Pécsi Közlöny, 1905. november (13. évfolyam, 231-255. szám)

1905-11-01 / 231. szám

1905. november 1. PÉCSI KÖZLÖNY. Lépresszők. (L.) Elhangzottak a háborszernagy ur csábos szavai a budai küldöttségnek adott programmszerü válaszban, a melyről nagy tájékozatlanságukban nem tudjuk. Fejérváry Gézának vagy a fiának Imrének, a meg­­ratizált nagyhangú főispánnak, Kristóffynak vagy Mandulának a műve , de mindenestere édes mandulaszerü ize van. Csak az a baja, hogy a magjának izével nem vagyunk tisz­tában , már pedig azt is meg fogják etetni velünk, ha a gyümölcsébe beleharapunk­. . . A 11 pontból álló programmban van­nak ugyan okos dolgok is, van sok himező­­hámozgó ígérgetés és van egy teljességgel el nem fogadható, a magyar alkotmány trójai falovának ígérkező pont: ,A köz­­igazgatás államosítása“ (A Lex Szapáry­­ana felélesztése). Ez ravaszul, azzal meg­indokolt pont, hogy a közigazgatás az álla­mosítással olcsóbb lenne s a pótadót csök­kentené, évekig vesszőparipája volt a bol­dogult .Nemzeti pártnak­ , de ma már a megyék önkormányzati várában való hat­hatós működésének láttára, igaz magyar ember aligha kér az államosításból. És igy ezen egyetlen egy pont is elegendő arra, hogy az egész programm rosszhiszeműsége kitűnjék. Mert sült bolond az, a­ki ezt a prog­­rammot készpénznek veszi, a­melynek megvalósítása még igazi parlamentáris több­ségből alakult kormánynak is legalább tíz évi munkát adna. De lássuk a lépvesszőket egyenként. 1. Általános titkos választói jog. Hát hiszen ez Tisza István gróf tilta­kozása ellenére is előbb-utóbb meglenne. De most nem erre van szükség, hanem a nemzet máris megnyilvánult akaratának teljesítésére; a magyar vezényszóra egy olvasóját morzsolgató remetét is kár­hozatba kergetne, olybá tűnt fel nekem, mint egy alvilági szellem, ki rabságba ej­tette az én boldogságomat. És egyszer em­lékszik , virágzott az akácfa és a hold rá­­öntötte bágyadt sugarait a szomszédház kertjére. Ön karjában tartotta azt az asszonyt és ajkaik összeforrtak, nem egyszer de százszor ott az illatos virágágyak között, mialatt az udvarházi ebédlő nyitott abla­kán nyugodtan szállt kifelé a hivő és be­csületes férj pipafüstje. Az éjszaka ott hánykolódtam ágyam­ban sírva, forró könnyekkel áztatva pár­náimat. Ez volt szerelmem és boldogtalansá­gom hevének utolsó processusa. Lecsönde­sültem, mint a természet nyáron egy erős vihar után. Sóhajtva gondoltam Arany egyik ver­sére,­ az a csók, az a csók a bűnös, a bűvös, ki tudja mikor lesz annak helye hűvös.“ Ekkor még nem tudtam, hogy Ön nemsokára rájön, ez az asszony már so­kat látott, ezt már sokan látták, nem aka­rom én. Később a józanabb szemlélődés állás­pontjára helyezkedve, úgy rémlett néha, hogy talán Ön is ama férfiak közül való. 2. Az önálló gazdasági berendezkedés feltételes előkészítése 1917-re. — Ez még nem világosan az önálló vám­terület, és egy kissé messze eső határidő. 3. a) A magyar tiszteknek Ausztriából visszahelyezése kétéves szolgálat teher­­emeléssel. No hát ez már 1868-ban meg volt ígérve, de csak nagyon kis részben telje­sítik. Legújabban pedig a magyar ezrede­set kezdik Ausztriába helyezni. A kétéves szolgálat teheremelés nélkül lenne igazi vivmány. b) A kiképzés és oktatás nyelve ma­gyar lesz minden oly ezredben, amelynek legénysége csak némileg is ért magyarul. — Ez még nem jelenti a magyar szolgá­lati nyelvet sem. Egyébiránt a kiképzésnél kénytelenek az altisztek ősidőktől fogva a legénység nyelvét használni. 4 A katonai jelvények a paritásnak megfelelően szabályoztatnak Ez olyan dualisztikus ígéret. Szó sincs róla benne, hogy a magyar ezredek magyar zászlót és címert kapnának. 5. Nagy állami beruházások lesznek. — Talán egy pár kortes vállalkozó zse­bének megtömésére lehetne kilátás. De közhasznú voltukra nincs garancia. És mi­ből telnének ki ? 6. A kisbirtokosok helyzetének javí­tása földtehermentesítés útján és az állami nagybérletek parcellázásával. — Szép dolog , de a kiviteltől sok függ. Már pedig „kegyelmes szemétnép“ és „mél­­tóságos szegénylegények rászabadításától nem sok jó várható. 7. a) Nagy pénzintézetek létesítése az összes állami, törvényhatósági s vasúti tisztviselők adósságainak konvertálására. — Hiszi a tojás ! Különben ugy­e nem is volna rossz ily kerülő uton tartani pórázon a tisztviselőket ? De talán csak felismerik ez urak a csapdát, a kik úgy analizálják az asszonyok csókjait,­­ mint a tapasztalt botanikus a növényeket, s ebben ennyi méz van, abban annyi cukor. És nem csalódtam. Most még ugyanazon télen az ezre­­desné jourtán véletlenül megláttam Önt szerelmesen hajlongni a konzul vöröshajú felesége előtt, oly hévvel és ábrándos epekedéssel, mint egy középkori troubadurt. Kedves barátom ! én nem haragszom önre, de ne kívánja tőlem, hogy elfogad­jam kezét, szívét. Mit nyújthatnék helyébe ? Az én életem virága csak egyszer nyílt, akkor forró nyár volt és a fülemüle danájától visszhangzott a táj. De most ősz van , a pompás rózsák már rég múmiákká száradtak és lehullva holtan hevernek a földön. Hiába mosolyog rájuk a késői napsugár csalóka, hideg fénye,­­ nem ébreszt bennök többet éle­tet. Nem akarnak ők már semmit, nem vágynak semmire, nem remélnek semmit. * — Kimegyek a temetőbe, mert ma van halottak napja. A szél süvit a díszüktől megfosztott fák ágai között ; úgy tűnik, mintha a közeli templomból a­­Dies irae* fenségesen meg­­renditő akkordjait felém hozná szárnyain. Önre emlékezem. b) Progressiv adó behozatala s a fo­gyasztási adók reformja. Létminimum biz­tosítása. Helyes ! Ezek nem ártanának. De későbbi dolgok. 8. A közigazgatás államosítása. — És ezzel talán a nemzet elálmositása. Nem kérünk belőle. Az absolutizmus csirája lenne nálunk. Csak teljesen független és egy nemzetből álló államba való. 9. Állami s vasúti alkalmazottak fize­tésének végleges és előnyös rendezése. — *Ez már rég megérett a megvalósításra , de azért gyenge csalétek. Nem is olyan nagy dolog. 10. Ingyenes népoktatás. Néptanítók fizetésének emelése. Kongruarendezés. Az 1848. XX. tc. végrehajtása. Katholikus auto­­nomia. Egy kicsit sok pénzbe kerülnének. Ha­marjában honnan­­? 11. Kötelező munkásbiztositás baleset. f­agykár és rokkantság esetére. — Helyes! De ezek sem uj dolgok. Az­­ ellenzék rég sürgeti. Ennyiből áll a megváltás bibliája. Hol vannak azonban : A magyar vezényszó; a magyar ka­tonatiszti iskola ; a honvédségnek saját tüzérséggel ellátása ; a magyarnyelvű ka­tonai birskodás ; a magyar katonai zászló ; a magyar katonai címer ; a külügyi képvi­seletben a katonai paritás; a hadi­tenge­részeinél a magyar jelleg quotaszerű ki­tüntetése ; a magyar udvartartás ; a magyar tannyelvnek az ingyenes népoktatásban kikötése ; stb. stb. ? ? Íme, ezek mind el vannak hallgatva ! Sőt a magyar vezénynyelvet Fejérváry a Korona nevében egyenesen elutasítja. Mintha azonban a honvédtüzérséget s a külügyi paritást Tisza István megígérte volna. No lám , milyen értéktelen egy mi­niszterelnöki ígéret! Már­pedig hiába költözött a tábor­­szörnynagy úr a miniszterelnöki palotába , mert azért nem hiszünk hatalma állandó­­s­ságában, még kevésbbé sok és mégis hiá­nyos, forró kását kerülgető ígéreteinek be­válthatásában. Rengeteg pénz kellene ahoz. Egyben azonban szeretjük az egyenes­séget és hiszünk is benne, hogy t. i. ha nem sikerül a parlamentben program­já­nak többséget szereznie, feloszlatja az országgyűlést. Csakhogy itt sem szól arról, hogy mikorra rendeli el az új választást, a­mi aztán meghozná a függetlenségi prog­ramoinak , a personaluniónak a többséget. Addig — úgy látszik — nem nyugszik Bécs. Legyünk elkészülve különben a csá­­szári kitartottak hitványságaira, amelyek minden nemzeti érdek letörését célozzák, felfújt ígéretekkel igyekezve félrevezetni a nemzetet. Lesz a jövő évben új választás. Lesz szemtelen pressio, lesz vagy 50 millió korona tudáspénz is! Ezt el kell fogadni s ezzel gyengíted az ellenfelet, de a sátánok ellen szavazzon azért kiki ! Aki aggályos lelkiismeretű, adja azt a pénzt jótékony célra. Okos emberből ne legyen lépvesszőn ragadó gimpli!

Next