Pécsi Közlöny, 1904. szeptember (12. évfolyam, 86-94. szám)
1904-09-01 / 86. szám
41 A világban való szabad mozgás, a kétes helyek felkeresése, még kétesebb eszisztenciákkal való beszélgetés és megismerkedés az országút mentén és a csapszékekben, ezeknek poshadt levegője és épületes beszédjeik, a koldulás, ha distinguált házakban is, a teljes függetlenség érzése és a vele járó kamaszkodás, a piszkos ruházat és ennek elzsírosodása, stb. mind oly tényezők, melyek a zülléshez, nyugtalan véralkotáshoz és csavargáshoz szolgáltatnak be tanulmányanyagot, de nem a vallás-erkölcsös kiépüléshez. Nem segít ezen a kötött útirány sem — mondjuk a plébániahivatalok felkeresése. Ezek a veszélyek megmaradnak és részben, ha egészen nem is, kijutnak minden felügyelő útitárs nélkül utazgató tanulmányutat deáknak. Midőn jelen sorokat megírtam, távolról sem akartam középiskoláink vezető férfiait szemrehányással illetni, mert tudom, hogy a csavargás ezen formáját, melyen pedig újabban igen sok deák megy át, — nem helyeslik. Talán szólnak is ellene. Ámde mindez nem elég ! Egész évi fáradságuk megy tönkre — ami a nevelést illeti biztosan, ha még tanul is az ilyen kitanult ifjú. — S jó volna, ha az intézet szellemét ne rontaná a vakációs tanulmányait értékesítő ifjú és tapasztalatait, legalább a rosszakat, megtartaná magának. Erélyes intézkedésre van szükség. Tisztelettel felkérem a középiskolák t. igazgatóit, hogy szabjanak szigorú büntetést azon növendékekre, akik a szünidőben felügyelő szülő, rokon vagy más megbízható útitárs nélkül „tanulmányul“ címén csavarognak. Szomorú, igen szomorú tapasztalatokat vethetnék ide papírra, amiket e téren szereztem szigorú megfigyelés útján, midőn már néhány év óta szemlélem a tanulmányA kapitány azonban már nem ügyel a játékra, így van, ha valaki fiatal. Elveszti a fejét, megfeledkezik a játékról kétszer egymásután elhibázta lökéseit, mikor már megnyerhette volna a partit. A tábornagy indulatra gerjed. Megvetés, kicsinylés látszik férfias arcán. Pedig ebben a pillanatban egy tiszt golyótól találva földre rogyik az udvarban. Egy tiszt egészen besározva, a parancsért jön. Egyetlen ugrással terem fenn a terraszon és berohan a játékterembe . — Tábornagy . . . tábornagy úr! A tábornagy haragtól kipirulva áll elébe. Kezében tartja dákóját és durván rárival a tisztre. — Nos, mi kell? ... Mi baj? . . . Ki bocsátotta be önt ide ? — De tábornagy . . . — Jól van, még van idő. Várjanak a parancsaimra. — Hevesen becsapja az ajtót. Tehát várjanak a parancsaira! A szegények odakint meg is teszik. A szél arcukba veri az esőt, távolabbról pedig odacsapódnak a golyószórók lövegei. Egész zászlóaljak meg vannak már semmisítve, míg a többiek még mozdulatlanul állnak, fegyverrel a vállukon, anélkül, hogy számot tudnának adni tétlenségük okáról. Még várják a parancsokat. Pedig a halálhoz nincsen szükség parancsra; el lehet esni némán, hallgatagon is. Esnek is; a golyószórók folyton tizedelik őket és a golyóütötte sebekből zajtalanul ömlik Franciaország nemes vére ... Odabent a billiárdteremben pedig szintén keményen folyik a küzdelem- A tábornagy nagy előnyben van már, de a kis kapitány is erősen védekezik. Tizenhét . . . tizennyolc . . . tizenkilencz ? Alig van idő, hogy a lökéseket felírják. Az ütközet zaja folyton közeledik ... A tábornagy már az utolsó lökésre játszik... Odakint már a víztükörbe csap le egy golyó. A habok magasra csapódnak fel , egy hattyú megriadva úszik el onnan , körülötte véres tollak úszkálnak a vizen. Az utolsó lövés . .. Teljes csend. Csak a gyertyánfákra hulló eső zuhog egyhangúan, a domboldalon kocsik, ágyuk dübörögnek, kint pedig az összeázott utakon sietve elvonuló csapatok lábdobogása hallatszik ... Az ütközet elveszett. A tábornagy megnyerte a játékot. PÉCSI KÖZLÖNY, 1904. szeptember 1. utazó középiskolai ifjak e modern szenvedélyét. Megvallom azt is, hogy e sorok megiásására közvetlenül egy 3. osztályú gimnazista adta az alkalmat, akit szerettem volna megmutatni azoknak, akik az ifjúság hivatott nevelői és még inkább azon dilettáns paedagógusoknak, akik még mindig ajánló levelet, bizonyítványt adnak e patentirozott csavargásnak induló ifjaknak. Dr. Frey János: Blaskovich István kir. táblai elnök jubileuma. Blaskovich István, a pécsi itélőtáblának felállítása óta elnöke, ki azelőtt a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknek volt az elnöke, tegnap ünnepelte a bírói pályán eltöltött negyvenedik évfordulóját. Balogh Károly ítélőtáblás tanácselnök méltatta a jubiláló érdemeit a birói pályán majd albumott nyújtottak át az ünnepeltnek, melyben a pécsi Ítélőtábla birói személyzete le van fényképezve. A küldöttségben, mely a jubilánsnál tisztelgett részt vett , Kaposvárról: Dorner Zoltán elnök, Kelemen József dr. törvényszéki bíró, Szendrődy Dénes járásbiró ; Szekszárdról: Seltz József dr. elnök, Abay Leó törv. bíró, Osztrich Mihály bonyhádi járásbiró ; Nagy-Kanizsáról : Oszterhuber László kir. Ítélőtáblás biró, járásbiró Csesznek Miklós és Knorr Kálmán törvényszéki biró, és a pécsi törvényszék részéről: Hardi Sándor elnök, Sági Vince kir. ítélőtáblás biró és Visy Pál járásbiró. A pécsi polgárság nevében Majorossy Imre polgármester tolmácsolta a jókívánságokat. Az elnököt üdvözölők közt volt Fejérváry Imre báró főispán is. Házszentelés. Bonyhádról írják : F. hó 2- án tartatott meg a szt. Vincéről nevezett bonyhádi apácák uj házának beszentelése. A helybeli plébános Jorgits János dr. reggel 17 órakor a hivők nagy seregét vezette a templomból az apácák uj házához, hol az ünnepélyes beszentelés azonnal megkezdődött az újonnan vett háznak 5 szobáján s mellékhelyiségen, a gazdasági épületen, majd az újonnan emelt ebédlő s tanuló szobák helyiségein végigvonulva s a szentelés végeztével a plébános alkalmi beszédet mondott, melyben hálát adva Istennek s az ő szt. segélyét kérve a jövő küzdelmeire, az újonnan felszentelt házat a kedves testvéreknek átadta, mint az Üdvözítőnek uj birodalmát, mire a főnöknő meghatottságból rezgő hangon pár köszönő szóval válaszolt. Az ünnepély az Úr imája s az üdvözlet elmondásával befejeztetett. A nép az egész napon bucsujáratot tartott az uj házba s nem győzött eléggé csodálkozni annak szépségén s műzléssel való célszerű berendezésén. Az interparlamentáris konferencia magyar tagjait nagy ünnepélylyel készül Inek fogadni az amerikai magyarok a díszünnepély sorrendje. I. Az interparlamentáris delegació tagjainak üdvözlése a hajón az összes magyar egyletek elnökeiből alakult bizottság élén Főtisztelendő Juyasevits Cornél által. 2. Bevonulás a városba a megjelent lelkes magyarság sorfalai között. 3. 1904. szeptember hó 4-én, vasárnap délután 4 órakor a diszünnepély megtartása a Grand GN Central Palace csarnokában. Nyitány a „Hunyady László” operából, Erkel Ferenctől* előadja a newyorki cigány zenekar, Hazay Náci vezetése alatt. 5. Amerikai Hymnus. 6. Magyar Hymnus. 7. Üdvözlő beszéd, tartja Ágoston Gábor, az összes magyar egyletek fogadó bizottságának elnöke. 8. Ünnepi diszbeszéd, tartja Főtisztelendő Kovács Kálmán Mc. Keesporti római katholikus plébános. 9. Angol szónoklat, mondja Dr. Bay Vilmos ügyvéd, a „Hungarian Republican Club“ elnöke. 10. Ünnepi szónoklat, tartja John Bartholdy, az Egyesült Államok kongresszusa által kiküldött interparlamentáris bizottság elöke. 11. Válaszok a magyar delegatio részéről. 12. Zárszónoklat és a köszöntő diszokmány átadása Ágoston Gábor, fentnevezett bizottság elnöke által. Az átadandó diszokmány magyarázata : Az egyesült magyar egyletek, úgy a magyar delegátusoknak, mint a magyar országgyűlésnek meg akarván köszönni a fáradságot, érdeklődést és buzgalmat, melyet ezen st. louisi küldetéssel kapcsolatban az amerikai magyarság iránt tanúsítottak, egy olyan okmány átadását határoztunk el, amelyben hálás köszönetünket és hazafias érzelmünket juttatjuk kifejezésre. Az okmány a magyar delegatio tagjainak névjegyzékét, valamint az öszszes magyar egyletek tisztvisőinek és az ünnepélyt rendező bizottság tagjainak előlrásait foglalja magában. Fényes ünnepély a tettyei fensi kon. Folyó évi szeptember hó 4-én (kedvezőtlen idő esetén 8-án esetleg 18-án) fényes ünnepély lesz a Tetye rendezés céljára. Az ünnepély sikerét a Pécsi Dalárda, háziezredünk zenekara, a tűzoltótestületek és több népzenekar fogja előmozdítani. Műlovarda! Signore Francisco Palacsinto milanió műlovarda-tulajdonos épen f. évi szeptember 4 én érkezik meg s bemutatóelőadását a Tettyei fensikon, külön e célra épült s több ezer ember befogadására ke-