Pécsi Közlöny, 1905. november (13. évfolyam, 231-255. szám)
1905-11-01 / 231. szám
1905. november 1. PÉCSI KÖZLÖNY. Lépresszők. (L.) Elhangzottak a háborszernagy ur csábos szavai a budai küldöttségnek adott programmszerü válaszban, a melyről nagy tájékozatlanságukban nem tudjuk. Fejérváry Gézának vagy a fiának Imrének, a megratizált nagyhangú főispánnak, Kristóffynak vagy Mandulának a műve , de mindenestere édes mandulaszerü ize van. Csak az a baja, hogy a magjának izével nem vagyunk tisztában , már pedig azt is meg fogják etetni velünk, ha a gyümölcsébe beleharapunk. . . A 11 pontból álló programmban vannak ugyan okos dolgok is, van sok himezőhámozgó ígérgetés és van egy teljességgel el nem fogadható, a magyar alkotmány trójai falovának ígérkező pont: ,A közigazgatás államosítása“ (A Lex Szapáryana felélesztése). Ez ravaszul, azzal megindokolt pont, hogy a közigazgatás az államosítással olcsóbb lenne s a pótadót csökkentené, évekig vesszőparipája volt a boldogult .Nemzeti pártnak , de ma már a megyék önkormányzati várában való hathatós működésének láttára, igaz magyar ember aligha kér az államosításból. És igy ezen egyetlen egy pont is elegendő arra, hogy az egész programm rosszhiszeműsége kitűnjék. Mert sült bolond az, aki ezt a programmot készpénznek veszi, amelynek megvalósítása még igazi parlamentáris többségből alakult kormánynak is legalább tíz évi munkát adna. De lássuk a lépvesszőket egyenként. 1. Általános titkos választói jog. Hát hiszen ez Tisza István gróf tiltakozása ellenére is előbb-utóbb meglenne. De most nem erre van szükség, hanem a nemzet máris megnyilvánult akaratának teljesítésére; a magyar vezényszóra egy olvasóját morzsolgató remetét is kárhozatba kergetne, olybá tűnt fel nekem, mint egy alvilági szellem, ki rabságba ejtette az én boldogságomat. És egyszer emlékszik , virágzott az akácfa és a hold ráöntötte bágyadt sugarait a szomszédház kertjére. Ön karjában tartotta azt az asszonyt és ajkaik összeforrtak, nem egyszer de százszor ott az illatos virágágyak között, mialatt az udvarházi ebédlő nyitott ablakán nyugodtan szállt kifelé a hivő és becsületes férj pipafüstje. Az éjszaka ott hánykolódtam ágyamban sírva, forró könnyekkel áztatva párnáimat. Ez volt szerelmem és boldogtalanságom hevének utolsó processusa. Lecsöndesültem, mint a természet nyáron egy erős vihar után. Sóhajtva gondoltam Arany egyik versére, az a csók, az a csók a bűnös, a bűvös, ki tudja mikor lesz annak helye hűvös.“ Ekkor még nem tudtam, hogy Ön nemsokára rájön, ez az asszony már sokat látott, ezt már sokan látták, nem akarom én. Később a józanabb szemlélődés álláspontjára helyezkedve, úgy rémlett néha, hogy talán Ön is ama férfiak közül való. 2. Az önálló gazdasági berendezkedés feltételes előkészítése 1917-re. — Ez még nem világosan az önálló vámterület, és egy kissé messze eső határidő. 3. a) A magyar tiszteknek Ausztriából visszahelyezése kétéves szolgálat teheremeléssel. No hát ez már 1868-ban meg volt ígérve, de csak nagyon kis részben teljesítik. Legújabban pedig a magyar ezredeset kezdik Ausztriába helyezni. A kétéves szolgálat teheremelés nélkül lenne igazi vivmány. b) A kiképzés és oktatás nyelve magyar lesz minden oly ezredben, amelynek legénysége csak némileg is ért magyarul. — Ez még nem jelenti a magyar szolgálati nyelvet sem. Egyébiránt a kiképzésnél kénytelenek az altisztek ősidőktől fogva a legénység nyelvét használni. 4 A katonai jelvények a paritásnak megfelelően szabályoztatnak Ez olyan dualisztikus ígéret. Szó sincs róla benne, hogy a magyar ezredek magyar zászlót és címert kapnának. 5. Nagy állami beruházások lesznek. — Talán egy pár kortes vállalkozó zsebének megtömésére lehetne kilátás. De közhasznú voltukra nincs garancia. És miből telnének ki ? 6. A kisbirtokosok helyzetének javítása földtehermentesítés útján és az állami nagybérletek parcellázásával. — Szép dolog , de a kiviteltől sok függ. Már pedig „kegyelmes szemétnép“ és „méltóságos szegénylegények rászabadításától nem sok jó várható. 7. a) Nagy pénzintézetek létesítése az összes állami, törvényhatósági s vasúti tisztviselők adósságainak konvertálására. — Hiszi a tojás ! Különben ugye nem is volna rossz ily kerülő uton tartani pórázon a tisztviselőket ? De talán csak felismerik ez urak a csapdát, a kik úgy analizálják az asszonyok csókjait, mint a tapasztalt botanikus a növényeket, s ebben ennyi méz van, abban annyi cukor. És nem csalódtam. Most még ugyanazon télen az ezredesné jourtán véletlenül megláttam Önt szerelmesen hajlongni a konzul vöröshajú felesége előtt, oly hévvel és ábrándos epekedéssel, mint egy középkori troubadurt. Kedves barátom ! én nem haragszom önre, de ne kívánja tőlem, hogy elfogadjam kezét, szívét. Mit nyújthatnék helyébe ? Az én életem virága csak egyszer nyílt, akkor forró nyár volt és a fülemüle danájától visszhangzott a táj. De most ősz van , a pompás rózsák már rég múmiákká száradtak és lehullva holtan hevernek a földön. Hiába mosolyog rájuk a késői napsugár csalóka, hideg fénye, nem ébreszt bennök többet életet. Nem akarnak ők már semmit, nem vágynak semmire, nem remélnek semmit. * — Kimegyek a temetőbe, mert ma van halottak napja. A szél süvit a díszüktől megfosztott fák ágai között ; úgy tűnik, mintha a közeli templomból aDies irae* fenségesen megrenditő akkordjait felém hozná szárnyain. Önre emlékezem. b) Progressiv adó behozatala s a fogyasztási adók reformja. Létminimum biztosítása. Helyes ! Ezek nem ártanának. De későbbi dolgok. 8. A közigazgatás államosítása. — És ezzel talán a nemzet elálmositása. Nem kérünk belőle. Az absolutizmus csirája lenne nálunk. Csak teljesen független és egy nemzetből álló államba való. 9. Állami s vasúti alkalmazottak fizetésének végleges és előnyös rendezése. — *Ez már rég megérett a megvalósításra , de azért gyenge csalétek. Nem is olyan nagy dolog. 10. Ingyenes népoktatás. Néptanítók fizetésének emelése. Kongruarendezés. Az 1848. XX. tc. végrehajtása. Katholikus autonomia. Egy kicsit sok pénzbe kerülnének. Hamarjában honnan? 11. Kötelező munkásbiztositás baleset. fagykár és rokkantság esetére. — Helyes! De ezek sem uj dolgok. Az ellenzék rég sürgeti. Ennyiből áll a megváltás bibliája. Hol vannak azonban : A magyar vezényszó; a magyar katonatiszti iskola ; a honvédségnek saját tüzérséggel ellátása ; a magyarnyelvű katonai birskodás ; a magyar katonai zászló ; a magyar katonai címer ; a külügyi képviseletben a katonai paritás; a haditengerészeinél a magyar jelleg quotaszerű kitüntetése ; a magyar udvartartás ; a magyar tannyelvnek az ingyenes népoktatásban kikötése ; stb. stb. ? ? Íme, ezek mind el vannak hallgatva ! Sőt a magyar vezénynyelvet Fejérváry a Korona nevében egyenesen elutasítja. Mintha azonban a honvédtüzérséget s a külügyi paritást Tisza István megígérte volna. No lám , milyen értéktelen egy miniszterelnöki ígéret! Márpedig hiába költözött a táborszörnynagy úr a miniszterelnöki palotába , mert azért nem hiszünk hatalma állandósságában, még kevésbbé sok és mégis hiányos, forró kását kerülgető ígéreteinek beválthatásában. Rengeteg pénz kellene ahoz. Egyben azonban szeretjük az egyenességet és hiszünk is benne, hogy t. i. ha nem sikerül a parlamentben programjának többséget szereznie, feloszlatja az országgyűlést. Csakhogy itt sem szól arról, hogy mikorra rendeli el az új választást, ami aztán meghozná a függetlenségi programoinak , a personaluniónak a többséget. Addig — úgy látszik — nem nyugszik Bécs. Legyünk elkészülve különben a császári kitartottak hitványságaira, amelyek minden nemzeti érdek letörését célozzák, felfújt ígéretekkel igyekezve félrevezetni a nemzetet. Lesz a jövő évben új választás. Lesz szemtelen pressio, lesz vagy 50 millió korona tudáspénz is! Ezt el kell fogadni s ezzel gyengíted az ellenfelet, de a sátánok ellen szavazzon azért kiki ! Aki aggályos lelkiismeretű, adja azt a pénzt jótékony célra. Okos emberből ne legyen lépvesszőn ragadó gimpli!