Pécsi Közlöny, 1905. október (13. évfolyam, 207-230. szám)

1905-10-04 / 207. szám

1905. október 4. FECSI KÖZLÖNY.­­ Tannak, ott ötvenezer koronákat ajánlanak­­ fel a tisztviselők esetleg megvont fizetésé-­­ nek fedezésére. Nos ez a nagyon kuruc­­ vármegye akkor, amikor a belügyminiszter ráirt hogy a határozatot terjessze fel, szé­pen felterjesztette. (Csakhogy a huszonki­­lencedik napon ! Szerk.) Ne állítsuk pellen­gérre azt, aki harmi­nchat évig híven szol­gálta a várost. Mert a fegyelmit megelőző vizsgálat pelengérre állítás, valakit kicsit agyonütni nem lehet. Horváth Antal szerint a polgármester­nek magának kellett volna maga ellen meg­kérni a fegyelmi vizsgálatot. Marton Miksa felszólalásában a vita berekesztését indítványozta. Krasznay Miklós dr. meleg szavakkal kér a polgármester védelmére, míg Hamerli Imre a törvényhatóság akaratának akar ér­vényt szerezni azzal a tisztviselővel szem­ben, aki nemzeti hős 49-ben nem igen lett volna, mert a Bécsből importált gyufa pat­togásától is már megijedt. A közgyűlés ezután egyszerű szava­zással eltiltotta a tisztviselőket a szavazás­ban való részvételtől. Ez ellen Nick Alajos dr. panaszt je­lentett be a közigazgatási bírósághoz. Névszerinti titkos szavazással harminc­egy szóval tizenöt ellenében elrendelték Majorossy Imre kir. tanácsos polgármester­­b­en a fegyelmi eljárást megelőző vizs­gálatot. Majorossy Imre kir. tanácsos fegyelmi ügye eldöltéig azért mivel a polgármester­ség bizalmi állás, de tekintettel a megron­gált egészségére is szabadságot kért, amit meg is adott neki a közgyűlés A fogyasztási adók esedékes részle­teinek megfizetésére vonatkozólag a köz­gyűlés úgy határozott hosszabb vita után, hogy a takarékpénztárban hagyja s az államkincstárnak nem szolgáltatja be. NAPI HÍREK. Pécs, 1905. október 3. Évnegyed változás. Történelmi időket élünk tagadhatatla­nul, hogy mily irányban fejlődik jövőnk, az, hogyha nincs is titok fátyola mögé rejtve, mert hisz húszmilliónyi magyar állam­polgár az abszolitisztikus törekvéseknek útjában áll, a végeredmény csakis az ezer­éves alkotmány teljes diadala lehet, de az hogy amíg e célt küzdelmünk eléri mily megpróbáltatásokon megy keresztül nem­zetünk, arról fogalmat csak történelmünk nyújt, amelynek derült lapja vajmi kevés, gyászos annál több van. A megpróbáltatás ránk szakadó nehéz napjaiban — mert nagyon naiv lélek az aki azt hiszi, hogy a terhes zivatar villámcsa­pás nélkül múlik el — egyesülni kell az egész magyar népnek az alkotmány védel­mében, a nemzet jogainak kivívásában. Kétszeresen felelősségteljes ilyenkor a sajtó tisztje, annál is inkább, mert szolgála­taira kétszeres szükség van ily válságos időben Ha tükröt kell nyújtania az eredmé­nyeknek, hogy ezek folytán minden magyar ember tudja, hogy mi a kötelessége, és kell, hogy a közvéleménynek hű tolmácsa legyen, hogy megtudják belőle azok, akiket illet: megtörni ezt a nemzetet egy ezred­éves kínos múlt nem tudta, jogait ez a nemzet nem adta fel soha. A hatalom parancs szavára meg nem hajolt soha a múltban, nem teszi a jelenben, s nem a jövőben ! A­mióta megalakult a Pécsi Közlöny, mindenkor a nemzeti eszme szolgálatában állott, s fokozottabb mérvben kivette részét a harcból akkor, amikor mint napilap szol­gálta a közönség és a város érdekeit önzet­lenül félelem, nélkül, bátran mindenkivel szemben. Védtük a gyengét a hatalmassal szem­ben, jogaihoz segítettük a jogfosztottat, s ha a hatalmasok között ellenségeket sze­reztünk magunknak , minket megnyugtat az a tudat, hogy tollunkat a megveszteget­hetetlen igazság vezette. Most, amikor az évnegyed fordulójá­val a nagyközönség esküdtszéke elé állunk, hogy verdiktet hozzon eddigi működésünk felett, bizalommal tekintünk az ítélet elé, s hisszük, hogy a nemzeti eszmék védelmére kibontott zászló hívei törekvésünket méltá­nyolni s a harcban bennünket magunkra hagyni nem fognak. A Pécsi Közlöny előfizetési ára egy évre 24 korona, félévre 12 korona, negyed évre 6 korona. Mig sem kételkedtem Tommy bekövetke­zendő diadalában. Én legfeljebb morzsáit szedhettem fel a szép asszony mosolyának. Hanem a szívnek nem lehet paran­csolni. Az én szenvedélyem visszatarthatat­­lan erővel nőtt napról-napra. Kezdtem a fivérem érdemeiről, művé­szetéről, sőt róla magáról is, mint ember­ről, kicsinylőleg gondolkodni. Egy alkalom­mal kitüntetést is adtam ennek egy kávé­házban idegenek előtt: — A repülő trapéz? No hiszen ! Egy havi gyakorlat után bárki is művész lehet benne. E perctől fogva pokol volt nekem a cirkusz. Pályámat utáltam, nem volt többé ambícióm s a sikert nem kerestem. Rette­netes állapot volt ez ! Egy este hölgyünk ismét ott ült pá­holyában. Egész nap rá gondoltam. A szeme már alig-alig tévedt rám. Ez érlelte meg bennem a gondolatot, hogy meg fogom őt lepni, megdöbbenteni. Valami nagy dolgot akartam elkövetni, a­mi rám terelje figyel­mét. Olyat mutatok neki, amihez valóban erő kell, ügyesség és találékonyság. Azt akartam, hogy a tekintete rajtam nyugodjék, egyedül csak rajtam. Ekkor, mialatt Tommy felkúszott a trapézzal, én a másikra másztam fel macska ügyességgel. Olyan gyorsan történt ez, hogy mindenki önkénytelen „ah 1” kiáltásban adott kifejezést meglepetésének. Aztán, mielőtt tapsolni kezdtek volna, nyilsurra­­nással lepattantam a hintáról s hatalmas ívben szeltem a levegőt. Nagy dobbanással termettem a porondon A viharszerű ujjon­­gás, a­mi erre támadt, mámorossá tett. Most rajtam volt igazán minden tekintet. Az­­övé is! ... A siker elhódított s min­denről elfelejtkeztem Megkapott a láz, hogy megismételjem az előbbi mutatványt. Pillanatig a magasba néztem aztán lendü­letet véve, önmagamnak elkiáltottam a jelszót: — So! . . . Valami megrezzent a levegőben . . . Odanéztem. A tapéz üresen állott . . . Rémület fogott el, de időm se maradt gondolkodni, midőn velőtrázó sikoltás hal­latszott mindenfelől. Az aréna porondjára hatalmas, tompa hanggal csapódott le egy emberi test . . . Tommy, összezúzva, vére­sen. Hetekig azt hittük, hogy meg fog halni, de életben maradt . . . A pojáca elhallgatott, majd szomo­rúan kérdezte: — Várjon meg fogja-e isten bocsátani bűnömet, valaha ? — Az ön bűnét ? — Igen, helyesen mondtam, a »bű­nömet.* Ha az ember az ujjai közt tart egy emberéletet nem szabad azt egy asz­­szony mosolyáért veszélyeztetni . . . Fordította franciából: B. J. Október 6iki gyászistentiszte­let. Pécs város hazafias közönsége a nagy aradi gyásznap, október 6-ikának gyászpom­pával való megölése céljából gyászistentisz­teletet tart. A meghívók a gyászistentiszte­­­­letre már szétmentek : október 6 ikán reg­­­­geli 9 órakor a belvárosi plébánia­templom­ban lesz a mise . Nagy haladás a nem­zeti eszme mégis megtörte a közöny jegét. Hogy mertük volna még néhány évvel ez­előtt hinni, hogy a hivatalos világ nyilváno­san osztozni kíván a nemzet fájdalmában. Az új önkéntesek. A pécsi 52. gyalogezredhez tegnap vonultak be az új önkéntesek, számszerint 27-en. Az új ön­kéntesek névsora a következő : Stern Dezső, Reinfeld Vilmos, Krausz Albert, Kiss Jenő, Zsabokovszky Rudolf, Präger Ernő, Somogyi Jenő, Engel Róbert, Bakla Béla dr., Né­­methy József, Wolf Mór, Kálmán Jenő, Grubsz Győző, Kiss Ferenc, Farkas Ferenc, Haberfeld Vilmos, Steinberger Aladár, Har­mat Miklós, Perls Imre, Dombóvári Ödön, Módly László dr., Strasser Mózes,­­László Emil, Füstös János, Bence Pál (László), Gebhardt István, Till János. A Pécsi Athletikai Club még ez év október elején tartja évnyitó közgyűlé­sét. A közgyűlésen történik a tisztújítás, valamint a jövő clubév programjának meg­beszélése. A clubév megkezdésével rögtön megnyílik a vívóiskola. Új ügyvéd, Schwarc Gábor dr. teg­nap este jó sikerrel letette az ügyvédi vizs­gát Budapesten. A fiatal ügyvéd Pécsett fog megtelepedni. Az akadémia ifjúságának okt. 6-iki ünnepélye. Mikor még a független nemzeti eszmék nem hódítottak meg min­den szivet, amikor a nagy nemzeti ünne­peket vagy gyásznapokat nem méltányolta teljesen a nagyközönség, már akkor is a pécsi jogászifjúság volt az, amely Pécsett évről évre kibontotta a nemzeti zászlót, vagy pedig gyászfátyolt borított rája, amikor október 8-ika elérkezett. Az idén nagyobb keretekben fogja e gyászünnepélyt megülni ■ a színházban, mert a Vigadó eddig mindig­­ szűknek bizonyult. A gyászünnepély műsora a következő: 1. Himnusz. Énekli a jogász­dalárda és a színházi férfikar. 2. Megnyitó beszéd. Mondja Hajdú Gyula j. h. 3. Októ­ber 6. (Palágyi L.) szavalja Haraszti József j. h. Az. A vén cigány melodráma. Szavalja Gsernics Jenő, kisérik, zongorán Sándor Károly, hegedűn Gebhardt Antal és Gyenes

Next