Pécsi Közlöny, 1906. szeptember (14. évfolyam, 199-223. szám)

1906-09-01 / 199. szám

4 nap Budapestről újból Bródba érkezett. Az igazgatóság úgy a nappali mint az éjjeli munkaidő tartamának egy-egy fél órával ▼aló megrövidítését ajánlotta a munkásság­nak. Eddig egy sztrájkolót sem toloncoltak el, miután a munkások nyugodtan viselked­nek. Egy fűrésztelep 50 munkással meg­kezdte a munkát. Kútba ugrott öregasszony, öreg asszony vetett véget életének ma éjjel. Bele­­ugrott a Siklósi utca 56. szám alatti ház kútjába, amely Deutsch Kornél tulajdona. Két nappal ezelőtt délután öreg asszony állított be a jelzett házba és az ott lakók­hoz azzal a kérelemmel fordult hogy en­gedjék meg neki, miként a kerekes kút körül levő gyöpön lefekhessen. A lakók természetesen megengedték ezt. Az öreg asszony, aki nagyon is szegényes ruhában volt öltözve, lefeküdt a gyöpre és ott föl­­töltötte az egész délutánt, amikor már be­­alkonyodott, többen a lakók közül felszólítot­ták az asszonyt, hogy jöjjön be lakásukba és aludjék ott. Az asszony azonban nem fogadta el a meghívást. — Köszönöm, — mondta, de ha megengednék, inkább ide kint tölteném az éjszakát. Jobban szeretek a szabad levegőn lenni. Aztán a gyep jó puha olyan, mint selyem . . . Már csak itt tölteném az éjszakát engedelmükkel. Reg­gel aztán, mikor lakók, keresték az öreg asszonyt, az már nem volt a házban. El­tűnt. Nem tűnt ez fel senkinek sem. Azt hitték, hogy az asszony már eltávozott. Ma reggel Horváth Katalin nevű leány, amint vizet akart húzni a kútból, s betekintett abba ruhákat látott a vízben. Később észre­vett egy láb­fejet is, amint a vödör leért a vízbe. A leány elmondta a látottakat az édes­atyjának, aki midőn meggyőződött, a leánya szavainak valóságáról, jelentést tett az esetről, a rendőrségen, ahonnan Sárkány Ármin tb. rendőrfőkapitány és Schmidt Boldizsár ügyeletes rendőrbiz­tos ment ki a helyszínére Tolnay Lajos dr. hatósági orvossal A kútba Szinger tűzoltó szállt le és az asszony hóna alá kötelet húzott, a­melynél fogva felhúzták. A hullán, mint meg lett állapítva a külerőszak nyoma nem látszik, így az asszony öngyilkossági szán­dékból maga ugrott a kútba. Hogy mikor követte el a tettet az asszony, azt nem lehetett megállapítani. Hogy mért lett ön­gyilkossá azt sem, mivel nem hagyott sem­miféle írást maga után. Az asszony nevét sem tudják, azt sem, hogy hol lakik, mi a foglalkozása és vannak e hozzátartozói A rendőrség az öngyilkos személy­azonosságá­nak megállapítása céljából a nyomozást folyamatba tette. Szemüvegek átszorítók a leg­finomabb kristály üvegből orvosi recept szerint is, hő és légsúly mérők, látcsőnek a legnagyobb választékban kaphatók Fisc­her és Polgár ékszer üzletében Pécs takarékpénztári paletta. Az angol flotta távozása Fiu­méból, Fiuméból Írják: Tegnap volt az angol hajóraj itt tartózkodásának fénypontja. Kora reggeltől fogva érkeztek már a sport­­szempontból kiválóan érdekes csalnakver­­senyre a környékbeli fürdőkből és különö­sen Abbáziából. Az eddig Cuccariban hor­gonyzó öt angol hadihajó a versenyre reg­gel 5 órakor szintén Fiuméba érkezett úgy, hogy a versenyben az egész angol flotta 12 hajójának legénysége állott ki. 64 csónak startolt a gróf Nákó Sándor és feje által felajánlott remek kivitelű serleg elnyeréséért. Fél 11 órakor gróf Nákó kormányzó disz­kunkton az Adamics-molóra hajtatott, hol már várta lord Beresford tengernagy és kísérete. A kormányzó nejével és leányával, valamint a tengernaggyal a bárkába szál­lott és a starthoz hajóztak. Időközben a kormányzó által rendelkezésre bocsátott „Tátra“ hajón s a fiumei reprezentanza által bérelt „Lovrana“ hajón nagy közönség foglalt helyet. A verseny Abbázia és Fiume között folyt le, a célpont pedig a Venerable admirális hajó volt. Huszonnégy perc alatt evezte be a három angol mértföldnyi távot az elsőnek beérkezett csónak, amely külö­nösen a célnál valóban idegizgató küzdel­met fejtett ki a másik csónakkal szemben. Első lett a Formidable a második a Vene­­rable, a harmadik az Resistible hadihajó legénységéből összeállított csoport. Ezzel a verseny a közönség nagy lelkesedése és tetszése mellett véget ért. A angol hadihajók délután 2 órakor távoztak a kikötőből. Nagy sikkasztás a dunaföldvári községi pénztárban. Levelezőnk írja, hogy folyó hó 26-án Dunaföldvár nagyközség főpénztáránál a déli zárlat alkalmával nagy sikkasztásra jöttek rá. Ugyanis 16 340 kor. hiányt konstatáltak, mely összeg még az előtti napi zárlatnál megvolt. A gyanú a sok terhelő adat alapján Gaál János községi pénztárnokra háramlik, akit állásától nyom­ban felfüggesztettek és le is tartóztattak. Felfüggesztették még Réti János községi ellenőrt és Kun Gyula községi írnokot is, kiket azzal gyanúsítanak, hogy a főpénztár zárjáról viaszlenyomatot készítettek és így hatoltak be a főpénztárba oly időben, ami­dőn a hivatali helyiségben senki sem volt — bár az meg nem felel a valóságnak — az eddigi vizsgálatból kifolyólag is, mert a főpénztár külsején semmi erőszaknak nyoma — Lássa Ilonka, hogy fordul a kocka! Két évvel ezelőtt itt hallgattam nehéz, boldogtalan szerelemmel telt szívvel, s maga után nézegettem. Ugy­e­bár jó volna most is a hadnaggyal sétálni ? — Gondolja? No hát jól gondolja, de ha azt hiszi, hogy én most a maga akkori lelkiállapotában vagyok, akkor téved Józsi barátom, mert habár most nem teljes is a boldogságom, de remélem, hogy az lesz nemsokára. — Igen ? Hát még nem mondott le róla ? — De nem ára — mond kacagva Ilonka — mert én várom Károlyt. — Úgy? Ezt nem is tudtam. Örültem már, hogy most én fogok magával úgy bánni, mint maga akkor velem, és nem úgy van ? — Persze hogy nem. — Nem lenne szives hát elmondani, mi történt maguk között, mialatt én távol voltam ? — Nagyon szívesen, de nem történt­ semmi Maga azt gondolja tán, hogy min­denkinek a szerelm­e olyan, mint a magáé volt irányomban, mint a virág, mely kinyí­lik és elhervad ? Maga előtt nem kell tagadnom, én Károlyt akkor nagyon meg­szerettem, s szerelmem azóta nem hogy gyengült, hanem inkább erősbödött iránta. Hiszen tudja talán, hogyha az ember szíve tárgyát nem látja hosszú ideig, képzeleté­ben szebbnek, jobbnak látja, mint mikor valójában látta. Az édes ábrándok elfelej­tetik az ideál hibáit, szépségeit és jó tulajdonait a képzelet pedig kiszínezi, tökéletesíti s én most jobban szeretem Károlyt mint két évvel ezelőtt, pedig azóta nem is láttam. Ha azonban a látható jelek­ben nem csalódom, Károly is megőrizte érzelmeit, s én erősen remélem, hogy vissza fog térni. — Se remény elég a maga szerel­mének táplálására, Ilonka ? — Igen elég, mert a türelem virágá­nak vigasz az illata. És látom abból, mennyire szeretem őt, hogy mikor rágon­dolok a majdan elkövetkező találkozásunk percére, egészen megreszketteti szívemet valami erős érzés. Szinte félek szent rette­géssel attól a pillanattól, midőn ismét ábrándos kék szemeibe fogok nézni, félek az örömtől, félek a könnyektől, melyek el fogják árulni találkozásunk szemtanúinak most mindenki előtt titkolt érzelmeimet. — De remélem, maga nem fog visszaélni e bizalommal, mely titkomat magának el­mondatta velem. — Nem fogok visszaélni, legyen nyu­godt Ilonka. Köszönöm felvilágosítását, ezzel kárpótolta szerelmemet, s most belátom, hogy nekem sohsem volt jogom szívéhez, magát csak ő boldogíthatja. Kívánom, hogy viszontlássa Károlyt. Eközben ismét elérték céljukat, meg­telepedtek a friss forrás mellett, jóízűen költötték el uzsonnájukat, s estére ismét hazaérkeztek fáradt testtel, ép úgy mint két évvel ezelőtt, de azóta megváltozott vidám lélekkel. PÉCSI KÖZLÖNY 1906. szeptember 1 /% ruha-raktáramat. Mindenfajta férfi­, fiú és gyermek­ruhák, jelöltök és télikabátok, kezdetével ajánlom dúsan berendezett csakis jó minőségben elegáns és divatOs ki­vitelben tényleg olcsó áron beszerezhetők EM­ HOB férfi-, fiú- és gyermekruharaktárában Pécsett.

Next