Pécsi Közlöny, 1908. május (16. évfolyam, 101-124. szám)
1908-05-01 / 101. szám
csak nem kívánja késleltetni az ipartörvény revízióját, hanem ellenkezőleg, súlyt helyez arra, hogy a vonatkozó törvényjavaslat még ez év telén az országgyűlés elé legyen terjeszt- hető. Több kereskedelmi és iparkamara, mint amelyek hivatva vannak arra, hogy a kereskedők és iparosok véleményét a miniszterrel közöljék, előterjesztést tett Kossuth Ferenc aziránt, hogy a szaktanácskozást halassza el, mert ilyen rövid idő alatt lehetetlen akkora érdekeltséggel alaposan és behatón letárgyaltatni a törvénytervezetet. — Ekrre egyezett bele Kossuth Ferenc — mint látható, inkább kényszerűségből, mint üres előzékenységből — az ankét elhalasztásába. Húsz év óta várat magára az új ipartörvény és kétségtelenül sürgős is az életbeléptetése, de talán nem halunk bele, ha három hónappal később kapjuk meg jobban és az érdekeltségnek nagyobb megelégedésére. Igazán nagyfokú rosszakarat, tudatos, de rosszul számító perfidia kell ahhoz, hogy ebből Kossuth Ferenc és kormánya ellen tőkét kovácsoljanak. Szociáldemokrata körmenet. Irta: Kuruc. Ha a munkát folyton elicsértő, de csak nagyon kényelmesen gyakorló sociáldemokrata, helyesebben sociáldemagóg munkásoknak oly nagyon tetszik május 1- én ünnepelni hát — Isten neki! — ünnepeljenek. Hiszen a tavasz szép hónapja csaknem megköveteli az udvarlást. Csakhogy a kedves „elvársak“ nem annyira ünneplésre, mint inkább a polgári osztály bosszantására és szidalmazására, sőt a közrend megfenyegetésére is szokták e kierőszakolt alkalmat felkaszálni Nos — ezen kifakadásokkal teljes — Május. (A „Mari ska-dalok* -bői.) Még nem nyit a rózsa, Lomb nincsen a fákon. Még a hegyek orma Felhőbe van vonva S dér esi meg őket Hideg éjszakákon. De a bimbó pattan És zsendül a pázsit . . . Mégis csak tavasz van, Ibolya-illatban Fecske-csicsergésben Május lelke jár itt! Szivemben is itt van Májas hó varázsa ; Hogy a bimbó pattan, E szív ahogy dobban : Te érted van, édes. Minden dobbanása! Honthy István: PÉCSI KÖZLÖNY 1908. május 1. körmenetekkel szemben a polgárság is megmutathatná a maga véleményét azzal legalább, hogy egyrészt nem állana be bámuló tömegnek, másrészt pedig, amerre csak elhalad a nyers tömeg, leeresztett függönyökkel jelezné elitélő véleményét. Én ezt a szelíd, de érthető tiltakozást már az ő első körmenetük alkalmával indítványozni akartam a Pécsi Figyelőben , de úgy látszik, hogy annak szerkesztőségében valami titkos socialista kéz is szerepelhetett, mert cikkem sem meg nem jelent, sem szerkesztői üzenetet nem kaptam rá . . . Hja ! akkor, mikor én már láttam, hogy veszedelmes a kelevény, sokan csak mosolyogtak a socialista mozgalmak felett.Most egy kissé komolyabban veszik, de még mindig nem ismerik fel a nagy veszélyt, amelyet a sociáldemagógia rejt magában. Ám lássa a polgári társadalom, ha fitymálja ellenfelét vagy azt hiszi, hogy az majd megszelídül a parlament szerepléshez jut. Szó sincs róla ! Ha pedig valóságos hatalom is találna jutni kezébe , akkor lenne még csak erőszakoskodás részükről és jajgatás a polgárság részéről. — „De már akkor késő lesz !* — Le hát a függönyökkel ! N A P 1 H I R E K. Pécs, 1908. április 30 A vízről. Már 1831-ben, amikor a kolera első ízben látogatta meg Európát, az a hit volt elterjedve, hogy a kór csirája a vízben él. Ez okozta nálunk az ismeretes felvidéki tót lázadást. Az orvosok ugyanis bizmutnitrátot szórattak a kutakba s a nép ezt méregnek gondolván, mely az ő kiirtását célozza, fellázadt az urak ellen. Koch Róbert azonban 20 esztendővel ezelőtt tényleg felfedezte a kolera baculusát a keletindiai tavakban és mocsarakban. E felfedezés alapján nagyon közel való a feltevés, hogy a legtöbb epidémiának kóranyaga az ivóvízzel kerül a testbe. Egy fellépő járvány esetén tehát mindenki a vire gondol s ebben keresi a betegséget okozó infekciózus szervezeteket. Hogy azonban ez a feltevés a valóságnak megfelel-e, erre a kérdésre a mai tudomány még nem képes határozott feleletet adni. Mert ha tényleg meg is találják a vízben a járványt okozó fertőzményeket, még mindig fennmarad a kérdés, hogy nem a levegőből hullottak ebba a keresirák"? Mert hiszen az ivóvíz állandó érintkezésben van a légkörrel a kárban, a pohárban, sőt a vezetékben is a nyílt gyűjtőmedence útján. A levegőből meg tíz ételneműekre is reátapadhatnak a baktériumok. És ezt a feltevést mintegy igazolni látszik némely járvány gyors átcsapása a közeleső vidésekre. Azt azonban mindenesetre ténynek kell elfogadnunk, hogy ha a baktériumok a levegőben terjednek is, de okvetlenül a vízben vagy nedves talajban élnek és szaporodnak, mert a szaporodásukra szükséges feltételeket bebizonyult tudományos vizsgálatok alapján a levegőben fel nem lelik. Most már az ivóvíznek bakteriológiai vizsgálata arra irányul, hogy vannak-e abban fertőző organizmusok ? Mert hogy ártalmatlan szevezetek kisebb-nagyobb mennyiségben meg a legtisztább hegyi forrásokban is találhatók az kétségtelen. Persze több van az álló vizekben, ha ez a természet háztartása szempontjából éppen nem baj, mert oxigént termenek, aminek meg a halak veszik hasznát. A beteg testből eltávolodó anyagokból most már elég pontosan ismerik némely epidémia karcskájának alakját és természetét. Mégis nagyon óvatosnak kell lenni annak kijelentésében, hogy az ivóvízben esetleg talált megfelelő alakú baktérium azonos-e az uralkodó járvány baktériumával. Ezt teljes bizonyossággal csak beoltás útján lehet megállapítani, de közelfekvő következtetést lehet vonni a baktériumi Waszilkó házassága. Soha oly kús tavasza nem volt Waszilkónak, az uradalmi erdővédnek, mint amikor elhagyta az édesanyja. Eddig gondtalanul és vígan élt faluvégi bagolyvárában, melyet csak a kegyesét és a hozzátámasztott fagerendák tartottak fenn. Dolga kevés volt, de nem unatkozott. Erdésznek hivta és nézte mindenki, mint ahogy nálunk tekintetes ur az úri famíliából származó csemete még akkor is, ha ktkaparó. Lesülyedni csak akkor sülyedt le, ha „hivatal“, megyei nobile officium helyett valami mesterségre vállalkozott volna. Kovács, suszter az más. Pláne ha szabóságra vetemedett volna valamelyik. Az már igazán csak zsidónak való foglalkozás Így volt Waszilkóval is, akinek a nagyapja is az volt s a mi falunkba jött Bukovinából, ahol a család gazdag és báró. A kis Waszilkó gondtalanul és iskolázás nélkül nőtt fel, mint sudár jegenye, bár az apja csak afféle „komiszárus“ vöt. Szép szál szőke legénnyé fejlődött s mivel nagyon eszes is volt, sokat tanult meg a csendőrök és fináncok zsebnaptárából. Apja nem élt már ekkor s ő a nagynénje férjénél és kegyelemből. Azaz nem kegyelemből, mert egy évben begazdálkodott annyit a mezőn s lőtt annyi vadat az erdőn, amennyi busásan fedezte eltartási költségeit. Dehát ez így nem tarthatott soká! Mikor bajusza pelyhedzeni kezdett, a csendőrőrsvezető, aki gazdag szepesi családból származott kijelentette, hogy megy Uégvárra az erdővédi iskolába. És rábeszélte Waszilkót is, hogy menjen sel. A gyerek édes örömest indult. Az öreg mester szívesen állította ki a hatodik elemi iskolai bizonyítványt, melyet készséggel írt alá egy kis baráti vizsgálat után a plébános úr is, mert hiszen Waszilkó többet tudott, mint amennyit akárhány főlgimnáziumi tanuló Még be sem fejezte a tanfolyamot, a herceg — akinek sokszor segített vadásza-