Pécsi Közlöny, 1906. október (14. évfolyam, 245. szám)

1906-10-26 / 245. szám

1906. október 26. PÉCSI KÖZLÖNY is, — amit ugyan el sem képzelünk, — ha Dunaszekcső ugyancsak a szigeten át nyerne köves úttal való összeköttetést a baja— zombori országuttal. Mert ebben az esetben egészen fölösleges volna a szigeten át Duna­­szekcsőre fölmenni azért, hogy onnét — hídon átkelve — ismét lejöjjenek Mohácsra. De ismételjük — ezt a lehetőséget föl sem tesszük, mert hiszen a Dunaszekcsőtől Bácska felé irányuló szigeti út a sziget kö­zepe táján úgyis beágazik a mohácsi főutba és onnét kezdve Nagybaracskáig a két út azonos , valamint azonos volna a kiinduló illetve betorkoló pont is a bajaszombori útnál. Annál kevésbbé valószínű megoldás ez, mert hisz annak az útnak létesítése is je­lentékenyen költségesebb volna a mohácsi útiránynál. A Dunaszekcső felé elágazó utat ugyanis sűrűn szelik át vízfokok, míg a mohácsi út többszörös feltöltés folytán jelen földes alakjában is meglehetősen járható, és a mohácsi főút a töltéstől kezdődőleg már több mint két kilométer hosszban ki is van kövezve. III. Talán egy előny szól a dunaszekcsői áthidalás mellett: a költség kérdése. Nem lévén ebben szakszerűleg tájé­kozva elfogadjuk azt a lehetőséget, hogy Mohácsnál a közúti híd létesítése nagyobb költséggel járna, mint Dunaszekcsőnél. Hiszen éppen a költség kérdése lesz a magas kor­mány amaz elhatározásának is indoka és magyarázata, hogy a közúti hidat nem a bajai báttaszéki összekötő vasúti híddal kapcsolatosan létesítteti. Mégis abban a szerény véleményben vagyunk, hogy ez a költségtöbblet nem lesz talán olyan óriási, hogy ezt a csekélyebb anyagi hátrányt az eddig kidomborított er­kölcsi és közforgalmi előnyök és érdekek kellőleg nem ellensúlyoznák. Mert hiszen az előttünk ismert adatok szerint úgy tudjuk, hogy Mohácsnál ugyan a hullámtér 162 méterrel hosszabb, mint Dunaszekcsőnél a folyamszélesség 32 méter­rel hosszabb. Minthogy pedig a folyammeder fölötti hídrészlet anyagánál és szerkezeténél fogva sokszorta költségesebb, mint­ a hullám­tér fölött elnyúló részé, azt reméljük, hogy a költségkülönbözet nem lesz oly nagy, mely miatt az egyéb tekintetben minden­képen előnyösebb mohácsi építkezés föltét­lenül mellőzendő volna. úgy értesülünk, hogy nem okoznak a két építkezés közt eltérő nagyobb költsége­ket a talajviszonyok sem, amelyek nagyjá­ban azonosak. Azt a többletet pedig, ami a két híd építése közt mégis mutatkoznék, enyhítené a hídhoz vezető út építésének a dunaszekcsői útvonallal szemben elérhető megtakarítás. Végre az összköltségnél mutatkozó esetleges többletet kiegyenlítené a remél­hető jövedelmi többlet is. Mert ha Bács- Bodrogh vármegye fent elősorolt községei számára Mohács felé (tehát Pécs, Pécs­­várad, Eszék stb. irányban) megnyitjuk a szinte torony iránti egyenes útvonalat, oly óriási forgalmat bonyolítana le ez az út és a mohácsi dunai közúti híd, hogy az ebből a forgalomból előálló bevétel, jövedelem talán egyetlen más ponton sem volna re­mélhető. Mert az általunk fentebb felsorolt — ebbe a forgalmi körbe eső — községek úgy terjedelemre, valamint népességre nézve igen jelentékenyek. Az 1900. népszámlálás adatai szerint NAPIHIREK. Pécs, 1906. október 25. Személyi hír. Erreth János Pécs szab. kir. város főispánja holnap reggel Budapestre utazik, hogy résztvegyen a Rá­­kóczi-ünnepségeken. A főispán csak a jövő hónap elején tér vissza Pécsre. A pénteki és késői szokásos audienciák ezért elma­radnak. Baranyavármegye a budapesti Rákóczi-ünnepélyen. Baranyavármegye is kiveszi részét a budapesti Rákóczi-ünne­­pélyből. A vármegye törvényhatósága kül­­döttségileg képviselteti magát az ünnep­ségeken. A küldöttséget Benyovszky Móric gróf fogja vezetni. A küldöttségben való részvételre eddig a következők jelentkeztek: Koszits Kamill Baranya vármegye alispánja, Fazekas Sándor, Jeszenszky Imre, Kardos Kálmán, ifjú Krasznay Mihály, Mándy Samu, Országh Lajos, Szinkovich Károly, Szivér István dr., Német Lipót, Stajevics János, Kemény Boldizsár, Radó Dezső, Szeifricz István, Brázay Kálmán, Göde Sándor és Keserics Ferenc. A lovasbandériumban hárman vesznek részt a vármegyéből. Ifjú Jeszenszky Ferenc, Jeszenszky Manó és Madarász Ákos vármegyei IV. aljegyző. A küldöttség szombaton, folyó hó 27-én utazik el a Pécsről reggel 8 óra 22 perckor induló vonattal és 28 án, az ünnepség napján Be­nyovszky Móric grófnak az Erzsébet-körúton Royal-szállodában levő lakásán gyűlnek egybe és onnan indulnak kocsikon három­negyed 8 órakor a keleti pályaudvarra, ahol 8 óra 20 perckor megérkező hamvak fogad­tatása megy végbe, 27-én este a vármegye küldöttsége társasvacsorát rendez. Koszits Kamill, vármegyei alispán vezetése mellett Jeszenszky Imre, Mándi Samu és ifj. Je­szenszky Ferenc küldöttségi tagok 29-én Budapestről Kassára innen 30-án Késmárkra utaznak, hogy az ottani ünnepségeken részt­­vegyenek, mint a vármegye képviselői. A Jogakadémia Rákóczi-ün­­nepe. Az akadémiai polgárság számára e hó 29-én délelőtt 9 órakor a székesegyház Együttesen 62.650, 145.000 (Folyt. köv.) Ráthmonostor népessége Nagybaracska Csátalja Dávod Herceg­szántó Beregh Küllőd Bezdán Bácsvaskut Gara Regőce Örszállás Krusevlya Gábor Bácsmadaras Katymár 2613, kat. kat. hold 6085 3720, 7994 2042, 6781 3168, 7640 3357, 7163 2788, 6005 2641, 7618 8366, 13.962 5258, 12.427 4066, 10.262 3639, 10.679 7221 21.207 1042, 2909 2603, 5095 5442, 9086 4684, 10.087 — Ez kicsiny, kedves kisbaba volt... — A mai vidékünkre száműzték... Jót akart mindenkivel ... a szegényekkel ... Ez nincs megengedve ... S száműzték a kedves gyermeket. . . — Midőn belépett hozzánk, arca kipirosodott a fagytól, és reszkedett a hidegtől .. . — Egészen kicsiny volt, mint egy bábu . . . — Gyorsan a kemence mellé helyez­tük . . . — A mi kemencénk nagy és meleg... — Aztán enni adtunk neki . . . — És ő mosolygott . . . — Kis szemei époly feketék voltak, mint az egéré . . . — S miután kipihente magát, sírva mondta : „Nagyon köszönöm, jó emberek !“ — Aztán rendezgetni kezdett, mondá az öreg ember, hunyorgatva az elragad­tatástól. — Körüljárt a szobában és mindent megnézett, fent és alant. „A csöbröt ki kell vinni és megmosni, és kis kezecskéjével kifelé kezdte húzni ... A malacoknak is el kellett hagyni a szobát, megfogta őket, megcsókolta az orrukat és kitette az udvarba. Ha ! ha ! ha ! Mindketten tele torokból nevettek. — Egy hét még nem múlt el és már ő parancsolt. — Mind izzadtunk! — És ő nevetett, lármázott, toporzé­­kolt kis lábaival... — Mindaddig mig egyszerre komor lett és félt. — Erőnek erejével meg akart halni!’... — Szüntelenül sirt. . . Nyugtalankod­tunk, kérdeztük tőle: „Mi bajod kicsikém ? mi ?" — Nem felelt semmit. Végre mi is zokogtunk, anélkül, hogy tudnék miért . . . hízelkedtünk neki . . . sirtunk mind a hár­man . . . — Mintha saját leányunk lett volna ... Úgy szerettük, mint saját gyermekünket, monda az ember. — Egyedül laktunk, ami kis kuny­hónkban ... egy fiunk a katonaságnál volt, többi az aranybányákban dolgozott. — ..— 18 éves lehetett, — nem több. — Arca után 12 évesnek is alig gon­dolták . . . — Menj!­­mit mondsz anyjuk ? na­gyon erős volt.­­ — Aztán egymás felé fordultak és elmerültek emlékeikbe. — És aztán mi történt ? kérdeztem. — Mi történt ? semmi, testvérem, felelt sóhajtva. Ő nincs többé . . a láz elvitte. Két könycsepp gördült végig baráz­dás arcukon. — Igen, testvérem, meghalt. Csak 2 évig lakott nálunk ... Az egész falu, nem, az egész környék ismerte. — Itt, olvasott és tanította az embe­reket . . . Elment a községi gyűlésekre is, és beszélt ... Ah! mint kiabált, hitemre !. Nagyon képzett leány volt . . . egy valósá­gos angyal. Mindenkihez szives volt és min­den érdekelte. Mint értett a földmiveléshez! 3

Next