Pécsi Közlöny, 1905. szeptember (13. évfolyam, 179-202. szám)

1905-09-01 / 179. szám

1905. szeptember 1. PÉCSI KÖZLÖNY. alkalmával levonják, nem tekinthető behaj­tásnak. Egyebekben, ha valakinek az adó­levonás után aggályai vannak, úgy annak az illetményes kifizetése ellen is kell, hogy aggályai legyenek, mert felhatalmazás hiá­nyában a kormány saját felelősségére esz­közli a kifizetést. Ha tehát valaki fizetését a törvénykívüli állapotban fel nem veszi, önként értetődik, hogy ez esetben adóját sem vonják le. E döntés értelmében tehát az állami tisztviselők az adózást nem ta­gadhatják meg. Felirat a királyhoz. Lapunkban is hírt adtunk arról a mozgalomról, amelyet egy országos népgyűlés összehívása végett indítottak. A mozgalom megindítása alkal­mával azon gyanúba keveredött, mintha éle a k­övetkezett ellenzék ellen irányulna Most azután ebben a mozgalomban is el­következett a Pálfordulás Mivel az ország népének hangulatából a mozgalom vezető­sége arról győződött meg, hogy sem nem tanácsos, sem nem hasznos dolog most a közvéleménnyel és a nemzeti lelkesedéssel szemben bajos is, meg hálátlan dolog is kapálódzni. Ezért elhatározták, hogy a szeptember 3-ikára tervezett gyűlésre meg­hívják a szövetkezett ellenzék vezérférfiait is és a feliratban a királyhoz fordulnak, hogy a válságot a nemzet óhaja szerint oldja meg. Pécsi előadó a börtönügyi kon­gresszuson. Megírtuk már lapunkban hogy a VII. börtönügyi kongresszus szept. 3-tól 9 ig tartja üléseit Budapesten és ezen a kongresszuson Pécsről részt vesznek Angyal Pál dr. egyetemi magántanár, és Charsch Dezső kir. ügyész. Ezen a kon­gresszuson Angyal Pál dr. mint előadó is szerepel, s amint a most kibocsátott érte­sítés közli, a következő címen tart előadást: „Az orgazdaságot külön bűncselekménynek kell-e tekinteni, vagy részességi cselek­ménynek ?“ Mezei dűlőutak rendezése. A pénzügyminiszter körrendeletet intézett a kataszteri felmérési felügyelőségekhez a községek által rendezett mezei közös dűlő­út a kataszteri felvétele tárgyában. Elren­deli a miniszter, hogy amennyiben a mezei közös dülőutak a községek által nem kellő időben, hanem akkor rendeztetnének, amikor a betétszerkesztő a bizottság tár­gyalását már befejezte, a közös mezei dülő­utak rendezése folytán előállott változások csak abban az esetben lesznek a kataszteri munkálatokon átvezetendők, ha ezt az illető telekkönyvi hatóság maga kívánja, illetve, ha a betétszerkesztés alkalmával az utak kataszteri felvétele ellen beadott felszólam­lások a telekkönyvi hatóság által a felmérő felügyelőséggel közöltetnek. A kataszteri mérnöki kirendelés előtt azonban az illető községek mindenkor nyilatkozatra felhívan­­dók, várjon az általuk utólag rendezett kö­zös mezei dűlőutak a felmérő utasítás és a földmivelésügyi miniszter idevágó rendele­tének értelmében a helyszínen állandóan meg vannak jelölve s tényleg birtokba van­nak-e véve, mert csak ez esetben érvé­nyesíthető a rendezés a kataszteri mun­kálatokban. A vendéglősök szövetségesek országos kongresszusa. Szeptember hó 12-én tartja meg a magyar vendéglősök Országos Szövetsége Győrben az V. orszá­gos közgyűlését. A pécsi vendéglősök egye­sületéből az országos kongresszuson az eddigi jelentkezések szerint a következők vesznek részt: Rózsa József egyesületi elnök, Radócsai Imre helyettes elnök, Zi­­darics József egyesületi ellenőr, Czirják Antal választmányi tag és Weisz Sándor titkár, a választmány kiküldötte. A pécsi egyesület megbízotta több indítványt fog benyújtani a kongresszus lefolyása alkal­mával. Az indítványok, többek között a korcsma engedélyek korlátozását, bor nagy kereskedők, a bornak palackában való el­­árusításától való eltiltását is tartalmazzák. Az egyesület elnöksége ezen után is kéri, hogy a­­vendéglősök és korcs­márosok akár tagjai akár nem tagjai az egyesületnek, mind számosabban vegyenek részt a kongresszuson. Csak mese . . . A bagó csípje meg, hogy is történt? Azaz, hogy dehogy is tör­tént, hiszen csak mese. Az egészből egy mondat sem, de egy betű sem, még egy vessző sem igaz Semmi, de abszolúte semmi sem igaz. Csupa koholmány, rész­­akaratú rágalom. Hogy is volna igaz? Nem lehet igaz, mert hiszen a következő „Nyilatkozat.“ jelent meg több fővárosi lapban , néhány nap múlva jelentkezett nálam az elhunyt unokaöcscse, Edward Howard, akit láthatólag jobban szomorított a nénje halála, mint a kitagadás. Elbeszélte, hogy ezelőtt öt évvel a nagynénje akarata ellen házasodott meg és a miss sohasem bocsátotta meg e lépését. Ez idő szerint reménye van, hogy egy jó állást fog Londonban kapni. Ismét eltelt néhány hónap s már csak­nem elfeledtem az egész esetet, midőn egy csodás véletlen újra eszembe hozta azt Egy este az utcán egy gyors léptekkel haladó asszonynyal találkoztam. Sötét ruhája volt s arcát sűrü fátyol fedte s ballábára sán­tított. — Ördögbe is, hát feltámadnak a holtak ? Ez a miss Howard volt, amint élt. Valami kétes gyanú támadt bennem és utána futottam az asszonynak. Kalapomat szememre húzva, felgyúrt kabátgallérral követtem néhány utcán ke­resztül. Egy ven­déglőbe értünk s én hal­lottam a pincér szavait, amint mondta: — Az urak a 13. számban vannak ! A nő eltűnt a hátsó kis terem ajtaján. — Szabad a 12-ik számú kabin? — kérdem a pincért, — néhány barátomat várom. — Méltóztassék ide belépni. A két kabint csak egy vékony deszka­fal választotta el, és én kényelmesen hall­hattam a 13-ik számban folytatott társalgást. Két férfi s egy asszony beszélt. Ez utóbbi hangja szakasztott az én első kliensem hangja volt, a másikban felismertem a Simpsonét. — Ugy­e mondtam, hogy jó lesz Sinc­­lairt választani? Az ilyen ügyekben mindig legbiztosabb egy kezdő ügyvéd, aki a jó fizetésnek örülve, nem tesz sok kérdést, — szólt egy idegen hang. — Ohó — gondoltam — Sinclair az én nevem! — Ez igaz, — felelt Simpson. — de most az a kérdés, miként vesszük rá, hogy az ügyet mielőtt lebonyolítsa, s kiadassa az örökséget gyanútlanul ? Aztán meg ezt az öreget is el kell valahova küldeni, ne­hogy felismerjék. Eddig elrejtette magát, de most már nagyon megunta a rejtőzkö­dést. Ugy­e, öregem ? — De mennyire! Szeretnék rögtön eltűnni e városból, ahol reám semmi jó sem vár. Oh, csak ne tépted volna el a boldogult testamentumát s hagytad volna az örökség felét — az ő kivánata szerint — Edward Howardnak ! — kímélj meg a jajgatásaiddal. Egy eszmém van . . . És ekkor oly halkan folytatta szavait, hogy nem értettem, de hát elegendőt tud­tam. Halkan kiosontam rendőrt keresni, s a jó szerencse úgy akarta, hogy a legelső ember, akivel találkoztam, egy ismerős de­tektív volt, akinek röviden elmondtam az ügyet mire ő egyet füttyentett és egy ren­dőrrel tértünk vissza. Félóra múltán a trió már zár alatt volt. Rövidesen kiderült az egész bűntény. Az asszony, aki nálam m is Howard neve alatt jelentkezett s aki a végrendele­tet aláírta, az elhunyt házvezetőnője és a Simpson anyja volt. Simpson viszont mint a miss faktotuma szerepelt a házban. A harmadik egy zugügyvéd volt, aki kieszelte a gazságot, tudva, hogy az öreg miss már évek óta ágyában fekvő beteg s egyedül a­ vén asszonyt és a fiát tűri maga körül. Mig a hármat több évi börtönre ítél­ték s nekem megvolt az elégtételem, hogy én adhattam át a hagyatékot Edward Howardnak, aki engem bízott meg ügyei vezetésével. Azóta nagyon keresett ügyvéd lettem, sok kliensem van, — de azért mégis az első volt a legjobb, mert az állított lábra s az tanított az ügyvédek legfőbb kötelessé­gére , az elővigyázatra. Nyilatkozat. A fővárosi lapok egynémelyikében személyemre vonatkozó hamis tartalmú, valótlan és sértő cikkek jelentek meg. Tartalmát illetőleg bűnvádi feljelentést tétettem folyamatba Dr. Greiner József pécsi ügyvéd által és kérem a tisztelt közönséget, hogy ezen bűnügy elintézé­séig ítéletét felfüggessze. Pécs, 1905. aug. 30. Herczeg Izsó a Herczeg Testvérek pécsi rézárugyár cég beltagja. De ha már ide iktattuk ezt a szin­­tisztaságú nyilatkozatot, amelyben foglal­takra vonatkozólag senkinek sem szabad kételkednie, hát elmondjuk azt is, ami ezt a nyilatkozatot provokálta. Pécsett e hét elején az a hír terjedt el, hogy az Otthon kávéházban nagyobb szabású hamiskártyá­zásra jöttek rá. És a történet hősévé Her­czeg Izsó pécsi gyárost tették meg. Az esetről mi is hallottunk, de nem írtuk meg, mert a passive szereplő személyeknek nem akartunk ártani Történt ugyan feljelentés a rendőr­ségen is, de ez nem direkt Herczeg Izsó .

Next