az ajtót. Tehát várjanak a parancsaira! A szegények odakint meg is teszik. A szél arcukba veri az esőt, távolabbról pedig odacsapódnak a golyószórók lövegei. Egész zászlóaljak meg vannak már sem­misítve, míg a többiek még mozdu­latlanul állnak, fegyverrel a vállukon, anélkül, hogy számot tudnának adni tétlenségük okáról. Még várják a parancsokat. Pedig a halálhoz nincsen szükség parancsra; el lehet esni némán, hallgatagon is. Esnek is; a golyó­szórók folyton tizedelik őket és a golyóü­tötte sebekből zajtalanul ömlik Franciaország nemes vére ... Odabent a billiárdteremben pedig szintén keményen folyik a küzdelem- A tábornagy nagy előnyben van már, de a kis kapitány is erősen védekezik. Tizenhét . . . tizennyolc . . . tizen­­kilencz ? Alig van idő, hogy a lökéseket felírják. Az ütközet zaja folyton közeledik ... A tábornagy már az utolsó lökésre játszik... Odakint már a víztükörbe csap le egy golyó. A habok magasra csapódnak fel , egy hattyú megriadva úszik el onnan , körülötte véres tollak úszkálnak a vizen. Az utolsó lövés . .. Teljes csend. Csak a gyertyánfákra hulló eső zuhog egyhangúan, a dombolda­lon kocsik, ágyuk dübörögnek, kint pedig az összeázott utakon sietve elvonuló csa­patok lábdobogása hallatszik ... Az ütkö­zet elveszett. A tábornagy megnyerte a játékot. PÉCSI KÖZLÖNY, 1904. szeptember 1. utazó középiskolai ifjak e modern szenve­délyét. Megvallom azt is, hogy e sorok meg­­i­ásására közvetlenül egy 3. osztályú gim­­nazista adta az alkalmat, a­kit szerettem volna megmutatni azoknak, a­kik az ifjú­ság hivatott nevelői és még inkább azon dilettáns paedagógusoknak, akik még min­dig ajánló levelet, bizonyítványt adnak e patentirozott csavargásnak induló ifjaknak. Dr. Frey János: Blaskovich István kir. táblai elnök jubileuma. Blaskovich István, a pécsi itélőtáblának felállítása óta elnöke, ki azelőtt a budapesti kereskedelmi és váltó­­törvényszéknek volt az elnöke, tegnap ünnepelte a bírói pályán eltöltött negyve­nedik évfordulóját. Balogh Károly ítélőtáblás tanácselnök méltatta a jubiláló érdemeit a birói pályán majd albumott nyújtottak át az ünnepeltnek, melyben a pécsi Ítélőtábla birói személyzete le van fényképezve. A küldöttségben, mely a jubilánsnál tisztelgett részt vett , Kaposvárról: Dorner Zoltán elnök, Kele­men József dr. törvényszéki bíró, Szendrődy Dénes járásbiró ; Szekszárdról: Seltz József dr. elnök, Abay Leó törv. bíró, Osztrich Mihály bonyhádi járásbiró ; Nagy-Kanizsá­­ról : Oszterhuber László kir. Ítélőtáblás biró, járásbiró Csesznek Miklós és Knorr Kálmán törvényszéki biró, és a pécsi törvényszék részéről: Hardi Sándor elnök, Sági Vince kir. ítélőtáblás biró és Visy Pál járásbiró. A pécsi polgárság nevében Majorossy Imre polgármester tolmácsolta a jókívánságokat. Az elnököt üdvözölők közt volt Fejérváry Imre báró főispán is.­­ Házszentelés. Bonyhádról írják : F. hó 2- án tartatott meg a szt. Vincéről ne­vezett bonyhádi apácák uj házának beszen­­telése. A helybeli plébános Jorgits János dr. reggel 1­7 órakor a hivők nagy seregét vezette a templomból az apácák uj házá­hoz, hol az ünnepélyes beszentelés azonnal megkezdődött az újonnan vett háznak 5 szobáján s mellékhelyiségen, a gazdasági épületen, majd az újonnan emelt ebédlő s tanuló szobák helyiségein végigvonulva s a szentelés végeztével a plébános alkalmi be­szédet mondott, melyben hálát adva Isten­nek s az ő szt. segélyét kérve a jövő küz­delmeire, az újonnan felszentelt házat a kedves testvéreknek átadta, mint az Üdvö­zítőnek uj birodalmát, mire a főnöknő meg­hatottságból rezgő hangon pár köszönő szó­val válaszolt. Az ünnepély az Úr imája s az üdvözlet elmondásával befejeztetett. A nép az egész napon bucsujáratot tartott az uj házba s nem győzött eléggé csodálkozni annak szépségén s mű­zléssel való célszerű berendezésén. Az interparlamentáris konferencia magyar tagjait nagy ünnepélylyel készül­ Inek fogadni az amerikai magyarok a dísz­­ünnepély sorrendje. I. Az interparlamen­táris delegació tagjainak üdvözlése a hajón az összes magyar egyletek elnökeiből ala­kult bizottság élén Főtisztelendő Ju­yasevits Cornél által. 2. Bevonulás a városba a megjelent lelkes magyarság sorfalai között. 3. 1904. szeptember hó 4-én, vasárnap délután 4 órakor a diszünnepély megtar­tása a Grand GN Central Palace csarno­kában. Nyitány a „Hunyady László” ope­rából, Erkel Ferenctől* előadja a newyorki cigány zenekar, Hazay Náci vezetése alatt. 5. Amerikai Hymnus. 6. Magyar Hymnus. 7. Üdvözlő beszéd, tartja Ágoston Gábor, az összes magyar egyletek fogadó bizottsá­gának elnöke. 8. Ünnepi diszbeszéd, tartja Főtisztelendő Kovács Kálmán Mc. Keesporti római katholikus plébános. 9. Angol szó­noklat, mondja Dr. B­ay Vilmos ügyvéd, a „Hungarian Republican Club“ elnöke. 10. Ünnepi szónoklat, tartja John Bartholdy, az Egyesült Államok kongresszusa által kikül­dött interparlamentáris bizottság e­löke. 11. Válaszok a magyar delegatio részéről. 12. Zárszónoklat és a köszöntő diszokmány átadása Ágoston Gábor, fentnevezett bizott­ság elnöke által. Az átadandó diszokmány magyarázata : Az egyesült magyar egyletek, úgy a magyar delegátusoknak, mint a magyar országgyűlésnek meg akarván kö­szönni a fáradságot, érdeklődést és buzgalmat, melyet ezen st. louisi külde­téssel kapcsolatban az amerikai magyar­ság iránt tanúsítottak, egy olyan okmány átadását határoztunk el, a­melyben hálás köszönetünket és hazafias érzelmünket jut­tatjuk kifejezésre. Az okmány a magyar delegatio tagjainak névjegyzékét, valamint az öszszes magyar egyletek tisztvisőinek és az ünnepélyt rendező bizottság tagjainak előlrásait foglalja magában. Fényes ünnepély a tettyei fensi­­­ kon. Folyó évi szeptember hó 4-én (ked­vezőtlen idő esetén 8-án esetleg 18-án) fényes ünnepély lesz a Tetye rendezés céljára. Az ünnepély sikerét a Pécsi Dalár­da, háziezredünk zenekara, a tűzoltótestü­­letek és több népzenekar fogja előmozdítani. Műlovarda! Signore Francisco Palacsinto milanió műlovarda-tulajdonos épen f. évi szeptember 4 én érkezik meg s bemutató­előadását a Tettyei fensikon, külön e célra épült s több ezer ember befogadására ke-

Next