Pécsi Közlöny, 1904. október (12. évfolyam, 95-103. szám)
1904-10-02 / 95. szám
1904. október 2. PÉCSI KÖZLÖNY. NAPI HÍREK. Pécs, 1904. október 1. Pécs sz. k. várós míteorologiai állommjegyzetei. 1904. okt. 1. d. u. 2 órakor. Barometer (redukált) 766 1 mm. sülyedő. Hőmérsék 186 C Hőmérsék maximuma 200 oC. Hőmérsék minimuma 119 oC tegnapi. Páranyomás 78 mm. Relativ nedvesség 49 s/c. Harmat pont 32 °C. Felhőzet 10° Str. Cum. NE Szélirány s erő E. 3. Csapadék 24 óra 10 mm. 9 Időjóslat, műszerek jelzése nyomán: Száraz hűvös szeles, töbnyire derült. Új lap Hát csak írjunk mi is erről a themáról. Itt a hírek előtt, hogy a tisztelendő meg meg a tekintetes olvasóközönség mind megolvashassa. Nem magunkról van szó, hát még a panasz is könnyebb. Mi régi lap volnánk, abból az időből, mikor nagyon fájt valami, úgy egy ezernyolcszáz és kilencvenhárom körül, ami tudvalevőleg csak egy esztendővel előzte meg az ezernyolcszázkilencvennégyet. Mivel hogy nem szokás ma már véres kardot körülhordoztatni, minket küldtek betűvel meg szóval. Csináltuk is. Az a harc amit végig küzdöttünk nem volt dicstelen. Az öntudatos keresztény társadalmi meg politikai küzdelem onnét datálódik, még a hitélet is mélyebb lett. De azóta mintha belefáradt volna még a vezérkar is. Pedig hát, én édes Istenem ! Veszekedni, torlaszokat emelni, kiáltani a tüzet , igazán, de igazán nem ez a fő módja a győzelemnek. Jó mikor a támadás közvetetlen, azon túl többet ér a lassú, öntudatos kultur munka. Tudok embereket, azokban az időkben tűzbe jöttek és nagyon szépen szónokoltak. Szép. Tudott, másokat akik sok szép napot is áldoztak, hogy tüntessenek. Szép. Ismerek olyanokat is, akik forintokat is igének a szervezkedésre. Ez is szép. A Pécsi Sözlöny tárcája. Hannéh. A sivatag élén — elrejtve mélyen — Hol hűs forrás fakad Egy sziklabérc alatt És pálma hajlik a forrás fölébe, Pár sátoralja nép él szabadon, Mint a sivatagnak gazella-népe. Sátrak alatt a nép, sátrak körül a nyája, Deli szép férfiak vigyáznak rája, Kiket, hogyha a nap nyugvóra száll, Hű asszonyok ölelő karja vár. E boldog nép között boldogtalan csupán Egy van : Hannéh, a szegény rút leány. Hajnalban, hogyha biborfényben csillog A pálmafák fölöt a napsugár, Magányos sátrából az árva Hannéh Vizet merni a kútra sírva jár És mig korsója elmerül, Szegény a kú párkányon ül S a viz tükrébe' sírva látja, Hogy mért nem akad néki párja ! Sírva ejt panaszszót az ajka : A rútság átka méri van rajta! Sorsa mért hogy oly mostoha ! Bodog méri nem lehet soha Oh hogyha egyszer ő is szép lehetne, Csupán egy napra, vagy csupán a mig A vizes mártó korsó megtelik ! Ha más nem látja is, csak hogy lássa: Hogy lesz mind szebbé minden arcvonása ! Ez volt ábrándja reggel, délben, este, Ha zajt kerülve, a magányt kereste. * Perzselően sütött le a pusztára A déli napnak tikkasztó sugara, Mikor a kút felé két fáradt vándor, A szent Szűz és szent József érkezett. Szűz Mária a karjaiban tartá Jézuskát, az isteni Gyermeket. Kimerült volt a szent Család és bágyad*, Nem volt járványi erejük se már. Kimerité őket a szomjúság és A megtett ut s az égő napsugár. A rút Hennáin a kútpárkányon nézte, A fáradt karaván hogy jó feleje, Szive a szenvedőkön megesett, Szánta a szűz Anyát s a Gyermeket. Édes leányom, — szólt a Szűz a lányhoz, -r- Az ég nevére adj egy csepp vize.! v- Ki az eltikkadt vándort megsegíti, Az Ég annak ezerszer megfizet! Imitt edényem, — szólt Hanneh a Szűzhöz,— S a mig belőle szomjad oltanád, Hadd őrködöm fölütte, add karomra, Mosolygó magzatod add nékem az! Hanneh karjára veszi a kis Jézust, Öleli, csókolja, dédelgeti, Táncot lejt véle, álomba ringatja, Altató dalt dudolgatva neki. S hogy a mosolygó arcú gyermek Jézus Álomba merül Hanneh karjain, Boldogság tölti a rút lány szivét el, E száll belőle a bú és a kin. A szive fájt, hogy válni kellett tőle, Hogy visszaadja a szent Szűznek őt, A szent Család eltávozott s a kútnál Egyedül ült Hannéh, mint azelőtt. * Aztán elmullott tiz esztendő. Egyelőre más baj nem történt, minthogy az egész vonalon legyőztek bennünket. Maradt volna egy két életrevaló társadalmi, politikai és közgazdasági kezdeményezés. Ilyen volt a keresztény sajtó is. Csenevész, erőszakosan kikeltett cserjének hagyják, amelyik nem tud erőbe kapni. Egyik hajtása a másik után fonnyad. Itt van az Új Lap is. A múlt héten arról panaszkodott, hogy nehezen tud megélni. Pedig pedig nem a lap csinálói az élhetetlenek. Az Új Lap keresztény krajcáros napilap. Kiadóhivatala Budapest Vill. Szentkirályi utca 28/a. Elárusítóknak tisztességes jövedelmet biztosít. Az el nem adott példányokat visszaveszi. Tolakodás. Radnai Farkast Besztercebányán beiktatták püspöknek. Három napig tartottak az ünnepségek ott volt három államtitkár, hat főispán, sok alispán sok kanonok, polgármester egyesületi elnök, iskola igazgató, ügyvédi kamara, kereskedelmi és iparkamarai elnök, — ott volt még a luteránus lelkész meg a zsidó rabbi is. Az ünnepi diszlakoma késő déliután ért véget. Dühöngött a testvériség. Szóval az egész rengeteg jó sikerült. De az egyik urnak a pezsgő a fejébe szállott. Annak a ki szabadkőmives mester. Csak pezsgőközi állapotban feledkezhetett meg annyira magáról, hogy egy kaotikus pap asztalánál a szabadkőművesség nevében üdvözölje a házigazdát. Egy mesternek annyi mégis csak tudni kellene X. Kelemen, XIV Benedek, VII Piusz XII Leo, XVI Gergely, IX Pius XIII. Leo sűrűn kárhoztatták a mesterségüket. A katolicismus plus — a szabadkőművesség pedig a minus. A katolikus hitelű Istenért szereti embertársát — a szabadkőművesek szabadgondolkozása pedig az emberekért se akarja szeretni az Istent. A vallást ki akarják szorítani az iskolából, a házasságból, a közéletből sőt a lelkekből is. Ne beszéljenek nekem hogy ez nem igaz. A francia egyházüldözés a szabadkőmivesek munkája. És ez mindig igy volt. Kétszáz esztendeje mióta csak vannak mindig mindig harcban állanak a vallás legéletképesebb megnyilatkozásával az egyházzal, amelynek Radnai Farkas is püspöke. Magyarországon van egy pap, neves képviselő a kit karierjében lehetetlenné tett szabadkőmivessége, Geay lavali püspök ellen a fő vádpont szintén ez volt és biztosra veszem, hogy a fent tisztelt mester urat sem mestersége alapján hívta meg Radnai Farkas magához. Hallgatott volna hát szépen mint a többi szabadkőmives. Magyarországon az államnak és az egyháznak még mindig meg vannak a maga áldást hozó vonatkozásai. Ennek a külső kifejezése ha a közigazgatás és államhatóságok fejei ünnepük egy-egy püspök beiktatását De nem ám a szabadkőmivesek — azoknak még azölelése sem kel, mert megfojtja az egyházban a Krisztust. Krisztus pedig az egyház lelke. Némely ember a mint pezsgőt iszik nem tudja a szempontokat megkülönböztetni még ha jogot végzett sem. És mit csináljon szegény agyon tosztozott püspök ? Nyerjen egy jó nagyot csináljon hozzá jó arcot, a titkárja meg felejtse ki legközelebb a meghívottak listájából az kedves urat. (*) A belijei udvari vadászatok. frigyes főherceg beliyei uradalmában már véget értek az udvari vadászatok. A vadászatokon részt vett Frigyes főherceg, Izabela hercegnő, Mária Krisztina főhercegnő s a férje, Salm herceg, Mária Anna s a férje, Éliás sardinai herceg, Henriette és Gabriella .