Pécsi Közlöny, 1906. december (14. évfolyam, 283. szám)
1906-12-12 / 283. szám
1995. december 12. PÉCSI KÖZLÖNY Ebben a tekintetben semmiféle inkompatibilitást nem lát, még ama régi szerződésből kifolyólag sem, amelynek ma már csak két pontja van érvényben. Mégis kijelenti, hogy a főügyészi állás újjászervezésére vonatkozó javaslatait elő fogja terjeszteni. A cikkben foglalt s vagy rosszakaratból, vagy tájékozatlanságból, vagy tudatlanságból származó vádakat visszautasítja és kéri válaszának tudomásul vételét. Muttnyánszky Béla kijelenti, hogy a Pécsi Közlönyben megjelent cikkekről nem volt tudomása, azokat nem ő írta. Fekete Mihály főügyész emel szót, hogy észrevételeit előadhassa, mert nem csak a törvényhatóság első tisztviselője, nemcsak a város közgyűlése a városház építést ellenőrző bizottság, hanem ő is meg van támadva mégpedig elsősorban, s azt mondja a cikkíró, hogy akkor, amikor a főügyész a D. G. H. T. ügyészi állását elfogadja, az ügyvédi tisztességgel is ellentmondásba keveredik. A cikkíró az ügyvédi rendtartás illető paragrafusait helyesen citálja, de helytelenül interpretálja, mert a cikkben jelzett konfliktus nem fordulhat elő, ám ha előfordulna is, akkor sem a Dunagőzhajózási társaságot, sem a várost nem képviselné. Ilyen esetek minden ügyvéd magánpraxisában előfordulhat. Harmincnégy évi működése alatt nem fordult elő per a Dunagőzössel, reménye, hogy az ő kedvéért a jövőben sem lesz. Akkor, amikor a közgyűlés neki a magánpraxis folytatását megengedte, s ennél fogva ő elfogadta a D. G. H. T. ideiglenes ügyészi állását, elfogadta, sem a törvénybe, se a tisztességbe ütköző dolgot nem követett el. Vázolja múlt működését, jelzi, hogy az összes 30 év alatt készített szerződésekből alig két-három pere támadt a városnak, de ezeket is megnyerte a város. A szerződésekbe minden kantelát beletesz a város, de nem érdeke a polgárságnak sem az, hogy bírságokra vadásszék. És ha ki is volt kötve kötbér a szerződés teljesítésére, méltánylást érdemlő eseteknél a város mindig elengedte a poénalet, s ezért mert a városházat ellenőrző bizottságot sem érheti vád, annak részéről is visszautasítja a támadást. De kijelenti, hogy a névtelen cikkíró, aki 30 évi működés után tisztességérzetében, törvénytudásában, aki nekiront a polgármesternek, nekiront egy kiküldött bizottságnak, az ilyen embertől sem tisztességes tudást, sem törvénytiszteletet nem tanul. Lieber György tudomásul veszi a válaszokat és kijelenti, hogy interpellációjának csupán csak az volt a célja, hogy ott és azon a helyen következzék be a kérdés tisztázása, amely arra a legilletékesebb. Mégis kéri a polgármestert, hogy a tiszti ügyészi állás újjászervezésére vonatkozó javaslatát mielőbb terjessze a közgyűlés elé. Az interpellációra adott választ a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. A napirend során tudomásul vette a közgyűlés Muttnyánszky Béla megválasztatását és igazolását. A napirend második tárgya volt az év végével a közigazgatási bizottságban viselt tisztségük lejárta után öt közigazgatási bizottsági tag helyének betöltése. A szavazás szavazócédulákkal történt. A szavazatszedő küldöttség elnöke Károly Ignác apát-plébános, tagjai Kindl József és Deutsch Zsigmond dr.voltak. Megválasztották Krasznay Miklós (58), Lieber György (68), Pleininger Ferenc (70), Salamon József (67), Szuly János (72). Következett a bábaképző intézet helyének kijelölése. Minthogy az Atilla utcába eső ház kisajátítására remény van, hogy az állam vállalkozik, ezért a szigeti külvárosi óvoda mellett levő telket jelöli ki a tanács annál is inkább, mert így körülbelül nyolcezer korona átalakítási költséggel egy teljesen új utcát nyer a város a Báthory-utca kibővítésével az Atilla utca 12-ik számú házának helyén. Muttnyánszky Béla elsősorban kijelenti, hogy eddig a maga jogán beszélt, mint virilista s úgy járhatott el, ahogy neki tetszett, de most kötelmei vannak, amelyet az a kerület rótt rá, amely bizalmával megtisztelte. Ki akar térni arra, hogy mikor intézményeket akarunk létesíteni, csak akkor tegyük, hogyha nem kell bevallanunk szegénységünket, amikor a kormánytól segélyt kérünk, akkor fitogtatjuk gazdagságunkat! Míg tudjuk, hogy 5000 óvodaköteles gyermekünk van, amíg tudjuk, hogy a szociális viszonyok mizerabilisak, elsősorban az a kötelességünk, hogy gondoskodjunk a gyermekeknek óvóhelyről, míg a szülők a kenyérkereset gondjaival küzködnek. Addig, amíg ilyen gondjaink vannak, addig felsőbb iskolákat létesíteni akarni merészség. Évről-évre osztályokat kell szaporítani, tanerőket alkalmazni, iskolát építeni, erre kormánysegélyt kérünk, de akkor, amikor bába képezdét kell építeni, akkor százezreket dobunk ki. Azt hitte, hogy hat hónapon belül rendszerváltozás lesz, ebben bevallja, csalódott. Eddig az volt a rendszer, hogy mindent meg kell tenni, ami áldozatokba kerül, mert ez hozza meg a boldogságot. Ezen a rendszeren változást ma sem észlel. Nem szabad a tetőnél kezdeni az építkezést. Mi örülünk, hogy mindenféle intézményünk van, hogy van magyar díszruhánk, de otthon nincs kenyerünk ! Talán van tiz húsz, akinek díszre is kenyérre is telek, de mi nem vagyunk ezért a tiz húszért itt. Addig, míg szociális bajainkon segítve nem lesz, amíg a népnevelés mizériáin követve Mrs. Bragg, Nancy és Martha Bragg által, Mr. Bragg bement a halottasszobába, elővette azt a bizonyos ládikát és felnyitotta. Egy örömsikoly lebbent el ajkairól, de csakhamar a torkára forrott. A földhöz csapta a ládát, belerúgott a kutyába, kidobta a macskát és éktelenül elkezdett káromkodni, hogy a ház falai csak úgy remegtek bele. A felesége rikácsoló hangja azonban túlharsogta Silas káromkodását és a szomszédok nem tudták elgondolni, mi lelhette a házaspárt. A ládikó pedig tele volt konföderált bankóval. A bankók hegyében egykis cédula feküdt: „Azt hiszem — mindig is azt hittem, — ennek a pénznek sok ezer dollár értéke lehetett. Azonban semmit sem ér.“ Az nap este, midőn Silas hazajött, szomorúan nézett a feleségére. — Nos, mi van az öreggel, el — —, — de nem tudta befejezni. — Csitt! — figyelmeztette őt Mrs. Bragg ajkához emelve az ujját. Aztán hozzáment és valamit súgott a fülébe. Mr. Bragg úgy látszik nagyon jól megértette, mert a másik pillanatban már kikiáltott a konyhába : — Nancy! Nézz utána nem kell-e tűz az Abel bá szobájában, az idő hűvösre fordult. Nem hallod, mit mondtam, nézz utána, kell-e tűz és ha kell, gyújts alá. Te meg Mártha kérdezd meg, mit akar Abel bá vacsoráim". Miután a leányok elkodródtak, Mr. Bragg szigorúan parancsolt rá a feleségére: — Te pedig jól bánj vele, azt mondom neked , teljesítsd minden kívánságát, minden szeszélyét, azt főzzél neki, amit szeret. Azt akarom, hogy itt maradjon nálunk a ládikójával együtt. Te asszony ! Mit gondolsz, mennyi lehet benne? — kérdezte halkan. És igy az öreg katona előtt egy új és kellemes élet nyilt meg. Csend és béke honolt a házban. Mindenki csak a kívánságát leste. Nem volt az a szeszélye, melyet ne siettek volna kielégíteni. Dédelgették és babusgatták, mint a szemül fényét. Még apró pénzösszegeket is adtak neki. Abelba ugyanis azt mondta nekik hogy nem szeretne egy nagy bankót felváltani, még beszélnének a faluban. Miután Braggék tudták, hogy idővel valamenny nagy bankó az övék lesz, ezt a szeszélyét is teljesítették. Ha pedig olykor nem lankadás, vagy türelmetlenség vett rajtuk erőt Abel bá azonnal készülődött elhagyni a Braggék portáját, amire aztán hoszsa vége nem volt a kérlelésnek és Silas ugyancsak szigorúan ráparancsolt a családjára, hogy jól bánjanak az öreg katonával. Idő folytán a természet rendje szerint Abel bá átköltözött a másvilágra és Mr. Bragg egy utolsó nagylelkűségű rohamban tisztességesen eltemette az öreget. Miután a temetésnek vége volt, a házaspár lelkendezve sietett haza. 3