Pécsi Közlöny, 1906. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1906-02-01 / 24. szám

1­966. február 1. PÉCSI KÖZLÖNY NAPIH­IREK. Pécs, ISON, statftr 31. Ott kuxin . . . Ott künn a zúzmarát faágon Ugrándozik egypár veréb . A ritkán fénylő téli napsugáron Vidáman száldos szartészét. Bent a kórházi kis szobában Egy édas asszony szendereg .. . S hallgatja forró, gyötrő lázban, Hogy csiripelnak a verebek. Két szép szemével simogatja Az ablakon át sorba mind , Oh bár egyet is megfoghatna, Bár Telük repdeshetne kint­­ Da kérágyához kötve, innen Csak sohajtára szállhat el Ki a szabadba, hol a napsugáron Vidám garébpár csiripel ! És tovább onnan el, a kis lakásba, A­mit mióta elhagyott: Könyek közt zárják a nevét imába, Kik most bű között laknak ott ! S az édes asszony tudja, hogy imájuk, Meghallgatja a kegyes Ég . . . S boldogan nézi, zuzmarás faágon A mint csiripel a veréb ! Honthy lstván: Bizonyítvány kiosztás. A péeti középiskolákban a mai délelőtt folyamán osztották ki az iskolai év első felének ered­ménye képen az értesítőket. Az a papírlap, amelyre a négyig terjedő számjegyek van­nak írva, uralkodnak a diákon. Egész mun­kássága, törekvése odairányul, hogy erre a papírlapra előtte mennél kedvesebb jegyet szerezzen. A lelketlen magolás mérője a szám ; ez a szám tönkretesz minden neme­sebb felfogást, a magolás az értelmet. Annyi bizonyos, hogyha a mostan dívó rendszer mellett hirtelen eltörölnék az értesítőt, nem akadna egy agyonsanyargatott gép sem, aki „jeles“-re vágná be a „leckét“. — No, de nem fog megszűnni, sokkal hátrább vagyunk még, semhogy ilyenről álmodni is merjen a középiskola. Előbb tanítókat kell képezni. A februári fizetés meglesz. Nem kell tehát aggódni a honatyáknak, egy kis ijesztgetés után mégis csak oda lukadt ki a dolog, hogy a februári negyedévi ille­téküket ezúttal is megkapják. Tehát van még pénz az államkasszában, noha gyéren folyik, mondhatnánk eseteg be. Hiába ijed­tek hát sokan meg, hogy a belügyi ügyvivő „megtréfálja” az egyszer a képviselőket, hogy­­ nincs pénz. Ilyen tréfától mindaddig nincs mit tartani, amíg egyetlen kormány­­párti képviselő akad. Mátyás Flórián emlékezete az Akadémia hétfőn este Berzeviczy Albert elnöklésével tartott ülésén Békefi Rémig levelező tag mondott emlékbeszédet az Akadémia tavaly elhunyt rendes tagjáról, Mátyás Flóriánról. Mátyás Flórián atipikus magyar tudós, a mai Torda-Aranyos vár­megye egy kis falujában, Felsődetrehemben született 1818-ban. G­yermekkorában szülei­vel Kolozsvárra került s a gimnázium alsó osztályait ott járta. Alig tizennégyéves, ami­ i­dén elszakad a szülői háztól s a gimnáziu­mot az ország különböző részein, Kantán, Keszthelyen, Nagyszebenben, Eszéken, Pé­csett, Fiuméban és Rádeában, a filozófiát Zárában hallgatja leírhatatlan szenvedések és nyomorúságok között. A nagy utat az egyik iskolától a másikig rendesen gyalog­­ezerrel tette meg s a kenyérért untalanul félbeszakította tanulmányait. Volt marha­etető, kőműves-, szabó-, varga-, borbély- és fantő-inas, majd nevelő és tolmács. Ide-oda kapkodott, hogy megélhessen, hogy módot szerezzen főszenvedélyének, a tudomány­­szomjnak csillapitására. Ezek a kitérők mindig az iskolához vezették vissza. Hányó­dásaiban is roppant sokat tanul. Még nincs húszéves, amidőn már olvas latin, görög, német, francia, olasz és zsidó nyelven s fordítja Anakreon, Sappho és Petrarca verseit. A verselés szerezte meg neki még igen fiatal korában Kelemen József pécsi kanonokkal való ismeretséget. Húszéves korában Zefirinus néven a raguzai piarista szerzetbe lép. Esztendő múltán Pécsen van, elvégzi a jogot, azután fiiskális gyakorlatot űz. Megunja a fiskáliskodást is és ismét mentoroskodik dunántúli úri házaknál. Az irodalomban 1855-ben lépett föl, „Magyar árja nyelvhasonlítások” című tanulmányá­val. Majd polémiát kezd azokkal, akik a magyar-finn atyafiságot hirdetik. Becsesebbek e tanulmányainál kutatásai az ősmagyar nyelv terén s a nyelvtörténeti szótár ada­tainak összegyűjtése. A nyelvtörténeti szó­tár megírása azonban részvétlenség miatt megrekedt örökre. Mátyás Flóriánt annyira bántotta ez a csalódás, hogy hátat fordított a nyelvészkedésnek, s történeti tanulmá­nyokra adta magát túl élete­dején. E for­­dulatnak köszönhető középkori forrásaink és krónikáink mintaszerű kiadása „Historia# Hungaricae Fontes Domestici” címen, négy kötetben. Egész sorozat tanulmányában az Árpádok kora történetének sok homályos és vitás pontját világosította meg sok problémát oldott meg. Békefi formái len­dületes és szokatlanul meleghangú emlék­beszéde meghallgatására felment Pécsről a boldogult tudós egyetlen leánytestvére: Mátyás Rózsa és Fekete Mihály tiszti ügyész, ki a várost képviselte. Barátai és tisztelői közei ott voltak az emlékünnepen : Szenczy Győző szentgotthárdi perjel, Zalai Mihály főgimnáziumi igazgató és Vargha Damján főgimnáziumi tanár Székesfehér­várról. Pécs­ egyházmegyei pap aposs­­taaiája, Perczel Dezső ifj., akit csak alig három éve, hogy felszenteltek, levelet irt a káptalani helynök címére, amelyben beje­lenti,hogy kilép az egyházmegyei lelkészkedő papok sorából. Az aposztazia oka hirszerint az, hogy leküzdhetetlenül beleszeretett egy tanítónőbe s ma már nem viseli a pap öltönyt. Erdélyben átlépett az unitárius felekezetbe. Pécsi felolvasó Budapesten. A magyar turista-egyesület Budapes­ten, a régi képviselőház üléstermében előadásokat rendez. Az előadások sorozatá­ban 1906. évi február hó 6-án Ronaky Kál­mán árvaszéki ülnök felolvasást fog tartani „Arra alá Baranyában” címmel. A felolvasás Baranya vármegyéről és Pécs sz. kir. város­ról fog szólni és 150 vetített kép fogja, majd városunkat s vármegyénket ismertetni. Ajándékok a­ múzeumnak. A pécsi múzeumnak legutóbb a következő ajándékokat küldték: Sipőczné Fábry Frida Pécs és Budapest régi képét, Deutch Kor­­nélné 3 drb. római ezüst pénzt, Kóbor János 1 drb ezüst érmet, özv. Auberné 1 régi gyöngyei kivarrt zacskót, Nendtvich Vilmosné 2 drb bronzérmet, Neumann Ig­­nác 9 drb régi pénzt, Kiss Albin dr. 4 drb politikai nyomtatványt, a m. kir. kultur­mér­nöki hivatal Bálint István utján 5 drb ló­­patkót és 2 drb kést a régebbi középkor­ból, Réthy Lajos budapesti lakos 92 drb régi pénzt, Cser József veszprémi lakos egy szabadságharci kéziratot, Herber Flórián 1 darázsfészket, Novotárszky Miksa 3 régi könyvet, Biedermann Rudolf báró 19 drb nip tárgyat (kő eszközök, edények, sarkan­tyúk.) A beküldött tárgyakért ezúton is kö­szönetét fejezi ki a múzeum vezetősége. Egyletek összeolvasása. Az első pécsi veterán egylet az 1905-ik év fo­lyamán mozgalmat fejtett ki az iránt, hogy a baranyai hadastyánok betegsegélyző egy­letével összeolvadjon. Még ugyanazon év április 13-án a két egylet által tartott kö­­zös közgyűlésen megállapították az egyesü­lés feltételeit, melyeknek alapján a belügy­­miniszter a két egyesület egybeolvadását jóváhagyólag tudomásul vette. Eljegyzés: Pogány János a „Korona” vendéglő tulajdonosa eljegyezte Szabó Te­­ruskát, Szabó Sándor vendéglős nevelt leányát. A kereskedelmi szerződések. Az új olasz kereskedelmi szerződés már vég­érvényes fogalmazásban is teljesen elké­szült. A szerződésnek a vámtarifákat tartal­mazó része, a nagyszámú specializáció folytán sokkal bővebb, mint az eddigi pro­vizórium, — mint Bécsből jelentik — az osztrák parlament, — lehetőleg az olasz parlamenttel egyidejűleg — fogja az új ke­reskedelmi szerződést tárgyalni. Az Orosz­országgal kötendő új kereskedelmi szerző­dés tárgyalásai is befejezésükhöz közeled­nek és előreláthatólag rövidesen végez fog­hangjait: „Volt nekem egy szép szeretőm­. Bizony szegény Agárdy, sehogy sem tudott megvigasztalódni, a dal végeztével mélyen sóhajtott s kitört ajkain a panasz. Nem bírok itt maradni a közelében, el kell mennem valahová messzire, mert megbolondulok. Barátai vigasztalták marasztották, de sikertelenül, pár hét múlva elköltözött a fővárosba. Csak nagy ritkán hallatott magáról egy levélben, egyszer pedig ez a hír jelent meg az egyik fővárosi lapban. Egy urasan öltözött férfiút gázolt el a villamos, a ka­bátja zsebében levő notisban névjegyet találtak, melyen „Agárdy Jani” név olvas­ható, zsebkendőjében szintén A. J. mono­gram var, lehetetlenség megállapítani váj­jon öngyilkosság, vagy véletlen szerencsét­­lenség esete forog fenn. És nem akadt senki, ki megkönyezte volna azt, ki életében oly sok könyet facsart a szemekből. 3

Next