Pécsi Közlöny, 1907. április (15. évfolyam, 76-99. szám)

1907-04-03 / 76. szám

«[* Az állam tehát, mint a fajnö­vény, élősködik saját szervein, gátol­ván azok fejlődését. Az állam eme élősdi állapotának tarthatatlan helyzetét megérzik a városok, szenvedik a községek, ke­serű levét pedig issza a magyar jegyzői kar. Kormány, vármegye, községek, még az utolsó, a műveltség legalsó fokán álló napszámos is elismeri azt a tagadhatatlan tényt, hogy a ma­gyar jegyzői kar olyan sokoldalulag lekötött, lenyűgözött páriája a ma­gyar társadalomnak, hogy ennek az osztálynak munkaterhén könnyíteni kell s ennek dacára látjuk, hogy amíg ennek a felelősségekkel úgyis bőven megáldott, munkával agyon­gyötört testületnek az őrzésére közel egymillió évi költséggel beillesztették a majdnem pallos­joggal felruházott és máris feleslegesnek és céltalannak bizonyult járási számvevőséget, addig a most kiadott belügyminiszteri ren­delkezés szerint munkaterhének köny­­nyítésére, vagyis segédjegyzői állások szervezésére csak 100.000, szóval egyszázezer korona áll rendelke­zésre. Siralmas helyzet, az adókivetés és behajtásra nincs az államnak pénze, de arra kell pénznek lenni, hogy ezeket a nem állam által fizetett köz­ségi közegeket az állam évi egy millió árán ellenőriztesse, jól­lehet úgyis az a községi igazgatás legnagyobb baja, hogy igen sok a parancsoló gazdája. Elég példa van rá az életben, hogy a gazembereket nem lehet ellen­őrizni, az is bizonyos, hogy a köz­ségek által beszedett adó és közpénzek kezelése az utóbbi évtizedek alatt számot­tevő megdézsmálásban nem részesült, mert hisz az állandó adó­hivatal hűtlen tisztviselői többet ke­zeltek el e pár év alatt, mint a köz­ségi közegek a mmn adórendszer fenn­megvárta őt az utca sarkán, ha kijött a mű­­vésziskolából, amelynek egyik legszorgal­masabb és legtehetségesebb tagja volt; a véletlen úgy hozta magával, hogy gyakran ugyanabba az omnibuszba ült, de a vélet­lennek a kedvezései nem igen lendítettek az ügyön. Bármilyen tapasztalatlan és ártatlan­­szívű volt is Margit, azzal mégis csak tisztá­ban volt, hogy minek tulajdonítsa ezeket a gyakori véletleneket. De mivel a fiatal ügy­véd tetszett neki, nem haragudott a véletlen találkozások miatt. De épen ezen okból bosszankodott is miattuk, sokkal jobban szerette volna látni, ha Collins Hubert ke­­vésbbé félénk és jóval bátrabb lett volna. Egy nyári este, pont nyolc órakor, a szobaleány benyitott Mr. Merywater dolgozó­­szobájába, amelyben olvasni szokott, azaz, hogy alkalmasint álmában olvasott, mert még soha senki sem látta őt ébren ebben a szobában és jelentette, hogy tálalva van. A háztúr felocsúdott álmából és igen meg­örült a jelentésnek, mert véletlenül éhes volt. — Jelentette Miss Margitnak ? — kér­dezte, felkelve karosszékéből, állása óta ; mennyivel üdvösebb lett volna tehát, az ellenőrzésre creált járási számvevőségek helyett segéd­jegyzői állásokat szervezni. No, de a fő az ellenőrzés, azzal, hogy az ellenőrzött közeg ki­bírja-e a sokoldalú, legtöbb esetben zakla­tássá fajuló ellenőrzést, a rend és fegyelmi bírságok már könnyen alkal­mazható korszakában kitörődnek ? A magyar jegyzői kart a törvény a nép vezetőjének tanácsadójának ne­vezte el, s ezzel homlokegyenest ellen­kező­­■z élethivatása, az állami adó végrehajtók kényelmesen sütkéreznek a pénzügyi hivatalokban, a jegyzők pedig adót vetnek és mindezeknek tevékenységük j jó részét az adó­mun­kálatok kötik le, a község ügyei s a közigazgatás pedig vallja a kárát. Ez a helyzet tűrhetetlen, de igaz­ságtalan is, az államnak a községek által fizetett szellemi munka-e, sőt egészen a maga számára lekötni nem szabad s mivel megfelelő munkakör­ről gondoskodni nem kíván, ami leg­szerényebb kívánsága a községeknek az állammal szemben lehet és az, hogy az adóreformmal vegye ki a községek kezéből az adókezelést s bizza állami közegekre. Jegyzőből jó finánc még sohasem vált. Igaz,­ hogy ez az állam újabb megterhelését jelentené, nem egészen, az adó­behajtási költségek s az adók sikeresebb behajtása révén csak a kiadások jó részben megtérülnének. A községek és városok pedig, ha adójuk nem is apadna meg, be kár­pótlást lelnének abban, hogy fizetett alkalmazottaik és első­sorban a köz­ségi jegyzők felszabadulva az adó­kezelés nyerge alól, minden tevékeny­ségüket községeik jólétének előmoz­dítására szentelhetnék. Legyünk résen, a kormány által megígért adóreform munkában van. — Miss Margit még nem jött haza, Sir — felelte a leány. — Még nem jött haza ? — kiáltotta a háziúr, óriási aranyórát húzva ki mellé­nye zsebéből. — De hiszen már nyolc óra! — Igenis Sir, nyolc óra, éppen most ütötte. — Jelentse, mihelyt Miss Margaret hazajött, — mondta nagyúri fölénnyel és boszosan visszaült karosszékébe. Nem valami mulatságos látvány egy éhes ember, akinek várni kell az ebédjére, mert az asszony valahol a boltban felejtette magát és amellett folyton amiatt aggódik, hogy az étel elromlik, így múlt el egy negyedóra. Mr. Merrywater felkelt, dörgő hangon kikiáltotta a hallba, hogy tálalja­nak és dühösen becsapta maga után az ajtót. Nem fog tovább várni. A lehető legrosszabb kedvben látott hozzá a leveshez, minélfogva még a ren­desnél is jobban lecsorgatta a mellényét. Már éppen elkészült a levessel, midőn­­ Margit lihegve, kipirulva, izgatottan benyi­­­­tott az ebédlőbe. — Ah papa, örülök, hogy nem vártál reám. Már féltem, hogy még várni találsz, városok, törvényhatóságok, egyesü­letek kérelmezzék az adóügynek egé­szen állami kezelésbe vételét. NAP­I HÍREK. Pécs, 1907. április 2. Húsvéti élet. Télikabátba bújva, di­deregve éltük át a nagyhetet s ime ami­korra húsvétvasárnapjához értünk, az utcá- I­kon a legszebb tavaszi verőfény incselke­dett. A téli kabátok eltűntek s feszültek az utcákon a legvadabb szabású és szinü jel­öltek. Mégsem volt tehát fehér húsvétunk. A húsvéthétfői tettyei kirándulás ez évben is sikerült, ami főleg azért nevezetes, mivel ezt az ünnepélyt a gyermekliga foglalta le magának. Délután fél két órától szakadat­lanul tartott a népözönlés a Tettyére s a bejáratnál felállított pénztárnál hullott a pénz az elhagyott gyermekek számára. Gyermekünnep a Széchenyi té­ren. Husvét másod napján déli­ga 12 órá­tól 1/a 1 óráig a Széchenyi téren az elha­­gyottt gyermekek fölsegélyezésére alakult liga tartotta ünnepét. A gyermekek ünne­pén a katona zenekar sétahangversenyére városunk színe java megjelent, annál is in­kább, mert az idő már kedvezőbb nem is lehetett volna. Napsugaras, derült tavaszi nap volt. Apró kisleánykák a legelőkelőbb pécsi családok gyermekei parányi ibolya­csokrokat árusitgattak a nyomorgó gyerme­kek javára s a kis virágárus lánykák min­­denike akkor, amikor az irgalom, a könyö­­rület nevében köszöntött reánk, megtalálta az utat szivünkhöz és erszényünkhöz. Egyre másra gyűltek az ibolyás tálcikákba a húsz filléresek és a koronák, úgy hogy ily mó­don is igen tekintélyes összeg gyűlt egybe a gyermekvédő liga céljaira.­­ A nagy ta­karékpénztár és a Pain-féle gyógyszertár előtt nagy urnák voltak felállítva s ezek mellett a pécsi jótékony nőegylet és az iz­raelita nőegylet tagjai köszönték meg az irgalomnak az urnába dobott ajándékát. — A rendezőségi tisztet a gyermekvédő liga A „papa* — ezt a szót is a megbol­dogult Mrs. Merrywater honosította meg a családi körben — a lehető legharagosabb és zsémbesebb arccal nézett leányára. — Hol voltál ? — Oh, olyan kalandom volt — neve­tett a leánya — majd elmondom. — Jane, legyen olyan jó és adjon nekem levest. Úgy. Köszönöm. — Későn jösz haza. Nem felelsz a kérdésemre és egész nyugodtan mondod nekem, hogy kalandod volt. Tudd meg, hogy jól nevelt, tisztességes leányoknak nincsenek kalandjaik. — De papa, te úgy beszélsz, az em­ber azt hinné . . . — Sohasem törődtem vele, hogy ki mit hisz felőlem és most, vénségemre sem fogok vele törődni, — vágott haragosan a szavába. — Értetted ? Margit szó nélkül kanalazta a levest. Az apja egy ideig csak tűrte, de végre a kíváncsiság felülkerekedett benne és a hát­térbe szorította ő méltóságát. — Nos, — kezdte Margit — már az iskolában elkéstem, aztán valami baj volt PÉCSI KÖZLÖNY 1907. április 3.

Next