Pécsi Közlöny, 1908. október (16. évfolyam, 224-251. szám)
1908-10-01 / 224. szám
_ __________■ — Most! — Adta ki a jelszót a söpredék vezetője, mikor teljes számban már együtt voltak. És a „nagy hősök“ mikor már anynyian voltak, hogy teljesen elzárták tömegükkel a Király utca jó nagy részét dühösen ordítani kezdtek kiadó hivatalunk nyílt üzlete előtt, amelyben a jelzett időben ép csak egy gyerek tartózkodott, s mikor észrevették, hogy nagyobb bajtól nem kell tartaniok — még nagyobb hősiességgel — mely egészen rávall az igy és ily célokra összeverődött csürhére, — beverték a kiadóhivatal ablakait. Hős tettük után — és ez ismét természetes — futólépésben széledtek szét a szélrózsa minden irányába. Az, hogy közben azt, aki gazembereknek nevezte őket, leszarással fenyegette az egyik — azt a hősiesen futók aránylag nagy számára való tekintettel természetesen ismét hősiességüknek kell betudnunk. Maga az egész dolog nem érdemelne különösebb figyelmet és megemlítést, hogyha nem volna bizonyos, hogy a szervezett munkásság ezen alja előre megbeszélt terv szerint, jelszóra járt el, s így nem vetne élénk fényt arra a harcmodorra, amellyel a magyarság ősellenségégével cimboráskodó, paktáló szocidáldemokrácia küzd vélt igazáért. Fáj nekik az erősebb kritika akkor amikor ők támadásaikban a törvény megengedte határokon túl mennek annyira, hol már a fegyház határai kezdődnek. Bevertek egy ablakot — megfenyegettek bennünket. — Nohát bennünket sem ablak, sem fejbeveréssel, sem életveszélyes fenyegetéssel sem a terrornak bármely nemével se lehet visszaijeszteni attól, hogy küzdjünk azok mellett az igazságok mellett s azokért az elvekért, amelyektől hazánk boldogságát várhatjuk, reméljük. A tisztességes munkásnak tiszteletünk minden adójával hódolunk de az ilyen összeverődött csőcselékre csak megvetéssel tekinthet minden ember — az aki ablakokat bever, vagy aki még tovább megy terrorisztikus törekvéseiben az lehet reménybeli fegyháztöltelék — de a tisztességes munkás címére számot nem tarthat, újságok, hogy az Unió elnökének a fia valamelyik kereskedésben vállalt alkalmazást. A tűnődésre és összehasonlításra valóban bő alkalmat ad ez a kis tudósítás. Milyen föld lehet az az Amerika ? Milyenek lehetnek ott a munkára és a munka értékére vonatkozó fölfogások, ha ilyesmi is előfordulhat ? Nem azt jelenti-e ez, hogy ott a munkát, bármily formában jelentkezik is, a legnemesebb és egyetlenül jogosult dolognak tartják ? Nem azt fejezi-e ki ez a tény, hogy ott mindenkinek meg kell hajolnia a munka eszméje előtt ? Bizony nálunk még az a fölfogás, hogy igazi úr csak az lehet, aki nem dolgozik. Aki dolgozik, az egyszerűen pária, akit félvállról néznek, mint aki húzza az igát. Tisztességes, becsületes embernek még tarthatják, de urnák, igazi urnák soha. Amerikában igen természetesnek tartják, senki azon fönn nem akad hogy az államfő, akivel uralkodók paroláznak, aki egy óriási birodalom sorsát irányítja, nem kifogásolja, hogy fia egy kereskedésben vállaljon alkalmazást. S ne gondolja senki, hogy ez csak a legdemokratikusabb földön, Amerikában van így, ahol nincs arisztokrácia és se címre, se rangra nem adnak semmit. Nem a köztársasági szellem az, melynek ily fényes eredményei vannak, hanem mindent a nevelés szellemére kell visszavezetni. Ott van Anglia , a monarkia, melynek szintén van arisztokráciája. — Akárhány lord adja a^ fiát az ipari vagy a kereskedői pályájra is nem kell szégyenkeznie e miatt, ha klubjában megjelenik. Ott úgy nevelik az embereket, hogy ezt természetesnek tartják. Azért is virágzik az ország és boldogulnak az emberek. Meddig tart várjon, amíg a nevelés szelleme nálunk is úgy alakul, hogy a munkát tartja mindenki a legnagyobb tisztességnek. De akármeddig tart is, igazi jólét és valódi egészség addig közéletünkbe nem vonul, míg ez be nem következik, méltóságos főnök úr első helyen aláírja... Igazán nevetséges kislelkűség! De akad egy-egy intrikus, aki a segítségünkre jövő „Hangyát“ nem átalja légből kapott hazugságokkal megvádolni, amely központi szövetkezetnek pedig 850 működő vidéki szövetkezete van, köztük mintegy 15 tisztviselői, amelyek mind áldásosan dolgoznak. Vannak, akik merész álmodozással egyenesen önálló szövetkezetet szeretnének felállítani, amihez, hogy készpénzzel dolgozzék, legalább 40.000 korona kellene — de a célba vett 10.000 korona jegyzése is csigamódra megy; az illető urak pedig még egy húsz koronás részvény jegyzésétől is fáznak . . . Ilyen gáncsoskodásokkal nem lehet a tisztviselőkön segíteni. Az önállóság majd bekövetkezhetik 3—4 év múlva. Akkor sem késő. De rá kell lépni az oda vezető útra, egységes akarattal. Ha október végéig nem sikerül az 500 részvény jegyzése s az év végéig a 10.000 korona befizetve nem lesz , akkor kiki vissza kapja befizetett pénzét és mondjunk le arról, hogy valaha segíthetnénk magunkon, sőt azt a hitet is kelthetjük, hogy nagyon jó dolgunk van, nincs szükségünk semmiféle egyesülésre. A „Hangya“ védnöksége alatt még egy szövetkezet sem bukott meg, amelyet tisztességesen vezettek. A miénk sem buknék meg. Gyűjtőívek — (tagsági — törzskönyvek) sok hivatalnál vannak, de lehet jegyezni még október 8-án este 8 órakor a Polgári Kaszinóban is, amikor is az igazgatóság és a felügyelő bizottság megválasztása lesz. Tagjai természetesen tanárok és tanítók is lehetnek, akár köz-, akár magánintézetnél működnek, úgy szintén vasutasok is. A kereskedéseléd, Pécs, szeptember 30. Azok, akik a tisztes munkát meg tudják becsülni vagy a munkát az egyetlen tisztességnek és imának tartják, de irigylendőnek tarthatják Amerika földjét ! íme, a fővárosi lapok lapidáris rövidséggel regisztrálják a hírt, hogy Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének a fia, egyszerű kereskedősegéd lett. Üzletben van, ahol bizonyára éppen úgy hajlong a vevők előtt, mint más közönséges halandó fia. A posztot kínálja-e, vagy lemér a vevőnek egy liter petróleumot valamely vegyeskereskedésben, arról nem szól a tudósítás. De faktum gyanánt közlik az PÉCSI KÖZLÖNY Pár szó a „Pécsi Tisztviselők Fogyasztási Szövetkezete“ érdekében. (Írta : Egy részvényes.) A P. T. F. Sz. alapszabályait ezer példányban szórtuk szét, tehát alig mondhatja el tisztviselő, hogy ne ismerné már azokat és így tudhatja is, hogy igen csekély kockáztatással segíthet családján, 1 db 20 koronás részvény aláírásával és 1. év végéig való befizetésével, legkésőbb február 1-től kezdve havi6—10 koronát takaríthat meg élelmiszereken és fűtőanyagon, más szükségleteire. És mégis oly lassan gyűlnek az aláírások, mintha mindenki egész jövőjét tenné vele kockára. Sokan épen attól teszik függővé aláírásukat, ha a nagyságos vagy 1908. október 1. NAPI HÍREK. Pécs, 1908. szeptember 30. A színpad és az ourinő. Láncy Ilka, a budapesti Nemzeti Színház minap elmúlt művésznője, már 1905-ben megírta végrendeletét és ebben arra kéri barátait, ne engedjék meg leányának, hogy színésznő legyen, mert ez a pálya nem urinőnek való. A szomorú szőke asszony, mikor már avarban, őszidők táján járt, teleirt egy nagy árkos papirost forró, meleg aggódással a gyermekeiről. Az aggódó mondatokat az anya szive diktálta és a szomorú irás egy, nagy, nemes sóhajjal telt be. Nagyon fekete tintába kellett a tollát mártani és minden szó, amit leirt, belehasitott az ő remegő, finom lelkébe. Láncy Ilkáról van szó és az ő évekkel ezelőtti írásáról. A gyermekeit ajánlja hat nagy úr jó ízlésébe. Könnyesen, annyi megindulással, mint ahogyan csak egy anya tud írni, írta meg azt a levelet és beleirt egy kemény, fájdalmas mondatot. A fiú majd csak boldogul valahogy, de a