Pécsi Közlöny, 1906. augusztus (14. évfolyam, 173-198. szám)

1906-08-01 / 173. szám

1906. augusztus 1. PÉCSI KÖZLÖNY Nagyvonású kontúrokban már előt­tünk áll a jövő képe — hacsak egy radi­kális ellenzék nem szerveződik és ala­kul ki. Eötvös Károlyban van a békétlenek bizalma. Eötvös Károly személye elég ga­rancia arra, hogy a radikális ellenzék ér­vényt tudna szerezni magának. Csakhogy egy hiba van a dologban. Ellenzéki politikus ugyan elég van, csak­hogy mind olyan természetű, hogy saját magának külön, mindenki mástól elütő el­vei vannak, amelyhez görcsösen ragaszko­dik, s amelyeket máséval kiegyenlíteni nem lehetséges. A politikai és társadalmi tételek khaosza nem ad munkára képes ellenzéket. A demokraták, az újjászervezett szo­cialisták, a parasztpárt és Eötvös Károly fura vegyüléket adna. Vannak, kik Eötvös Károlyban magá­ban is bíznak. Majd meglátjuk miben áll a jövő egyéni parlamenti tevékenysége. N­APIHIBEK. Pécs, 1906. julius 31. Személyi hír. Benyovszky Móric gróf, Baranyavármegye főispánja ma reggel a 8 órai vonattal Budapestre utazott. A főispán Budapestről Pöstyénre megy édesanyjának meglátogatására s valószínűleg csütörtökön este érkezik vissza városunkba. Városi közgyűlés: Pécs szab. kir. város törvényhatósági bizottsága folyó évi augusztus hó 1-én délután 4 órakor közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata a következő : Tanácsi előterjesztés az Imre utca folytatólagos megnyitása céljára szük­séges Siklósi utca 30 számú ház megvétele tárgyában. 2. dr. Nemes Vilmos és társai törvényhatósági bizottsági tagoknak indítvá­nya a polgármester helyettesítésére vonat­kozó szervezeti szabályrendeleti intézkedé­sek megváltoztatása iránt. Jóváhagyott vízvezetéki sza­bályrendelet. Pécs szabad királyi város­nak újonnan alkotott vízvezetéki szabály­­rendeletét a belügyminiszter ma érkezett leiratában jóváhagyta. Halálozás. Papp Józsefné szül. Katits Mária f. é. július hó 30-án d. u. 4 órakor életének 69-ik és boldog házasságá­nak 54-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek felvétele után elhunyt. A megboldogult hült tetemeit f. é. augusz­tus hó 1-én d. u. 5 órakor fogják a gyász­­házban (Kossuth Lajos­ utca 10. szám) be­szentelni s onnét a központi temetőben levő családi sírboltban örök nyugalomra helyezni. Az engesztelő szent­mise-áldoza­tot f. évi augusztus hó 1-én d. e. 9 órakor tartják az Ágoston-téri plébánia templom­ban a boldogult lelki üdvéért. Az elhunyt­ban Papp József városi bizottsági tag nejét gyászolja. Sétazene. A pécsi 69. gy. e. zene­kar a folyó év aug. hó 1-én délután 6 órá­tól 7 óra 30 percig, a felső sétatéren séta­zenét ad a következő műsorral: 1. „Katona­ vér* induló Linhard-tól. 2. Nyitány a »Nabukodonozor* cimü operából Verdi-töl. 3 .Feenstimmen* keringő Crowe-tól. 4. Andalgó a .Manón* cimü operából Massenet-töl. 5. .Illustrationen* egyveleg Král J. N.-től. 6. .Kisangyalom* induló Fricsay-tól. Villanyvilágítás a belvárosi plébánia templomban. A belvárosi plé­bánia templom rövid idő alatt már készen, uj szerveiben fog pompázni. Magenheim József belvárosi apátplébános most már azon törekszik, hogy a templomot méltó fényes világítással rendezze be. Tervbe vette, hogy a villanyvilágítást vezettet a templomba, ami annál könnyebben is tör­ténhetik meg, mert Mestrics pécsi lakos telje­sen distalsz­ál egy rigy közé fésűlért,két ki­sebb függő csillárt, továbbá 9 darab tartókart ajánlott fel. Magenheim József, minthogy a templom a város kegyadománya alá tarto­zik, előterjesztette az ügyet a tanácsnak. Ugyancsak érintkezésbe lépett a pécsi vil­lamossági részvénytársasággal. A város köz­gyűlése előreláthatólag hozzájárul a szép tervhez. Helyreigazítás. Tegnapi számunk .Közönség köréből* című rovatában Babos János városi végrehajtónak egy nyilatkozata jelent meg, amely alatt tévedésből Baross János név állott. E helyütt igazítjuk ki a tévedést annál is inkább, mivel az ügy természete megköveteli. Tehát a megrágal­mazott végrehajtónak nem Boross, hanem Babos a neve. Szerencsétlenség csépléi köd­ben. A cséplőgépek szomorú áldozatainak száma ismét növekedett eggyel. Hiába, aratás van, a statisztikának is kell aratnia. Az áldozat neve Madarász Erzsébet, aki egyébiránt kővágószőllősi s Cserkúton dol­gozott cséplőgép mellett. Madarász Erzsé­bet a kévé-feladásnál volt alkalmazva. Munkája közben egyszer szerencsétlenül megcsúszott s a gépbe esett, amely éhes, kegyetlen fogakkal ragadta meg a szeren­csétlen leányzót. A közelben állók látták a borzasztó balesetet, a távolabb dolgozók pedig a leány kétségbeesett sikoltására szaladtak oda. Néhányan megkapták Mada­rász Erzsébet testét s ki akarták rántani a gép veszedelmes torkából. De mivel a gé­pet nem lehetett azonnal megállítani, a leány felsőteste elszakadt a két lábától, élete azonban nem aludt ki. Az első orvosi segélyt még ott a helyszínen Blau Adolf dr. körorvos adta. A borzasztó szerencsétlen­ség áldozatát a pécsi közkórházba szállí­tották, ahol az ügyészségi vizsgálóbíró ki­hallgatja, hogy meg lehessen állapítani, kit terhel a szerencsétlenségért a felelősség. Ami az aratósztrájk után követ­kezik, Weisz Lajos siklósi nagybirtokos lőcsi tarlójáról eleddig ismerelen tettesek elemeltek 22 kereszt gabonát. Bizonyára olyanok tették, akik aratásban keresni nem akartak, f élni pedig kell, tehát segítettek behordani. A kárvallott nagyban keresteti a tettest, kocsit is bocsátott rendelkezésére a csendőröknek. Addig is míg megtalálják a tettest, ajánljuk, hogy Weisz nagybirtokos comme á la guerre, nemde ezredes ? — tette hozzá pajzánál és egy elbájoló pillan­tást vetett az öreg hadfira, ki bajusza alatt mosolygott az elragadó háziasszony ravasz­sága fölött. — Minden bizonnyal, asszonyom ,á la guerre comme á la guerre , nevetett az ezredes és 11 a segédcsapatokra van szük­sége, rendelkezésére bocsátom az egész kantint. — Aligha fogom visszautasítani aján­latát, ezredes és mi jót kaphatnék a maguk kantinjában ? — Levest, főzeléket és borjusültet — felelte gyorsan Parcel hadnagy, egyike a vendégeknek. — Ha parancsolja, futok és azonnal itt lesz minden. — Igen, igen, fusson, szaladjon és hozzon mindent, amit csak kap, szabad kezet engedek magának . . . Borjasült ? ... Remulád mártással pompás lesz. — Én pedig magamra vállalom a remulád készítését, dicsekszem, hogy elég jól tudok főzni — mondta a hadnagy felesége. — Nagyon jó, köszönöm­ Most pedig elküldöm Jeant a fogadóba, talán kapok­ valami sült baromfit, útközben beszól a fűszereshez és hoz egy sonkát, szardinát,­­ konzerveket . .. — Én pedig szarvasgomba után me­gyek, hogy rántottát csinálhassunk, az a kedvenc ételem — mondta egy jegyző. — Én meg a libamájpástétomat fogom szállítani — ajánlkozott a törvényszéki elnök, ki agglegény létére nagy ínyenc volt — épen tegnap érkezett egy küldemény Pe­­nyordból;­­kedves jegyző úr, úgyis arra megy, csengessen fel a lakásomba és kér­jen Euláliától egy dobozt a 6-os számból, ő már tudni fogja, melyiket értem. — Elkísérem önt — mondta a telek­könyvvezető — és Fabrice anyónál néhány tucat osztrigát foglalok le. A társaság felmelegedett, mindenki nevetett és igen mulatságosnak találta a­­ helyzetet. A három úr kisietett az előszo­bába és kalapot, kabátot véve, elrohant.­­ különböző irányban. .­­ Pontban nyolc órára az ebéd elkészült, vidáman kipirult arccal, ragyogó szemmel vonult a vendégsereg az ebédlőbe, hogy­­ hozzáüljön az új fajta ebédhez Totel és Chabotól. A vendégek mindent kitűnőnek talál­tak, a kantinos borjasültjét ép úgy, mint a törvényszéki elnök libamájpástétomát és talán az ódon falak még soha sem láttak ilyen víg és derült társaságot együtt, mint amilyen azon este gyűlt össze. Minden jó, ami jól végződik, — mondja a példabeszéd is, de a legtöbb esetben mennyi gond, sőt aggodalom súlyosodik reánk, míg ez a szerencsés vég koronázza fáradságunkat! Franciából: Ku­. 3

Next