Pécsi Közlöny, 1905. június (13. évfolyam, 105-126. szám)
1905-06-01 / 105. szám
á nusát, amelyet értünk érdemetlenekért elhagyott, hogy szenvedése és halálával megváltson minket bűnösöket. És ez az, ami kiöli szíveinkből a félelmet, a gyávaságot. És ez az, ami bátorságot önt lelkünkbe, hogy meg ne rettenjünk, vissza ne ijedjünk a vihartól, hanem szembe szálljunk a vészszel. Igen, bátrakká tesz az a tudat mert, ha az Ur velünk, ki lehet ellenünk? * És velünk vagyon az Ur ! Igen, velünk az Ur, diadalt aratunk a küzdelemben, a harcban. Egy csekély csoporttá fogyott az a nagy tömeg, amely érzéktelen, kegyetlen szívvel ki akarta a hont szolgáltatni a romlásnak és annak népét járomba, igába akarta juttatni. A hamis próféták, a farizeusok szavai elhangzanak, akárcsak a pusztában beszélnek és nem talál visszhangra mert én nemzetem, eljöttek a te apostolaid, kik felvilágosítottak, eloszlatták a homályt és kebletekbe, szigetekbe cseppegtették az igazságot; kik lerántották az újkori tudósok utálatos álcáit, kik fáradhatatlanul küzdenek, harcolnak a jogért és a szabadságért. És nagy küzdelmükkel diadalt, győzelmet fognak aratni ! Kell, hogy siker koronázza harcukat és kell, hogy felderüljön mi ránk a jobbkor hajnala! Az Úr velünk van, ő nem fogja elhagyni nemzetét, amelyet egy hosszú hoszszu évezred viharjaiban oltalmazott és megőrzött, hogy az enyészet erőt nem vehetett rajta. Velünk az Úr, ki megsegített, hogy a tatár hordák pusztítása, rombolása után ismét fölvirradhatott nemzetünk, ki erőt adott hogy az évszázados török rabigát széttéphettük, szétmorzsolhattuk, kinek áldott kezeit éreztük közreműködni mindannyiszor, ahányszor szabadságunk tiszta egén összegyülemlett komor, avagy sötét felhőket kellett szétűznünk, hogy az megint olyan fényes ragyogó legyen mint a milyen volt. Velünk volt az Úr és velünk is lesz Pál mindenfelé, végre is egy silbak felvezette a főispán lakásának ajtaja elé. Gyügye Pál illendőkép levette kalapját s nagy áhítattal olvasta az ajtóra szegett fehér cédulán : Rendes Pál, főispán. — Kutya teremtette, hát igaza volt a németnek. Hiába csak, rendes jószág volt a Rendes, ja, föl is vitte Isten a sorát, — morfondírozott Gyügye Pál s benyitott. Uram fia, ahogy belép Gyügye Pál, egy kikent-kifent takaros urat lát maga előtt. — A méltóságos ur . . . a . . . Ren . . . des ... — akadozott Gyügye Pál. — Az vagyok, — szólt a főispán nyersen, — csak szaporán öreg. Szegény Gyügye Pál összecsapta kezét. — Oh Rendes, Rendes, hova tetted azokat a szép szarvaidat ? A főispán megütközve nézi Gyügye Pált. — Megbolondult Rend ? — Ugye, most megbolondultam? Az a szép leveles széna, meg szálas sarju jó volt, de? Hát az a sok répa? Hej Rendes, Rendes. A főispánnak végre is elfogyott a türelme. PÉCSI KÖZLÖNY, mm. i. 1905. junius 1. Erőt fog adni, hogy most is diadalt arathassunk, hogy leverjük elleneinket, hogy megerősítve a szétzúzásra szánt oltárunkat megmentsük szent honunk és népünk szabadságát. Bízzatok és reméljetek! Gsollán. Áldozó csütörtök. A húsvéti ünnepkör lezáródása, a keresztény világ egyik előkelő és jelentős ünnepe virrad ránk holnap, amely a hitvallás azon igazságának van szentelve, hogy a halottaiból feltámadt Megváltó negyven napi társalgás és oktatás után az Olajfák hegyén a szomorodott szivü apostolok szeme láttára a mennybe emelkedett. A hitbuzgalmi tényekre vonatkozólag e nap a kötelező húsvéti száldozás idejének lezárása, — előképi érték és jelentőség szerint az égi hazába való felvétetés mintája és példája, amint az irás is mondja: „Jártas ösvény és it lesz ott, és szent útnak hivatik, és megfertőztetett nem jár azon: visszatérnek, akiket megszabadított az Úr, és állandó öröm környékezi fejeket, vigság kiséri őket és eltávozik a szomorúság*. Iskolatársnők találkozója. A pécsi polgári leányiskola növendékei, a kik tanulmányaikat az 1899. évben végezték s a f. é. junius hó első napjain megállapított találkozón megjelenni szándékoznak, felkéretnek, hogy erről Fatima Sarolta tanárnő úrnőt értesíteni szíveskedjenek. Ez ügyben junius hó 29 én d. e. 10 órakor a polg. iskola egyik termében előértekezlet fog tartatni, a melyre érdekeltek ez után meghivatnak. Pénzügyi kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Halász Antal pécsi pénzügyi fogalmazógyakornokot pénzügyi fogalmazóvá a dévai pénzügyigazgatósághoz végleges minőségben, Hungl Jenő díjtalan pénzügyi számgyakornokot pedig a pécsi kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez segélydíjas pénzügyi számgyakornokká ideiglenes minőségben kinevezte. Személyi pótlék. A város törvényhatósága egy korábbi közgyűlésen megszavazott Cséfay Flórián műszaki tisztnek — Takarodjék kend, — rivalt rá. — Hej Rendes, Rendes, dehogy is adtalak volna extrába a némethez, ha ezt tudom. Hanem visszaigazittatlak a némettel. Hogy Gyügye Pál hogyan került ki a vármegye házából, nem tudom, de garadicsonyt nem járt. Aki tovább tudja, mondja, 400 kor. személyi pótlékot. Ezt a közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóváhagyta oly megtoldással azonban, hogy ezt a pótlékot nem lehet beszámítani a nyugdíjba. Tanképesítők. A pécsi nőzárda tanítónőképezdéjében június hó 14-én, a férfi tanitóképezdében pedig június 5 én és 6 án tartatnak a tanképesítő vizsgálatok. Az uj vásártér. Amikor a vásártér áthelyezésére és az uj megépítésére vonatkozó kegyűlési határozatot meghozták, egyúttal az országút szélén húzódó árokra vonatkozólag is történt intézkedés, hogy azzal mit csináljanak. Akkor fölvetették azt a kérdést, nem volna-e jó az árkot kikövezni és beboltozni, úgy hogy a vásártér minden részéről könnyen hozzáférhetővé tétessék. Nost meg arról értesülünk, hogy a mérnöki hivatal más tervvel foglalkozik. A kikövezést szükségesnek tartja, de a beboltozástól hajlandó volna elállani, mert így kevesebb költséget igényelne. Hogy miképp volna jobb, ennek megállapítására a napokban Rauch János főmérnök vezetése mellett helyszíni szemlét fognak tartani. Mi csodálkozunk azon, hogy a mérnöki hivatal most ilyen álláspontra helyezkedik, holott kétségtelen, hogy a beboltozás elkerülhetetlenül szükséges. Ha mellőzik, kétségtelenül jó megtakarítást hoznak létre, de ez a megtakarítás csak mostanra szól és ez csak látszólagos, mert utóbb elő kell majd szedni, sőt hozzá is kell toldani és a boltozást mégis végre kell hajtatni. Mert a beboltozás nélkül csak részben teszik hozzáférhetővé a vásárteret. Hidakat kell építeni, ami elég költséges és ezek a hidak erősen akadályozzák a forgalmat. Az új vásártér úgyis csak egy oldalról, nyugatról lesz szabad, mert a többi oldalról rétek veszik körül és ha most nem boltozzák be az árkot, úgy erről az oldalról is erősen korlátozzák. Hiszen nagy vásárok alkalmával akkora lesz a torlódás, hogy a forgalom megakad. S amikor ez mindesetre bekövetkezik, akkor majd mégis kénytelenek lesznek az árkot beboltozni, így kettős kiadást csinálnak. Úgy hisszük, a bizottság a beboltozás mellett foglal majd állást. Ünnepség Szigetvárott. Pünkösd vasárnapján nagy ünepség lesz Szigetvárott, ez alkalommal történik a Vörösmarty emléktábla ünnepélyes leleplezése. A leleplezési ünnepélyt előkészítő bizottság a szombaton tartott értekezletén egyhangúlag elfogadta a szöveget, amelyet a bizottság felkérésére ifj. Öhivang Károly az emléktábla felírásaként bemutatott. A Zrinivár kapujánál 140 cm. hosszú és 80 cm. széles fekete gránitra aranyos betűkkel a következő fölirat lesz vésve: A hol a hős lakott, a költő ottan lelkesedve jár. * Az 1821-ik év őszén régi dicsőségünk e helyén járt Vörösmarty Mihály, hogy kegyelettel adózzon Zrínyi emlékének. Látogatásának megörökitésére állította ezt az emléket Szigetvár és vidéke közönsége az 1905-ik év május 1- ik napján. * A lelkes eljár ősei sírjához. S a régi fénynél gyújt uj szövétneket. A pünkösd vasárnapján tartandó leleplezési ünnepély műsorát a bejelentések * A jövőhéten, ha Isten is úgy akarja ismét mesélek. A viszontlátásra, pá. * * * Albert bácsi postája. S. Elemér nagy oka volt, hogy két hétig nem meséltem. Az újságíró bácsik azt írják, hogy veszélyben a haza, köszörülhetem hát kardot, tollat, aztán az ellenséghez mérem, hogy melyikkel csatázom. — D. Bözsike. Ugye csalódott, Albert bácsi sokkal vénebb csúnyább, mind a minőnek gondolta. — S. Jolánka, Keszü. Csókoltatom anyika kezét, apósnak üdvözlet. — G. Irén. Köszönöm a képes lapot. Mire izenetemet olvasod, már az enyém is kezedben lesz. Pá.