Pécsi Közlöny, 1908. május (16. évfolyam, 101-124. szám)

1908-05-01 / 101. szám

csak nem kívánja késleltetni az ipar­­törvény revízióját, hanem ellenkező­leg, súlyt helyez arra, hogy a vonat­kozó törvényjavaslat még ez év telén­­ az országgyűlés elé legyen terjeszt-­ hető. Több kereskedelmi és iparkamara, mint amelyek hivatva vannak arra,­­ hogy a kereskedők és iparosok véle­ményét a miniszterrel közöljék, elő­terjesztést tett Kossuth Ferenc az­iránt, hogy a szaktanácskozást ha­lassza el, mert ilyen rövid idő alatt lehetetlen akkora érdekeltséggel ala­posan és behatón letárgyaltatni a törvénytervezetet. — Ekrre egyezett bele Kossuth Ferenc — mint látható, inkább kényszerűségből, mint üres előzékenységből — az ankét elhalasz­tásába. Húsz év óta várat magára az új ipartörvény és kétségtelenül sürgős is az életbeléptetése, de talán nem halunk bele, ha három hónappal később kapjuk meg jobban és az érdekeltségnek nagyobb megelégedé­sére. Igazán nagyfokú rosszakarat, tudatos, de rosszul számító perfidia kell ahhoz, hogy ebből Kossuth Ferenc és kormánya ellen tőkét kovácsol­janak. Szociáldemokrata körmenet. Irta: Kuruc. Ha a munkát folyton elicsértő, de csak nagyon kényelmesen gyakorló sociál­­demokrata, helyesebben sociáldemagóg munkásoknak oly nagyon tetszik május 1- én ünnepelni hát — Isten neki! — ün­nepeljenek. Hiszen a tavasz szép hónapja csaknem megköveteli az udvarlást. Csakhogy a kedves „elvársak“ nem annyira ünneplésre, mint inkább a polgári osztály bosszantására és szidalmazására, sőt a közrend megfenyegetésére is szokták e kierőszakolt alkalmat felkaszálni Nos — ezen kifakadásokkal teljes — Május. (A „Mari ska-dalok* -bői.) Még nem nyit a rózsa, Lomb nincsen a fákon. Még a hegyek orma Felhőbe van vonva S dér esi meg őket Hideg éjszakákon. De a bimbó pattan És zsendül a pázsit . . . Mégis csak tavasz van, Ibolya-illatban Fecske-csicsergésben Május lelke jár itt! Szivemben is itt van Májas hó varázsa ; Hogy a bimbó pattan, E szív ahogy dobban : Te érted van, édes. Minden dobbanása! Honthy István: PÉCSI KÖZLÖNY 1908. május 1. körmenetekkel szemben a polgárság is meg­mutathatná a maga véleményét azzal lega­lább, hogy egyrészt nem állana be bámuló tömegnek, másrészt pedig, a­merre csak elhalad a nyers tömeg, leeresztett függö­nyökkel jelezné elitélő véleményét. Én ezt a szelíd, de érthető tiltakozást már az ő első körmenetük alkalmával in­­dítványozni akartam a Pécsi Figyelőben , de úgy látszik, hogy annak szerkesztőségé­ben valami titkos socialista kéz is szerepel­hetett, mert cikkem sem meg nem jelent, sem szerkesztői üzenetet nem kaptam rá . . . Hja ! akkor, mikor én már láttam, hogy veszedelmes a kelevény, sokan csak mosolyogtak a socialista mozgalmak felett.­­Most egy kissé komolyabban veszik, de még mindig nem ismerik fel a nagy ve­szélyt, amelyet a sociáldemagógia rejt ma­gában. Ám lássa a polgári társadalom, ha fitymálja ellenfelét vagy azt hiszi, hogy az majd megszelídül a parlament szerepléshez jut. Szó sincs róla ! Ha pedig valóságos hatalom is találna jutni kezébe , akkor lenne még csak erő­szakoskodás részükről és jajgatás a polgár­ság részéről. — „De már akkor késő lesz !* — Le hát a függönyökkel ! N A P 1 H I R E K. Pécs, 1908. április 30 A vízről. Már 1831-ben, amikor a kolera első ízben látogatta meg Európát, az a hit volt elterjedve, hogy a kór csirája a vízben él. Ez okozta nálunk az ismeretes felvidéki tót lázadást. Az orvosok ugyanis bizmutnitrátot szórattak a kutakba s a nép ezt méregnek gondolván, mely az ő kiirtását célozza, fel­lázadt az urak ellen. Koch Róbert azonban 20 esztendővel ezelőtt tényleg felfedezte a kolera bacu­lusát a keletindiai tavakban és mocsarakban. E felfedezés alapján nagyon közel való a feltevés, hogy a legtöbb epidémiának kór­anyaga az ivóvízzel kerül a testbe. Egy fel­lépő járvány esetén tehát mindenki a vi­re gondol s ebben keresi a betegséget okozó infekciózus szervezeteket. Hogy azonban ez a feltevés a valóságnak megfelel-e, erre a kérdésre a mai tudomány még nem képes határozott feleletet adni. Mert ha tényleg meg is találják a víz­ben a járványt okozó fertőzményeket, még mindig fenn­marad a kérdés, hogy nem a levegőből hullottak e­­bba a keresirák"? Mert hiszen az ivóvíz állandó érintkezésben van a légkörrel a kárban, a pohárban, sőt a vezetékben is a nyílt gyűjtőmedence útján. A levegőből meg tíz ételneműekre is reátapadhatnak a baktériumok. És ezt a feltevést mintegy igazolni látszik némely járvány gyors átcsapása a közeleső vidé­­sekre. Azt azonban mindenesetre ténynek kell elfogadnunk, hogy ha a baktériumok a levegőben terjednek is, de okvetlenül a víz­ben vagy nedves talajban élnek és szapo­rodnak, mert a szaporodásukra szükséges feltételeket bebizonyult tudományos vizsgá­latok alapján a levegőben fel nem lelik. Most már az ivóvíznek bakteriológiai vizsgálata arra irányul, hogy vannak-e ab­ban fertőző organizmusok ? Mert hogy ártal­matlan sze­vezetek kisebb-nagyobb mennyi­ségben meg a legtisztább hegyi forrásokban is találhatók az kétségtelen. Persze több van az álló vizekben, ha ez a természet háztartása szempontjából éppen nem baj,­­ mert oxigént terme­nek, aminek meg a halak veszik hasznát. A beteg testből eltávolodó anyagokból most már elég pontosan ismerik némely epidémia karcsk­ájának alakját és termé­szetét. Mégis nagyon óvatosnak kell lenni annak kijelentésében, hogy az ivóvízben esetleg talált megfelelő alakú baktérium azonos-e az uralkodó járvány baktériumá­val. Ezt teljes bizonyossággal csak beoltás útján lehet megállapítani, de közelfekvő következtetést lehet vonni a baktérium­i­­ Waszilkó házassága. Soha oly kús tavasza nem volt Wa­­szilkónak, az uradalmi erdővédnek, mint amikor elhagyta az édes­anyja. E­ddig gond­­­talanul és vígan élt faluvégi bagolyvárában, melyet csak a kegyesét és a hozzátámasztott­­ fagerendák tartottak fenn. Dolga kevés volt, de nem unatkozott. Erdésznek hivta és nézte mindenki, mint ahogy nálunk tekin­tetes ur az úri famíliából származó csemete még akkor is, ha ktkaparó. Lesülyedni csak akkor sülyedt le, ha „hivatal“, megyei no­bile officium helyett valami mesterségre vállalkozott volna. Kovács­, suszter az más. Pláne ha szabóságra vetemedett volna vala­melyik. Az már igazán csak zsidónak való foglalkozás Így volt Waszilkóval is, akinek a nagy­apja is az volt s a mi falunkba jött Buko­vinából, ahol a család gazdag és báró. A kis Waszilkó gondtalanul és iskolázás nél­kül nőtt fel, mint sudár jegenye, bár az apja csak afféle „komiszárus“ vö­t. Szép szál szőke legénnyé fejlődött s mivel nagyon eszes is volt, sokat tanult meg a csendőrök és fináncok zsebnaptárából. Apja nem élt már ekkor s ő a nagynénje férjénél é­s kegyelemből. Azaz nem kegyelemből, mert egy évben begazdálkodott annyit a mezőn s lőtt annyi vadat az erdőn, amennyi busá­san fedezte eltartási költségeit. Dehát ez így nem tarthatott soká! Mi­kor bajusza pelyhedzeni kezdett, a csendőr­­őrsvezető, aki gazdag szepesi családból származott kijelentette, hogy megy Uég­­várra az erdővédi iskolába. És rábeszélte Waszilkót is, hogy menjen sel­. A gyerek édes örömest indult. Az öreg mester szí­vesen állította ki a hatodik elemi iskolai bizonyítványt, melyet készséggel írt alá egy kis baráti vizsgálat után a plébános úr is, mert hiszen Waszilkó többet tudott, mint­ a­mennyit akárhány főlgimnáziumi tanuló Még be sem fejezte a tanfolyamot, a herceg — akinek sokszor segített vadásza-

Next