Pécsi Közlöny, 1904. október (12. évfolyam, 95-103. szám)

1904-10-02 / 95. szám

1904. október 2. PÉCSI KÖZLÖNY. NAPI HÍREK. Pécs, 1904. október 1. Pécs sz. k. várós míteorologiai állommjegyzetei. 1904. okt. 1. d. u. 2 órakor. Barometer (redukált) 766 1 mm. sü­lyedő. Hőmérsék 18­6 C Hőmérsék maximuma 20­0 oC. Hőmérsék minimuma 11­9 oC tegnapi. Páranyomás 7­8 mm. Relativ nedves­ség 49 s/c. Harmat pont 3­2 °C. Felhőzet 10° Str. Cum. NE Szélirány s erő E. 3. Csapadék 24 óra 10 mm. 9 Időjóslat, műszerek jelzése nyomán: Száraz hűvös szeles, töbnyire derült. Új lap Hát csak írjunk mi is erről a themá­­ról. Itt a hírek előtt, hogy a tisztelendő meg meg a tekintetes olvasó­közönség mind megolvashassa. Nem magunkról van szó, hát még a panasz is könnyebb. Mi régi lap volnánk, abból az időből, mikor nagyon fájt valami, úgy egy ezernyolcszáz és kilenc­­venhárom körül, a­mi tudvalevőleg csak egy esztendővel előzte meg az ezernyolcszáz­­kilencvennégyet. Mivel hogy nem szokás ma már véres kardot körül­hordoztatni, minket küldtek betűvel meg szóval. Csináltuk is. Az a harc a­mit végig küzdöttünk nem volt dicstelen. Az öntudatos keresztény társadalmi meg politikai küzdelem onnét datálódik, még a hitélet is mélyebb lett. De azóta mintha belefáradt volna még a vezérkar is. Pedig hát, én édes Istenem ! Vesze­kedni, torlaszokat emelni, kiáltani a tüzet , igazán, de igazán nem ez a fő módja a győzelemnek. Jó mikor a támadás közve­­tetlen, azon túl többet ér a lassú, öntuda­tos kultur munka. Tudok embereket, azokban az időkben tűzbe jöttek és nagyon szépen szónokoltak. Szép. Tudott, másokat a­kik sok szép napot is áldoztak, hogy tüntessenek. Szép. Ismerek olyanokat is, a­kik forintokat is igének a szervezkedésre. Ez is szép. A Pécsi Sözlöny tárcája. Hannéh. A sivatag élén — elrejtve mélyen — Hol hűs forrás fakad Egy sziklabérc alatt És pálma hajlik a forrás fölébe, Pár sátoralja nép él szabadon, Mint a sivatagnak gazella-népe. Sátrak alatt a nép, sátrak körül a nyája, Deli szép férfiak vigyáznak rája, Kiket, hogyha a nap nyugvóra száll, Hű asszonyok ölelő karja vár. E boldog nép között boldogtalan csupán Egy van : Hannéh, a szegény rút leány. Hajnalban, hogyha biborfényben csillog A pálmafák fölö­t a napsugár, Magányos sátrából az árva Hannéh Vizet merni a kútra sírva jár És mig korsója elmerül, Szegény a kú párkányon ül S a viz tükrébe' sírva látja, Hogy mért nem akad néki párja ! Sírva ejt panaszszót az ajka : A rútság átka méri van rajta! Sorsa mért hogy oly mostoha ! Bo­dog méri nem lehet soha Oh hogyha egyszer ő is szép lehetne, Csupán egy napra, vagy csupán a mig A vizes mártó­­ korsó megtelik ! Ha más nem látja is, csak­­ hogy lássa: Hogy lesz mind szebbé minden arcvonása ! Ez volt ábrándja reggel, délben, este, Ha zajt kerülve, a magányt kereste. * Perzselően sütött le a pusztára A déli napnak tikkasztó sugara, Mikor a kút felé két fáradt vándor, A szent Szűz és szent József érkezett. Szűz Mária a karjaiban tartá Jézuskát, az isteni Gyermeket. Kimerült volt a szent Család és bágyad*, Nem volt járványi erejük se már. Kimerité őket a szomjúság és A megtett ut s az égő napsugár. A rút Hennáin a kútpárkányon nézte, A fáradt karaván hogy jó feleje, Szive a szenvedőkön megeset­t, Szánta a szűz Anyát s a Gyermeket. Édes leányom, — szólt a Szűz a lányhoz, -r- Az ég nevére adj egy csepp vize.! v- Ki az eltikkadt vándort megsegíti, Az Ég annak ezerszer megfizet! Imitt edényem, — szólt Hanneh a Szűzhöz,— S a mig belőle szomjad oltanád, Hadd őrködöm fölütte, add karomra, Mosolygó magzatod add nékem az! Hanneh karjára veszi a kis Jézust, Öleli, csókolja, dédelgeti, Táncot lejt véle, álomba ringatja, Altató dalt dudolgatva neki. S hogy a mosolygó arcú gyermek­ Jézus Álomba merül Hanneh karjain, Boldogság tölti a rút lány szivét el, E száll belőle a bú és a kin. A szive fájt, hogy válni kellett tőle, Hogy visszaadja a szent Szűznek őt, A szent Család eltávozott s a kútnál Egyedül ült Hannéh, mint azelőtt. * Aztán elmullott tiz esztendő. Egyelőre más baj nem történt, minthogy az egész vonalon legyőztek bennünket. Maradt volna egy két életrevaló társadalmi, politikai és közgazdasági kezde­ményezés. Ilyen volt a keresztény sajtó is. Csenevész, erőszakosan kikeltett cserjének hagyják, a­melyik nem tud erőbe kapni. Egyik hajtása a másik után fonnyad. Itt van az Új Lap is. A múlt héten arról panaszkodott, hogy nehezen tud megélni. Pedig pedig nem a lap csinálói az élhetetlenek. Az Új Lap keresztény krajcáros napilap. Kiadóhivatala Budapest Vill. Szentkirályi utca 28/a. Elárusítóknak tisztességes jövedelmet biztosít. Az el nem adott példányokat vissza­veszi. Tolakodás. Radnai Farkast Besztercebányán beik­tatták püspöknek. Három napig tartottak az ünnepségek ott volt három államtitkár, hat főispán, sok alispán sok kanonok, pol­gármester egyesületi elnök, iskola igazgató, ügyvédi kamara, kereskedelmi és iparkama­rai elnök, — ott volt még a luteránus lel­kész meg a zsidó rabbi is. Az ünnepi diszlakoma késő déliután ért véget. Dühöngött a testvériség. Szóval az egész rengeteg jó­ sikerült. De az egyik urnak a pezsgő a fejébe szállott. Annak a ki szabadkőmives mes­­ter. Csak pezsgőközi állapotban feledkez­hetett meg annyira magáról, hogy egy ka­o­tikus pap asztalánál a szabadkőművesség nevében üdvözölje a házi­gazdát. Egy mesternek anny­i mégis csak tudni kellene X. Kelemen, XIV Benedek, VII Piusz XII Leo, XVI Gergely, IX Pius XIII. Leo sűrűn kárhoztatták a mesterségüket. A katolicismus plus — a szabadkő­művesség pedig a minus. A katolikus hitelű Istenért szereti embertársát — a szabad­kőművesek szabadgondolkozása pedig az emberekért se akarja szeretni az Istent. A vallást ki akarják szorítani az iskolából, a házasságból, a közéletből sőt a lel­­kekből is. Ne beszéljenek nekem hogy ez nem igaz. A francia egyház­üldö­zés a szabadkőmivesek munkája. És ez mindig igy volt. Kétszáz esztendeje mióta csak vannak mindig mindig harcban álla­nak a vallás legéletképesebb megnyilatko­zásával az egyházzal, a­melynek Radnai Farkas is püspöke. Magyarországon van egy pap, neves képviselő a kit karierjében lehetetlenné tett szabadkőmivessége, Geay lavali püspök ellen a fő vádpont szintén ez volt és biztosra veszem, hogy a fent tisztelt mester urat sem mestersége alapján hívta meg Radnai Farkas magához. Hallga­tott volna hát szépen mint a többi szabad­kőmives. Magyarországon az államnak és az egyháznak még mindig meg vannak a maga áldást hozó vonatkozásai. Ennek a külső kifejezése ha a közigazgatás és ál­lamhatóságok fejei ünnepük egy-egy püs­pök beiktatását De nem ám a szabadkő­mivesek — azoknak még az­­ölelése sem kel, mert megfojtja az egyházban a Krisz­tust. Krisztus pedig az egyház lelke. Némely ember a mint pezsgőt iszik nem tudja a szempontokat megkülönböz­tetni még ha jogot végzett sem. És mit csináljon szegény agyon tosztozott püspök ? Nyerjen egy jó nagyot csináljon hozzá jó arcot, a titkárja meg felejtse ki legközelebb a meghívottak listá­jából az kedves urat. (*) A belijei udvari vadászatok. frigyes főherceg beliyei uradalmában már véget értek az udvari vadászatok. A vadásza­tokon részt vett Frigyes főherceg, Izabela hercegnő, Mária Krisztina főhercegnő s a férje, Salm herceg, Mária Anna s a férje, Éliás sardinai herceg, Henriette és Gabriella .

Next