Pécsi Közlöny, 1905. június (13. évfolyam, 105-126. szám)

1905-06-01 / 105. szám

á­ nusát, amelyet értünk érdemetlenekért el­hagyott, hogy szenvedése és halálával meg­váltson minket bűnösöket. És ez az, ami kiöli szíveinkből a félel­met, a gyávaságot. És ez az, ami bátorságot önt lelkünkbe, hogy meg ne rettenjünk, vissza ne ijedjünk a vihartól, hanem szembe szálljunk a vészszel. Igen, bátrakká tesz az a tudat mert, ha az Ur velünk, ki lehet ellenünk? * És velünk vagyon az Ur ! Igen, velünk az Ur, diadalt aratunk a küzdelemben, a harcban. Egy csekély cso­porttá fogyott az a nagy tömeg, amely érzéktelen, kegyetlen szívvel ki akarta a hont szolgáltatni a romlásnak és annak népét járomba, igába akarta juttatni. A hamis próféták, a farizeusok szavai elhangzanak, akárcsak a pusztában beszél­nek és nem talál visszhangra mert én nem­zetem, eljöttek a te apostolaid, kik felvilá­gosítottak, eloszlatták a homályt és keble­tekbe, szigetekbe cseppegtették az igazságot; kik lerántották az újkori tudósok utálatos álcáit, kik fáradhatatlanul küzdenek, har­colnak a jogért és a szabadságért. És nagy küzdelmükkel diadalt, győ­zelmet fognak aratni ! Kell, hogy siker koronázza harcukat és kell, hogy felderüljön mi ránk a jobbkor hajnala! Az Úr velünk van, ő nem fogja el­hagyni nemzetét, a­melyet egy hosszú hosz­­szu évezred viharjaiban oltalmazott és meg­őrzött, hogy az enyészet erőt nem vehetett rajta. Velünk az Úr, ki megsegített, hogy a tatár hordák pusztítása, rombolása után is­mét fölvirradhatott nemzetünk, ki erőt adott hogy az évszázados török rabigát szét­tép­hettük, szét­morzsolhattuk, kinek áldott ke­zeit éreztük közre­működni mindannyiszor, ahányszor szabadságunk tiszta egén össze­gyülemlett komor, avagy sötét felhőket kel­lett szét­űznünk, hogy az megint olyan fé­nyes ragyogó legyen mint a milyen volt. Velünk volt az Úr és velünk is lesz­­ Pál mindenfelé, végre is egy silbak felve­zette a főispán lakásának ajtaja elé. Gyügye Pál illendőkép levette kalap­ját s nagy áhítattal olvasta az ajtóra sze­gett fehér cédulán : Rendes Pál, főispán. — Kutya teremtette, hát igaza volt a németnek. Hiába csak, rendes jószág volt a Rendes, ja, föl is vitte Isten a sorát, — morfondírozott Gyügye Pál s benyitott. Uram fia, ahogy belép Gyügye Pál, egy kikent-kifent takaros urat lát maga előtt. — A méltóságos ur . . . a . . . Ren . . . des ... — akadozott Gyügye Pál. — Az vagyok, — szólt a főispán nyer­sen, — csak szaporán öreg. Szegény Gyügye Pál összecsapta kezét. — Oh Rendes, Rendes, hova tetted azokat a szép szarvaidat ? A főispán megütközve nézi Gyügye Pált. — Megbolondult Rend ? — Ugy­e, most megbolondultam? Az a szép leveles széna, meg szálas sarju jó volt, de? Hát az a sok répa? Hej Rendes, Rendes. A főispánnak végre is elfogyott a türelme. PÉCSI KÖZLÖNY, mm. i. 1905. junius 1. Erőt fog adni, hogy most is diadalt arathassunk, hogy leverjük elleneinket, hogy megerősítve a szétzúzásra szánt oltárunkat megmentsük szent honunk és népünk sza­badságát. Bízzatok és reméljetek! Gsollán. Áldozó csütörtök. A húsvéti ünnep­kör lezáródása, a keresztény világ egyik előkelő és jelentős ünnepe virrad ránk hol­nap, amely a hitvallás azon igazságának van szentelve, hogy a halottaiból feltámadt Megváltó negyven napi társalgás és oktatás után az Olajfák hegyén a szomorodott szivü apostolok szeme láttára a mennybe emel­kedett. A hitbuzgalmi tényekre vonatkozólag e nap a kötelező húsvéti sz­­áldozás idejé­nek lezárása, — előképi érték és jelentőség szerint az égi hazába való felvétetés mintája és példája, a­mint az irás is mondja: „Jár­tas ösvény és it lesz ott, és szent útnak hivatik, és megfertőztetett nem jár azon: visszatérnek, akiket megszabadított az Úr, és állandó öröm környékezi fejeket, vigság kiséri őket és eltávozik a szomorúság*. Iskolatársnők találkozója. A pécsi polgári leányiskola növendékei, a kik tanulmányaikat az 1899. évben végezték s a f. é. junius hó első napjain megállapított­­ találkozón megjelenni szándékoznak, felké­­­retnek, hogy erről Fatima Sarolta tanárnő­­ úrnőt értesíteni szíveskedjenek. Ez ügyben junius hó 29 én d. e. 10 órakor a polg. iskola egyik termében előértekezlet fog tartatni, a melyre érdekeltek ez után meg­hivatnak. Pénzügyi kinevezések. A m. kir. pénzügyminiszter Halász Antal pécsi pénz­ügyi fogalmazógyakornokot pénzügyi fogal­mazóvá a dévai pénzügyigazgatósághoz végleges minőségben, Hungl Jenő díjtalan pénzügyi számgyakornokot pedig a pécsi kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőséghez segélydíjas pénzügyi számgya­kornokká ideiglenes minőségben kinevezte. Személyi pótlék. A város törvény­­hatósága egy korábbi közgyűlésen megsza­vazott C­s­é­f­a­y Flórián műszaki tisztnek — Takarodjék kend, — rivalt rá. — Hej Rendes, Rendes, dehogy is ad­talak volna extrába a némethez, ha ezt tu­dom. Hanem vissza­igazittatlak a némettel. Hogy Gyügye Pál hogyan került ki a vármegye házából, nem tudom, de garadi­­csonyt nem járt. Aki tovább tudja, mondja, 400 kor. személyi pótlékot. Ezt a közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóvá­hagyta oly megtoldással azonban, hogy ezt a pót­lékot nem lehet beszámítani a nyugdíjba. Tanképesítők. A pécsi nőzárda ta­­nítónőképezdéjében június hó 14-én, a férfi tanitóképezdében pedig június 5 én és 6 án tartatnak a tanképesítő vizsgálatok. Az uj vásártér. Amikor a vásártér áthelyezésére és az uj megépítésére vo­natkozó kegyűlési határozatot meghozták, egyúttal az országút szélén húzódó árokra vonatkozólag is történt intézkedés, hogy azzal mit csináljanak. Akkor fölvetették azt a kérdést, nem volna-e jó az árkot ki­kövezni és beboltozni, úgy hogy a vásártér minden részéről könnyen hozzáférhetővé tétessék. Nost meg arról értesülünk, hogy a mérnöki hivatal más tervvel foglalkozik. A kikövezést szükségesnek tartja, de a be­­boltozástól hajlandó volna elállani, mert így kevesebb költséget igényelne. Hogy mi­képp volna jobb, ennek megállapítására a napokban Rauch János főmérnök vezetése mellett helyszíni szemlét fognak tartani. Mi csodálkozunk azon, hogy a mérnöki hivatal most ilyen álláspontra helyezkedik, holott kétségtelen, hogy a beboltozás elkerülhe­tetlenül szükséges. Ha mellőzik, kétség­telenül jó megtakarítást hoznak létre, de ez a megtakarítás csak mostanra szól és ez csak látszólagos, mert utóbb elő kell majd szedni, sőt hozzá is kell toldani és a boltozást mégis végre kell hajtatni. Mert a beboltozás nélkül csak részben teszik hoz­záférhetővé a vásárteret. Hidakat kell épí­teni, ami elég költséges és ezek a hidak erősen akadályozzák a forgalmat. Az új vá­sártér úgyis csak egy oldalról, nyugatról lesz szabad, mert a többi oldalról rétek veszik kö­rül és ha most nem boltozzák be az árkot, úgy erről az oldalról is erősen korlátozzák. Hiszen nagy vásárok alkalmával akkora lesz a torlódás, hogy a forgalom megakad. S amikor ez mindesetre bekövetkezik, akkor majd mégis kénytelenek lesznek az árkot beboltozni, így kettős kiadást csinálnak. Úgy hisszük, a bizottság a beboltozás mellett foglal majd állást. Ünnepség Szigetvárott. Pünkösd vasárnapján nagy ünepség lesz Szigetvárott, ez alkalommal történik a Vörösmarty emlék­tábla ünnepélyes leleplezése. A leleplezési ünnepélyt előkészítő­ bizottság a szombaton tartott értekezletén egyhangúlag elfogadta a szöveget, amelyet a bizottság felkérésére ifj. Öhivang Károly az emléktábla felírása­­ként bemutatott. A Zrinivár kapujánál 140 cm. hosszú és 80 cm. széles fekete gránit­ra aranyos betűkkel a következő fölirat lesz vésve: A hol a hős lakott, a költő ottan lelke­sedve jár. * Az 1821-ik év őszén régi dicsőségünk e he­lyén járt Vörösmarty Mihály, hogy kegyelettel adózzon Zrínyi emlékének. Látogatásának megörökitésére állította ezt az emléket Szigetvár és vidéke közönsége az 1905-ik év május 1- ik napján. * A lelkes eljár ősei sírjához. S a régi fénynél gyújt uj szövétneket. A pünkösd vasárnapján tartandó le­leplezési ünnepély műsorát a bejelentések * A jövőhéten, ha Isten is úgy akarja ismét mesélek. A viszontlátásra, pá. * * * Albert bácsi postája. S. Elemér nagy oka volt, hogy két hétig nem meséltem. Az újságíró bácsik azt írják, hogy veszélyben a haza, köszörülhetem hát kar­dot, tollat, aztán az ellenséghez mérem, hogy melyikkel csatázom. — D. Bözsike. Ugy­e csalódott, Albert bácsi sokkal vénebb csúnyább, mind a minőnek gondolta. — S. Jolánka, Keszü. Csókoltatom anyika kezét, apósnak üdvözlet. — G. Irén. Köszönöm a képes lapot. Mire izenetemet olvasod, már az enyém is kezedben lesz. Pá.

Next