Pécsi Közlöny, 1905. július (13. évfolyam, 127-152. szám)

1905-07-01 / 127. szám

nyúló mozgalmak arra vallanak, hogy ma­ már kezd a közvélemény erre a régi de helyes alapra visszatérni. A vasutak létesítésének e módja igen­­ sok előnyt biztosít. Az érdekeltek a saját körükből alakí­tott igazgatóság révén közvetlen ellenőrzést gyakorolhatnak a vasút tervezésére, építé­sére és üzletére. Ez nagy biztosítékot nyújt­­ arra nézve, hogy a vasút tervezésénél min­den helyi érdek kielégítést talál, az építés-­­­nél a gondos takarékosság elve következe­tesen érvényesül, az üzérkedés teljesen megszűnik, a kerelében az egyszerűség s a vasút üzletében a kereskedelmi szellem ho­nosul meg. Mindezekben, valamint abban a körül­ményben, hogy a vasút az érdekeltség tu­lajdonát képezi, miért is annak sorsa iránt mindenki érdeklődik s jövedelmezőségét támogatásával elősegíteni igyekszik, bizto­síték rejlik arra nézve is, hogy a vasút­­ jövedelmében a hozzájárulások kamatja is megtérül s így az érdekeltség nemcsak vasutat kapott, de pénzét is gyümölcsözte­­tően helyezte el. A vasutak létesítésének eme valóban kecsegtető rendszerére való áttérés első és elengedhetetlen feltétele az, hogy a vasutak a legtakarékosabban, kizárólag a szükség­lethez mért terjedelemben s a legegyszerűbb berendezéssel épüljenek, szóval, hogy a mai h. é. vasutakat a „kis vasutak” vált­sák fel. Kisvasutak alatt nem okvetlenül kes­keny nyomtávolságú vasutat kell értenünk. Legyen az keskeny vágányu ott, ahol a helyi viszonyok azt teszik indokolttá s le­gyen szabványos nyomtávolságú a hol kényszerítő körülmények, mint átmeneti­­ forgalom, átrakást nem tűrő szállítmányok nagy tömege stb. a szabványos nyomtávol-­­ság alkalmazására kényszerítenek s a hol az érintett vidék nagyobb pénzereje az abból folyó nagyobb építő költségekkel meg­ is birkózhatik. A »kisvasutak” elnevezés azokat az­ elveket kívánja egy gyűjtőnév alá foglalni, melyek ezen a mellékforgalom igényeit ki-­ elégíteni hivatott, az érdekeltség erején és­­ munkássága révén a takarékos építés és egyszerű kezelés elvén létesített vasutak alapításánál és üzleténél irányadók. Az ilyen értelemben vett kisvasútak­nak a következő jellemző tulajdonságokkal kell rendelkezniük : Többnyire keskeny nyomtávolsággal épülnek, mert így építésük olcsóbb, vonalo­zásuk jobban simulhat a helyi viszonyokhoz , s amellett teljesítőképességük a hozzájuk­­ fűződő szerényebb igényeket teljesen ki­elégíti. Nem törekszik arra, hogy a forgalmi­­ pontokat lehető egyenes irányban s rövid­­ uton kösse össze, hanem célszerű kanyaro­­gásaival az érintett vidék minden községét­­ s jelentékenyebb gazdaságát felkeresi, be-­­­hatol a községek belterületére, igy a for-­ galmat mintegy felkeresve s magához fűzve­­ azt valamelyik közeli kereskedelmi köz­ponthoz vezeti, hol amellett, hogy a már meglevő vasúthoz csatlakozást létesít, be megy a város belterületére is s ezzel az átszelt vidéket közvetlenül a kereskedelmi­ központban piacával köti össze. Kezelésében, díjszabásban az egysze­­­­rüség és áttekinthetőség, üzletében pedig a kereskedelmi szellem uralkodik. A személy- és teherforgalmat nemcsak az egymástól több kilométer távolságban fekvő állomásokon veszi fel, hanem nyílt pályán is mindenütt ott, ahol annak szük­sége mutatkozik. Emellett a személyforga­lom lebonyolításának gyorsasága sem hagy fenn kívánni valót. Tarifáival simul a vidék anyagi erejé­hez és a helyi viszonyokhoz. A közlekedés olcsóságával lehetővé teszi, hogy a vasút áldásaiban a legszegényebb emberek is részesülhessenek, ami által sok olyan kisebb jelentőségű termény is értéket nyer, a­me­lyet eddig a szegény ember saját helyi piacán kellőképpen nem értékesíthetett, de a­mely értékessé válik kezében azonnal, amint azzal a kereskedelmi központ piacát gyorsan és olcsón felkeresheti. Menetrendjével nem csupán a nagy­­vasúthoz való csatlakozást biztosítja, de elsősorban elősegíti azt, hogy a vidék lakos­sága akkor keresse fel a központ piacát, hivatalait és kereskedéseit, amikor az élet­módjuknak és időbeosztásuknak legjobban megfelel. A szállítás körül felmerülő ügyleteket úgy bonyolítja le, hogy abból az érdekel­tekre semmiféle kényelmetlenség ne hára­­moljon. Díjszabásait s a szállítás módozatait úgy állapítja meg, hogy azzal a kisgazdá­kat, iparosokat és a nagytermelőket egyen­lően kielégítse. Szóval az egész kisvasút lényegében legjobban hasonlít egy, az érdekelt vidéket a kereskedelmi és forgalmi központtal ösz­­szekötő fuvarozási vállalathoz. Kétségtelen, hogy ilyen vállalatok létesítése nagy nemzeti érdek s a törvény­­hozás feladata lesz, hogy a kisvasutak alapítását megfelelő törvényes intézkedések­kel elősegítse s a helyi érdekű vasút tör­vény revíziójánál e vasutak jövőjét különös figyelemmel és gondoskodással előkészítse. (Folytatjuk.) s azután csendes bánatba merülve dicséri a borainkat s a lovagias magyar népet, a mely mindig segédkezet nyújtott a szabad-­­sághősöknek. Megilletődve, könnyekig meg­hatva állítjuk eléje a másik fiaskót is. Volt nincs! Sebaj! Perzsiáról, Japánról, adott geographiai, ethnographiai leírása, a forra­dalom befolyásának, annak hőseinek, a cári ukázok haszontalanságának ismertetése kárpótol bennünket. Megismerjük a cserkeszt, a­ki vágtató lován lövi le az ellenfelét; megtudjuk, hogy Szt. Pétervárnak van vagy négy öt egyeteme, már­pedig nem kíván­hatjuk, hogy ezt a tudományt ingyen osz­togassa. Ez nem létezik sehol a viágon. Legyen az pénz vagy bor, de meg kell fizetni. A sok beszéd bármily érdekes legyen is, elálmosítja az embert. Megjön a lefek­vés ideje is. Azon meg már majdnem hajba kapunk, hogy a kedves, nyájas idegen kinek a szobájában aludjék. Én nem engedhetek. Punktum. Én is szeretem úgy a szabadság­hősöket mint a többi. Kívánságom teljesül. Igaz ugyan, hogy egész éjjel kartácsról, bombáról álmodom s néha megébredve várom a pillanatot a mikor hálatársamnak egy ügyetlen mozdu­lata a fiastyuk felé fog röpíteni, de mély­séges horkolása megnyugtat s csak annyiban hat zavarólag, hogy azután nem tudok egy könnyen elaludni. A szabadsághős azonban kíméletet érdemel. Reggel fölkelve nem veti meg a jó­fajta magyar szilvóriumot sem. Sőt annyira legális, hogy eléje helyezi a rutkinak és rosztopcsinnak, csakhogy után­a jól esik a szivar A célzást elértem. Kérdezem tőle hogyan aludt, sőt, álmai is érdekelnek az ilyen nagy férfiúnak. Állítása szerint nem jól aludt s ha egy kissé elpihent is azonnal vészes napokról álmodott. — Nem is cso­dálom. A reggelijét szobámba hozzák. Hál’ Isten örömmel tapasztalom, hogy a gyom­rát nem rontotta el a tegnapi vacsora. Hivatalos ügyek miatt távoznom kell s udvarias bocsánatkérések mellett adom rendelkezésére a szobámat. Hazaérkezve a nagy szenvedőt már nem találom. Talán soha nem is látom többé! Szomorúan veszem észre, hogy magával vitte érdeklődésünket s nekem a csak három nappal előbb készült vadonatúj bagaria csizmáimat. NAPI HÍREK. Pécs, 1905. junius 30. Előfizetési felhívás. Nincs még teljes félesztendeje­­ annak, hogy a Pécsi Közlöny, mint­­ napilap, megindult s régi programra­­tjához híven szolgálja minden nap azt a politikai irányt, amely a közélet erkölcseinek megtisztítását írta zász­lajára. Tagadhatatlan, hogy súlyos idő­ket élünk, amelyben egy politikai napilapnak óriási munkát kell végeznie,, hogy a közönséget kellőkép tájékoz­tassa azokról a változásokról, amelyek politikai életünk egén nem napról napra, de óráról órára felmerülnek. Hogy ebben a tekintetben mily pon­tos és lelkiismeretes munkát végez­tünk, arról tanúskodik vidéki napi­lapoknál szokatlanul nagy sürgöny­rovatunk, amelyben a képviselőházi és egyéb országos és világeseményeket tizennyolc órával előbb közlünk olva­sóinkkal, mint a budapesti lapok és tizenkét órával előbb, mint minden más lap. Vezér és mellékcikkeinkben min­den jogos érdek bátor és szókimondó képviselőt talál s viszont minden jogtalanság, minden méltánytalanság és igazságtalanság ellen akkor is síkra szádunk e cikkeinkben, hogyha ezáltal a hatalmasok haragját, gyű­löletét vonjuk is magunkra.

Next