Pécsi Közlöny, 1908. október (16. évfolyam, 224-251. szám)

1908-10-01 / 224. szám

_ __________■ — Most! — Adta ki a jelszót a söpredék vezetője, mikor teljes számban már együtt voltak. És a „nagy hősök“ mikor már any­­nyian voltak, hogy teljesen elzárták tö­megükkel a Király­ utca jó nagy részét dühösen ordítani kezdtek kiadó hivatalunk nyílt üzlete előtt, amelyben a jelzett idő­ben ép csak egy gyerek tartózkodott, s mikor észrevették, hogy nagyobb bajtól nem kell tartaniok — még nagyobb hősi­ességgel — mely egészen rávall az igy és ily célokra összeverődött csürhére, — be­verték a kiadóhivatal ablakait. Hős tettük után — és ez ismét ter­mészetes — futólépésben széledtek szét a szélrózsa minden irányába. Az, hogy közben azt, aki gazembe­reknek nevezte őket, leszarással fenyegette az egyik — azt a hősiesen futók arány­lag nagy számára való tekintettel termé­szetesen ismét hősiességüknek kell be­tudnunk. Maga az egész dolog nem érdemelne különösebb figyelmet és megemlítést, hogyha nem volna bizonyos, hogy a szer­vezett munkásság ezen alja előre megbe­szélt terv szerint, jelszóra járt el, s így nem vetne élénk fényt arra a harcmodorra, amellyel a magyarság ős­ellenségégével cimboráskodó, paktáló szocidáldemokrácia küzd vélt igazáért. Fáj nekik az erősebb kritika akkor amikor ők támadásaikban a törvény meg­engedte határokon túl mennek annyira, hol már a fegyház határai kezdődnek. Bevertek egy ablakot — megfenye­gettek bennünket. — Nohát bennünket sem ablak, sem fej­beveréssel, sem­ élet­­veszélyes fenyegetéssel sem a terrornak bármely nemével se lehet visszaijeszteni attól, hogy küzdjünk azok mellett az igaz­ságok mellett s azokért az elvekért, ame­lyektől hazánk boldogságát várhatjuk, reméljük. A tisztességes munkásnak tisztele­tünk minden adójával hódolunk de az ilyen összeverődött csőcselékre csak meg­vetéssel tekinthet minden ember — az aki ablakokat bever, vagy aki még to­vább megy terrorisztikus törekvéseiben az lehet reménybeli fegyháztöltelék — de a tisztességes munkás címére számot nem tarthat, újságok, hogy az Unió elnökének a fia valamelyik kereskedésben vállalt alkal­mazást. A tűnődésre és összehasonlításra valóban bő alkalmat ad ez a kis tudósí­tás. Milyen föld lehet az az Amerika ? Milyenek lehetnek ott a munkára és a munka értékére vonatkozó fölfogások, ha ilyesmi is előfordulhat ? Nem azt jelenti-e ez, hogy ott a munkát, bármily formában jelentkezik is, a legnemesebb és egyetle­nül jogosult dolognak tartják ? Nem azt fejezi-e ki ez a tény, hogy ott minden­kinek meg kell hajolnia a munka eszméje előtt ? Bizony nálunk még az a fölfogás, hogy igazi úr csak az lehet, aki nem dol­gozik. Aki dolgozik, az egyszerűen pária, akit félvállról néznek, mint aki húzza az igát. Tisztességes, becsületes ember­nek még tarthatják, de urnák, igazi urnák soha. Amerikában igen természetesnek tartják, senki azon fönn nem akad hogy az államfő, akivel uralkodók paroláznak, aki egy óriási birodalom sorsát irányítja, nem kifogásolja, hogy fia egy kereskedés­ben vállaljon alkalmazást. S ne gondolja senki, hogy ez csak a legdemokratikusabb földön, Amerikában van így, ahol nincs arisztokrácia és se címre, se rangra nem adnak semmit. Nem a köztársasági szellem az, melynek ily fényes eredményei vannak, hanem min­dent a nevelés szellemére kell visszave­zetni. Ott van Anglia , a monarkia, mely­nek szintén van arisztokráciája. — Akár­hány lord adja a^ fiát az ipari vagy a kereskedői pályájra is nem k­ell szégyen­keznie e miatt, ha klubjában megjelenik. Ott úgy nevelik az embereket, hogy ezt természetesnek tartják. Azért is virágzik az ország és boldogulnak az em­berek. Meddig tart várjon, amíg a nevelés szelleme nálunk is úgy alakul, hogy a munkát tartja mindenki a legnagyobb tisztességnek. De akármeddig tart is, igazi jólét és valódi egészség addig köz­életünkbe nem vonul, míg ez be nem következik, méltóságos főnök úr első helyen aláírja... Igazán nevetséges kislelkűség! De akad egy-egy intrikus, aki a se­gítségünkre jövő „Hangyát“ nem átalja légből kapott hazugságokkal megvádolni, amely központi szövetkezetnek pedig 850 működő vidéki szövetkezete van, köztük mintegy 15 tisztviselői, amelyek mind ál­dásosan dolgoznak. Vannak, akik merész álmodozással egyenesen önálló szövetkezetet szeretnének felállítani, amihez, hogy készpénzzel dol­gozzék, legalább 40.000 korona kellene — de a célba vett 10.000 korona jegyzése is csigamódra megy; az illető urak pedig még egy húsz koronás részvény jegyzésé­től is fáznak . . . Ilyen gáncsoskodásokkal nem lehet a tisztviselőkön segíteni. Az önállóság majd bekövetkezhetik 3—4 év múlva. Akkor sem késő. De rá kell lépni az oda vezető útra, egységes akarattal. Ha október végéig nem sikerül az 500 részvény jegyzése s az év végéig a 10.000 korona befizetve nem lesz , akkor kiki vissza­­ kapja befizetett pénzét és mondjunk le arról, hogy valaha segíthet­nénk magunkon, sőt azt a hitet is kelt­hetjük, hogy nagyon jó dolgunk van, nincs szükségünk semmiféle egyesülésre. A „Hangya“ védnöksége alatt még egy szövetkezet sem bukott meg, amelyet tisztességesen vezettek. A miénk sem buk­nék meg. Gyűjtőívek — (tagsági — törzsköny­vek) sok hivatalnál vannak, de lehet je­gyezni még október 8-án este 8 órakor a Polgári Kaszinóban is, amikor is az igaz­gatóság és a felügyelő bizottság megválasz­tása lesz. Tagjai természetesen tanárok és ta­nítók is lehetnek, akár köz-, akár magán­intézetnél működnek, úgy szintén vas­utasok is. A kereskedéseléd, Pécs, szeptember 30. Azok, akik a tisztes munkát meg tudják becsülni vagy a munkát az egyet­len tisztességnek és imának tartják, de irigylendőnek tarthatják Amerika földjét ! íme, a fővárosi lapok lapidáris rövidség­gel regisztrálják a hírt, hogy Rooseveltnek, az Egyesült Államok elnökének a fia, egyszerű­­ kereskedősegéd lett. Üzletben van, ahol bizonyára éppen úgy hajlong a vevők előtt, mint más közönséges halandó fia. A posztot kínálja-e, vagy lemér a ve­vőnek egy liter petróleumot valamely vegyeskereskedésben, arról nem szól a tudósítás. De faktum gyanánt közlik az PÉCSI KÖZLÖNY Pár szó a „Pécsi Tisztviselők Fogyasztási Szövet­kezete“ érdekében. (Írta : Egy részvényes.) A P. T. F. Sz. alapszabályait ezer példányban szórtuk szét, tehát alig mond­hatja el tisztviselő, hogy ne ismerné már azokat és így tudhatja is, hogy igen cse­kély kockáztatással segíthet családján, 1 db 20 koronás részvény aláírásával és 1. év végéig való befizetésével, legkésőbb február 1-től kezdve havi­­6—10 koronát takaríthat meg élelmiszereken és fűtő­anyagon, más szükségleteire. És még­is oly lassan gyűlnek az alá­írások, mintha mindenki egész jövőjét ten­né vele kockára. Sokan épen attól teszik függővé aláírásukat, ha a nagyságos vagy 1908. október 1. NA­PI HÍREK. Pécs, 1908. szeptember 30. A színpad és az o­urinő. L­á­n­c­y Ilka, a budapesti Nemzeti Színház minap elmúlt művésznője, már 1905-ben megírta végrendeletét és ebben arra kéri barátait, ne engedjék meg leányának, hogy színésznő legyen, mert ez a pálya nem urinőnek való. A szomorú szőke asszony, mikor már avarban, őszidők táján járt, teleirt egy nagy árkos papirost forró, meleg aggódással a gyermekeiről. Az aggódó mondatokat az anya szive diktálta és a szomorú irás egy, nagy, nemes sóhajjal telt be. Nagyon fekete tintába kellett a tollát mártani és minden szó, amit leirt, belehasitott az ő remegő, finom lelkébe. Láncy Ilkáról van szó és az ő évekkel ezelőtti írásáról. A gyermekeit ajánlja hat nagy úr jó ízlésébe. Könnyesen, annyi megindulással, mint ahogyan csak egy anya tud írni, írta meg azt a levelet és beleirt egy kemény, fájdalmas mondatot. A fiú majd csak boldogul valahogy, de a

Next